Népszava, 1918. január (46. évfolyam, 1–26. sz.)

1918-01-01 / 1. szám

1918 január 1. NÉPSZAVA* A szomorú pásztor. A szomorú pásztor, akit nem hallgat a nyája, a római pápa őszentsége, az isten földi helytar­tója. Karácsony estéjén a szomorú pásztor szo­morú beszédet intézett a bíbornokokhoz. El­* panaszkodta nekik, hogy békekísérletei meg­hiúsultak, a katolikus­­ fejedelmek és a kato­likus népek nem hallgattak szavára, buzgó fára­dozása meddő maradt. Valóban megható a­ szo­morú pásztor esete: valamikor a római pápa országok és népek sorsát intézte, az ő hatalmi szava előtt térdet-fejet hajtottak fejedenek és nemzetek, most pedig hiába emeli föl intő sza­vát, hasztalan próbálgatja helyreállítani a né­pek békéjét, se­niki sem hallgat rá. Pedig, bizo­nyos, hogy a pápa nagyon, de nagyon szeretné a békét helyreállítani. Talán nem éppen azért, hogy a népeket megóvja a további pusztulás­tól, hiszen az egyház ilyen dolgokban sohasem érzékenykedett, a népek egym­ástmarcangoló viszályait évszázadokon át tűrte, gyakran szí­totta is; de szerette volna a békét helyreállí­tani azért, mert ha ez sikerült volna neki, ezzel helyreállította volna nagyon elfogyott tekint­­élyét, megszerezte volna magának a népek háláját és elismerését. Azonban hasztalan vott az igyekezet: ezzel a világfölfordulással szem­ben a pápa és az egyház teljesen tehetetle­nül áll. "Nagyon nehéz az egyház helyzete­­ebben a világfölfordulásban. Mindkét harcoló tábor­ban katolikus népek is vannak. Az egyik olda­lon olaszok, franciák,,"belgák, a másik "oldalon osztrákok, magyarok, bajorok. Amikor eret­nekek, Krisztus-tagadók, pogányok állanak szemközt katolikusokkal, akkor­­­nincs semmi baj, akkor az egyház könnyen választ ás az istennel való befolyását kizáróan az igazhitű fél javára­ érvé­nyesiti. Most azonban , egy­scál kénytelen volt megáldani mindkét fél fegy­vereit. Az" egyik táborban ott" állott a szaka­dár orosz és az eretnek angolszász, de ott ál­, lett : katolikus olasz, fraceitt­ás'*• belga .ise a másik táborban - pretentéite­.i.»éia«, és a „pogány" török "mellett ott állott a katoli­kus bajor, osztrák és magyar. A római egyház tehát mindkét félnek egyenlő őszinteséggel és egyenlő hatásossággal osztogatta áldásait és mindkét fél győzelméért egyenlő buzgósággal fohászkodott az egek urához, *" nem törődve azzal, hogy imáival a pogányokat és eretneke­ket is kiszolgálja, így tesz a jó boltos, így tesz a jó korcsmáros, aki csak a fizetőképességet nézi, mellékes körülményekkel pedig ..nem tö­rődik. Hogy milyen szomorúan komikus za­varban van az egyház, azt mutatja Jeruzsálem elfoglalásának az esete: a pápa megáldotta azt a napot, amelyen az angolok a törököktől elvették a szent várost; pedig ugyanezt a napot az osz­trák, magyar és német katolikusok bizotttgára szerencsétlen, átkozott "napnak tekintik, mert hiszen Jeruzsálem elfoglalása a központi szö­vetség rovására megy. Nyilvánvaló tehát, hogy ebben a kérdésben az­ osztrák, a magyar és a német klerikálisok nincsenek egy véleményen a pápával, sőt határozott ellentétben­ vannak vele. Általában és a háború mélységes ellen­tétbe keverte a pápát az összes hadviselő álla­mok klerikálisaival. Ki lehet mutatni, hogy éppen a klerikálisok a legdühösebb h­áborús­pártiak és annexionisták, m­íg ellenben a kle­rikalizmustól távolabb eső táborban vannak a pacifizmus hivei és­ a legvörösebb istentáglulók a legelszántabb hivei a nemzetek békéjének és demokratikus megegyezésének. C­sak a m­ai nap híreit kell elolvasnunk("), csak azt, hogy Fran­ciaországban Barrés, Daudet ,és társaik — a katolikus és monarchikus, elv oszlopai mi­lyen dühösen utasítják vissza a Brest-Litovsk­óban fölajánlott általános békét és velük szél­­ben Montét, Mistral és Seíabat szocialisták milyen­­bátor elszántsággal szállnak szembe a "tömeggyilkolásért rajongó katolikusokkal és­­milyen igaz akarattal küzdenek a békéért. A pápa, tehát, amikor békét hirdet és békét akar létrehozni, ellentétbe ju­t :mindkét t­ábor kmeri­kálisaival Miért van ez így? *Azért, mert a mai légború­ban az" egyik ország kapitalistáinak a más­ik ország kapitalistáival való ellentét" jut kife­jezésre és ezt vallási kérdésekkel megszüntetni!