Népszava, 1917. október (45. évfolyam, 245–270. sz.)

1917-10-02 / 245. szám

1917 október 2. NÉ FS­Z A m Tegy­e, hogy nem! No hát akkor nem kell azt mesélni, hogy bármely hivatalos újságíró­szer­vezet megjavítaná az újságíróerkölcsöket. Még az apró sajtóparazitákat — az álhírlap­írókat és revolverzsurnalisztákat — sem irt­hatja ki, mert ezeknek megvan a létalapjuk a polgári társadalom gazdasági és politikai korrupciójában, a társadalom rejtegetni való, napfényt nem tűrő disznóságaiban. Tehát csak maradjanak a jószándékú újságírók a szabad szervezkedés mellett, abban legalább — annyira, amennyire — megvédhetik a jogos gazdasági érdekeiket a kapitalista lap­vállalatokkal szemb­en és emellett az ilyen szabad egyesülés a sajtószabadságnak sem lehet olyan hóhéra, mint a „Zsolt" úr kívánta hivatalos „kamara". ... Aki pedig független, tisztességes újság­írást akar, annak a kapitalizmus ellen kell küzdenie. a béke hívei. * * a pápa­ tárgyalása a bíborosokkal, (Basel, október 1.) Az Havas-ügynökség je­lenti: Az „Echo de Paris" római híradása sze­rint a pápa meghívta tanácskozásra a legbe­folyásosabb bíborosokat, hogy tárgyaljanak a német válaszjegyzékről. A pápa ugyanis hajlandó folytatni a békeakciót. A döntés ter­mészetesen az eseményektől függ. (Lugano, október 1.) Rómából jelenti az Ha­vas-ügynökség, hogy a pápa a központi hatal­mak válaszjegyzékének az átadásakor az angol követnek újabb jegyzéket is át fog nyúj­tani. 71 szultán válasza a pápa jegyzékére. (Konstantinápoly, október 1.) A szultán le­vele, amellyel a pápa jegyzékére válaszol, a következőket mondja: Nagyrabecsülés és mély rokonszenv értelmé­vel vettünk tudomást a fölszólításról, amelyet szentséged hozzánk, valamint a többi hadvi­selő államhoz azzal a magasztos szándékkal Intézett, hogy a jelenlegi háborúnak véget vessen és így békét és harmóniát teremtsen a népek között. Kormányunk nem követ jogosulatlan célt sem politikai, sem gazdasági téren. Kényte­lenek voltunk országunk fönnállásáért és füg­getlenségéért, valamint szabad fejlődéséért harcolni. Ez a föltétlen jogosult cél, amely fő­leg összes nemzeti határaink korlátlan szuve­renitása biztosításában áll, ez az, amely most is mint cél áll előttünk. Szentséged javaslata, amely lényegében arra irányul, hogy racionális alapon állandó béke jöjjön létre, nálunk csak helyesléssel találkoz­hatik. Szentséged hirdeti, hogy a világ jövendő alakulásában a fegyverek hatalmát a jog mo­rális hatalmának kell fölváltania, hogy a nem­zetközi igazság és törvényszerűség érvényesül­jön. Miként szentséged, úgy mi is a­zon a nézeten vagyunk, hogy e magas célok elérésére a leg­gyakorlatibb és leghatásosabb eszköz abban volna keresendő, hogy a szárazföldi, vízi és légi fegyverkezések korlátoztassanak és igy valamennyi nép kincsei és segélyforrásai a kultúra haladásának érdekében volnának ér­tékesítendők az egész emberiség javára. Szent­séged javaslata a nyílt tengerek szabadságá­ról teljes mértékben a mi célunk is. Azt akar- t­juk, hogy a tenger valamennyi nép közkincse­­ legyen és senki magának a tengeren domináló jó hatalmat ne arrogáljon. Szentségednek azt a­­ javaslatát, hogy a nemzetközi vitás kérdéseket kötelező döntő­bíróságok elé terjesszék, szintén legnagyobb fontosságúnak tartjuk és meg va­gyunk győződve ennek a gondolatnak nagysá­gáról és keresztülvitelének jótékony következ­ményeiről. Meg vagyunk győződve arról, hogy szentséged javaslatai szilárd alapokat tartal­maznak a kölcsönös konfliktus megszünteté­sére és az általános béke előidézésére. Meg vagyunk győződve arról is, hogyha mostani ellenségeink ugyanolyan gondolatok­tól és érzelmektől vannak áthatva, amelyek a föntjelzett jogos céljainkkal összeegyeztethe­tők, akkor