Népszava, 1917. július (45. évfolyam, 164–189. sz.)
1917-07-01 / 164. szám
AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Pír- 'tts 39.— kor. ntíryed évre. ..... T.51 kor. fé évre 15.— tor. 1 egy hóra ......„. S.5» kor. egy hétre «a filter. Egysjs az AA ARA 10 fillér. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Kesjelenlfc hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTX-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTX-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Szocialisták. Kettős háborút folytat ma már világszerte minden olyan állam, amelyek rossz sorsa belekevert a háborúba. Az egyik háború a katonai fronton folyik, ahol öldöklő eemberekkel törnek egymásra az emberek fiai, azért, mert az állam ügy parancsolja ezt nekik. Ez a háború az állam, területét akarja megvédeni vagy kiterjeszteni és ezért mindig csak kifelé tekint. De ma már minden államban megindult az a háború is, amelyet nem azért vívnak, állam területe megmaradjon, hart, hogy milyen legyen az a, katon megvédett és megtartott állam, Háborúba nem az állam parancségeti bele a tömegeket, sőt ezt a majd minden államban az állam od a.re kell megindítani és megbe a háborúba az a fölismerése a tömegeket, hogy nem elegendő svédelni az államot, hanem át kell olyanná, amelyet érdemes is volt mentelen áldozattal, szenvedéssel ii. Soha annyit nem szenvedett, itt az iséberiség, mint ma. Talán lánya ma sohasem látott erővel és gel all, hogy sorsa végre jobbra és olyanná váljon, amelyet érdegigélni. a államban a jobb és emberségeután való forró vágyakozás tüze a nagy tömegek lelkéből. Mindéignéznek ,az emberek a világon ennyi millió sebből vérzik. Mindeáll a lelkekből az uszító és bolonnak mámora és föllebben a fátyol, soká elítakarta a háború igazáb Mindenütt kezdik megszámlálni a és vakokat, az özvegyeket és árvákat, a tönkrement munkásokat, az elszegényedett polgárokat és a hadimilliomosokat, a háború hiénáinak jó módját és a földúlt, elnéptelenedett tűzhelyeket. Ahogy mindezt a nyomort, szenvedést, esztelenséget, igazságtalanságot elnézik az emberek, gerjedni kezd lelkükben az a gondolat, hogy ennyi fajból-bajból valami jónak kell megszületnie, hogy a világ olyan, amilyen volt, többé nem lehet és többé ne is tegyen. Ez ma még sokakban csak elégedetlenség, sokakban csak ösztön, sokakban érzés. De egyre többen akadnak a világon ma már éppen a dolgozó nép nagy tömegjei között olyanok is, akik tisztaésszel és elszánt akarattal tudják is, mit és hogyan kell cselekedni avégből, hogy ily baj többé sohase zúdulhasson az emberek vetésére és hogy az emberi élet vetése ezentúl dúsabb, kellemesebb, az észnek meg igazságnak megfelelőbblegyen. "Azok, akik ezt a legtisztábban látják és a legelsz£ntabban akarják: ezek minden országban a szocialistáik. Figyeljünk csak a világ morajlábaira. Figyeljünk csak arra, milyen hang harsogja fel a fegyverek zaját, a haldoklók hörgését, a sebesültek jajszavát, özvegyek és árvák siralmát, az elhagyott és örök arák fogcsikorgatását. A széke egyre hatalmasodó fenséges szava kerekedik az egész pokolbéli zivatar fölé. Előbb csak magános szobájukba bezárkózva gondoltak reá az emberek, csak a vágyukat, nem az eszüket merték feléje fordítani. Később, ha ketten vagy hárman összeültek, találkoztak halkan, hogy a szomszéd se hallja meg, beszélgettek róla. Majd itt-ott hangosan is szólongatták. Belekerült előbb a titkos, majd a nyilvános nyomtatványokba, és ma már az egész világ nyíltan, szenvedélyesen foglalkozik a békemozgalommal. Kik voltak, akik a háború kitöréséig, az utolsó pillanatig, tiltakoztak a háború ellen és követelték a béke megóvását? A szocialisták. . Kik voltak, akik a háború kitűrése után leghamarabb kívántak, majd követeltek nyilvánosan is békét? ( A szocialisták. Kiknekaz urságjai és akönyvei támadták minden államban azokat, akin akármely okból