Népszava, 1917. augusztus (45. évfolyam, 190–216. sz.)

1917-08-01 / 190. szám

«gy évre. fel évre. „ I XLV. évfolyam. Budapest, 1917. augusztus AZ EI&FIZETÉB AJS&&: kca. I negyed évre—»... 7.5» tor. 15.— tor. I egy hóra ........ 2.58 kor. egy hétre .—, 6» fillér. BOXIS SZÁK ÁRA 10 FILLÉR.­­ A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSED: VOL. CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 5-29 és József 3-36.),­ XXADÓHIVATAL: VITT.. CSONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) 1. szerka. 19£í szám. Megint hazaárulás. A rettentő hőség, a keletgaliciai offenzíva és a német kancellár beszédének egynémely passzusa, úgy látszik, megint uszításra for­ralt föl néhány agyvelőt. Az utolsó időkben már szinte egyhangúan az annexió nélkül való béke programját fogadta el az egész­­.­agyar sajtó és még Tisza Istvánm­isztió cik­kei is azt színlelték, mintha a Czernin gróf külpolitikáját követné. Ám most újult erővel éledt föl az uszítás. Czernint nyíltan támadni nem merik, Károly király nyilatkozataival nyíltan vitatkozni nem merészkednek, ellen­ben sunyi módon egyszerűen árulónak bé­lyegeznek mindenkit, aki az annexiómentes békeprogram alapján áll, amelyet az orosz munkások és katonák tanácsának fölszólí­tására az osztrák-magyar külügyi kormány is elfogadott és amelyet Károly király több nyilatkozata is hangsúlyoz. Nem véletlen, hogy ugyanaz az újság, amely a választójog ellenes reakció legbő­szebb uszítója, egyben a békeprogram legva­dabb ellenzője. A „Budapesti Hírlap" ma már odáig vadul saját uszításának kábító lármájától, hogy, igy ír.. „Azok a gyászmagyarok pedig, akik még ezután is, ellenségeink szándékának ilyetén leleplezése után is, a központi kormányok is­mételt békeajánlata után is, a becsületes, minden felet kielégítő béke fölajánlása után is — ak­ár itthon, akár Stockholmban, akár újságban, akár beszédben — még mindig az annexió­ és kárpótlás nélküli béke jelszavá­val mernek a fórumon megjelenni, azoknak mindenek lássák meg a homlokán a háin­bélyeget. Mert azok az ország, a haza, a nem­zet, a király árulói, ellenségeink eszk­özei. Közülök egyik sem olyan József, akit test­vérei eladtak, hanem olyan József, aki el­adta testvéreit." « Ezidő szerint m­ég a király külügyminisz­tere és osztrák,­ valamint magyar miniszter­elnöke és kormánya az annexió és a hadikár­pótlás nélkül való béke jelszavával jelennek meg a fórumon, meri-e hát a „B. H." nyütem­ a szemükbe mondani, hogy az ország, a haza,, a nemzet, a király árulói és ellenségeink eszközei"? Stockholm alatt természetesen ben­nünket, a magyar szociáldemokráciát érti a „B. H." és mi csak köszönettel nyugtázhat­juk, ha erről az oldalról sujt bennünket a hazaárulás vádja. Ahányszor a ,ftb. N­." haza­árulónak nevezett bennünket, mindig delfüs nyugalom költözött a lelkismeretiünkbe, mert ezzel végleg meggyőződtünk arról, hogy ismét nagy szolgálatot tettünk az országnak és a magyar népnek. Stockholm csillaga ma­gasan ragyog és a „B. H." kezei sohasem lesznek olyan hosszúak, hogy ezt a békecsil­­­lagot leszedhessék a népek reménységének egéről, a népek egyre forróbban kitörő béke­vágyát nem tömhetik be a háború és a to­vábbi vérontás mellett uszítók. De nemcsak a „B. H." tszit, hanem segíti ebben a munkában az „Esti Újság" is, amely úgy látszik most mintegy atavisztikusan visszaemlékeztet arra, hogy valamikor a „B. H." szomorúan hírsjedt estilapja volt. Az „Esti Újság" így ír: „Újra békejobbot nyújtsunk? Nem egy­szer adtuk oda meztelen és tiszta kezünket, de az ellenség mindig csak azt nézte, mit vehetne ki belőle. Legyen végük ezeknek a nevetséges parolázásoknak. A betörőt fejbe kell verni, a hóh­ért fel kell akasztani. Ma a­z a militarista, az a háború meghosszabbí­tója, az az emberiség ellensége, aki a béke mellett izgat. Egy pacifista­ csókkal árulják el a békét, a béke Tudásai." Nagyon kenetesek lettek az urak, csupa bibliai név jut az eszükbe. Az egyik Káint és Józsefet emlegeti, a másik Júdást. De nem azokon látják a Kitin-bélyeget, akik a to­vábbi háborút akarják, hanem csodálatos módon azok homlokán, akik a békét kíván­ják. És nem azokat nevezik a b­éke Judásai­nak, akik a békét eladják, hogy a háborút folytathassák, hanem csodálatos módon azo­kat, akik céltalannak és meddőnek, bűnös­nek és kárhozatosnak ítélik és érzik a há­ború folytatását és ezért mindent elkövet­nek­ a­ bé­ke visszaidézésére. Mindjárt gyanús volt, mihelyst láttuk, hogy milden kenetesek az ifjak és mennyire biztos hangulatban vannak. Farizeusai ők az ő- és az