a béketárgyalások megkezdésének semmi sem áll írtjában. Michaelis részletezi a hadicélokat . (Berlin, október 1. — „D. H") Azt a kedve­zőtlen fogadtatást, amelyet Michaelis biro­­­­dalmi kancellár és Kühlmann külügyi állam­­i titkár beszéde az ellenséges és a semleges sajt tj­tóban, sőt a szövetséges lapok egy részében is is keltett, az itteni többségi politikusok körében is természetesnek tartják. A kormány el volt rá­­ készülve, hogy erős ellentmondásra fog ta­­­­lálni, a magyar sajtó kedvezőtlen megítélése­­ azonban, amely a Pester Lloyd" kivételével majdnem egyhangú, némi idegességet kelt. Te­kintettel arra, hogy a kancellár erélyesen ra­­­gaszkodik álláspontjához, a politikai irány megváltoztatása, legalább a legközelebbi idő­ben, kizártnak látszik. Egyébként a kancellár csütörtökön újra beszél a birodalmi gyűlés plénumában és ez alkalommal a hadicélokat bővebben is kifejti. Bércegyű­lés Fr nil Ft far ft an. (Frankfurt, október 1.) Egy­ 10.000 személyből álló nyilvános népgyűlés, amely a centrumból, a haladó és a néppártból, valamint a szociál­demokratákból állott, a megegyezésen alapuló béke és Németország politikai megújhodása mellett foglalt állást, egyúttal visszautasította a birodalmi többségnek az annexiós támadásra intézett törekvéseit. Troelstra a belga­ kérdéssül. (Berlin, október 1.) Troeletra a Vorwärts munkatársával folytatott beszélgetése közben sajnálatát fejezte ki, hogy Németország, ami­kor a pápa jegyzékére válaszolt, nem hasz­nálta föl az alkalmat arra, hogy határozott alakban nyilatkozzék Belgiumról. Troelstra vé­leménye szerint Asquith beszédéből világosan kitűnik, hogy az angol kormány azt reméli, hogy a belga kérdés megoldását hídnak hasz­nálhatja föl a béketárgyalások megkezdéséhez. Bulgária is akar­ fire a békét. . (Szófia, október 1.) A Bolgár Távirati Iroda jelenti: Meg nem erősített washingtoni jelen­tés szerint. Panderov washingtoni bolgár követ állítólag kijelentette, hogy Bulgária békét akar és hogy a központi hatalmak valamennyi or­szága parancsoló szükségét érzi annak, hogy véget vessen a háborúnak. A bolgár sajtóiroda megállapítja­, hogy egy év óta csaknem semmi­­ összeköttetése sincs a külügyminisztériumnak­­ a washingtoni követtel, de fölhatalmazták an­­­­nak a kijelentésére, hogy Bulgária valóban ki­­­­vonja a békét, de­ az olyan békét, aminőt szö­vetségeseivel együtt a pápához küldött válasz­jegy­zékb­en megjelölt. .Minden ezzel ellentétes­­ híresztelés, amelyet Bulgáriáról vag­y külföldi képviselőiről terjesztenek, csak cselfogás, mely azonban nem éri el a célját. . * IS­ues*m2 sicsicsei&Zizu szaft szer­vezeti (Bern, október 1.) Hétfőn délelőtt ült össze itt a nemzetközi szakszervezeti kongresszus. Eddig­ Ausztria, Magyarország, Hollandia­­ és az Egyesült Államok delegátusai érkeztek meg, valamint Jouhaux, a francia Confederation Generale du Travail titkára. A frazscla polgárság is fi­apt I­fi tanár­a. (Stockholm, október 1. — A Népszava kiküldött tudósítójának távirata.) A francia burzsoázia egyes rétegeiben is mutatkoznak már olyan törekvések, amelyek nemcsak a háború továbbvitelére, hanem a mielőbbi megegyezéses béke előkészítésére gondolnak. Ezek a polgári körök a szocialista Thomas Albertben látják a jövő emberét. A Painlevé-kormányt nem tartják életképes­nek. Jellemző ezeknek a polgári köröknek a hangulatára, hogy legutóbb a legnagyobb párisi üzlettulajdonosok egyike kortársai nevében arra szólította föl Thomast, h­ogy menjen el a stockholmi nemzetközi konferen­ciára. (Genf, október 1.) Renaudel­­l l'Humanité legutóbbi számában bejelenti a szocialisták első támadását Painlevé kormánya ellen. A szocialisták interpellációt intéznek a kormány­hoz, amelyben