Népszava, 1917. november (45. évfolyam, 271–296. sz.)
1917-11-27 / 293. szám
Soroksár munkássága, a menet élén zenekarral. Dunaharaszti és Szigetszentmiklós proletársága helyiérdekű vasúton jött a közvágóhíd állomásig és ott szintén beleolvadtak a meretbe. Útközben a felvonulók tömege állandóan nőtt: a Soroksárkuti iskolánál az ifjúmunkások, az Ipar utcánál a malommunkások csatlakoztak. A Soroksári-út mentén lakó munkásság ezrei tolultak ki a mellékutcákból és sorakoztak a tüntetők táborába. Fél 10 óra volt, amikor a szinte végeláthatatlan menet eleje beérkezett a Boráros-térre. A komor gyárak hosszú sora után itt kezdődik a tulajdonképeni főváros. Az előbb még néma, csöndes Nagykörút egyszerre hangos és népes lett Amint a tüntetés moraja végigzúgott a Körúton, a házak ablaksorait és a járdákat a nézők iizi.'ry tömegei lepték el és fehér meg vörös kendők lobogtatásával köszöntötték a béke harcosait. A fölvonulók ezúttal, a nap jelentős igéhez hiven, az egyesületi zászlók helyett, felér zászlókat hoztak a békevágy jelképe gyanánt. Méltóságteljesen hömpölygött végig a széles úton a hatalmas áradat. — Éljen a világbéke! — Le a háborúval! — Éljen az orosz forradalom harsogta ezer és ezertorok szüntelenül. Közben forradalmi dalokat énekeltek, majd újra és megint a szervezett munkásság követeléseit hangoztatták. A munkásnők, akiket a háború hullámai a különböző gyárakba sodortak, óriási tömegekben vettek részt a fölvonulásban. Teljesen érthető, hogy a munkásnők sorűn hangoztatták: — Le a hadseregszállítókkal! Ahogy a tüntetők elözönlötték a körutat, a keresztutak villamosközlekedése a fölvonulás tartama alatt teljesen elakadt. Tíz órakor érkezett a menet a Rákóczi-úthoz. Ugyanakkor érkezett oda a szervezett villamosvasutasok tábora. A villamosvasutasok a Thököly-útról indultak, végigvonultak a Rákóczi-úton és a Körútnál csatlakoztak a környékbeli munká-sokhoz. Kalaplengetéssel és hangos éljenzéssel üdvözölték a villamosvasutasokat, akik között nagyon sok volt a kalauznő. Nagy lelkesedést okozott a villamosalkalmazottak megjelenése, mert csak alig néhány hónapja, hogy szervezkedni kezdtek és nyomban csatlakoztak az öntudatos munkások táborához. Hatalmas számban való megjelenésük annál nagyobb meglepetést keltett, mert a villamosvasutak közlekedése nem szünetelt és csak azok jöhettek el, akiknek éppen néhány szabadórájuk volt A szolgálatban levő villamosvasutasok a legmelegebb rokonszenvvel üdvözölték a tüntető munkásságot. Az.tttoö flfipy és lelkes m agltációt fejtettek ki elvtársaink a Népszava érdekében. Tizezerszámra osztogatták a munkások a járókelők között a következő szövegű röpiratot: Moak&mM Aki ísrintín akarja a bttfit, aa •eocallatiri So®, Minden Rtndalist* etCflzei * NapfsT&ra! A Nipeaart * fclke bcrtonl KSvifiret tla fin rr.t.t flCüwMJs a JlépawiYfc. nak, szerezzen a túloldali elAflactfsl nyilatkozat Hitheinuiáláxiital legalább egy uj elő* flsMöt, «ff «J békcimrcontl Nagyon sokan a kalapjuk mellé tűzték a röpiratot, mások meg összebujtogatták ugy, hogy csak ez a szó látszott, ,Békét" és jelvény gyanánt kabátjuk gomblyukába tűzték. Voltak olyan elvtársak is, akik a partjelvény mellé kis