Népszava, 1917. december (45. évfolyam, 297–321. sz.)
1917-12-01 / 297. szám
XLV. évfolyam. Budapest, 1917. december 1. szombat. 297. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre ........ 3fi.— tor. I negyed évre...... ..— toraiéi évre 18.~ kor. | egy hóra S.-vfcofr egy hétro Sí fillér. A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE, EGYES SZÁM ÁRA 12 FZLL£r.( T Mé$3*lönik sétfő kivételével aaín£©tt nap, V. .. - V / SZERKESZTŐSÉG: VIII.. COZTI-UTCA 4. (Telefon: József 8-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII.. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) A választójog sorsa. A választójog minisztere, Vássonyi Vilmos, szombaton kihallgatáson jelenik meg a királynál. E kihallgatásnak két tárgya lehet: a király előzetes hozzájárulásának megnyerése a választójogi javaslat tartalmához és másodszor ama politikai eszközök biztosítása, amelyekkel a javaslat csorbítatlan és mielőbbi törvénnyé válását biztosítani lehet. Erre vonatkozóan ki kell fejtenünk a szociáldemokrata munkásság fölfogását, amely, azt hisszük, lényegében megegyezik mindazok fölfogásával, akik elodázhatatlan feladatnak tekintik a választójogi reform megvalósítását. Hogyan akarja és hogyan tudja a kormány biztosítani a választójogi javaslat törvénnyé válását, ez ma a magyar politika legfontosabb és legtöbb veszedelmet rejtegető kérdése. A kormány javaslata nem hozza az általános, egyenlő és titkos választójogot, vagyis nem elégíti ki teljesen a munkások jogos követeléseit és nem hat olyan megnyugtatóan, mint ahogy a teljes jog kiterjesztése hatna. De komoly lépés a demokratikus választójog irányában, ha olyan a javaslat, mint amilyennek a választójogi blok megállapodása szerint lennie kell. A választójogi blok megállapodása az Esterházy-kormánnyal és a Wekerle-kormánnyal már számolt azzal, hogy az országban nagy hatalma van még mindig a konzervatív erőknek és számolt azzal is, hogy a képviselőház többsége munkapárti. De számolt másrészt ez a megállapodás azzal is, hogy a magyarországi munkásosztály nem hajlandó tovább eltűrni a politikai rabszolgaságot, hogy a munkások nem hajlandók munkaerejüket odaadni annak az államnak, amely nekik nem akar jogot adni, számolt azzal, hogy a magyar polgárság nagy része és az ország egész nemmagyarajkú népessége elviselhetetlennek tartja a bankok és földesurak diktatúráját és számolt végül azzal is, hogy van a demokráciának egy létminimuma, amely nélkül •A béke megteremtése is lehetetlen. A konzervatív hatalmi tényezők a választójogi blok megállapításainál messzebbmenő reformba nem akartak beleegyezni: a demokrácia ennél kevesebbet nert) fogadhatott el már júniusban, még kevésbé fogadhat el ma, amikor a bolseviki kormány földet és nemcsak jogot oszt Oroszországban, amikor a szocialista kormányzat békét teremt, amikor Poroszországban és Horvátországban az általános, egyenlő és titkos választójog korlátlan megvalósítása kormányprogram. Haa blok megállapodásainak megfelelő választójogi javaslat törvénnyé válik hamarosan, akkor ezt a megoldást első részletfizetés gyanánt elfogadhatják az ország demokratikus erői, főképen azért, hogy túlessen az ország a választójogi harcokon és megkezdődhessék az égetően sürgős szociális és gazdasági munka a nagy tömegek érdekében. Ha ellenben ebből a javaslatból bármit is le akarnak faragni vagy alkudni, akkor a szociáldemokrata munkásság örül annak, hogy visszanyerte teljes cselekvő szabadságát és haladéktalanul megindítja küzdelmét a teljes és a mai korviszonyoknak megfelelő demokratikus választójogért. Ez a küzdelem azonban meg fogja rázni az állam egész épületét, a legsúlyosabb válságokat idézi föl a társadalomban, mert ennek a küzdelemnek a fegyvere nem lehet más, mint a politikai sztrájk és jelszava nem lehet egyéb, mint az: ha nincs jog, nincsen munka! A választójogi blok megállapodásainak megfelelő jogkiterjesztés megvalósítása tehát ma a társadalmi békének és a munka zavartalan folytatásának egyik nagyon fontos feltétele. A kormánynak ezzel tisztában kell lennie és ezért várunk tőle feleletet arra a kérdésre: miképen akarja biztosítani a törvény megszavazását a képviselőházban? A munkapárt ma még többség a képviselőházban és ellensége a jogkiterjesztésnek. Miképen akarja a kormány ezt a többséget arra kényszeríteni, hogy elvei és érdekei ellenére megszavazza a javaslatot!! Úgy, hogy megalkuszik vele? Ezt megteheti, de legyen azzal tisztában a kormány, hogy amely napon a nép jogát föláldozza a munkapártnak, a képviselőházban me gtere.'mteH r'tx-'rt az országban elkövetkező általános fölfordulás fogja követni A háborús nyomor, a nélkülözések, a hideg, a rongyogság, a fuliflatika, a szociálpolitikai gondoskodás hiánya amúgyis végsőig szította a munkások elkeseredését és ha a kormány a király szavával is megpecsételt ígéretét meg akarná szegni, ha a jogkiterjesztés minimumát is csökkenteni akarná, a nép ellenségeivel való alkudozás volna az a lökés, amely az amúgyis túlfeszített hurt elpattantatsa. Tisza Istvánnak és gárdistáinak támogatását megnyerné ezzel a kormány, de az utcák meg fognak telni jogukat követelő, magukat megcsaltnak érző tömegekkel, amelyek fontosabbnak és sürgősebbnek érzik majd azt, hogy maguknak jogot szerezzenek, mint hogy az állam hadicéljai számára munkát végezzenek. Ha a kormány tehát nem akarja azt, hogy a megcsalt és fölizgatott tömegek közvetlen cselekvése törje meg a népjogok ellenségeinek ellenállását, akkor neki kell ezt a munkát magára vállalnia. Amint a munkásság számára, ha neki kell cselekednie, nincsen más eszköz, mint a politikai sztrájk, úgy a kormány számára is egyetlen eszköz áll a rendelkezésére: a képviselőház fölosztására való királyi fölhatalmazás. Ha enélkül megy bele a kormány a választójogi javaslat tárgyalásába, akkor már elvesztette a csatát. A munkapárt tisztában van azzal, hogy a képviselőház feloszlatása esetén hírmondó se jön vissza közülük. Tehát a mandátumféltés lehet csak az a nyomás, amelynek hatása alatt föladják ellenállásukat. Ha a fenyegetés nem elégséges, akkor föl kelll oszlatni a képviselőházat, ahol nincsen többsége a nép jogának és az ország elé kell terjeszteni, ahol meg még pártja sincsen a jogfosztást konzerváló rendszernek. Vannak, akik azt mondják, hogy a háborúban nem lehet a választások izgalmainak és a választással járó megrázkódásnak kitenni az országot. De a választás okozta izgalom gyerekjáték ahhoz az izgalomhoz képest, amely a választójogi javaslat elalkuvásának puszta megkísérlését is fogadná. Ami pedig a választásokkal járó rázkódtatásokat illeti, itt sem lehet nehéz a választás. A választójogi javaslatot minden megrázkódtatás nélkül amúgy sem lehet törvénybe iktatni, de nincsen olyan gyöngén megfundált állam, amely ki ne birná, ha Tisza István és érdektársai rázzák az állam oszlopait, ellenben igen kétes, van-e olyan erős állam a háború negyedik esztendejében bárhol is, amely kibírná a testi és szellemi munka valamennyi képviselőjének ostromát. Ha a Tisza Istvánék izgalma és a munkiagyárak munkásainak, bányászoknak, vasúti munkásoknak izgalma között kell választani, szintén nem lehet nehéz a választás. A kormánynak, ha beláthatatlan bonyodalmakat nem akar fölidézni, a képviselőház föloszlatását elrendelő királyi kézirattal kell megjelennie a parlamentben azon a napon, amelyen benyújtja a választójogi törvényjavaslatot. Na ezt nem tudja vagy nem akadja. iaegsgQg«3»b-^ho is mondjon. lentse ki nyíltan, hogy a választójog sorsa gyönge kezekben van az ő kezében. A munkások és polgárok meg fogják ezt a feladást érteni és a kormány helyett ők fogják fölvenni a harcot a demokrácia minden ellenségével. T kapunk ma! száma 8 oldal Béke és nyugat felől. * 1 angol miniszter Békecikke* — Az osztrák miniszterelnök területi és gazdasági erőszakosságotk nélkül kívánja a békét. — Általános béke, nem különftéke* Egyetlen front van ma, amelynek a jelentései fontosak és érdekesek : a béke frontja. Tegnap még csak a béke keleti frontjáról, Oroszország felől jöttek döntő jelentések, ma már elszivárog hozzánk némi vigasztalás a nyugati frontról, Anglia felől is. Landsdowne az angol kormány egyik tagja, nagyon engesztelékeny hangú cikket írt a békéről. Landsdowne lord „Daily Telegraph"-beli vezércikke azért olyan nagy esemény, mert első ízben történt meg, hogy felelős állásban levő angol államférfi olyan hangon beszél, hogy a békét létre kell hozni oly hamar, mint csak lehetséges. Landsdowne most tárcanélküli miniszter, de valaha Anglia külügyminisztere volt fis éppen németellenes propagandája miatt, a Delcasse-ügybe való keveredés során, kellett lemondania. Csak nem oly régen is olyan beszédet mondott, hogy mindaddig, amíg Németország nem változik át demokráciává, nem lehet vele békét kötni, mert ez a békeszerződés alig jelentene többet