Népszava, 1918. január (46. évfolyam, 1–26. sz.)
1918-01-01 / 1. szám
1918 január 1. NÉPSZAVA* A szomorú pásztor. A szomorú pásztor, akit nem hallgat a nyája, a római pápa őszentsége, az isten földi helytartója. Karácsony estéjén a szomorú pásztor szomorú beszédet intézett a bíbornokokhoz. El* panaszkodta nekik, hogy békekísérletei meghiúsultak, a katolikus fejedelmek és a katolikus népek nem hallgattak szavára, buzgó fáradozása meddő maradt. Valóban megható a szomorú pásztor esete: valamikor a római pápa országok és népek sorsát intézte, az ő hatalmi szava előtt térdet-fejet hajtottak fejedenek és nemzetek, most pedig hiába emeli föl intő szavát, hasztalan próbálgatja helyreállítani a népek békéjét, seniki sem hallgat rá. Pedig, bizonyos, hogy a pápa nagyon, de nagyon szeretné a békét helyreállítani. Talán nem éppen azért, hogy a népeket megóvja a további pusztulástól, hiszen az egyház ilyen dolgokban sohasem érzékenykedett, a népek egymástmarcangoló viszályait évszázadokon át tűrte, gyakran szította is; de szerette volna a békét helyreállítani azért, mert ha ez sikerült volna neki, ezzel helyreállította volna nagyon elfogyott tekintélyét, megszerezte volna magának a népek háláját és elismerését. Azonban hasztalan vott az igyekezet: ezzel a világfölfordulással szemben a pápa és az egyház teljesen tehetetlenül áll. "Nagyon nehéz az egyház helyzeteebben a világfölfordulásban. Mindkét harcoló táborban katolikus népek is vannak. Az egyik oldalon olaszok, franciák,,"belgák, a másik "oldalon osztrákok, magyarok, bajorok. Amikor eretnekek, Krisztus-tagadók, pogányok állanak szemközt katolikusokkal, akkornincs semmi baj, akkor az egyház könnyen választ ás az istennel való befolyását kizáróan az igazhitű fél javára érvényesiti. Most azonban , egyscál kénytelen volt megáldani mindkét fél fegyvereit. Az" egyik táborban ott" állott a szakadár orosz és az eretnek angolszász, de ott ál, lett : katolikus olasz, fraceittás'*• belga .ise a másik táborban - pretentéite.i.»éia«, és a „pogány" török "mellett ott állott a katolikus bajor, osztrák és magyar. A római egyház tehát mindkét félnek egyenlő őszinteséggel és egyenlő hatásossággal osztogatta áldásait és mindkét fél győzelméért egyenlő buzgósággal fohászkodott az egek urához, *" nem törődve azzal, hogy imáival a pogányokat és eretnekeket is kiszolgálja, így tesz a jó boltos, így tesz a jó korcsmáros, aki csak a fizetőképességet nézi, mellékes körülményekkel pedig ..nem törődik. Hogy milyen szomorúan komikus zavarban van az egyház, azt mutatja Jeruzsálem elfoglalásának az esete: a pápa megáldotta azt a napot, amelyen az angolok a törököktől elvették a szent várost; pedig ugyanezt a napot az osztrák, magyar és német katolikusok bizotttgára szerencsétlen, átkozott "napnak tekintik, mert hiszen Jeruzsálem elfoglalása a központi szövetség rovására megy. Nyilvánvaló tehát, hogy ebben a kérdésben az osztrák, a magyar és a német klerikálisok nincsenek egy véleményen a pápával, sőt határozott ellentétben vannak vele. Általában és a háború mélységes ellentétbe keverte a pápát az összes hadviselő államok klerikálisaival. Ki lehet mutatni, hogy éppen a klerikálisok a legdühösebb háborúspártiak és annexionisták, míg ellenben a klerikalizmustól távolabb eső táborban vannak a pacifizmus hivei és a legvörösebb istentáglulók a legelszántabb hivei a nemzetek békéjének és demokratikus megegyezésének. Csak a mai nap híreit kell elolvasnunk("), csak azt, hogy Franciaországban Barrés, Daudet ,és társaik — a katolikus és monarchikus, elv oszlopai milyen dühösen utasítják vissza a Brest-Litovskóban fölajánlott általános békét