Népszava, 1917. május (45. évfolyam, 113–137. sz.)
1917-05-01 / 113. szám
XLV. évfolyam. Budapest, 1©17. május 1. kedd. /•* AZ ELOFIZETES AEA: évre ........ n®.— kor. | negyed! évre....... 7.51 kor. fél évre 15.-- kor. | egy hóra ... ..... 1.58 kor. egy hétre fillér. EGYES SZÁBS ÁRA 10 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., COMTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VII., COHUI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Véres, dúlt arccal bukik föl a gyászos, fájdalmas, füstös, halálos tinókban vonagló hetek, hónapok aljából május elsején a nap korongja. Ki tudna igazán örvendeni e a lapnak, amikor tudja, hogy a hasfal dús aratása ezen a napon sem szűnt meg? Ki tudná ujjongó lélekkel köszönteni fölvirradtát, amikor éppen az a három nép, a francia, angol és német, amely a világ munkásainak ünnepévé, a nemzetközi összetartás napjává avatta volt, ma gyilkos fegyverekkel tör hadseregeiben egymásra és nem abban keresd becsvágyának kielégülését, hogy a szegénységet, tudatlanságot és szolgaságot, mindannyiuk közös ellenségét pusztítsa el, hanem abban, hogy, egymást tegye tönkre? . Bármennyire megalázza is emberi öntudatodat ez a látomás, bármennyire lázadoznak is ellene az erkölcsről, a nemzetek összeműködéséről, a polgárosodás kötelességeirőlvaló fogalmaid, mégis megfedi értened e dolog elgomdolhatatlanul rengeteg tragikus nagyszerűségét. A világ legműveltebb nemzetei vezetnek a barbárság munkájában. Az elmaradottabb és szegényebbek a haladottabbakkal és hatalmasokkal való összekapcsoltságuk miatt kénytelenek velük együtt rohanni a szegénység, pusztulás és elvadulás lejtőjénlefelé. Mindannyian érzik annak meddőségét, gonoszságát és céltalanságát, amit művelnek vagy amiről az a képzelmük, hogy művelniök kell. S mégis, sem a természeten való rengeteg hatalmuk, sem tudományuk,sem a kormányzásban való művészetük, sem erkölcsi érzékük megriadása nem tudja őket arra az útra vezetni, amely kivisz a pusztulás e becstelen és értelmetlen rengetegéből."Ők is, mindannyian, akik emberformájú lények a világon, más erőtől várják és remélik, hogy kihozza az emberiséget aháború Egyiptomából, a sanyargattatás ésszolgaság ez országából és elvezesse a béke és békés munka igéretföldjére. Ezt az erőt ma a polgárosítot népek politikai öntudata és ösztönszerű reménykedése a szocializmusban látja. Évszázadok erkölcsi, anyagi és szellemi javainak pusztulása, ri , közértté múlik ki az emberi történelemnek és a társadalom lerendezkedésének eddigi módja és véres vajúdás közepette születik meg az emberi és társadalmi let új rendje. Ez isz egyik értelme annak, amiit ámuló és borzadó szemünk ma lát. Ebből az új rendből ma csak ezt az egy valamit látni tisztán: a régi társadalmi rend hatalmasságai kezdték meg a háborút és az új társadalmi rend szabályozó és építő elvének, a szocializmusnak kell befejezésre vinnie az értelmét veszített vérengzést. Az uralkodó osztályok kezdték: az elnyomottakra és alávetettekre hárul az a világtörténelmi kötelesség, hogy nyugvópontra juttassák. Az akaratuk megvan hozzá: a jövő mutatja meg, megvan-e a hozzávaló hatalmuk is. Május elsején erre a nagy feladatra meresztjük lelkünk szemét. Erre a rendeltetésre tereljük lelkünk és akaratunk minden erejét- Eszmélünk és erőnket mérjük sí fiiadat nagyságához, önértünket költögetjük szendergéséből. Ha fájdalmadban és izgalmadban a földön görgeted fejedet, nemcsak lüktető erőd ütemét hallhatod, hanem érezned kell, miképen csírázik az új élet a vérrel és szenvedéssel termékenyitett földben. Ha szétnézel, látod, jelekkel van tele a levegő, hogy soha, mióta megvan, még nem volt annyira joga magára költöttnek éreznie a szocializmusnak a költő szavait, mint most: Csillag esik, föld reng, jött éve csudáknak, ahol én, ahol én pörölye világnak. A világ munkásainak egyetértése a világ békéje: a szocialista agitációnak ez a közhelye ma az egész emberiség evangéliumává vált. Százfajta bilincs gátolja a szocializmust és a szociáldemokratákat minden államban, hogy ezt a történelmi és az emberiséget megmentő hivatásukat eddig be nem tölthették. E bilincsek legnyomasztóbbja nem az, amit a jogfosztó törvények raktak reá, hanem az, amelyet a saját lelkében és öntudatában hordozott. A tudatlanság és nemgondolkodás, a saját érdekeire ésfeladataira való nem-eszmélés ebben a vonatkozásban lesz világtörténelmi erővé, amelytől az emberiség sorsa és az európai polgárosodás megmaradása függ. A háborúnak, a fronton és front mögött folyó háborúnak tapasztalatai letördelték e lelki bilincsek nagy részét és ma a dolgozó emberek más szemmel és más öntudattal szemlélik a világ dolgait, mint azelőtt. De a lelki bilincsek mellett ott vannak a szegénység és szolgaság rabláncai is, amelyek megakasztják a szocializmust világmegváltó szerepének teljesítésében. A szolgaság, amelynek a politikai jogtalanság a legszembeötlőbb és legtűrhetetlenebb formája, egyetlen európai államban sem nehézkedik oly nyomasztó erővel a szocializmus békeszerző lendületére és újjáteremtő akaratára, mint Magyarországon. Az osztálygőg, a történelmi szükségesség iránt való vakság, a konok konzervativizmus, a népgyűlölet szelleme éppen május elsejének előestéjén csapott a falusi szolgabíró hetyke lovaglóostorával végig az emberiség nagy eszményeinek napja felé forduló arcunkon. Ez csak arra figyelmeztet bennünket a munkásakarat nagy ünnepén, hogy tennivalónk nagyobb, ellenségünk megátalkodottabb ésveszedelmesebb, mint aminőkkel más boldogabb országok népeinek és munkásainak megkell küzdetnöl-, mielőtt most oly sürgőssé és közvetlenül elvégzendő tulajdonképen föl id a tárki jöoz hozzáláthatnak. v. Amint reménykedve "és csüggedve, bizakodva és szorongva kémleljük a rohamos járású időnek változatos szavú hírnökeit: nyugati offenzívát, trónok össromlását, választójogi jelképi ültetésfülket, udvari fondorlatok kicsinyés népek haláltusájának megrendítő jelenéseit, a Tisza Istvánokon és Poineafékon túl, síp, dob, zenén, harsonán, haldokló dalán túl fölbukkan emlékezetünkben a munkásosztály egyik nagy politikai tanítójának, Lassallónak ez próféta-látomása, amelyet mintha egyenesen nem is,a tegnapi és mai, hanem aminapi napra irt volna. A tudomány magas kegy ormain korábban látja az ember az uj nap hajnalhasadását, mint lent a köznapiélet tömkelegében. Magas helrűről láttak e Önök namolkeltét, uraim? Uj világosság hírnöke , gyanánt biborsáv festi vörös,ré a szemhatár szélét, köd és felhő nekigomolyodik, összetorlódik, ráveti magát a pirkadó hajnalra és eltemeti egy pillanatra minden sugarát, de nincs erő a vileon, amely megakaszthatná a napnak lassú és méltóságos fölkeltét, amely egy óra elmúltával mindenki számára láthatóan, fényt és meleget árasztva, úszik az égbolton. Ez a május maaras hegyoromra vitt föl bennünket, ahonnan ujjongó, de a látvány nagyszerűsége miatt, alázatossá vált lélekkel köszöntjük a világtörténelem új napjának fölkelték Lapunk mai száma oldal.