Népszava, 1917. november (45. évfolyam, 271–296. sz.)
1917-11-27 / 293. szám
AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre.. St.— fear, j regyed évre..kor. fél íve...... ... 18,— kor. j egy hóre .....— kor. j cary hétre 58 fillér. EGYES SZÁM ÁRA 12 FIE.UR. A MAGYARORSZÁGI SZOBÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE 3£agjöleiük hétró kivételével mtaée® nap. * isxárBs,» TT SZERLESZTÖSÉO: TOI, ©©STEE-TOBA, 4. (Telefon: József 3-29 és József 8-36.) KIADEirATAI*: Vitt, KÖSTŐ-UTCA 4. SÍZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) I . KLV. évfolyam. Budapest, 1®17. november 27. kedd. * *' budapesti munkások nagy béketüntetése* élelmezés és egyesülési jog. Mx A munkások napja volt ez a vasárnap. A munkásság rányomta politikai és szociális törekvéseinek bélyegét ezen a napon Magyarország fővárosára és megmutatta, hogy számra nézve oly hatalmas, politikai terveiben olyan elszánt, hogy nélküle és ellene nem lehet kormányozni többé ezt az államot. Mindaz, ami a tömegek lelkében él, vágy, keserűség, akarás, izgalom, — mindez ott lebegett a hatalmas oszlopokban fölvonuló munkás tömegek fölött, mindaz ott izzott a tömegekből kicsapódó fölkiáltásokban és ott hevült a szociáldemokrata párt által szétosztott röpiratokban és ott harsogott a szónokok beszédeiben. De minden szónál hatalmasabb, megindítóbb és ékesen szólóbb volt maga a tömeg: a munkának, nélkülözésnek, szegénységnek és a politikai nagy célokért való lelkesedni tudás eszményiségének ez az eleven teste. Budapestnek és környékének szociáldemokrata munkásai ezen a napon igazán az egész ország vágyának és akaratának kifejezői voltak, azokért a nagy javakért tüntettek, amelyeket ennek az országnak minden egyes lakosa kiván: békéért, szabadságért és emberhez méltó megélhetésért. A munkában és nélkülözésben megnyíjlott, sápadt arcok tízezreiben a jövő reményeire és a jelen borzalmaira függesztett szempárok világoltak és olyan tűz lobogott bennük, amely nagy harcok, kemény elszántságok előhírnöke. A délelőtt, amikor beláthatatlan csoportok vándoroltak ki a ligetbe, az orosz forradalomé és a béke ügyéé volt. Mi értelme volt a munkásság eme megmozdulásának? Az, hogy megmutattassák az egész világnak, az orosz forradalmi kormánynak és az osztrákmagyar monarchia, valamint a vele szövetséges államok kormányainak, hogy Magyarországon nagy és szervezett erő van, amely békét kíván. A szocialista Internacionálé egy darabja támadt föl új életre ezekben a tömegekben. A nagy béketüntetés politikai alapgondolatait az a határozati javaslat fejezte ki, amelyet több százezer példányban szórtunk szét a városban és amely a magyarországi szociáldemokrata párt békeprogramját határozza meg. E program főbb alapelvei: azonnali béketárgyalások az oroszokkal, de ezenfelül annak kijelentése is, hogy hasonló elvek alapján hajlandó a monarchia, minden hadviselő állammal békét kötni és ha egyes hatalmak vonakodása következtében különbéke jönne létre az oroszokkal, ezt a helyzetet a monarchia nem fogja sem a maga részéről annexiós célok keresztülvitelére kihasználni, sem szövetségeseit ilyenekben nem fogja támogatni; végül annak megállapítása, hogy a béke nem lehet csak a kormányoknak a műve, hanem részt kell megalkotásában vennie az egész népnek és elsősorban a nemzetközi alapon szervezett szociáldemokrata munkásoknak. Stockholmba! — ebbe a jelszóba csendült ki a délelőtti nagy béketüntetés. A délután a rendkívüli pártgyűlés ideje volt, amely a munkásságnak a háború tényén kívül meglévő nagy bajaival és sérelmeivel foglalkozott, s-az élelmezés nehézségei, az uzsora, az egyesülési és gyülekezési szabadság és a politikai jogtalanság — ezek voltak a rendkívüli pártgyűlés tárgyai. A cenzúra megakadályoz bennünket abban, hogy hű képet rajzoljunk arról a hangulatról, amely a munkások bizalmi férfiainak fölszólalásaiból kihangzott. ÍJ© egyet meg kell állapítani s ez az, hogy a Wekerle-kormány ellen oly fokú elkeseredés él a tömegekben, oly nagy az elégedetlenség e kormány általános politikájával és a munkások életére vonatkozó intézkedéseivel, hogy ez az egész mai politikai helyzet fölbontására vezethet, ha a kormány észbe nem kap és nem teljesíti a munkások jogos és valóban oly szerény követeléseit. A pártvezetőséget igen éles támadások érték a küldöttek soraiból azért, hogy már eddig is nem helyezkedett a legélesebben szembe a Wekerlekormánnyal, amely Seui a munkások élelmezéséről nem gondoskodik, sem nem adta ,hanem a bányászoknak, vasutasoknak, dohány gyári munkásnőknek, villamosoknak az egyesülés jogát, sem be nem terjesztette még e a választójogi törvényjavaslatot. A munkások követelik, hogy a kormány az élelmiszerekkel, ruhával, cipővel és fűtőanyaggal való ellátásukról a legrövidebb időn belül gondoskodjék. De ha ezen a téren védekezhetik is a kormány azzal, hogy a háború akadályokat gördít a munkások minden kívánságának kielégítés© elé, viszont semmi mentséget nem lehet találni a kormány általános minkásellenes politikájának védelmére, ha csak azt nem, hogy a kormány tudatosan maga ellen akarja bőszíteni a munkásokat vagy pedig ily módon pályázik a munkapárttal tartó nagytőke politikai támogatásának megnyerésére. A vasárnap délután eseményeit meg kell szívlelnie a kormánynak s haladéktalanul meg kell tennie két intézkedést: jóváhagyni a bányászok, vasutasok, villamosok, dohánygyári munkásnők alapszabályait és beterjeszteni a választójogi törvényjavaslatot. A kongresszus tanácskozásakor még nem volt ismeretes, hogy Poroszországban, a reakció és militarizmus legkínosabb létekében, már elkészült és a képviselőház elé került az általános, egyenlő, titkos és közvetlen választójogról intézkedő törvényjavaslat. Bizonyos, hogy eme tény ismerete csak még inkább növelte volna a munkások bizalmi férfiainak elkeseredését, türelmetlenségét és még élesebbé tette volna követelő szavukat. Miért lehet Poroszországban elkészíteni és beterjeszteni az általános választójog javaslatát és miért nem került ez a javaslat még mindig Magyarországon a törvényhozás elé? Lustábbak a magyar miniszterek, mint a poroszok? Vagy reakciósabbak a magyar demokraták, mint a porosz junkerek és hivatalnokok? Ez a kérdés tódul föl elemi erővel, mikor a porosz választójogi javaslatról szóló híreket olvassuk és ez az esemény csak még nyomatékosabbá "teszi a vasárnapi pártgyűlés figyelmeztetését, amelyet a kormányhoz intézett: * '*' A vasárnapi nagy béketüntetésről, a felvonulásról, gyűlésről és a rendkívüli pártgyűlésről szóló tudósításunk itt következik. Lapunk mai eláss a 3 oldal. Felvonulás a gyűléshez. Nem volt rendezett felvonulás. A rendőrség és a belügyminiszter túlságosan ragaszkodnak a kivételes törvények tiltó rendelkezéseihez. Eltiltották a tüntető felvonulás rendezését, de nem tudták megakadályozni, hogy a főváros és a környék munkásseregei ne olvadjanak egyetlen hatalmas tömegbe, amely elárasztotta a körutakat és az Andrássy-utat Felejthetetlen látvány volt a békéért tüntető hatalmas emberfolyam, amint elárasztotta az egész Andrássy-utat A rend fentartására kivezényelt rendőrség nem tudta a tömegeket a járdára szorítani. Tíz óra tájban már a rendőrök szorultak le az úttestről és százezernél több munkás harsogta az elkeseredés dühös indulatával: Békét követelünk! Le a háborúval! A menetben százezernél több munkás vett részt. Másfél óráig az. Andrássy-út egész szélességét lefoglalták a tüntető tömegek. Az Iparcsarnok felé vonultak azok a tízezrek, akik egész héten fárasztó robotban görnyednek, akiknek munkája nélkül a békében is megáll az egész ország gazdasági élete, akiknek közreműködése nélkül a háborút sem lehet tovább folytatni.. A Boráros- és Oktogon-tér között. Crmödös, csípős vasárnapi reggel volt A főváros még jóformán aludt, amikor a magas gyárkémények tövében és azokon túl, a munkásnegyedekben és a külső városokban mozgalmas élet kezdődött Budapest környékének szervezett proletárjai mozdultak meg legkorábban, hogy fölvonuljanak a béketüntetésre. Kispesten, Erzsébetfalván, Rálosfalván, Kőbányán, Csepelen, Sorossárón és Dunaharasztin már 7 óra után a munkások ezrei, nyüzsögtek az utcán és iparkodtak a gyülekezés helyére. A béke hadseregének ezredei hosszú menetté formálódtak és körülbelül egyidőben, úgy 8 óra körül, elindultak a főváros felé. Képinőgépről kellett volna végignéznünk ezt a gyönyörű, lélekemelő látványt hogy csak megközelítően is hű és egységes képben megrajzolhassuk. Kilenc óra után érkeztek a fővárosba a legelső csapatok. Erzsébetfalva munkásai pontban 8 órakor indultak el a Munkásotthonból. A több ezer főnyi táborhoz a Soroksári úton csatlakozott