fehér csulagot tűztek. Az impozáns menet fél 11 óra tájban érkezett az Oktogontérre. Mindvégig a legpéldásabb, az öntudatos munkásságot jellemző rend és fegyelem uralkodott. Az Andrássy-úton... amerre az urak laknak. A gyűléshez vonuló munkástömegek egy része a Körút, majd az Andrásay-út felől igyekezett az Iparcsarnokhoz. Erre vonultak a magánrlkalmazottak impozánsan hatalmas tömegben, őket követte a Franklin-társulat személyzete, majd az újpesti villanygyár munkásai, a nyomdászok, óbudai hajógyári munkások, a tranzgyár alkalmazottai, a szobafestők, az asztalosok, a cipészeti, szabók, az államvasutak északi főműhelyének munkásai, a fegyvergyáriak, a dunaharaszti pártszervezethez tartozó elvtársak és a soroksári elvtársak. Minden csoportban kisebb-nagyobb jelzőtáblákat vittek, amelyeken csak ez az egy szó feketéllett: Békét/ A dunaharasztiak, a soroksáriak és a vasúti munkások csapata előtt hatalmas vörös transzparenst vittek. A cipészek csoportjánál ugyancsak nagy, sekér transzparenst lobogtatott a szél, amelyen azonban esetlen betű sem volt, de az emberek azért megértették, hogy ez az üres, kifeszített fehér vászon mit mond. A komor novemberi reggelen szokatlan látvány volt, ez a fölvonulás az Andrássy-útnak ezen a részén, ahol még hétköznapokon is a szokottnál jóval későbben kelnek az emberek és ahol a munkanapokon is csöndesebb a táj, mint a város más részeiben. Hát még vasárnap! Az Andrásy-útnak ezen a részén a jóllakottak villái és palotái sorakoznak. Itt laknak azok, akik a mások munkájából élnek, akikért mások dolgoznak, akiknek élettevékenységük abból áll, hogy bezeltetik a mások munkájának a gyümölcseit. És itt laknak azok is — legalább egy részük — akiknek a háború nem rossz üzlet. Itt tehát nem kelnek korán az emberek még hétköznapokon sem. Még hétköznapon is csak délelőtt 10—11 óra között szoktak itt fölkelni az emberek, akkor, amikor azok, akiknek érettük dolgozni kell, már kifáradtak a munkában. Amikor a város más részében már elevenen lüktet az élet, az Andrássy-útnak ezen a részén lefüggönyözött ablakok merednek reád. Mert itt úgynevezett urak laknak, hadseregszállítók, előkelő lánckereskedők, bankárok, szelvénybeváltók, tőzsdések és vagy kitartottjai a dolgozó társadalomnak. Ezeket az urakat itt nem érdekli és nem érdekelte a béke, a dolgozók, a szenvedők és nélkülözők békesóvárgása. Az urak palotái néma egykedvttséggel és részvétlenséggel meredtek az alant hullámzó sokaságra. Az urak tovább aludtak, nem érdekelte őket a dolgozó társadalom megmozdulása. Jól lefüggönyözött ablakaikon tán beszűrődött a béke után vágyódók harsogó hangja és tán csodálkoztak is a türelmetlenségen, amely ebben a harsogó békevágyódásban megnyilvánult. Hogyan, legyen vége a háborúnak? Hiszen még sohasem volt a pázának olyan jó ára, mint most. Miért kívánják a békét, amikor a háború olyan nagyszerű konjunktúrát teremtett? A töprengés azonban nem lévén kenyerük, a másik oldalra fordultak és tovább aludtak. Az urak palotáiból, a jóllakottak ablakaiból legföljebb egy-egy félénk cseléd, inai vagy a portás lobogtatta felénk fehér kendőjét. A gazdáikat nem érdekelte a béke... De annál harsogóbb, annál türelmetlenebb hangon követelte a munka sokasága a békét. A felvonuló tömeg egészen ellepte a nagy úttestet. Kisebb rendőrcsapat Krecsányi vezérletével azon buzgólkodott, hogy a sokaságot a gyalogjáróra szorítsa. Ez azonban sehogy sem sikerült- A sokaság magával sodorta a rendőröket, akik végre megunták a hasztalan való erőlködést, kiváltak a tömegből és elhelyezkedtek a Körönd egyik sarkában, ahonnan rezignáltan szemlélték a végeláthatatlan tömeg hullámzását és hallgatták a békét sürgetők harsogását! — Békét akarunk! — Leonen vége a háborúnál Zúgott, harsogott a békéért vágyódó tömeg. A vasúti munkások fölvorlásuk közben parázs tüntetést is rendeztek az államvasutak igazgatóságának az Andrássy út 75. száma alatt lévő épülete előtt Amikor az épület elé érkeztek, megálltak és szembefordultak az épülettel. Néhány percig mozdulatlanul és hangtalanul nézték az ablakokat amint ezeket hirtelen ellepték kíváncsi emberek. A vasutasok hatalmas tömegéből egyszerre csak kitört az elkeseredés és harsogva zúgták az ablakok felé: — Le a romlások nyúzóival! — . orrot és kenyeret adjatok! — Elég volt a rabszolgasorsból! A rár percnyi megállás után a tömeg ismét tovább vonult A soroksári elvtársak zeneszóval jöttek. A villamosvasutak egyenruhás csapata — közöttük a nők is — új szint adott a fölvonuló tömegnek. A villamosralmolaták már fölismerték az „atyai jóindulat" valódi értékét, fölismerték Sándor Pálék és Hovítsék vakmerő szédelgését a szociális jelszavak hangoztatásával. Az idő nagyon kifivétett a felvonulásnak, amelyet semmiféle tunyom nem tudott megakadályozni. És noha a bálmru negyedik esztendejében vag-vunk mér, noha roppant szenvedéseken ment keresztül e negy év alatt a munkásság, az emberek mégis jókedvűek és lelkesek voltak. Az a tudat, Jorry a munkásság szervezett ereje végre rá fogja kényszeríteni a kormányokat a békekötésre, mintha feledtette volna velük e napon a háború mérhetetlen szenvedéseit és terheit Az Andrássy-út végére érve, az Aréna-útra kanyarodott a tömeg és innen azután az Iparcsarnok elé vonult, ahol már minden feketéllett az emberektől, ff A gyülésett. 0 Fél 11 órára hirdették az egybehívók a nagy békegyűlés kezdetét a városligeti Iparcsarnok óriástermébe, de már reggel 9 órakor nagyobb csoportok várakoztak az Iparcsarnok épülete előtt arra, hogy a kapukat megnyissák. A tömeg egyre nőtt, pedig a messze városból és c, környékről a munkástömeg hatalmas csoportjai még csak most indultak el, most voltak uton a gyűlés színhelye felett1) órakor megnyíltak az épület kapui és alig telt bele egy negyed óra máris színültig megtelt a hatalmas terem, amelynek az előcsarnoka is feketéllett a zsúfoltan egymás mellett álló tömegektől. Izzóan lelkes hangulatban várták azok, akik a terembe bejuthattak, a nagygyűlés megkezdését Éltették a békét, éltették az orosz elvtársakat, az orosz forradalmat és dalokat énekeltek; a régi Népszava-gyűrtó dalt átformálták a békeszövegre: küzdünk a békéért! Énekelték Bodrogi annyira elterjedt „Béketrombita" ciml nótáját és a viharos fölkiáltások egymást érték. Kiint egyre sorakoztak az ezrek és a tízezrek, amikor már teljesen lehetetlen volt a nagyterembe való bejutás, ennek a kapuit betették, kint megkezdődtek a külön népgyűlések é® bent as iparcsarnoktoím, pont 11 órakor Büchinger Margó elvtárs néhány lelkes szóval üdvözölte a megjelenteket és rámutatott arra, hogy a megjelentek hatalmas tömege mutatja, hogy a béke hatalmas ügye a magyar szociáldemokrata munkásságra mindenkor bizton számíthat. Stofodnot Zezs& skodia volt a gyűlés szónoka. Hatalmas taps fogadja. Mindjárt nagy csönd támad és elkezdheti: — Ide zarándokoltunk, hogy odadörögjük a háborúnak, félre az útból, adjál helyet a milliók reményének, akaratának, vágyának, a világbékének! Hatalmas tapsriadalom kiséri ezeket a szavakat. Bokányi csak percek multán folytathatja: — Ide zarándokoltunk ebben az ünnepélyes pillanatban, amikor milliók szivét, vágyát, reményét egy eszme fogja meg, amikor fölemelkedünk az emberi szeretet mindent átfogó nagy magaslatára, — ebben a pillanatban kezünket nyújtjuk az orosz elvtársak felé és melegen megrázzuk az ő kezüket, mert visszaadták az emberiségnek a szocializmusba vetett hitet, bizodalmat és reményt. („Úgy van!") Ide zarándokoltunk, hogy fölszólítsuk a kormányt, hogy tagadja meg a feléje nyújtott kezet és egyúttal valljon nyíltan szint hogy akar-e becsületes, tisztességes, minden nemzeti letiprást, földterv elfoglalását, hadikárpótlást kizáró békét e zarándokoltunk, hogy újabb szocialista akcióval előresegítsük a béke ügyét!... Nem azért dörögjük mi a békét, mert féljük a harcot! A szociáldemokraták nem félnek a harctól! Minden proletárnak az egész élete, a bölcsőtől a sírig, nem egyéb, mint küzdelmek és harcod szakadatlan láncolata. Izgatott Kikiáltások 1 tanít szónok folytatja: — A vérgőzös mámor elmúlt) Annak a kötelességnek, hogy az ország határa kivédessék, eleget tettünk. A határok ki vannak védve.Mindenkinek mód és alkalom adatott a front előtt és a front mögött arra, hogy babéros dicsőségeket arasson ma már nem babérokról van szó, ma már egész babérerdők özöne veszi körül azokat, akik magukat ezzel behinteni akarják. Miért folytatják a háborút? — Tiszteletet parancsoltunk annak az eszmének, nemzetközi alapot annak az elvnek, hogy egy nemzet se bántsa a másikat Erőteljes magatartásunkkal ezt a tiszteletet kiparancsoltuk. Ha szétnézünk: Szerbia, Románia letörve, az orosz, angol, francia visszaszorítva, Európa réme, a cárizmus elkergetve. Nincsenek világcéljaink, a mi országunk nem iparállam, nincs világiparunk, világkereskedelmünk, nyugat felé nincs keresnivalónk. Tehát elég a véráldozat!(Volt babér)nem vettek el területet, miért folyik hát tovább ajózan ész ellenére egy percig is ez a háború!! (Viharos fölkiáltások.) Ma sem katonailag, sem politikailag. (Sem az áldozatkészség, sem a hősiesség, sem a hazafiság semmiféle elve szempontjából) a háború folytatásának nincs már értelme.' ' orosz forradalom nyújtja Európa felé kezét. Nem tudom, a forradalom mit valósít meg a terveiből: szocalista köztársaság lesz-e vagy polgári köztársaság-e, vagy a szocialista és polgári köztársaságnak egy vegyes formája jön-e létre. De az bizonyos, hogy egy sohasem jön többé létre és ez az orosz eurizmus! (Viharos éljenzés.) Ezt porba döntötte a 8 NÉPSZAVA 1917 november7-