Népszava, 1917. november (45. évfolyam, 271–296. sz.)

1917-11-27 / 293. szám

8 NÉPSZAVA 1917 november ;-7­Soroksár munkássága, a menet élén zenekar­ral. Dunaharaszti és Szigctszentmiklós prole­táreága helyiérdekű vasúton jött a közvágóhíd! állomásig és ott szintén beleolvadtak a me­r.ctbo. Útközben a fölvonulók tömege állan­dóan nőtt: a Soroksárbuti iskolánál az ifjú­munkások, az Ipar-utcánál a malommunkások csatlakoztak. A Soroksárl-ut mentén lakó mun­kásság ezrei tolultak ki a mellékutcákból és so­rakoztak a tüntetők táborába. Fél 10 óra volt, amikor a szinte végeláthatat­lan menet eleje Leérkezett a Boráros-tél-re. A komor gyárak hosszú sora után itt kezdődik a tula.idonképeni főváros. Az előbb még néma, csöndes Nagykörút egyszerre hangos és népes lett Amint a tüntetés moraja végigzugott a Körúton, a házak ablaksorait ós a járdákat a nézők íi'i.'ry tömegei lepték el ós fehér meg vö­rös ken:!ők lobogtatásával köszöntötték a béke harcosait. A fölvonulók ezúttal, a nap jeíentő­f igéhez hiven, az egyesületi zászlók helye?,, fe­lér zászlókat hoztak a békevágy jelképe gya­nánt. Méltóságteljesen hömpölygött végig a széles uton a hatalmas áradat. — Kljén a világbéke! — Le a háborúval! — Éljen az orosz forradalom! harsogta ezer és ezer .torok szüntelenül. Köz­len forradalmi dalokat énekeltek, majd újra és megint n Bzervezett munkásság követeléseit hangoztatták. A munkásnők, akiket a háború hullámai a különböző gyárakba sodortak, óriási tömegekben vettek részt a fölvonulús­bnn. Teljesen érthető, hogy a munkásnők sü­riin hangoztatták: — Le a hadseregszállitókkal! Ahogy a tüntetők elözönlötték a Körutat, a keresztutak villamosközlekedése a fölvonulás tartama alatt teljesen elakadt. Tiz órakor ér­kezett a menet a Rákóezi-uthoz. Ugyanakkor érkezett oda a szervezett villamosvasulasok tábora. A villamosvnsutasok n Thököly-uiról indultak, végigvonultak n Rákóczi-uton és a Kőrútnál csatlakoztak a környékbeli munká­Foklioz. Kalaplengetéssel és hangos éljeuzéssel üdvözölték a villamosvasutosokat, okik között nagyon sok volt a kalauznő. Nagy lelkesedést okozott a vlllampsnlkalmf'zottak megjelenése, mert csak alig néhány hónapja, hogy szervez­kedni kezdtek éa nyomban csatlakoztak az ön­tudatos munkások táborához. Hatalmas szám­ban való megjelenésük annál nagyobb megle­petést keltett, mert a villamosvasutak közleke­dése nem szüneteit és csak azok jöhettek el, aklkntk éppen néhány ezabadórájuk volt A szolgálatban levő villamosvasutaKok a legme­legebb rokonszenvvel üdvözölték a tüntető munkásságot. Ar. tttoö flfipy és lelke*« agltációt fejtettek ki elvtársaink n Népszava érdekében. Tizezerszámra otztogalták a munkások a járó­kelők között a következő szövegű röpiratot: Moak&mM Aki ísrlntín akarja a bttfit, aa •eociallatiri So®, Minden Rtnolallst* etCflzei * NópfsT&ra! A Nfpeaar« * fcíke bcrtonl KSvifiret tla fin rr.t.t flCüwMJs a JíépawiYfc. nak, szeretzea a túloldali elÄflactf-sl nyilat­kozat Hllheinuiáláxiital legalább eg; uj el6* flsMöt, «ff «J békcimrcontl Nagyon sokan a kalapjuk mellé tűzték a röpiratot, mások meg összebujtogatták ugy, hogy csak ez a szó látszott: ,-Békót" és jolvéuy gyanánt kabátjuk gomblyukába tűzték. Vol­tak olyan elvtársak is, akik a pór tjei