fölvilágosítást kérnek Ribot ama közlésére vonatkozólag­, hogy az orosz kor­ 3 mány tiltakozott az antant titkos szerződései­nek közzététele ellen és ezzel a közzétételt meg is akadályozta. A szocialistáknak pétervári nyilatkozat van a kezükben, amely szerint Oroszország soha ilyen kérelmet Franciaor­szághoz nem intézett, hanem azt a követelését, hogy a titkos okmányokat tegyék közzé, a leg­utóbbi időkig föntartotta. Az interpellációt 243 képviselő írta alá. * Egy orosz diplomata a tévéről. (Bern, október 1.) A „Lokalanzeiger" stock­holmi távirata jelenti: A „Djen" egy orosz diplomata beszélgetését közli, amelyből kide­rül, hogy az orosz kormány most már más­képen gondolkodik a béke kérdéséről. A hiva­talos körök már nem tartják teljesen lehetet­lennek, hogy tárgyalást kezdjenek. Sőt hatá­rozottan elismerik, hogy a mostani pszicholó­giai pillanat minden tekintetben alkalmias tenne a béketárgyalás megkezdésére. Annak jeléül, hogy az orosz diplomácia a háború be­fejezésére gondol, ismerteti a „Djen" a fontos diplomáciai állások újból való betöltését, köz­tük a berni és a madridi követ állásáét. A kor­mány azzal okolja meg ez állások betöltésének megváltoztatását, hogy a béketárgyalások­­megkezdését, bármely­­pillanatra várhatjuk és akkor Bernnek igen kiváló szerepe lesz. * A stockholmi Kionferrancia, az oroszok és a francia kormány. (Stockholm, szeptember 29. — „M. T. I.") A francia sz­ociailistáknak Bordeauxba, egybehí­vott kongresszusára való tekintettel, amelyen az útlevelek kérdését is megvitatják, a francia kormány mindenféle koholmánnyal komprom­mittálni akarja a­ stockholmi konferencia ter­vét. Félhivatalos francia helyről táviratot kö­zöltek a francia lapokkal, amely szerint az orosz munkás- és katonatanács állítólag elha­tározta, hogy a stockholmi konferencián nem vesz részt. E híradás teljesen hazug. Az orosz munkás- és katonatanács tagjai­ Stockholmban időznek, ahol a konferencia munkálatait készí­tik elő. a derrsstot^ k®nf@r@§hcfa az orosz kormányválság. * S&palserés « 0«»tleít®kka5 vagjj véHssSSfiSs. --- A bolsavikiek e-íS«gg©«®s versstárc IsewsSeSnia?«.—j®sje?i tfi©?«as vös-Ss avássSé alatS aáSmtefc a foéfcséép«. — A fisasrserssáiga ffafeopmástyse a paetatMBis en-3Fl«0ir3á;«j?gys$rés5 Síéssvéselítis ellen. Az orosz demokrata konferencia, második napján is a program első pontjáról, a hatalom megoszlásának és kezelésének kérdéséről folyt a tanácskozás. Kerenski, m­int ismeretes, koalíciós kormányt kíván, amely valamennyi pártot képviselné. A mensevikiek és a forra­dalmi szocialisták is a koalíció mellett foglal­tak állást, de — a kadettek kizárásával. A tanácskozás második napjának szónokai — három volt minisztere a második ideiglenes kormánynak — Kerenski programjához csat­lakoztak, kijelentvén, hogy a válságot csakis a polgári osztállyal való együttműködés ré­vén vélik megoldhatónak. Nem zárják ki az együttműködésből a kadetteket sem, csupán egy megszorítást tesznek, azt, hogy a Korni­lov-ügyben kompromittált elemek ne vehes­senek részt, az új alakulásban. Az eddigi megnyilatkozások tehát általában kedvezőek Kerenski kormányára nézve, de a konferencia két napi anyagából megállapítható az is, hogy a demokraták konferenciája máris előbbre vitte Oroszországban a demokrácia ügyét. Az első nap tanácskozásairól pótlóan beérkező jelentések ugyanis kiemelik, hogy a szónokok egymásután hangsúlyozták egy ka­­náugdlenőrző szervezet szükségességét és amint a második napról szóló tudósítás je­lenti, Zak­ulay volt igazság­ügyminiszter parlamentszerű intézmény létesítését java­solta, hogy az alkotmányozó gyűlés idejéig is megvalósítsák a felelős kormányzás elvét. A Kornilov-féle összeütközésből megerősödve

Next