el akarták húzni a háborút? A szocialisták. Kik voltak azok, akik először próbáltak hidat építeni a hadban álló államok között?A szocialisták kik küzködnek, buzgólkodnak azon, hogy az összes hadviselő államok kiküldöttei egyszer összekerüljenek, tárgyaljanak egymással, próbáljanak senkit sem bántó, mindenki jogát tiszteletben tartó békealapot teremteni? !A szocialisták. Ahol a békeszámára valami rés nyitik: szocialisták próbálják tágítani. Ahol a béke reménysége megvillan: szocialisták próbának számára hajlékot építeni. A belső háború majd minden államban a békéért folyik , ernnek a háborúnak első soraiban ott állanak a szocialisták. De a háború és béke kérdésében csak annak van komoly szava, akinek hatalma van. Az állam belső berendezkedése, új és jobb társadalmi viszonyok csak akkor jöhetnek létre, ha a nép nagy tömegeinek hatalma lesz, több hatalma lesz, mint eddig volt. Ezért folynak minden államban küzdelmek a nép jogáért és szabadságáért. Általános választójog, parlamenti kormányzat, nők választójoga, az egyesülés, gyülekezés, tüntetés, és írás szabadsága — mindez csak eszköz arra, hogy a dolgozó tömegeknek több hatalmuk legyen, mint amennyi eddig volt. Mostanáig sehol sem volt elég nagy arra, hogy a világháborúhoz hasonló nagy bajokat elháríthasson a nép hatalma: ezentúl úgy kell berendezni az államokat, hogy mindenütt meglegyen a népnek az erre való hatalma. A nép egésze viszi a háború szeges igáját, a nép egésze mondja meg tehát ezentúl, magára akarja-e venni ezt az igát. Ehhez is hatalom kell, a szolganépnek szabaddá, az elnyomottnak a hatalom birtokosává kell lennie. Kik harcolnak azért, hogy a nép nagy tömegei fölszabaduljanak eddigi elnyomatásukból? •A szocialistái. . Kik áldoztak pénzt, vért, szabadságot azért, hogy Magyarország dolgozó tömegei jogukhoz és így hatalomhoz jussanak? A szocialisták. Kik védelmeznek meg minden közszabadságot és tiltakoznak minden elnyomatás ellett? A szocialisták. A háború ellen, a béke mellett, a zsarnokság ellen a nép jogáért folyó háború mellett még egy harmadik belső háborút is folytat a szocialista. Ma mindenki azt érzi, hogy minden kívánsága beteljesedik, ha a háború véget ér és bekövetkeznek a béke áldott napjai. De ne felejtse el senki, hogy a dolgozó tetveffik sors a béke idején is rossz,, életmódjuk embertelen volt. Kemény munkával akkor is alig tudták magukat föntartani. A szegény emberek gyerekei közül akkor is alig a fele ért meg emberkort... A dolgozó ember akkor is prédája volt a betegségeknek, amelyek megrövidítették életét, akkor is robotban telt el élete, akkor sem igen jutott neki valamirevaló rész az élet örömeiből és kellemességeiből. Ma persze, a pokolban élve, még a purgatóriumot, a tisztítóhelyet is kívánatos és elérhetetlen tartózkodási helynek látják az emberek. De mi, szocialisták, nem vagyunk sem ilyen szerények, sem ilyen feledékenyek! Mi tudjuk, hogy a szegémség volt a háború előtt is az emberiség legszörnyűbb ostora és minden testi, lelki, állami és társadalmi tömegbajnak a szegénység volt az oka. Ezért mi szakadatlanul harcoltunk már a háború előtt is az ellen a társadalmi rend ellen, amelynek két pillére volt: a tömegek szegénysége és a kevesek gazdag,sága. Ahol a munkásnak nagyobb bért kell kivinnia a gyárostól, ahol az alkalmazottnak nagyobb fizetést kell szerezni a főnöktől, ahol a közterheket át kell hárítali a szegényekről a gazdagokra, mindig előljár a szocialista. Nem vet meg semmi alkalmat, nem mulaszt el semmi módot, amely arra jó, hogy az igatalan vagyon eloszlást és jövedelem-eloszlást megjavítsa a szegények javára. De nem éri be az alamizsnával és a hulladékokkal, hanem az egész világot át akarja alakítani olyanná, hogy mindenki a munkája arányában részesüljön az élet javaiban és hogy aki noha tudna, mégsem dolgozik, az ne is egyék. A szocialista oly Lapunk miai száma 16 oldal.