ujtestca­mentumnak egyaránt, akik tudatosan vagy tudattalant, a világ őrjöngésének, a népek vérzésének, a béke­ Krisztus keresztrefeszítte­tésének üvöltői és uszitói. Hallgassanak el az uszitók! Ezt tanácsolja nekik" a saját jól fölfogott konzervatív érde­kül­. "Ahogy Serényi, a kereskelemi minisz­ter s­elyesen mondotta a választójogról Put­nokon, hogy ki kell terjeszteni, mert meg kell akadályozni a háború után bekövetkező szociális forradalmat, úgy kell minden okos konzervatívnak megállapítania, hogy a ha­talmon lévőknek nem szabad uszító polit­­kát folytatniuk a béke kérdésében és magukévá kell tenniök az annexiómentes békeprogra­mot, ha nem akarják, hogy rettentő kitörés­sel csapjon föl a népek ellenállhatatlan bé­kevágya, csak arra elegendő, hogy a legnélkülözhetetle­nebb élelmiszereket meg lehessen vásárolni, és mégis védelem a testi éhenhalás vagy a meg­becstelenítő koldulás ellen. Az osztrák tör­vényhozók, ha már nem tudnak véget vetni a háborúnak, legalább az éhenhalás és koldulás veszedelmét akarják elhántani azok­ feje felől, akiknek hozzátartozói megvédik az államot. A háború kitörése óta mindössze hat héten ke­resztül ülésezett az osztrák parlament. De ez a hat hét is elegendő volt arra, hogy a törvény­hozás a hadbavonuultak családtagjaival szem­ben lerója becsületbeli tartozását. Igaz, hogy ezt a képviselőházat nem az „érett elemek" vá­lasztották, hanem válogatás nélkül minden 24 étves osztrák férfi. Igaz, hogy ebben a képviselő­házban kevesebb gróf, bankár, nagytőkés, nagy­birtokos képviselő van, mint a magyar kép­viselőházban. Ezzel függd­ össze, ho­gy ez az osz­trák képviselőház, az általános, egyenlő és tit­kos választójognak ez a parlamentje, hathetes ülésezése alatt is talált időt és módot a hadi­segélyek fölemelésére, míg a „nemzeti értelmi­séget" képviselő magyar parlament három esz­tendő alatt, noha folyton ülésezett, még mindig nem jutott el odáig, hogy a hadisegélyeket gyö­keresen fölemelje. Ami tessék-lássék változta­tást a munkapárti kormány csinált, az a had­ba­­vonultak családtagjainak nyomorúságán mit­­sem­­ változtatott. Bécsben a hadbavonult, fele­sége 2 koronát, Budapesten 1­ 17 koronát kap naponta; ha gyermeke van, három gyer­mek után Budapesten csak a fél segélyt kapja, míg Bécsben az egészet. Érthető, hogy Tisza István és sajtója mindig csak a legnagyobb megvetéssel tud szólni erről az éretlen parlamentről, amelynek rövid ülésezése alatt is nincsen sürgősebb dolga, mint a hadba­vonultak családtagjait megvédeni az éhhaláltól és a koldulástól. Még nagyobb lesz a magyar nacionalista sajtó fölháborodása, ha értesülni fog arról a „merényletről", amelyet a hadisegély föleme­lése révén az osztrák képviselőház Magyaror­szág jóhírneve ellen elkövetett. Ugyanis eddig, Ausztria és Magyarország között hadisegély dolgában viszonosság állott fönn. Ez azt jelenti más szóval, hogy a magyar katonáknak Ausz­triában élő családtagjai annyit kaptak, mint az osztrák katonák családtagjai és az osztrák katonák Magyarországon élő családtagjai any­nyit, amennyit a magyar katona családtagjai. Már most az új osztrák törvény és az életbe­léptetését kimondó rendelet a magyar hadise­gély alacsonyságára való hivatkozással úgy rendelkezik, hogy az osztrák katonák Magyar­országon élő családtagjai is a fölemelt osztrák segélyben részesüljenek, mert nem­ akarta az osztrák katonák Magyarországon élő családtag­jait a magyar képviselőház és kormány lelkiis­meretével összeférő szűkmarkúságnak továbbra is kitenni. Világos, hogy az osztrák parlament­nek ez a határozata sérelem a magyar állam tekintélye ellen és el kell készülve lennünk arra, hogy a magyar képviselőház egyik legkö­zelebbi ülésén Tisza István vagy valamelyik más nagy nemzetvédő hős interpellálni fog az osztrák parlamentnek ez ellen a túlkapása el­len. es A hadisegély fölemeléséről rendelkező új osztrák törvényt a császár szentesítette. E tör­vény értelmében a hadbavonultak családjának minden egyes tagja egyenlő segélyt kap, vagyis a gyermel­ek ugyanannyit, mint a fel­nőttek. Azonkívül fölemelik a hadisegély ösz­szegét Bécsben napi 2 koronára, a nagyobb vá­rosokban 1.80 koronára, az egyéb­ hegységekben pedig­ 1.6­1 koronára. A fölemelt segélyeket visszamenőleg április 1-től kezdve fizetik ki, ugy hogy most a hadbavonultak családjai egy­szerre nagyobb összeg­et kapnak. Egy négytagú család, anyja és három gyer­mek, ez új törvény alapján napi 8 korona, h­adi­segélyt kap. A rettentő drágaság mellett ez még mindig igen kevés, még mindig legföljebb Lapunk mai száma 8 oldal.

Next