­­) Ez a cikk szom­baton ir­ adott, de nem tő­lünk függő okokból, csak ma jelenhetett*k meg, vagy elhomályosítani nem lehet A vallási kü­lönbségek, a dogmatikus ellentétek arra még jók, hogy az egyek országon belül elhomályo­sítsák az osztályellentétek és az­ osztálytudatot és leszereljék vagy gyök­yítsék az elnyomott osztályok felszabadulási törekvését, de arra már nem jók, hogy az öntudatot világosan látó kapitalizmust elhatározásaiban és cselek­véseiben döntően befolyásolják. A protestáns­angol kapitalisták nagyon­ szívesen szövetkez­nek, a katolikus-francia és olasz kapitalistákkal német protestáns ellenfeleik­ leverésére. Az egy­ház ez, ellen semmit sem tehet. De azért nem kell attól félni, hogy­­ a különböző­­ orsaságo­k klerikálisai most rögtön el fognak fordulni az egyháztól. Erről szó sincs. Az egyes országok határain belül az elnyomott és kizsákmányolt osztályok még nem eléggé öntudatosak és nem elég műveltek, azokat vallási dogmákkal még félre lehet vezetni, azokkal még ki lehet hi­tetni, hogy gyűlölniük kell a más valláson levő vagy vallástalan proletárokat és tisztelniük, sze­retniük kell a velük egy valláson levő kizsák­mányolókat. Ezért minden ország klerikálisai tovább is hiven ki fognak tartani az egyház mellett mindaddig, amíg annak hasznát vehe­tik a munkásosztály ellen való­ küzdelmükben. Hűségesen fognak tovább is küzdeni az egy­ház világi hatalmáért; küzdeni fognak a val­láserkölcsös világnézet föntartásáért, küzdeni "fognak azért, hogy az egyháznak az iskolán való hatalma megmaradjon. Szóval, a szomo­rú pásztornak nem kell busulnia: a világ hatal­masai megint melléje fognak állani, amikor már nem arról lesz szó, hogy egymással vere­kedjenek a koncért, hanem arról, hogy a ma­guk országain belül az elnyomatást és kizsák­mányolást tovább is föntarthassák . . . Ill. Az öreg- kisvárosi színházban új darabra ké­szültek egy forró délelőttön. Nehéz illa­tok remegtek a téren, ahol a színház állott, szo­morúan bámuló, petyhüdt, öreg kapujával. A rőtszakállú muzsikus görcsösen szorította a szívéhez a hegedűjét. Félve lépett ma be­ a szín­ház kapuján. Beszélni szeretett volna a hege­dűjével, úgy érezte, mintha jégres szorítással­ kapaszkodna hozzá ma délelőtt. üres színház is olyan különös ridegséggel nevetett rá vent, plüs széksoraival, mintha mindmegannyi éhes, tátongó száj volna... A kicsi, szürke orkeszterben, a kottatartókon érintetlen fehérségű haverletryfüzetek terültek szét rejtélyes dalfiguráikba. A muzsikusok cincogtatták szerszámaikat­ a karmesteri pul­pituson, tmlott mosollyal a szája körül, ült a karmester... Az egész kötelességszerű fölkészülődésből csak a sánta muzsikus érezte ki a feléje rohanó végzetszerűséget..." és hogy megcsörrent a karnagyi pálca, a muzsikus lelke fölsikoltott. Ócska hegedűjén fölhangzott az új darab prímje. A karmester a homályos orkeszteren keresztül elbűvölve bámult a hanghullámok irányában. Sirt, zokogott a melódia, olyan pa­naszosan, olyan fá­jóan, hogy megremegett bele a színház elnyűtt, agyonzaklatott csöndje.".. Csak a­­sánta muzsikus kezében remegett a vonó, ijesztő ájulásos ütések hullottak le­ rá, a szivére... kegyetlenül... durván röhögött ar­cába az érintetlen fehérségű kotta... Fölordí­tott