Népszava, 1918. január (46. évfolyam, 1–26. sz.)

1918-01-01 / 1. szám

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: w4tit.ii 3l.-t«t. i negyei évre...„.. ».— ki 113 évre 18.— kor. 1 egr hója .„.,..... r egy hétre cl filier. ED7ES szák Iba íz fillés. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE, a megjelentse hétfő kivételével minden SZLBESSETdléO: TOI, CORTI-UYOR 4. (Telefon: Jóssef S-S0 és József 5-80.) MMHeMWAT&h? m, COHTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: Jóssef 8-81 és József 8-32.) Ol­or. ~ —- • m Hfl» évfolyam. Budapest, 1018. január 1. kedd, 1. szám. PfflfilfPCJf'É f ** demokratikus kormány cenzurája ismét torkunkra MZ*EmsM, wMm­ ~ m forraszt minden francosabb szót. Ez az elj­ár­ás lápunk és törekvéseink gyöngítését célozza. Méltó választ erre csak úgy adhatunk, ha me5 terjesztjük a Népszavát. Smftó szalmiférfiak, lépjetek akcióba! Boldog új évet szeretnénk kívánni az olvasónak, de félve ír­juk le a szót, mert nem tudjuk, nem sejt-e mögötte valami gonosz izgatást a fölöttünk őrködő Sajtógondviselés. „Boldog új évet" — ez bizonyára annyit tesz, hogy háború nélkül való új évet, aki pedig ezt­ kívánja, az aligha­nem a háború diadalmas folytatásához szük­séges hangulatot akarja rontani, az ilyen veszedelmes embert pedig el kell némítani. "Ámbár az a körülmény, hogy az utcán töme­gesen­ árulják a boldog új évet kívánó leve­lezőlapokat, remélnünk engedi, hogy nekünk is szabad lesz kinyomtatni mt a szerény jó­kívánságot... ha nem füzünk hozzá kom­taéztárt. Hát aca, füzünk, fütéétafe­más tárgyra: megpróbáljuk nagyjából meg­csinálni az elgralt esztendő mérlegét. Mérleget: az esztendő végén a kereskedő, a vállalkozó­­ szokott készíteni. A szó közön­séges jelentése szerint való mérlegnek, ame­lyet boltokban és konyhákban szokás hasz­nálni, két csészéje van:­­egyikbe a súlyokat teszik, a másikba a megmérni való anyagot. (Állítólag vannak olyan háztartások, ahol a mérleg egyik csészéjébe húst, zsírt, vajat, cukrot tesznek; a Népszava olvasói ezt nem hiszik el.) Az év végén készülő üzleti mér­legnek pedig két számoszlopa van: az egyik­ben az üzlet nyereségtételei, a másikban veszteségtételei sorakoznak egymás alá. Ne­künk is ilyenformán kellene elkészítenünk az 1917-es év mérlegét. De baj van a dolog kö­rül. Ugyanis a veszteségtételek nagy részét nem ismerjük, vagy legalább is nem ismer­jük pontosan; más része pedig esetleg nem nyerné meg azoknak a hűséges jóakaróknak a tetszését, akik nagyon figyelmesen és ha­marább szokták olvasni a Névszavát, mint rendes előfizetőink és akik gondoskodnak arról, hogy elvtársaink csak jól megrostált, mindenféle tekintetben kifogástalan olvas­mányt kapjanak tőlünk, így hát mi — a ren­des szokástól, eltérően — egyoldalú mérleget mutatunk be olvasóinknak, olyant, amely csak a nyereségtételeket mutatja. Kétségtelen, hogy ez a háborús esztendő sök komoly nyereséget is hozott a magyar­országi munkásságnak. Az első: a szakszervezetek­ nagyszerű meg­növekedése. Ilyenre a legvérmesebb reményű elvtársaink sem számítottak. Az osztály­tudatos szervezkedés utat tört­ az osztályál­lam előítélet-bástyáin, csendőrkordonjain és minden erőszakos elhárító intézkedésein keresztül. Behatolt az állami üzemekbe, eljutott az isten háta mögött való h­egyekbe és völgyekbe, leszállt a bányák sötét mély­ségébe, sőt még a dohos levegőjű és még do­hosabb szellemű hivatalnobákba is bevette magát. A második nyereség: a szociáldemokrata politikai szervezkedés erőre kapása. Itt ugyan nem olyan nagy a haladás, mint a szakszervezetek fejlődésében, de ami ezen a téren történt, nagyon jó folytatást enged­ re­mélnünk. Harmadik nyereség: a Népszava nagy­szerű elterjedése, amely szintén fölülmúlta várakozásunkat. Régi olvasóink nagy része a harctéren vagy hadifogságban, vagy a föld­ alatt... és az urak nemcsak hogy a ré­gieket pótolták, hanem még gyönyörűen meg te !K> Ma ' _ M, l '•• • • Negyedik nyereség (amit »« előbbiek bi­zonyítanak): a proletárság nagy tömegeinek­­ öntudatra ébredése,­ az osztályharc elvének diadalmas térfoglalása. Régi hiedelmek, ócska előitéletek, penészes babonák megdől­tek és új világnézet váltotta föl őket. A népek egészen más szemmel látják a világot, a vi­lág mennyei és földi hatalmasságait, a ma­guk helyzetét, a maguk értékét, a maguk jo­gait és kötelességeit, a maguk boldogulásának útjait és lehetőségeit. A régi eszközökkel és a régi módon nem lehet többé a népeket kor­mányozni ... . Ezek a mi főbb nyereségtételeink. Apróbb részletezésre nincs szükség. Ha elkészíthetnénk a mérleg másik olda­lát is, ha sorba állíthatnánk a veszteségtéte­leket is, ha számokban lehetne kifejezni a vért, könnyet és szenvedést, amit ez az esz­tendő a népekből kisajtolt­: kitűnne, hogy a nyeresége­t szörnyű drágán kellett megvá­sárolnunk. A mai társadalmi rendszerben szörnyű ára van a haladásnak; a szocialista társadalom a fejlődésnek szabad utat fog biz­tosítani és véget fog vetni annak, hogy a haladás egyes nagy stációihoz vértengeren kelljen keresztülgázolni. De ha már meg kellett üzennünk a­ 'borzal­m­as árt és­ ha még újabb borzalmas­­áldoza­tokat követel tőlünk a történelem, legalább arra törekedjünk mind­e a erőnkkel, hogy a szerzett tanulságokból és az új helyzetekből minél több hasznot merítsünk az emberiség számára. A vértengerből új világ­ emelked­jék ki. A története it véres vajúdásából szü­lessék meg a népen szabadsága, é­s boldog­sága. Ehhez milliók akarata és áldozatkész­­sége szükséges, hiszünk abban, hogy min­denki, aki eddig küzdött, szenvedett az el­nyomott néppel,­helye fog állani az új esz­tendőben is. És bízunk abban, hogy a nép jogáért és boldogságáért küzdők száma az új esztendőben is oly rohamosan fog növe­kedni, mint az elmúltban. Ha ebben a reményünkben nem csalan­do­zunk, akkor a most kezdődő esztendő új kor­szaknak a kezdete lesz. " Lapunk mai száma 12 oldal. A döntő kérdés. A­ brest-litovski tárgyalásokról rajtunk kí­vüll eső okok miatt nem mondhatjuk el saját véleményünket Közöljük ennélfogva az Arbei­ter-Zeitung vasárnapi számának vezércikkét abban a reményben, hogy amit bécsi testvér lapunknak megengedett az osztrák cenzúra, annak közlését talán a demokrata magyar kor­mány cenzúrája sem fogja megakadályozni. ••• . ..fenti címen megjelent cikk a kövért • SÜSS? Masz­lih • Az Oroszországgal való béketárgyalások el jutottak a döntő kérdésig: mi lesz Lengyel­országgal, Litvániával és Kurlanddal! Ha­ a középhatalmaknak sikerül Oroszországgal e kérdésben megegyezniük, akkor az orosz béle­g­nek nem lesznek többé nagy nehézségei. A b­olsevikiek már régen az orosz forrada­­lom előtt demokratikus programjuk is pontjául állították föl a népek­ korlátlanuí­n­rendelkező jogát Minden néppel szemben el­ismerték azt a jogot hogy saját sorsáról dönt­sön, tehát azt is, hogy ha akarja, elszakadjt­­son Oroszországtól és önálló államot alkosson vagy más államhoz csatlakozzék. A középhatal­mak most szaván fogják az orosz kormányt: azt követelik, hogy Oroszország bízza rá Len­gyelország, Kurland és Litvánia lakóira,, hogy ők maguk döntsenek állami hovatartozandósá­gukról. És az orosz munkáskormány ebben te­ljesen egyetért velünk, elismeri az Önrendelke­s jogot ezekkel az eddig orosz tartományokkal szemben, ámbár tudja, hogy semmi reményt­ sincs arra, hogy ez az alapelv általánosan ér­vényesüljön, hogy ezt más­­államokban is al­­kalmazzák. Az orosz, kormány ragaszkodik el­véhez és ahol teheti, érvényesíti azt, anélkül, hogy eh­hez a ragaszkodásához azt a föltételt fűzné,­ hogy ezt az elvet ott is alkalmaz,Ám ameddig az ő karja el nem ér. Orroszország és a középhatalmak között tehát ma már teljes­­ az egyetértés abban, hogy Lengyelország, Litvá­nia és Kurland önmaguk döntenek sorsukról. S ennek az elvi megállapodásnak a teljes szívünk­ből "örvendhetünk: ez nemcsak az Oroszország­gal való minél előbbi békét mutatja lehetséges­nek, h­anem ez egyszersmind egy demokratikus elv győzelme is. Mert­ a­ demokráciának az az elve és éltető forrása, hogy a népeket ne csere­beréljék, mint a birkanyájakat, hanem önánya­gak döntsenek állami életükről! Ámde Oroszország és a középhatalmak csak az elv dolgában jutottak megállapodásra. En­nek gyakorlati alkalmazása tekintetében m­­ég igen­ komoly nézeteltérés áll fönn. Oroszország

Next