vény mellé kis fehér eZulagot tliztek. Az impozáns menet fél 11 óra tájban érkezett az Oktogon­térre. Mindvégig a legpéldásnbb, az öntudatos munkásságot jellemző rend éa fegyelem ural­kodott. At Anárássy-uton... amerre az urak laknak. A gyiiléühez vonuló munkástömegek egy része a Körút, majd az Andráaay-ut felől igyekezett az Iparcsarnokhoz. Erre vonultak a magán­r. Ikalmazottak impozánsan hatalmas tömegben, őket követte a Franklin-társulat személyzete, majd az újpesti villanygyár munkásai, a nyom­dászok, óbudai hajógyári munkások, a tíanz­gyár alkalmazottai, a szobafestők, az asztalo­sok, a cipészeit, szabók, az államvasutak északi főműhelyének munkásai, a fegyvergyáriak, a dunnharaszti pártszervezethez tartozó elvtár­sak ós a soroksári elvtársak. Minden csoportban kisebb-nagyobb jelzőtáblákat vittek, amelyeken csak ez az egy szó feketéllett: Békét/ A duna­liarasztiak, a soroksáriak és a vasúti munkálok csapata előtt hatalmas vörös transzparenst vit­tek. A cipészek csoportjánál ugyancsak nagy, fjkér transzparenst lobogtatott a szél, amelyen azonban esetlen betű sem volt, de az emberek azért megértették, hogy ez aa üres, kifeszített fehér vászon mit mond. A komor novemberi reggelen szokatlan lát­vány volt. ez a fölvonulás az Andrássy-utnak ezen a részén, ahol még hétköznapokon is a szokottnál jóval későbben kelnek az emberek és ahol a munkanapokon is csöndesebb a táj, mint a vároe más részeiben. Hát még vasár­nap! Az Andrá-sy-utnak ez^n a részén a jól­lakottak villái ée palotái sorakoznak. Itt lak­nak azok, akik a mások munkájából élnek, akikért mások dolgoznak, akiknek élettevékeny­ségük abból áll, hogy be7«ebeük a mások mun­kájának a gyümölcseit. És itt laknak azok is — legalább egy részük — akiknek a háború nem rossz üzlet. Itt tehát nem kelnek korán az emberek még hétköznapokon sem. Még hétköz­napon is csak délelőtt 10—11 óra között szoktak itt fölkelni az emberek, akkor, amikor azok, akiknek érettük dolgozni kell, már kifáradtak a munkában. Amikor a város más részében már elevenen lüktet az él et, az Andrássy-utnak ezen a részén lefüggönyözött ablakok merednek reád. Mert itt úgynevezett urak laknak, hadseregszál­lítók, előkelő lánckereskedők, bankárok, szel­vónybeváltók, tőzsdések és vaay kitártottjai a dolgozó társudalomnnk. Ezeket az urukat itt nem érdekli ós nem érdekelte a béke, a dolgo­zók, a szenvedők és nélkülözők békesóvárgúsa. Az urak palotái néma egykedvttséegel és rész­vétlenséggel meredtek az alant hullámzó soka­ságra. Az urak tovább aludtak, nem érdekolte őket a dolgozó társadalom megmozdulása. Jól lefüggönyözött ablakaikon tán beszűrődött a béke után vágvódók harsogó hangja ós tán cso­dálkoztak is a türelmetlenségen, amely ebben a harsogó békevágyódásban megnyilvánult. Ho­gyan, legyen vége a háborunakl Hiszen még sohasem volt a ouzának olyan jő ára, mint most. Miért kívánják a békét, amikor a háború olyan nagyszerű konjunktúrát teremtett!? A töprengés azonban nem lévén kenyerük, a másik oldalra fordultak és tovább aludtak. Az urak palotáiból, n jóllakottak ablakaiból leg­följebb egy-egy félénk cseléd, inns vagy a por­tás lobogtatta felénk fehér kendőjét. A gazdái­kat nem érdekelte a béke... De annál harso­góbb, annál türelmetlenebb