Fölkaptát a hegedűt , és ,egy lökéssel oda­vetette a titokzatos dalfigurákra... Most egyszerre ott látta minden vetett gyö­nyörűséges fájdalmát... prédára eresztve... és ez olyan gyötrelmes­ volt, hogy egyszerre kiesett a szeméből a két otromba könny, amely eddig eltakart előtt mindent... amit mások kincsnek neveznek... IV. v­­A ült az ágya mellett. Simogatta "a homlokát. Hideg volt a, keze és ez jót tett neki. Hálásan nézett rá. És a szájához szorította finosm, illatokkal teleszőtt kezét Golgjithin az emberek a szinházba siettek. l'j darabot ját­szattak. Margaréta. Odis pillanfessa! néz te a vihogva sietőket. Összeszorított^ ez "ajkat­ ,burkolta fázósan megremegő testét" a virágos "selyemlepelbe... . • A muzsikus ott pihegett- i^fradt,, szomorú mosolyával az ágyon. Nem volt/.s^bad tudnia semmit az egész surranásból odskütíni­ A dacos pillantást is elrejtette felőle a leány. A hold nesztelenül akart tovább osonni a tiszta tavaszi égen. De a smiztoikus bágyadt kintete elkapta a tovalopódzásá­t és' a­­ fehér tányér megállott az ablaknál.' Szóra nyitotta ajkát: — Látja, Margaréta, valamikor hagyott sze­rettem ezt, ezt a halk szavú, szép f­éhér­ képű vándort. . . ég most . . . most . . . olyan utá­latos . . . olyan gőgös ez is . . . Te­i?&zMatt ma­gad ezüsttel vén lator. he/,.. . . ." A m­uzsikus fölemelte kiszáradd kisfiad­: — Margaréta, Margaréta — suttogta, reked­ten úg­y szeretnék a Pufók lépébe bele­vágni . . . hogy szétszakadna . . . es. . gurulnának a kacagó ezüstök . .. . szerteszéj­jel... • ide is . sok ... sok . .. Marga­rete . . Htfs maga elrejtem'­ . . . elrejt^ne, Mar­garéta . . . magának . . neke­m,' kiíttőlíl­nék .... Margaréta ... ^ •••· -• V, ¡ " .. '" v Éjfél felé szomorúan anom­­ulódiákat, dú­doltak a színházból jövő emberek­­a­­lyuasikus ablaka alatt .... De ő­­már.nán toldott a pa­naszos­ Aielódiákkal. Torz, hideg nevetéssel me­redt Margarétára Saját "rang­át nevette ki olyan gúnyosan­­utolsó, mosolyával a rőtszakállu,­ sántr. muzsi-Bas..­. A szociáldemokraták egyébkámt folytatják a harcukat a Clemenceau—Pichon-kormány el­len. Renaudel új i­nterpi­llációval lép föl, szót h­ir Van arról is,«hogy­ újév napjára Paris népe nagy béketüntetésre készül, a­míg a francia lapok — a szocialisták lapjait leszá­mítva — a kormánynyilatkozatnak megfele­lően a bresz-litovski alap elutasítása mellett vannak, addig több komoly angol orgánum hangoztatja annak a szü­lségességét, hogy az antantnak nem szabad fieszautasítania az oroszok és a központi hatalmak együttes békealapját. 14* 3 * * „Or©$*®rs*aggai tel|«$ msgáltspodás f©g iilrepmti.u — Yrsd­sl bessá» nwrtej« » isevfel v|greh»jtó bizottságában. — A franci« kormány n«m «har békét £l$xftsze»l,0th«ring­« nélkül. . . * * Mm ántánt és am uf békealap* A béke ügyének jelentős hírei vannak- Az ántánt illetékes képviselői nem nyilatkoztak ugyan arról, hogy az oroszok új fölhívására hajlandók volnának leülni a t­an­ácskozó­asztalhoz, de egyre több a jelentés arról, hogy a brest-litovski fölhívás máris erősen for­málja­­M­ontánt ; országa ns­­ak a közvélemé­ny ót... Állapítsuk meg e sorokban legelsőnek azt, hogy Ausztria-Magyarország­­ külügy­miniszterének újságjában olyan valaki, aki Brest-Litovikban járt, Czernin kíséretéhez tartozott, erősen optimista információt ad. Azt mondja ez, hogy az Oroszországgal való béke felé vivő út nagyobb részét már meg­tették, a leglényegesebb pontokra nézve már megállapodás történt. Ez az­ információ nem beszélhetett arról, az antant milyen állás­pontot foglal el a bresz-litovski békealappal szemben és hogy az akármiféle állásfoglalás­nak milyen következményei lesznek. Trocki beszélt erről a szovjetek végrehajtó bizott­ságában. -/

Next