Népszava, 1917. október (45. évfolyam, 245–270. sz.)
1917-10-02 / 245. szám
1917 október 2. NÉ FSZ A m Tegye, hogy nem! No hát akkor nem kell azt mesélni, hogy bármely hivatalos újságírószervezet megjavítaná az újságíróerkölcsöket. Még az apró sajtóparazitákat — az álhírlapírókat és revolverzsurnalisztákat — sem irthatja ki, mert ezeknek megvan a létalapjuk a polgári társadalom gazdasági és politikai korrupciójában, a társadalom rejtegetni való, napfényt nem tűrő disznóságaiban. Tehát csak maradjanak a jószándékú újságírók a szabad szervezkedés mellett, abban legalább — annyira, amennyire — megvédhetik a jogos gazdasági érdekeiket a kapitalista lapvállalatokkal szemben és emellett az ilyen szabad egyesülés a sajtószabadságnak sem lehet olyan hóhéra, mint a „Zsolt" úr kívánta hivatalos „kamara". ... Aki pedig független, tisztességes újságírást akar, annak a kapitalizmus ellen kell küzdenie. a béke hívei. * * a pápa tárgyalása a bíborosokkal, (Basel, október 1.) Az Havas-ügynökség jelenti: Az „Echo de Paris" római híradása szerint a pápa meghívta tanácskozásra a legbefolyásosabb bíborosokat, hogy tárgyaljanak a német válaszjegyzékről. A pápa ugyanis hajlandó folytatni a békeakciót. A döntés természetesen az eseményektől függ. (Lugano, október 1.) Rómából jelenti az Havas-ügynökség, hogy a pápa a központi hatalmak válaszjegyzékének az átadásakor az angol követnek újabb jegyzéket is át fog nyújtani. 71 szultán válasza a pápa jegyzékére. (Konstantinápoly, október 1.) A szultán levele, amellyel a pápa jegyzékére válaszol, a következőket mondja: Nagyrabecsülés és mély rokonszenv értelmével vettünk tudomást a fölszólításról, amelyet szentséged hozzánk, valamint a többi hadviselő államhoz azzal a magasztos szándékkal Intézett, hogy a jelenlegi háborúnak véget vessen és így békét és harmóniát teremtsen a népek között. Kormányunk nem követ jogosulatlan célt sem politikai, sem gazdasági téren. Kénytelenek voltunk országunk fönnállásáért és függetlenségéért, valamint szabad fejlődéséért harcolni. Ez a föltétlen jogosult cél, amely főleg összes nemzeti határaink korlátlan szuverenitása biztosításában áll, ez az, amely most is mint cél áll előttünk. Szentséged javaslata, amely lényegében arra irányul, hogy racionális alapon állandó béke jöjjön létre, nálunk csak helyesléssel találkozhatik. Szentséged hirdeti, hogy a világ jövendő alakulásában a fegyverek hatalmát a jog morális hatalmának kell fölváltania, hogy a nemzetközi igazság és törvényszerűség érvényesüljön. Miként szentséged, úgy mi is azon a nézeten vagyunk, hogy e magas célok elérésére a leggyakorlatibb és leghatásosabb eszköz abban volna keresendő, hogy a szárazföldi, vízi és légi fegyverkezések korlátoztassanak és igy valamennyi nép kincsei és segélyforrásai a kultúra haladásának érdekében volnának értékesítendők az egész emberiség javára. Szentséged javaslata a nyílt tengerek szabadságáról teljes mértékben a mi célunk is. Azt akar- tjuk, hogy a tenger valamennyi nép közkincse legyen és senki magának a tengeren domináló jó hatalmat ne arrogáljon. Szentségednek azt a javaslatát, hogy a nemzetközi vitás kérdéseket kötelező döntőbíróságok elé terjesszék, szintén legnagyobb fontosságúnak tartjuk és meg vagyunk győződve ennek a gondolatnak nagyságáról és keresztülvitelének jótékony következményeiről. Meg vagyunk győződve arról, hogy szentséged javaslatai szilárd alapokat tartalmaznak a kölcsönös konfliktus megszüntetésére és az általános béke előidézésére. Meg vagyunk győződve arról is, hogyha mostani ellenségeink ugyanolyan gondolatoktól és érzelmektől vannak áthatva, amelyek a föntjelzett jogos céljainkkal összeegyeztethetők, akkor a béketárgyalások megkezdésének semmi sem áll írtjában. Michaelis részletezi a hadicélokat . (Berlin, október 1. — „D. H") Azt a kedvezőtlen fogadtatást, amelyet Michaelis birodalmi kancellár és Kühlmann külügyi állami titkár beszéde az ellenséges és a semleges sajt tjtóban, sőt a szövetséges lapok egy részében is is keltett, az itteni többségi politikusok körében is természetesnek tartják. A kormány el volt rá készülve, hogy erős ellentmondásra fog találni, a magyar sajtó kedvezőtlen megítélése azonban, amely a Pester Lloyd" kivételével majdnem egyhangú, némi idegességet kelt. Tekintettel arra, hogy a kancellár erélyesen ragaszkodik álláspontjához, a politikai irány megváltoztatása, legalább a legközelebbi időben, kizártnak látszik. Egyébként a kancellár csütörtökön újra beszél a birodalmi gyűlés plénumában és ez alkalommal a hadicélokat bővebben is kifejti. Bércegyűlés Fr nil Ft far ft an. (Frankfurt, október 1.) Egy 10.000 személyből álló nyilvános népgyűlés, amely a centrumból, a haladó és a néppártból, valamint a szociáldemokratákból állott, a megegyezésen alapuló béke és Németország politikai megújhodása mellett foglalt állást, egyúttal visszautasította a birodalmi többségnek az annexiós támadásra intézett törekvéseit. Troelstra a belga kérdéssül. (Berlin, október 1.) Troeletra a Vorwärts munkatársával folytatott beszélgetése közben sajnálatát fejezte ki, hogy Németország, amikor a pápa jegyzékére válaszolt, nem használta föl az alkalmat arra, hogy határozott alakban nyilatkozzék Belgiumról. Troelstra véleménye szerint Asquith beszédéből világosan kitűnik, hogy az angol kormány azt reméli, hogy a belga kérdés megoldását hídnak használhatja föl a béketárgyalások megkezdéséhez. Bulgária is akar fire a békét. . (Szófia, október 1.) A Bolgár Távirati Iroda jelenti: Meg nem erősített washingtoni jelentés szerint. Panderov washingtoni bolgár követ állítólag kijelentette, hogy Bulgária békét akar és hogy a központi hatalmak valamennyi országa parancsoló szükségét érzi annak, hogy véget vessen a háborúnak. A bolgár sajtóiroda megállapítja, hogy egy év óta csaknem semmi összeköttetése sincs a külügyminisztériumnak a washingtoni követtel, de fölhatalmazták annak a kijelentésére, hogy Bulgária valóban kivonja a békét, de az olyan békét, aminőt szövetségeseivel együtt a pápához küldött válaszjegyzékben megjelölt. .Minden ezzel ellentétes híresztelés, amelyet Bulgáriáról vagy külföldi képviselőiről terjesztenek, csak cselfogás, mely azonban nem éri el a célját. . * ISues*m2 sicsicsei&Zizu szaft szervezeti (Bern, október 1.) Hétfőn délelőtt ült össze itt a nemzetközi szakszervezeti kongresszus. Eddig Ausztria, Magyarország, Hollandia és az Egyesült Államok delegátusai érkeztek meg, valamint Jouhaux, a francia Confederation Generale du Travail titkára. A frazscla polgárság is fiapt Ifi tanára. (Stockholm, október 1. — A Népszava kiküldött tudósítójának távirata.) A francia burzsoázia egyes rétegeiben is mutatkoznak már olyan törekvések, amelyek nemcsak a háború továbbvitelére, hanem a mielőbbi megegyezéses béke előkészítésére gondolnak. Ezek a polgári körök a szocialista Thomas Albertben látják a jövő emberét. A Painlevé-kormányt nem tartják életképesnek. Jellemző ezeknek a polgári köröknek a hangulatára, hogy legutóbb a legnagyobb párisi üzlettulajdonosok egyike kortársai nevében arra szólította föl Thomast, hogy menjen el a stockholmi nemzetközi konferenciára. (Genf, október 1.) Renaudell l'Humanité legutóbbi számában bejelenti a szocialisták első támadását Painlevé kormánya ellen. A szocialisták interpellációt intéznek a kormányhoz, amelyben fölvilágosítást kérnek Ribot ama közlésére vonatkozólag, hogy az orosz kor 3 mány tiltakozott az antant titkos szerződéseinek közzététele ellen és ezzel a közzétételt meg is akadályozta. A szocialistáknak pétervári nyilatkozat van a kezükben, amely szerint Oroszország soha ilyen kérelmet Franciaországhoz nem intézett, hanem azt a követelését, hogy a titkos okmányokat tegyék közzé, a legutóbbi időkig föntartotta. Az interpellációt 243 képviselő írta alá. * Egy orosz diplomata a tévéről. (Bern, október 1.) A „Lokalanzeiger" stockholmi távirata jelenti: A „Djen" egy orosz diplomata beszélgetését közli, amelyből kiderül, hogy az orosz kormány most már másképen gondolkodik a béke kérdéséről. A hivatalos körök már nem tartják teljesen lehetetlennek, hogy tárgyalást kezdjenek. Sőt határozottan elismerik, hogy a mostani pszichológiai pillanat minden tekintetben alkalmias tenne a béketárgyalás megkezdésére. Annak jeléül, hogy az orosz diplomácia a háború befejezésére gondol, ismerteti a „Djen" a fontos diplomáciai állások újból való betöltését, köztük a berni és a madridi követ állásáét. A kormány azzal okolja meg ez állások betöltésének megváltoztatását, hogy a béketárgyalásokmegkezdését, bármelypillanatra várhatjuk és akkor Bernnek igen kiváló szerepe lesz. * A stockholmi Kionferrancia, az oroszok és a francia kormány. (Stockholm, szeptember 29. — „M. T. I.") A francia szociailistáknak Bordeauxba, egybehívott kongresszusára való tekintettel, amelyen az útlevelek kérdését is megvitatják, a francia kormány mindenféle koholmánnyal komprommittálni akarja a stockholmi konferencia tervét. Félhivatalos francia helyről táviratot közöltek a francia lapokkal, amely szerint az orosz munkás- és katonatanács állítólag elhatározta, hogy a stockholmi konferencián nem vesz részt. E híradás teljesen hazug. Az orosz munkás- és katonatanács tagjai Stockholmban időznek, ahol a konferencia munkálatait készítik elő. a derrsstot^ k®nf@r@§hcfa az orosz kormányválság. * S&palserés « 0«»tleít®kka5 vagjj véHssSSfiSs. --- A bolsavikiek e-íS«gg©«®s versstárc IsewsSeSnia?«.—j®sje?i tfi©?«as vös-Ss avássSé alatS aáSmtefc a foéfcséép«. — A fisasrserssáiga ffafeopmástyse a paetatMBis en-3Fl«0ir3á;«j?gys$rés5 Síéssvéselítis ellen. Az orosz demokrata konferencia, második napján is a program első pontjáról, a hatalom megoszlásának és kezelésének kérdéséről folyt a tanácskozás. Kerenski, mint ismeretes, koalíciós kormányt kíván, amely valamennyi pártot képviselné. A mensevikiek és a forradalmi szocialisták is a koalíció mellett foglaltak állást, de — a kadettek kizárásával. A tanácskozás második napjának szónokai — három volt minisztere a második ideiglenes kormánynak — Kerenski programjához csatlakoztak, kijelentvén, hogy a válságot csakis a polgári osztállyal való együttműködés révén vélik megoldhatónak. Nem zárják ki az együttműködésből a kadetteket sem, csupán egy megszorítást tesznek, azt, hogy a Kornilov-ügyben kompromittált elemek ne vehessenek részt, az új alakulásban. Az eddigi megnyilatkozások tehát általában kedvezőek Kerenski kormányára nézve, de a konferencia két napi anyagából megállapítható az is, hogy a demokraták konferenciája máris előbbre vitte Oroszországban a demokrácia ügyét. Az első nap tanácskozásairól pótlóan beérkező jelentések ugyanis kiemelik, hogy a szónokok egymásután hangsúlyozták egy kanáugdlenőrző szervezet szükségességét és amint a második napról szóló tudósítás jelenti, Zakulay volt igazságügyminiszter parlamentszerű intézmény létesítését javasolta, hogy az alkotmányozó gyűlés idejéig is megvalósítsák a felelős kormányzás elvét. A Kornilov-féle összeütközésből megerősödve