hangon kövelelte a munka sokasága a békét. A fölvonuló tömeg egészen ellepte a nagy ut­testet. Kisebb rendőrcsnpat Kreesányi vezérleté­vel azon buzgólkodott, hogy a sokaságot a gya­logjáróra szorítsa. Ez azonban sehogy sem si­került- A sokaság magával sodorta a rendőrö­ket. akik véére megunták " hasztalan való eről­ködést, kiváltak a tömegből és elhelyezkedtek a Körönd egyik sarkában, ahonnan rezignáltán szemlélték a végeláthatatlan tömeg hullámzását és hallgatták a békét sürgetők harsogását! — Békét akarunk! — Leonen vége a háborúnál Zúgott, harsogott a békéért vágyódó tömeg. A vasúti munkások fölvorm'ásuk közben parázs tüntetést is rendeztek az állam­vasutak Igazgatóságának az Andrássy-ut 75. száma alatt lévő épülete előtt Ami­kor az épület elé érkeztek, megálltak és szembefordultak' az épülettel. Néhány percig mozdulatlanul és hangtalanul nézték az abla­kokat amint ezeket hirtelen ellepték kíváncsi emberek. A vasutasok hatalmas tömegéből egy­szerre csak kitört az elkeseredés és harsogva zúgták az ablakok felé: — Le a romlások nvuzófval! — .1 orrot és kenyeret adjatok! — Elég volt a rabszolaasorsból! A r>ár percnyi mogállás után a t fim eg ismét tovább vonult A soroksári elvtárfak zeneszó­val jöttek. A villamosvasutak egyenruhás csa­pata — közöttük a nők Is — uj szint adott a fölvonuló tömegnek. A villamo* rulmolarák már fölismerték az „atyai jóindulat" valódi értékét, fölismerték Sándor Pál ék és Hűvttsék vakmerő szédelgését a szociális jelszavak hangoztatá­sával. Az idő nagyon k^fivczelt a felvonulásnak, amelyet semmiféle tlln'om nem tudott megaka­dályozni. És noha n bálmru negyedik esztende­jében vao-vunk mér, no^a roppant szenvedése­ken ment keresztül e né.rv év alatt a mnnkás­sáf, az emberek mégis jókedvűek és lelkesek voltak. Az a tudat, l'orrv a munkásság szerve­zett ereje végre rá fogja kényszeríteni a kor­mányokat a békekötésre, mintha feledtette volna velük e naoon a háború mérhetetlen szen­vedéseit és terheit Az Andrássy-ut végére érve, az Aréna-ntra kanyarodott a tömeg és innen azután az Tnar­csarnok elé vonult, ahol már minden feketéllett az emberektől^ ff A gyülésett. teljesen lehetetlen volt a nagyterembe való bejutás, ennek a kapuit betették, künt megkez­dődtek a külön népgyűlések é® bent as fparcsaraoKtoím, pont 11 órakor Büchinger Mar.ó elvtárs néhány lelkes szóval üdvözölte a megjelenteket ós rá­mutatott arra, hogy a megjelentek hatalma« tömege mutatja, hogy a béke hatalmas ügye a magyar szociáldemokrata munkásságra min­denkor bizton számíthat. Itofodnpt Z?ezs& sltUdfa volt a gyiilés szónoka. Hatalmas taps fogadja. Mindjárt nagy csönd támad és elkezdheti: — Ide zarándokoltunk, hogy odadörögjük a háborúnak: félre az útból, adjál helyet a milliók reményének, akaratának, vágyának: a világ'békének! Hatalmas tapsriadalom kiséri ezeket a sza­vakat. Bokányi csak percek multán folytat­hatja: — Ide zarándokoltunk ebben az ünnepélyes pillanatban, amikor milliók szivét, vágyát, re­ményét egy eszme fogja meg, amikor fölemel­kedünk az emberi ezerotet mindent átfogó nagy magaslatára, — ebben a pillanatban kezünket nyujtjuk az orosz elvtársak felé és melegen megrázzuk az ö kezüket, mert visszaadták az emberiségnek a' szocializmusba vetett