Népszava, 1917. november (45. évfolyam, 271–296. sz.)

1917-11-27 / 293. szám

J * KLV. évfolyam. Budapest, 1®17. movemtoer 27, kedd. TT isxáiBs,» AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre.. Sí.— fear, j regyed érre..kor. I tél ív-e...... ... 18,— kor. | egy hóre ,,.S.— k«r. j cary hétre 58 fillér. EGYES SZÁM ÁRA 12 FIE.U5R. \ A ÜAGYARGRSZÁGI SZ^O BÁLDEM 0 KRATA PÁRT KÖZPONT! KÖZLÖNYE 3£agjöleiük héttó kivételével mtaée® aap. SZSRSESZTÖSÉO: TOI, ©©STEE-TOBA, 4, (Telefon: József 3-29 és József 8-Sö.) KIADdEirATAI*: Vitt, ©ÖSTO-OTCA 4. SÍZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) * *' budapesti munkások nagy béketüntetése* élelmezés és egyesülési fog. Mx A munkások napja volt ez a vasár­nap. A munkásság rányomta politikai és szociális törekvéseinek bélyegét ezen a napon Magyarország fővárosára és megmutatta, hogy számra nézve oly hatal­mas, politikai terveiben olyan elszánt, hogy nélküle és ellene nem lehet kormányozni többé ezt' az államot. Mindaz, ami a töme­gek lelkében él, vágy, keserűség, akarás, iz­galom: — mindez ott lebegett a hatalmas oszlopokban fölvonuló munkás tömegek fö­lött, mindaz ott izzott a tömegekből kicsa­pódó fölkiáltásokban és ott hevült a szociál­demokrata párt által szétosztott röpiratok­ban és ott harsogott a szónokok beszédeiben. De minden szónál hatalmasabb, nieginditóbb és ékesen szólóbb volt maga a tömeg: a mun­kának, nélkülözésnek, szegénységnek és a politikai nagy célokért való lelkesedni tu­dás eszmény Iségének ez az eleven teste. Bu­dapestnek ós környékének szociáldemokrata munkásai ezen a napon igazán az egész or­szág vágyának és akaratának kifejezői vol­tak, azokért a nagy javakért tüntettek, amelyeket ennek az országnak minden egyes lakosa kiván: békéért, szabadságért és em­berhez méltó megélhetésért. A munkában ós nélkülözésben megnyttlott, sápadt arcok tíz­ezreiben a jövő reményeire és á jelen borzal­maira függesztett szempárok világoltak ós olyan tűz lobogott bennük, amely nagy har­cok, kemény elszántságok előhírnöke. A délelőtt, amikor beláthatatlan csoportok vándoroltak ki a ligetbe, az orosz forra­dalomé és a béke ügyéé volt. Mi értelme volt a munkásság eme megmozdulásának? Az, hogy megmutattassák az egész világnak, az orosz forradalmi kormánynak és az osztrák­magyar monarchia, valamint a vele szövet­séges államok kormányainak, hogy Magyar­országon nagy és szervezett erő van, amely békét kiván, A szocialista Internacionálé egy darabja támadt föl uj életre ezekben a tömegekben, A nagy bóketüntetés politikai alapgondolatait az a liatároaati javallat fejezte ki, amelyet több százezer példányban szórtunk szét a vá­rosban és amely a magyarországi szociálde­mokrata párt békeprogramját határozza meg. E program főbb alapelvei: azonnali béketárgyalások az oroszokkal; de ezenfölül axinak kijelentése is, hogy hasonló elvek alapján hajlandó a monarchia, minden had­viselő állammal békét kötni ós ha egyes ha­talmak vonakodása következtében külön­béke jönne léire az oroszokkal, ezt a helyze­tet a monarehia nem fogja sem a maga ré­széről annexiós célok keresztülvitelére ki­használni, sem szövetségeseit ilyenekben nem fogja támogatni; végül annak megálla­pítása, hogy a béke nem lehet csak a kormá­nyoknak a müve, hanem részt kall megalko­tásában vennie az egész népnek ós elsősor­ban a nemzetközi alapon saervezett szociál­demokrata munkásoknak. Stockholmba! — ebbe a jelszóba csendült ki a délelőtti na#y béketüntetés. A délután a rendkivüli pártgyülés ideje volt, amely a munkásságnak a háború té­nyén kívül meglévő nagy bajaival és sérel­meivel foglalkozott, l-lz élelmezés nehézsé­gei, az uzsora, az egyesülési és gyülekezési szabadság és a politikai jogtalanság — ezek voltak a rendkivüli pártgyülés tárgyai. A cenzúra megakadályoz bennünket abban, hogy hü képet rajzoljunk arról a hangulat­ról, amely a munkások bízalmiférfiainak fölssólalásalból kihangzott. ÍJ© egyét meg kell állapítani s ez az, hogy a Wekcrle-kar­mány ellen oly fokú elkeseredés él a töme­gekben, oly nagy az elégedetlenség e koi­mány általános politikájával és a munkások életére vonatkozó intézkedéseivel, hogy ez az egész mai politikai helyzet fölbontására vezethet, ha a kormány észbe nem kap és nem teljesiti a munkások jogos és valóban oly szerény követeléseit. A pártvezetőséget igen éles támadások érték a küldöttek so­raiból azért, hogy már eddig is nem. helyez­kedett a legélesebben szembe a Wekerle­kormánnyaí, amely eeui a munkások élel­mezéséről nfem gondoskodik, sem nem adta , ;xneg a bányászoknak, vasutasoknak, do­Hány gyári munkásnőknek, villamosoknak az egyesülés jogát, sem be nem terjesztette még <•> választójogi törvényjavaslatot. A munkások követelik, hogy a kormány az élelmiszerekkel, ruhával, cipővel és fűtő­anyaggal való ellátásukról a legrövidebb időn belül gondoskodjék. De ha ezen a téren védekezhetik is a kormány azzal, hogy a há­ború akadályokat gördít a munkások min­den kívánságának kielégítés© elé: viszont semmi mentséget nem lehet találni a kor­mány általános mimkúseJlenes politikájá­nak védelmére, ha csak azt nem, hogy a kormány tudatosan maga ellen akarja bő­szíteni a munkásokat vagy pedig ily módón pályázik a munkapárttal tartó nagytőke politikai támogatásának megnyerésére. A vasárnap délután eseményeit meg kell szív­lelnie a kormánynak s haladéktalanul meg kell tennie két intézkedést: jóváhagyni a bányászok, vasutasok, villamosok, dohány­gyári munkásnők alapszabályait és beter­jeszteni a választójogi törvényjavaslatot. A kongresszus tanácskozásakor még nem volt ismeretes, hogy Poroszországban, a re­akció és militarizmus legkínosabb léteké­ben, már elkészült és «. képviselőház elé ke­rült az általános, egyenlő, titkos és közvet­len választójogról intézkedő törvényjavas­lat. Bizonyos, hogy eme tóny ismerete csak még inkább növelte volna a munkások bi­zalmiférfiainak elkeseredését, türelmetlensé­gét ós még élesebbé tette volna követelő sza­vukat. Miért lehet Poroszországban elkészí­teni ós beterjeszteni az általános választó­jog javaslatát és miért nem került ez a ja­vaslat még mindig Magyarországon a tör­vényhozás elé? Lustábbak a magyar mi­niszterek, mint a porossok? Vagy reakció­sabbak a magyar demokraták, mint a po­rosz junkerek és hivatalnokok? Ez a kérdés tódul föl elemi erővel, mikor a porosa vá­lasztójogi javaslatról szóló híreket olvassuk és ez az esemény csak még nyomatékosabbá "teszi a vasárnapi pártgyülés figyelmezteté­sét, amelyet a kormányhoz intézett: * '*' A vasárnapi nagy béketüntetésröl, # föl­vonulásról, gyűlésről és a rendkivüli párt­gyűlésről szóló tudósításunk itt következik: Fülvonulás a gyűléshez. Nem volt rendezett fölvonulás. A rendőrség és a belügyminiszter túlságosan ragaszkodnak a kivételes törvények tiltó rendelkezéseihez. Eltiltották a tüntető fülvonulás rendezését, dc nem tudták megakadályozni, hogy a főváros és a környék munkússeregei ne olvadjanak egyetlen hatalmas tömegbe, amely elárasztotta a Körutakat ós az Andrássy-utat Felejthetet­len látvány volt a békéért tüntető hatalmas emberfolyam, amint elárasztotta as egész Andráasy-ntat A rend föntariásáfa kivezé­nyelt rendőrség nom tudta a tömegeket a jár­dára szorítani. Tíz óra tájban már a rendőrök j szorultak le az úttestről és százezernél több munkás harsogta az elkeseredés dühös indu­latával: Bókét követelünk! Le a háborúval! A menetben százezernél több munkás vett részt. Másfél óráig a?. Andrássy-ut egész szé­lességét lefoglalták a tüntető tömegek. Az Iparcsarnok felé vonultak azok a tízezrek, akik egész héten fárasztó robotban görnyednek, akiknek munkája nélkül a békében is megáll az egész ország gazdasági élete, akiknek köz­reműködése nélkül a háborút sem lehet to­vább folytatnit^ A Boráros- és Oktogon-tér között. CíSödös, csípős vasárnapi reggel volt A fővá­ros még jóformán aludt, amikor a magas gyár­kémények tövében és azokon tul, a munkásne­gyedekben ós a külső városokban mozgalmas élet kezdődött Budapest környékének szerve zett proletárjai mozdultak meg legkorábban, hogy fölvonuljanak a béketuntetésre. Kispes­í'"v, Erzsébetfalván, Rál-osfalván, Kőbányán, Csepelen, Sorotssárón és Dunaharasztin már 7 óra után a munkások ezrei, nyüzsögtek az ut­cán és iparkodtak a gyülekezés helyére. A béke hadseregének ezredei hosszú menetté for­málódtak és körülbelül cgyidőben. ugy 8 óra körül, elindultak a főváros felé. Éöpiűőgépről kellett volna végignéznünk ezt a gyönyörű, lé­lekemelő látványt hogy csak megközelítően is liü és egységes képben megrajzolhassuk. Kilenc óra után érkeztek a fővárosba a legelső csapa­tok. Erzsébetfalva munkásai pontban 8 órakor indultak el a Munkásotthonból. A több ezer főnyi táborhoz u Soroksárl-aton esatlakoeotí Lapunk m&i es áss a 3 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék