Népszava, 1918. január (46. évfolyam, 1–26. sz.)
1918-01-01 / 1. szám
AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: w4tit.ii 3l.-t«t. i negyei évre...„.. ».— ki 113 évre 18.— kor. 1 egr hója .„.,..... r egy hétre cl filier. ED7ES szák Iba íz fillés. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE, a megjelentse hétfő kivételével minden SZLBESSETdléO: TOI, CORTI-UYOR 4. (Telefon: Jóssef S-S0 és József 5-80.) MMHeMWAT&h? m, COHTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: Jóssef 8-81 és József 8-32.) Olor. ~ —- • m Hfl» évfolyam. Budapest, 1018. január 1. kedd, 1. szám. PfflfilfPCJf'É f ** demokratikus kormány cenzurája ismét torkunkra MZ*EmsM, wMm ~ m forraszt minden francosabb szót. Ez az eljárás lápunk és törekvéseink gyöngítését célozza. Méltó választ erre csak úgy adhatunk, ha me5 terjesztjük a Népszavát. Smftó szalmiférfiak, lépjetek akcióba! Boldog új évet szeretnénk kívánni az olvasónak, de félve írjuk le a szót, mert nem tudjuk, nem sejt-e mögötte valami gonosz izgatást a fölöttünk őrködő Sajtógondviselés. „Boldog új évet" — ez bizonyára annyit tesz, hogy háború nélkül való új évet, aki pedig ezt kívánja, az alighanem a háború diadalmas folytatásához szükséges hangulatot akarja rontani, az ilyen veszedelmes embert pedig el kell némítani. "Ámbár az a körülmény, hogy az utcán tömegesen árulják a boldog új évet kívánó levelezőlapokat, remélnünk engedi, hogy nekünk is szabad lesz kinyomtatni mt a szerény jókívánságot... ha nem füzünk hozzá komtaéztárt. Hát aca, füzünk, fütéétafemás tárgyra: megpróbáljuk nagyjából megcsinálni az elgralt esztendő mérlegét. Mérleget: az esztendő végén a kereskedő, a vállalkozó szokott készíteni. A szó közönséges jelentése szerint való mérlegnek, amelyet boltokban és konyhákban szokás használni, két csészéje van:egyikbe a súlyokat teszik, a másikba a megmérni való anyagot. (Állítólag vannak olyan háztartások, ahol a mérleg egyik csészéjébe húst, zsírt, vajat, cukrot tesznek; a Népszava olvasói ezt nem hiszik el.) Az év végén készülő üzleti mérlegnek pedig két számoszlopa van: az egyikben az üzlet nyereségtételei, a másikban veszteségtételei sorakoznak egymás alá. Nekünk is ilyenformán kellene elkészítenünk az 1917-es év mérlegét. De baj van a dolog körül. Ugyanis a veszteségtételek nagy részét nem ismerjük, vagy legalább is nem ismerjük pontosan; más része pedig esetleg nem nyerné meg azoknak a hűséges jóakaróknak a tetszését, akik nagyon figyelmesen és hamarább szokták olvasni a Névszavát, mint rendes előfizetőink és akik gondoskodnak arról, hogy elvtársaink csak jól megrostált, mindenféle tekintetben kifogástalan olvasmányt kapjanak tőlünk, így hát mi — a rendes szokástól, eltérően — egyoldalú mérleget mutatunk be olvasóinknak, olyant, amely csak a nyereségtételeket mutatja. Kétségtelen, hogy ez a háborús esztendő sök komoly nyereséget is hozott a magyarországi munkásságnak. Az első: a szakszervezetek nagyszerű megnövekedése. Ilyenre a legvérmesebb reményű elvtársaink sem számítottak. Az osztálytudatos szervezkedés utat tört az osztályállam előítélet-bástyáin, csendőrkordonjain és minden erőszakos elhárító intézkedésein keresztül. Behatolt az állami üzemekbe, eljutott az isten háta mögött való hegyekbe és völgyekbe, leszállt a bányák sötét mélységébe, sőt még a dohos levegőjű és még dohosabb szellemű hivatalnobákba is bevette magát. A második nyereség: a szociáldemokrata politikai szervezkedés erőre kapása. Itt ugyan nem olyan nagy a haladás, mint a szakszervezetek fejlődésében, de ami ezen a téren történt, nagyon jó folytatást enged remélnünk. Harmadik nyereség: a Népszava nagyszerű elterjedése, amely szintén fölülmúlta várakozásunkat. Régi olvasóink nagy része a harctéren vagy hadifogságban, vagy a föld alatt... és az urak nemcsak hogy a régieket pótolták, hanem még gyönyörűen meg te !K> Ma ' _ M, l '•• • • Negyedik nyereség (amit »« előbbiek bizonyítanak): a proletárság nagy tömegeinek öntudatra ébredése, az osztályharc elvének diadalmas térfoglalása. Régi hiedelmek, ócska előitéletek, penészes babonák megdőltek és új világnézet váltotta föl őket. A népek egészen más szemmel látják a világot, a világ mennyei és földi hatalmasságait, a maguk helyzetét, a maguk értékét, a maguk jogait és kötelességeit, a maguk boldogulásának útjait és lehetőségeit. A régi eszközökkel és a régi módon nem lehet többé a népeket kormányozni ... . Ezek a mi főbb nyereségtételeink. Apróbb részletezésre nincs szükség. Ha elkészíthetnénk a mérleg másik oldalát is, ha sorba állíthatnánk a veszteségtételeket is, ha számokban lehetne kifejezni a vért, könnyet és szenvedést, amit ez az esztendő a népekből kisajtolt: kitűnne, hogy a nyereséget szörnyű drágán kellett megvásárolnunk. A mai társadalmi rendszerben szörnyű ára van a haladásnak; a szocialista társadalom a fejlődésnek szabad utat fog biztosítani és véget fog vetni annak, hogy a haladás egyes nagy stációihoz vértengeren kelljen keresztülgázolni. De ha már meg kellett üzennünk a 'borzalmas árt és ha még újabb borzalmasáldozatokat követel tőlünk a történelem, legalább arra törekedjünk minde a erőnkkel, hogy a szerzett tanulságokból és az új helyzetekből minél több hasznot merítsünk az emberiség számára. A vértengerből új világ emelkedjék ki. A története it véres vajúdásából szülessék meg a népen szabadsága, és boldogsága. Ehhez milliók akarata és áldozatkészsége szükséges, hiszünk abban, hogy mindenki, aki eddig küzdött, szenvedett az elnyomott néppel,helye fog állani az új esztendőben is. És bízunk abban, hogy a nép jogáért és boldogságáért küzdők száma az új esztendőben is oly rohamosan fog növekedni, mint az elmúltban. Ha ebben a reményünkben nem csalandozunk, akkor a most kezdődő esztendő új korszaknak a kezdete lesz. " Lapunk mai száma 12 oldal. A döntő kérdés. A brest-litovski tárgyalásokról rajtunk kívüll eső okok miatt nem mondhatjuk el saját véleményünket Közöljük ennélfogva az Arbeiter-Zeitung vasárnapi számának vezércikkét abban a reményben, hogy amit bécsi testvér lapunknak megengedett az osztrák cenzúra, annak közlését talán a demokrata magyar kormány cenzúrája sem fogja megakadályozni. ••• . ..fenti címen megjelent cikk a kövért • SÜSS? Maszlih • Az Oroszországgal való béketárgyalások el jutottak a döntő kérdésig: mi lesz Lengyelországgal, Litvániával és Kurlanddal! Ha a középhatalmaknak sikerül Oroszországgal e kérdésben megegyezniük, akkor az orosz bélegnek nem lesznek többé nagy nehézségei. A bolsevikiek már régen az orosz forradalom előtt demokratikus programjuk is pontjául állították föl a népek korlátlanuínrendelkező jogát Minden néppel szemben elismerték azt a jogot hogy saját sorsáról döntsön, tehát azt is, hogy ha akarja, elszakadjtson Oroszországtól és önálló államot alkosson vagy más államhoz csatlakozzék. A középhatalmak most szaván fogják az orosz kormányt: azt követelik, hogy Oroszország bízza rá Lengyelország, Kurland és Litvánia lakóira,, hogy ők maguk döntsenek állami hovatartozandóságukról. És az orosz munkáskormány ebben teljesen egyetért velünk, elismeri az Önrendelkes jogot ezekkel az eddig orosz tartományokkal szemben, ámbár tudja, hogy semmi reményt sincs arra, hogy ez az alapelv általánosan érvényesüljön, hogy ezt másállamokban is alkalmazzák. Az orosz, kormány ragaszkodik elvéhez és ahol teheti, érvényesíti azt, anélkül, hogy ehhez a ragaszkodásához azt a föltételt fűzné, hogy ezt az elvet ott is alkalmaz,Ám ameddig az ő karja el nem ér. Orroszország és a középhatalmak között tehát ma már teljes az egyetértés abban, hogy Lengyelország, Litvánia és Kurland önmaguk döntenek sorsukról. S ennek az elvi megállapodásnak a teljes szívünkből "örvendhetünk: ez nemcsak az Oroszországgal való minél előbbi békét mutatja lehetségesnek, hanem ez egyszersmind egy demokratikus elv győzelme is. Mert a demokráciának az az elve és éltető forrása, hogy a népeket ne csereberéljék, mint a birkanyájakat, hanem önányagak döntsenek állami életükről! Ámde Oroszország és a középhatalmak csak az elv dolgában jutottak megállapodásra. Ennek gyakorlati alkalmazása tekintetében még igen komoly nézeteltérés áll fönn. Oroszország