hitet, bi­zodalmat és reményt. („Ugy van!") Ide zarán­dokoltunk, hogy fölszólítsuk a kormányt, hogy rupadja meg a feléje nyújtott kezet és egyúttal valljon nyíltan szint hogv akar-e becsületes, tisztességes, minden nemzeti letlprást., földterü­: elfoglalását, hndikárpótlást kizáró békét e zarándokoltunk, hogv ujabb szocialista ak­cióval előresegitsük a béke ügyét!... Nem azért dörögjük mi a békét, mert fél­jük a harcot! A szociáldemokraták nein félnek a harctól! Minden proletárnak az egész élete, a bölcsőtől a sírig, nem egyéb, mint küzdelmek és harcod szakadatlan láncolata. Izgatott Kikiáltások 1 tanít szónok folytatja: — A vérgőzös mámor elmúlt) CFél 11 órára hirdették az egybehívok a nagy békegyülés kezdetét a városligeti Iparcsarnok óriás' termébe, de már reggel 9 órakor nagyobb csoportok várakoztak az Iparcsarnok épülete előtt arra, hogy a kapukat megnyiosák. A tö­meg egyre nőtt, pedig a messze városból és c, környékről a munkástömeg k hatalmas cso­portjai még csak most Indultak el. mo«.t volto k | uton a gyűlés színhelye feleVfí) órakor megnyíl­tak az epiilet kapui és alig telt bele egy negyed óra máris színültig megtelt a hatalmas térem', amelynek az előcsarnoka Is feketéllett a zsúfol­tan egymás mellett álló tömegektől. Izzóan lel­kep hangulatban várták azok, akik a terembe bejuthatlak, a. nagygyűlés megkezdését Éltet­ték a békét, éltették az orosz elvtársakat, az orosz forradalmat és dalokat éne­keltek; a régi Népszava-gyajtó dalt átformál­ták a békeszövegre: küzdünk a békéért! Énekelték Bodrogi annyira elterjedt „Béketrombita" eimli nótáját és a vi­haros fölkiáltások egymást érték. Kiint egyre sorakoztak az ezrek és a tízezrek; amikor már Annak a köteles­ségnek. hogy az ország határa kivédessék, ele­get tettünk. A határok ki vannak védve. (Min­denkinek mód és alkalom adatott a front efőtt és a front mögött arra, hogy babéros dicsősé­geket arasson ma már nem babérokról van 6zó, ma már egész babérerdők özöne veszi kö­rül azokat, akik magukat ezzel behinteni akar­ják. Miért folytatják a háborút? — Tiszteletet parancsoltunk annak az eszmé­nek, nemzetközi alapot annak az elvnek, hogy egy nemzet se bántsa a másikat Erőteljes ma­gatartásunkkal ezt ß tiszteletet kiparancsol­tuk) Ha szétnézünk: Szerbia, Románia letörve, az orosz, angol, francia visszaszorítva, Európa réme: a cárlzmus elkergetve. Nincsenek világ­céljaink. a mi országunk nem iparállam, nincs világiparunk, világkereskedelmünk, nyugat felé nincs keresnivalónk. Tehát elég a vérál­dozat!(Yolt babéiDfcm vettek el területet, miért folyik hát tovább a .józan ész ellenére egy percig is ez a háború!! (Viharos fölkiáltá­sok.) Ma sem katonailag, sem politikailag, (Sem az áldozatkészség, sem a hősiesség, sem a hazafi­ság semmiféle elve szempontjából) a hábor» folytatásának nincs már értelme.' ' orosz forradalom nyujija Európa felé ke»ófc Nem tudom, a forradalom mit való­sit meg a terveiből: szoealista köztársaság lesz-o vagy polgári köztársaság-e, vagy a szo­cialista és polgári köztársaságnak egy vegyes formája jön-e létre. De uz bizonyos, hogy egy sohasem jön többé létre és ez az orosz eária­mus! (Viharos éljenzés.) Ezt porba döntötte a

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék