Népszava, 1917. április (45. évfolyam, 88–112. sz.)

1917-04-29 / 112. szám

1917 április 29. A nép­élelmezés állami feladata legalább a háborús helyzetben állami feladat: ezt ismeri el az osztrák kormány nagyszabású népélelmezési akciója, amelyről már korábban hírt adtunk és amelynek gyakorlati megvaló­sítására most került a sor. Arról van szó, hogy az osztrák kormány 300 millió koronát szánt a népélelmezés javítására és pedig elsősorban arra, hogy a szegényebb néposztályok is hús­ételhez juthassanak. Kenyér nem jut a dolgozó embereknek annyi, amennyi kellene; burgonya és a tömegélelmezés sok más cikke is szűken van, azonfölül pedig minden rendkívül drága. Hyen körülmények között igazán múlhatatla­nuul szükséges, hogy húst kapjanak az emberek, mert máskülönben munkabírásuk teljesen ki­merül, egészségük elpusztul. Csakhogy a hús oly drága, hogy csupán a gazdag emberek vá­sárolhatják, a kisjövedelmű rétegek pedig kény­telenek böszösen élni. Ezen akar az osztrák kormány segíteni a következő módon: Hatóságilag összeírták azokat, akiknek jöve­delme a megszabott létminimumot nem lépi túl. Ezek majd utalványokat kapnak, amelyek bizonyos élelmiszerüzletekre szólnak. Az utal­vány annak birtokosát, följogosítja arra, hogy élelmiszereit a normális beszerzési ár egyhar­madáért vásárolhatja, míg a hiányzó kéthar­madot egy állami segítőalap fogja a kereske­dőknek visszatéríteni. Létminimumos háztartásnak tekintendő az, amely nem rendelkezik havi 330 koronán fölüli jövedelemmel. Minden 14 éven fölüli felnőtt egyén számára havi, 80, minden 34 éven aluli egyén számára havi 50 korona számítódik lét­minimumának. Az egyes, háztartáson kívül élő ember létminimuma havi 811 korona. A jövő héten ezek számára 200.000 kilogram­­must bocsátanak rendelkezésre Bécsben, ugyan­csak megfelelő mennyiségű zsírt és hálat is. Ezen­vül 50.000 klogram sertéshúst is hoznak forgalomba. A kormánynak egy másik tervezett akciója szerint nemcsak a hús fogy­asztá­sát fogják sza­bályozni, hanem a hús árát is, még­pedig olyan­formán, mint ezt először a németek próbálták meg az elszászi Strassburgban, ahol ugyanis a jómódú lakosság drágábban tartozik a húst megfizetn azért, hogy ilyen módon a­ szegény emberek olcsóbban juthassanak hozzá. Irigységgel kell a osztrák kormánynak ezekre az intézkedéseire gondolnunk. Helyes dolog, hogy a hto árát masímáláss­al le akar­ják szállítani; helyes, hogy a kisjövedelmű em­berek még a leszállított árnak is a harmad­részéért kapják a húst és pedig biztosan kap­nák; helyes a létminimum megállapítása is. (Havi 80 korona a 14 éven fölüli és 50 korona a 14 éven aluli személynek, ezzel tessék össze­hasonlítani a hadisegélyeket!) Amit az osztrák kormány tesz, az az állam­érdek bölcs biztosítása. Az állam érdeke kí­vánja, hogy a hadiszállítókon, az agráriusokon és az ipari vállalkozókon kívül még a dolgozó milliók is megtartassanak erőben, egészség­ben, a háború utáni időkre. De nem minden országban értelmezik az ál­lamérdeket hasonló módon, bekében. Ezek előtt csak az a cél lebeg, hogy a törvényhozásba bejussanak, ott túlsúlyra ke­rüljenek s kerékkötői, legyenek az alvó nem­zeti jogok megszerzésének, másrészt a nemzeti követelések mellőzésével az általuk képviselt osztályok politikai érdekeit juttassák érvényre. Akik ilyen célokból harcolnak a választói jog­ért, azokat eléggé ismerjük azon mozgalmak­ból, amelyeket a gazdák letörésére indítottak meg mindannyiszor, ahányszor csak adó­reform, k­iegyezés, vámszerződések, birtokpoli­tika, húsdrágaság és szövetkezeti kérdések tárgyalásakor alkalom nyílott a magyar föld­művelőosztályon egyet ütni. Előttük ma is az a fő cél lebeg, hogy Magyarország történelmi fejlődését más irányba tereljék, azokat az osz­tályokat, tehát a földmivelő osztályt is, ame­lyek hazánkat ezer éven át fejlesztették s fönn­tartották, elnyomják, új, kozmopolita elveket vigyenek be a társadalomba s az agráreszme érvényesülését lehetetlenné tegyék. A végén fölveti a kérdést: melyik irány, il­letve célzat érvényesüljön. Nem nehéz eltalálna, hogy melyiket választja. Legszívesebben egyi­ket sem, de ha valamelyiket mégis muszáj, ak­kor csak azt, amelyik ,,a nemzet igazi érdekei" céljából követelik a jogkiterjesztést mert „a nemzet igazi érdekei az agrártörekvésektől el nem választhatók." Ha a nemzet igazi érdekei azonosak az ezer­holdas érdekkel, akkor csak természetes, hogy az adóreformok, a húsdrágaság, a birtokpoli­tika ügyében okvetetlenkedők gaz hazaárulók, lelketlen kozmopoliták! Hogy akik a nemzet­nek ennivalót és békét akarnak hozni, azoknak a nemzeti ideáloktól eltérő a politikájuk! Hogy akik az országot az ezeréves és ezerholdas el­nyomatás alól föl akarják szabadítani, azok „el­nyomják" a szegény magyar junkereket! Az agrárius tolvajnyelvnek ilyen stílusvirá­gaiból pedig az tűnik ki, hogy ezerholdaséknak a választójog kérdésében csak egy, egyetlen egy kívánságuk és egy céljuk van, ha az esz­közeik árnyalatodban el is térnek egymástól. i „ Egy Kívánság — egy cél. A ,,Gazdaszövetség" önleleplezést követett el megint: megállapította a nyilvánosság előtt, hogy mit tart nemzeti érdeknek. „Egy kívánság — más cél" címen a többek között ezeket írja: Magyarországban sokan kívánják a képvi­selőválasztói jognak a kiterjesztését szélesebb­ néprétegekre, de nem mindannyian sürgetik ezt egy és ugyanazon célból. Azok között akik a népjogoknak a kiterjesztését pártolják, ha­zánkban nagyon sokan vannak azok, akik azért törekszenek erre, mert meg vannak győződve róla, hogy a magyar nemzeti élet teljességét csak ugy érjük el s a nemzeti követeléseket Bécscsel szemben csak ugy visszük diadalra, ha a választók száma megsokszorozódik s a nemzeti közvélemény megnyilatkozását veszte­getésekkel és hatalmi presszióval meghamisí­tani nem lehet. Sokan vannak viszont olyanok a választói reform sürgetői között, akik nem törődnek a nemzeti szempontokkal, hanem saját, a nem­zeti ideáloktól eltérő, sőt azzal szembehelyez­kedő politikájuk érvényesülése céljából küzde­nek tűzzel-vassal a népjogok kiterjesztése ér­ ­ NÉPSZAVA tanácskozás előtt. Irásas Sa'ocfi lesz a m­ítácskszás ? — Az olasz inszervencioliuista szocialisták kül­döttsége Péterveire megy. — A lengyel szociáldemokrata párt és az ukrajnai szocialisták tanácskodása a békéért. — A bajor miniszterelifek f­écsü látogatása. Stockholmi távirat szerint már a napját is megállapították a stockholmi szociáldemo­krata találkozásnak, május 27-ére. Közben minden országban folynak az előkészületek arra, hogy a szociáldemokrácia e béketa­nácskozása minél sikeresebb, minél gyü­mölcshozóbb legyen. Az északi szociáldemo­krata pártok küldöttei — az ő helyzetük a legszerencsésebb: semleges államok polgárai — a közvetetten felőkészítés munkáján fára­doznak. Azoknak az országoknak a szociál­demokratái, amelyek háborúban vannak, lankadatlanul küzdenek tovább odahaza a békehangulat megerősítésén. Május elseje a legtöbb országban nemcsak a munkásság új­ból hatalmasan föltámadt nemzetköziségé­nek­ a napja lesz, hanem a békekövetelés napja is. Ugyanaz a távirat, amely a Social­demokraten-TQ való hivatkozással közli a nemzetközi tanácskozás dátumát, ismételi meg, hogy körülbelül biztosított már a ta­nácskozáson az antant-országok szociáldemo­krata pártjainak a képviseltetése is. A mila­nói „Corriere" szerint az olasz szociáldemo­kraták egyik csoportjának a m­egbízottai ugyancsak úton vannak Pétervárra. Az ukrajnai szociáldemokraták Kievben tartott tanácskozása az orosz kormánynál sürgeti a szociáldemokrácia útján való béketárgyalá­sok megkezdését. (Az ukrajnai nemzeti ta­nácskozásról már zavarosabb hírek szólnak.) Varsói távirat szerint a Napsred közli a len­gyel szociáldemokrata párt manifesztumát, amelyben azt hangsúlyozza, hogy e­z az idő a legalkalmasabb arra, hogy a háború befe­jeződjék, hogy az orosz forradalom a szabad Oroszország mellett a szabad Lengyelorszá­got is megteremtse. Német lapok egyre tár­gyalnak még a német, félhivatalos és az osz­trák-magyar külügyi kormány félhivatalosá­nak legújabb békeközléséről, de újabb hír a kormányok köréből nincs, ha csak jelentősé­gesnek nem találjuk a „Pester Lloyd" ama berlini táviratát amely szerint a bajor mi- 3 niszterelnök Bécsben való látogatása össze­függésben van Ausztria-Magyarország kül­ügyminisztereinek a béke kérdésében tett nyilatkozataival. Német újságok sokat írnak most arról, hogy a tengeralattjárók egyre eredménye­sebben pusztítják Anglia hajóparkját, az élelmezés kérdései egyre nyomasztóbbakká lesznek Angliában; sőt: német lapok az an­tant újságaiban is találnak részleteket, ame­lyek megerősítik asst a föltevést, hogy a tengeralattjáró-pusztítás Nagybritannia vé­dőképességét csökkenti és valóban hathat arra, hogy közelebb vigye az államokat a béke gondolatához. Így hivatkozhatnak a „Corriere della Sera" ama londoni tudósítá­sára, amely szerint a német tengeralattjárók az utolsó héten megdöbbentő eredményeket értek el és ezek nyugtalanná teszik az angol közvéleményt. (Közöljük ezt háborús híreink között.) A „Vossische Zeitung" ezért is emeli ki, hogy az angol független munkáspárt egy fölhívásában az angol kormány ellen fordul, amely ,,az igazságos békét meg akarja aka­dályozni".­­ (A cenzúra 17 sort törölt.) * * A és a b­éke A bajor miniszterelnök bécsi látogatása és a béke.­ ­Berlin, április 28. — „P. L.") Gróf Her­ting bajor­ miniszterelnök mai bécsi látogatásáról szóló müncheni hírnek nagy politikai fontos­ságot tulajdo­nítanak, noha a miniszterelnök utazását csupán udvariassági látogatás­nak tüntetik föl. Gróf Hertling utazását az oszt­rák-magyar külügyi kormánynak a béke kérdésében tett nyilatkozataival h­o­zzák ös­szef­ü­gg­ésb­e. Május 27-én lesz a konferencia? (Stockholm, április 28.) A Soci­aldemokraten írja, hogy a stockholmi szocialista nesm­etkijei konferenciát május 15-ről 27-ére halasztották és nem Huysmans, hanem Vandervelde fogja azt vezetni. Körülbelül biztosított máris az antant szociáldemokratáinak megjelenése­­. Olasz intervencionisták Pétervárott. (Milano, április 28.) A „Corriere della Sera" jelenti, hogy az olasz intervencionista szocialis­ták küldöttsége elutazott Pétervárra, hogy ot­tani elvtársaikkal tanácskozást folytassanak. Az angol független munkáspárt a békéért. (Berlin, április 28.) A „Vossische Zeitung" je­lentése szerint az­ angol független munkáspárt felhívást intézett az angol néphez, amelyben súlyos szemrehányást tesz az angol kormány­nak, hogy a központi hatalmak népeivel való igazságos békét minden áron meg akarja aka­dályozni és a német és az osztrák-magyar ál­lamférfiak őszinte indítványait rendszeresen hazugságnak és csalfa játéknak igyekszik föl­tüntetni. A háborús őrület pártjának e lépései ellen a pártvezetőség sorompóba szorítja az angol nép lelkiismeretét Követeli, hogy az or­szág" szabadítsa meg magát a rabszolgaság jármától és becsületes módon egyezzék meg Németországgal, amely sohasem gondolt az an­gol nép megsemmisítésére. Az ukrajnai szocialisták a béke­tárgyalásokért. (Stockholm, április 27.) A kievi ukrajnai szo­cialista konferencia elhatározta, hogy a kor­mányhoz fordul és kéri, hogy a nemzetközi proletariátus képviselőinek a közvetítésével kezdjék meg a béketárgyalásokat. A lengyel szociáldemokrata párt béke­mmnifesztuma. (Varsó, április 28. — „E.­U") A Naprzod­ban a lengyel szociáldemokrata párt manifesztumot bocsátott ki, amelyben utal arra, hogy az orosz munkásforradalom megdöntötte a cárizmust is és a lengyel szociáldemokrata párt kötelességé­

Next