Népszava, 1917. december (45. évfolyam, 297–321. sz.)

1917-12-01 / 297. szám

XLV. évfolyam. Budapest, 1917. december 1. szombat. 297. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁR­A: egy évre ........ 3fi.— tor. I negyed évre...... ..— tora­iéi évre 18.~ kor. | egy hóra S.-vfcofr egy h­étro Sí fillér. A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE, EGYES SZÁM ÁRA 12 FZLL£r.( T Mé$3*lönik s­étfő kivételével aaín£©tt nap, V. .. - V­ / SZERKESZTŐSÉG: VIII.. CO­ZTI-UTCA 4. (Telefon: József 8-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII.. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) A választójog sorsa. A választójog minisztere, Vássonyi Vilmos, szombaton kihallgatáson jelenik meg a ki­rálynál. E kihallgatásnak két tárgya lehet: a király előzetes hozzájárulásának megnye­rése a választójogi javaslat tartalmához és másodszor ama politikai eszközök biztosí­tása, amelyekkel a javaslat csorbítatlan és mielőbbi törvénnyé válását biztosítani lehet. Erre vonatkozóan ki kell fejtenünk a szo­ciáldemokrata munkásság fölfogását, amely, azt hisszük, lényegében megegyezik mind­azok fölfogásával, akik elodázhatatlan fel­adatnak tekintik a választójogi reform megvalósítását. Hogyan akarja és hogyan tudja a kor­mány biztosítani a választójogi javaslat tör­vénnyé válását, ez ma a magyar politika legfontosabb és legtöbb veszedelmet rejte­gető kérdése. A kormány javaslata nem hozza az álta­lános, egyenlő és titkos választójogot, vagyis nem elégíti ki teljesen a munkások jogos követeléseit és nem hat olyan megnyugta­tóan, mint ahogy a teljes jog kiterjesztése hatna. De komoly lépés a demokratikus vá­lasztójog irányában, ha olyan a javaslat, mint amilyennek a választójogi blok meg­állapodása szerint lennie kell. A választó­jogi blok megállapodása az Esterházy-kor­mánnyal és a Wekerle-kormánnyal már szá­molt azzal, hogy az országban nagy hatalma van még mindig a konzervatív erőknek és számolt azzal is, h­ogy a képviselőház több­sége munkapárti. De számolt másrészt ez a megállapodás azzal is, hogy­ a magyarországi munkásosztály nem hajlandó tovább eltűrni a politikai rabszolgaságot, hogy a­ munká­sok nem hajlandók munkaerejüket odaadni annak az államnak, amely nekik nem akar jogot adni, számolt azzal, hogy a magyar polgárság nagy része és az ország egész nem­magyarajkú népessége elviselhetetlennek tartja a bankok és földesurak diktatúráját és számolt végül azzal is, hogy van a demo­kráciának egy létminimuma, amely nélkül •A béke megteremtése is lehetetlen. A kon­zervatív hatalmi tényezők a választójogi blok megállapításainál messzebbmenő re­formba nem akartak beleegyezni: a demo­krácia ennél kevesebbet nert) fogadhatott el már júniusban, még kevésbé fogadhat el ma, amikor a bolseviki kormány földet és nem­csak jogot oszt Oroszországban, amikor a szocialista kormányzat­­ békét teremt, ami­kor Poroszországban és Horvátországban az általános, egyenlő és titkos választójog korlátlan megvalósítása kormányprogram. Ha­­a blok megállapodásainak megfelelő vá­lasztójogi javaslat törvénnyé válik hamaro­san, akkor ezt a megoldást első részletfizetés gyanánt elfogadhatják az­ ország demokra­tikus erői, főképen azért, hogy túlessen az or­szág a választójogi harcokon és megkezdőd­hessék az égetően sürgős szociális és gazda­sági munka a nagy tömegek érdekében. Ha ellenben ebből a javaslatból bármit is le akarnak faragni vagy alkudni, akkor a szo­ciáldemokrata munkásság örül annak, hogy visszanyerte teljes cselekvő szabadságát és haladéktalanul megindítja küzdelmét a tel­jes és a mai kor­viszonyoknak megfelelő de­mokratikus választójogért. Ez a küzdelem azonban meg fogja rázni az állam egész épü­letét, a legsúlyosabb válságokat idézi föl a társadalomban, mert ennek a küzdelemnek a fegyvere nem lehet más, mint a politikai sztrájk és jelszava nem lehet egyéb, mint az: ha nincs jog, nincsen munka! A válasz­tójogi blok megállapodásainak megfelelő jog­kiterjesztés megvalósítása tehát ma a tár­sadalmi békének és a munka zavartalan folytatásának egyik nagyon fontos feltétele. A kormánynak ezzel tisztában kell lennie és ezért várunk tőle feleletet arra a kérdésre: miképen akarja biztosítani a törvény meg­szavazását a képviselőházban? A munkapárt ma még többség a képviselőházban és ellen­sége a jogkiterjesztésnek. Miképen akarja a kormány ezt a többséget arra kényszeríteni, hogy elvei és érdekei ellenére megszavazza a javaslatot!! Úgy, hogy megalkuszik vele? Ezt megteheti, de legyen azzal tisztában a kormány, hogy amely napon a nép jogát föl­áldozza a munkapártnak, a képviselőházban me gtere.'mteH r'tx-'rt az országban elkövetkező általános föl­fordulás fogja követni A hábo­rús nyomor, a nélkülözések, a hideg, a ron­­gyogság, a fuliflatika, a szociálpolitikai gon­doskodás hiánya a­múgyis végsőig szította a munkások elkeseredését és ha a kormány a király szavával is megpecsételt ígéretét meg akarná szegni, ha a jogkiterjesztés mi­nimumát is csökkenteni akarná, a nép ellen­ségeivel való alkudozás volna az a lökés, amely az amúgyis túlfeszített hurt elpattan­tatsa. Tisza Istvánnak és gárdistáinak támo­gatását megnyerné ezzel a kormány, de az utcák meg fognak telni jogukat követelő, magukat megcsaltnak érző tömegekkel, ame­lyek fontosabbnak és sürgősebbnek érzik majd azt, hogy maguknak jogot szerezzenek, mint hogy az állam hadicéljai számára mun­kát végezzenek. Ha a kormány tehát nem akarja azt, hogy a megcsalt és fölizgatott tö­megek közvetlen cselekvése törje meg a népjogok ellenségeinek ellenállását, akkor neki kell ezt a munkát magára vállalnia. Amint a munkásság számára, ha neki kell cselekednie, nincsen más eszköz, mint a po­litikai sztrájk, úgy a kormány számára is egyetlen eszköz áll a rendelkezésére: a kép­viselőház fölosztására való királyi fölhatal­mazás. Ha enélkül megy bele a kormány a választójogi javaslat tárgyalásába, akkor már­ elvesztette a csatát. A munkapárt tisz­tában van azzal, hogy a képviselőház fel­oszlatása esetén hírmondó se jön vissza kö­zülük. Tehát a mandátumféltés lehet csak az a nyomás, amelynek hatása alatt föladják ellenállásukat. Ha a fenyegetés nem elégsé­ges, akkor föl kelll oszlatni a képviselőházat, ahol nincsen többsége a nép jogának és az ország elé kell terjeszteni, ahol meg még pártja sincsen a jogfosztást konzerváló rendszernek. Vannak, akik azt mondják, hogy a hábo­rúban nem lehet a választások izgalmainak és a választással járó megrázkódásnak ki­tenni az országot. De a választás okozta iz­galom gyerekjáték ahhoz az izgalomhoz ké­pest, amely a választójogi javaslat elalku­vásának puszta­ megkísérlését is fogadná. Ami pedig a választásokkal járó rázkódtatásokat illeti, itt sem lehet nehéz a választás. A vá­lasztójogi javaslatot minden megrázkódta­tás nélkül amúgy sem lehet törvénybe ik­tatni, de nincsen olyan gyöngén m­egfundált állam, amely ki ne birná, ha Tisza István és érdektársai rázzák az állam oszlopait, el­lenben igen kétes, van-e olyan erős állam a háború negyedik esztendejében bárhol is, amely kibírná a testi és szellemi munka valamennyi képviselőjének ostromát. Ha a Tisza Istvánék izgalma és a munk­iagyárak munkásainak, bányászoknak, vasúti munká­soknak izgalma között kell választani, szin­tén nem lehet nehéz a választás. A kormánynak, ha beláthatatlan bonyo­dalmakat nem akar fölidézni, a képviselőház föloszlatásá­t elrendelő királyi kézirattal kell megjelennie a parlamentben azon a napon, amelyen benyújtja a választójogi törvény­javaslatot. N­a ezt­ nem tudja vagy nem akadja­. iaegsgQg«3»b­-^h­o is mondjon. lentse ki nyíltan, hogy a választójog sorsa gyönge kezekben van az ő kezében. A mun­kások és polgárok meg fogják ezt a feladást érteni és a kormány helyett ők fogják föl­venni a harcot a demokrácia minden ellen­ségével. T kapunk ma! száma 8 oldal Béke­ és nyugat felől. * 1 angol miniszter Békecikke* — Az osztrák miniszterelnök területi és gazdasági erősza­kosságotk nélkül kívánja a bé­két. — Általános béke, nem kü­lön­­ftéke* Egyetlen front van ma, amelynek a jelen­tései fontosak és érdekesek : a béke frontja. Tegnap még csak a béke keleti frontjáról, Or­­oszország felől jöttek döntő jelentések, ma már elszivárog hozzánk némi vigasztalás a nyugati frontról, Anglia felől is. Landsdowne az angol kormány egyik tagja, nagyon en­gesztelékeny hangú cikket írt a békéről. Landsdowne lord „Daily Telegraph"-beli vezércikke azért olyan nagy esemény, mert első ízben történt meg, hogy felelős állásban levő angol államférfi olyan hangon beszél, hogy a békét létre kell hozni oly hamar, mint csak lehetséges. Landsdowne most tárca­nélküli miniszter, de valaha Anglia külügy­minisztere volt fis éppen németellenes propa­gandája miatt, a Delcasse-ügybe való keve­redés során, kellett lemondania. Csak nem oly régen is olyan beszédet mondott, hogy mindaddig, amíg Németország nem változik át demokráciává, nem lehet vele békét kötni, mert ez a békeszerződés alig jelentene többet

Next