Népszava, 1917. szeptember (45. évfolyam, 219–244. sz.)

1917-09-01 / 219. szám

XLV. evfotymm. Budapest, 1917. »»e^temürer I, mzombtet./^^. • KDU^l AZ ELŐFIZETÉS ÁS­A.­­­S? évre....».«. M.—| negyed évre*^.^* . .• A leöl*» fél évre... 15.-- kor.­­ egy hóra ........ 2.5» kar. egy hétre ....... 60 fillér. EGYES SZÁM ÁRA 10 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE, J­egjelenik hétfő kivételére­ minden nap.­­ SZERKESZTŐSÉG: VIII., GOJZTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-­11. és József 8-30.)­­ KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) 219. szám. Lapunk mai száma 12 oldal. ­ A népjóléti minisztérium. A népjólét és az osztályuralom nem fér­nek meg egymással. Csak olyan államok­ban lehet beszélni népjóléti intézmények­ről, ah­ol a munkásoknak közvetlen befo­lyásuk van a parlamentre. Ha a dolgozó néposztályok nagy befolyást gyakorolnak a politikai életre, akkor az ország törvény­hozásának a vagyontalanok érdekeivel is számolnia kell. Ahol azonban csak az ural­kodó osztályok megbízottai kerülhetnek a parlamentbe, ahol a kormány csak ügynök­sége azoknak az osztályoknak, ott szó sent, lehet népjólétről. A világháború minden államban homlok-, térbe helyezte a szociális kérdések tárgya­lását. A harctereken folytatott nagy em­berpusztítás és a háborúval együtt járó nyomorúság milliókkal apasztják Európa népességét. A halandóság aránya ijesztő mértékben emelkedik. Különösen a nők és gyermekek pusztulnak el nagy tömegekben a hiányos táplálkozás miatt. Figyelembe kell azt is venni, hogy a frontról visszatérő katonák milliói megtörtek­, egészségükben megfogyatkozva jönnek vissza. A nagy megerőltetés, a háborús fáradalmak csak a háború után nyilvánulnak majd meg a maguk ijesztő borzalmaival.­ Növeli a ba­jokat, hogy a fronton az egészséges embe­rek százezrei pusztulnak es hogy a legerő­sebbek térnek vissza megrokkanva, tehát el lehetünk arra készülve, hogy a háború után a meglévő emberanyag védelmét és megtartását csak nagyszabású szociálpoli­tikai intézkedésekkel lehet biztosítani. .Előnyös helyzetben vannak azok az ál­lamok, amelyek már a háború előtt is nagy gondot fordítottak a munkásosztály egész­ségének és életének biztosítására. Már több ízben fölsoroltuk, hogy Németország mi­lyen hatalmas, szociális készültséggel ment a háborúba, hogy az elmúlt huszonöt esz­tendő alatt milyen nagy eredményeket ért el a csecsemőhalandóság korlátozásában és a tüdővész leküzdésében. Fölösleges újra idézni az idevonatkozó adatokat. Elég annyit tudni, hogy a betegsegélyző, bal­esetbiztosító és a rokkant pénztárak több milliárd vagyonnal­­ rendelkeznek, hogy kórházaikkal, a szanatóriumokkal és üdülő­helyekkel a munkások százezreinek életét mentik meg. A német kormánynak tehát látszólag nem kellene sürgősen foglalkoznia a nép­jóléti intézmények létesítésével, mert ezen a téren a legfejlettebb intézményekkel ren­delkezik. És mégis azt látjuk, hogy a né­met kormány már most, is lázasan készül a háború utáni időkre, hogy a német biroda­lom minden országában nagy intézmények foglalkoznak a háború betegeivel és rok­kantjaival, az árvák nevelésével, hogy százmilliókat költenek az anya- és cse­csemővédelemre, az olcsóbb népél­el­mezésre és az egészséges lakásokra. Magyarország népjóléti intézményeiről nem is lehet beszélni. A nép védelmét­­ szol­gáló intézkedések dolgában legutolsó helyen állunk Európában. A betegsegélyezés és balesetbiztosítás csak a lakosságnak igen szűk körére terjed ki, a rokkantbiztosítást még nem is valósították meg. A mezőgazda­sági népesség biztosítása a kolduspénztár­ban a legnagyobb jóakarattal sem nevez­hető gondoskodásnak, az egészségügy , az egész országban borzalmasan gyatra. Ke­vés kórház, kevés iskola, kevés orvos?, row: 'és egészségiben lohn*, sok tem­f­lom, sok ko­lostor, sok 'csuhás és apám :­­ a­­magyar osztályára 1 a m úg­ynevezet­t szociálpoliti­kája. Ennek megfelelően nálunk a­­ legna­gyobb a gyermekhalandóság, nálunk pusz­tít legjobban a t­ü­rdővész, nálunk halnak meg a legtöbben veleszületett gyöngesé­g­ben és nálunk pusztítanak­ legjobban a jár­ványos betegségek. A Tisza-kormány a"jogot követelő mun­kásság megnyugtatására állandóan a szo­ciálpolitikai alkotások szükségességének jelszavát hangoztatta. Szociálpolitikai frá­zisokat eleget hallottunk Magyarországon. Modern intézmények létesítéséig sohasem jutottak el. És nem tudták a munkásságot sem elámítani, mert a szervezett munká­sok tömegei mindig tisztában voltak azzal, hogy igazi népjóléti intézkedéseket csak olyan parlamenttől várhatnak, amelyben a saját osztályuk is képvis­­letet nyert. .A Tisza-kormányt a pokolba zavarták, de itt hagyták a filléreken tengődő hadi­segélyes népesség millióit, itt hagyták az alamizsnán koplaló rokkantakat, özvegye­ket és árvákat. A háború áldozatainak százezrei várják az állam segítő kezét, de hiába várnak, mert évek munkájára van­ szükség, százmilliókat kell áldozni, hogy a legsúlyosabb bajokat megszüntessék. Az Esterházy- és utána a Wekerle-kor­mány szintén a legelső teendők közé so­rolta a szociálpolitikai és népjóléti intéz­mények létesítését. Az Esterházy-kormány külön népjóléti minisztériumot szervezett s a magyar osztályparlament ennek a minisz­tériumnak költségeire évi 100,000 korona hiú­­tárt nyújtott. A Tiszáék népgyűlöletét, tu­datlanságát és szociálpolitikai érzéketlen­ségét semmi sem bizonyítja jobban, mint az a­­10.000 korona, amelyet, a népjóléti mi­nisztérium költségeire elegendőnek tar­tanak. Mi már a híres munkapárti szemtelenke­dés idejében megmondtuk, hogy a népjóléti­­ minisztérium részére megszavazott 100.OOO korona csak­ a nép iránt érzett gyűlölet és megvetés '•jelének• tekint­end is. Most azután a kormány is belátja, hogy ezzel'a nevetsé­ges összegge! a minisztérium meg sem kezd­heti működését. Csak helyeselni tudjuk, hogy Batthyány Tivadar gróf, az új népjó­léti miniszter, nem akar komédiázni, h­a­nem­ a parlament elé törvényjavaslatot akar terjeszteni a minisztérium hatásköréről, belső szervezetéről, ügyköréről és költség­vetéséről. Még nem tudjuk, hogy mit akarnak át­venni a népjóléti minisztérium hatáskö­rébe. Annyi kérdés vár megoldásra, hogy tíz minisztérium is kevés volna az elinté­zésükre. Sürgősen rendezni kellene a mun­kásbiztosí­tás összes kérdéseit, haladéktala­nul meg kell alkotni a­­ kötelező rokkantbiz­tosítást. A biztosítás körét lényegesen ki kell terjeszteni, be kell vonni az ipari munkások kategóriájába a bányamunkáso­kat, a mezőgazdaság munkásokat é­s cse­lédeket. Sürgősen kell szervezni összes egészségü­gyi intézményeiül«.­« Az egész or­szágban modern, új kórház», át kell épí­teni, szaporítani kell a gyógyszertárakat, sokkal több orvosról kell gondoskodni, foglalkozni kell a lakáskérdés**-t, munkás­lakásokat, kertvárosokat kell építeni. És nemcsak a nagyobb városokban, hanem a falvakban is egészségesebb lakásokról kell gondoskodni, mert tévedés, ha azt hisszük, hogy csak a városokban vannak rossz,­­ egészségtelen lakások. Foglalkozni kell a kapitalista üzemek úgynevezett jóléti in­tézményeivel is, mert ezen a címen a leg­több helyen a legpiszkosabb üzérkedő,­ fo­lyik, a legtöbb s­elyem egészségtelen laká­sokért és silány élelmiszerekért uzsoraá­ra­kat követelnek és ez intézmények segítsé­gével f­ü­ggő helyzetben tartják a munkáso­kat..Foglalkozni kell a rokkantakkal, az öz­vegyekkel és az árvákkal. Nemcsak a segé­lyeket kell emelni, hanem a rokkantakat nevelni, tanítani kell arra, hogy elhelyez­kedhessenek a gazdasági életben, az árvá­kat úgy kell fölnevelni, hogy ne mások alá­zatos szolgái, hanem önérzetes, kenyerüket megkeresni tudó polgárok legyenek. Sür­gős rendezést vár a hadisegélyesek dolga, az anya- és csecsemővédelem kérdései, a szülő nők támogatása, a munkanélküliek segítése,­a tüdővész leküzdése, az alkoho­lizmus, a nemi betegségek" és sok más olyan baj, amely ezernyi áldozatokat követel. • Mindezekkel csak és n­­.-ilik azokat a kérdéseket, amelyekkel­ a népjóléti minisz­tériumnak foglalkoznia kell.. Ha az új mi­niszter modern irányú üdvös programmal járul a képviselőház elé ,akkor szeretnék látni, hogy a sóvitézek le merik-e szavazni.

Next