és velük szélben Montét, Mistral és Seíabat szocialisták milyenbátor elszántsággal szállnak szembe a "tömeggyilkolásért rajongó katolikusokkal ésmilyen igaz akarattal küzdenek a békéért. A pápa, tehát, amikor békét hirdet és békét akar létrehozni, ellentétbe jut :mindkét tábor kmerikálisaival Miért van ez így? *Azért, mert a mai légborúban az" egyik ország kapitalistáinak a másik ország kapitalistáival való ellentét" jut kifejezésre és ezt vallási kérdésekkel megszüntetni!) Ez a cikk szombaton ir adott, de nem tőlünk függő okokból, csak ma jelenhetett*k meg, vagy elhomályosítani nem lehet A vallási különbségek, a dogmatikus ellentétek arra még jók, hogy az egyek országon belül elhomályosítsák az osztályellentétek és az osztálytudatot és leszereljék vagy gyökyítsék az elnyomott osztályok felszabadulási törekvését, de arra már nem jók, hogy az öntudatot világosan látó kapitalizmust elhatározásaiban és cselekvéseiben döntően befolyásolják. A protestánsangol kapitalisták nagyon szívesen szövetkeznek, a katolikus-francia és olasz kapitalistákkal német protestáns ellenfeleik leverésére. Az egyház ez, ellen semmit sem tehet. De azért nem kell attól félni, hogy a különböző orsaságok klerikálisai most rögtön el fognak fordulni az egyháztól. Erről szó sincs. Az egyes országok határain belül az elnyomott és kizsákmányolt osztályok még nem eléggé öntudatosak és nem elég műveltek, azokat vallási dogmákkal még félre lehet vezetni, azokkal még ki lehet hitetni, hogy gyűlölniük kell a más valláson levő vagy vallástalan proletárokat és tisztelniük, szeretniük kell a velük egy valláson levő kizsákmányolókat. Ezért minden ország klerikálisai tovább is hiven ki fognak tartani az egyház mellett mindaddig, amíg annak hasznát vehetik a munkásosztály ellen való küzdelmükben. Hűségesen fognak tovább is küzdeni az egyház világi hatalmáért; küzdeni fognak a valláserkölcsös világnézet föntartásáért, küzdeni "fognak azért, hogy az egyháznak az iskolán való hatalma megmaradjon. Szóval, a szomorú pásztornak nem kell busulnia: a világ hatalmasai megint melléje fognak állani, amikor már nem arról lesz szó, hogy egymással verekedjenek a koncért, hanem arról, hogy a maguk országain belül az elnyomatást és kizsákmányolást tovább is föntarthassák . . . Ill. Az öreg- kisvárosi színházban új darabra készültek egy forró délelőttön. Nehéz illatok remegtek a téren, ahol a színház állott, szomorúan bámuló, petyhüdt, öreg kapujával. A rőtszakállú muzsikus görcsösen szorította a szívéhez a hegedűjét. Félve lépett ma be a színház kapuján. Beszélni szeretett volna a hegedűjével, úgy érezte, mintha jégres szorítással kapaszkodna hozzá ma délelőtt. üres színház is olyan különös ridegséggel nevetett rá vent, plüs széksoraival, mintha mindmegannyi éhes, tátongó száj volna... A kicsi, szürke orkeszterben, a kottatartókon érintetlen fehérségű haverletryfüzetek terültek szét rejtélyes dalfiguráikba. A muzsikusok cincogtatták szerszámaikat a karmesteri pulpituson, tmlott mosollyal a szája körül, ült a karmester... Az egész kötelességszerű fölkészülődésből csak a sánta muzsikus érezte ki a feléje rohanó végzetszerűséget..." és hogy megcsörrent a karnagyi pálca, a muzsikus lelke fölsikoltott. Ócska hegedűjén fölhangzott az új darab prímje. A karmester a homályos orkeszteren keresztül elbűvölve bámult a hanghullámok irányában. Sirt, zokogott a melódia, olyan panaszosan, olyan fájóan, hogy megremegett bele a színház elnyűtt, agyonzaklatott csöndje.".. Csak asánta muzsikus kezében remegett a vonó, ijesztő ájulásos ütések hullottak le rá, a szivére... kegyetlenül... durván röhögött arcába az érintetlen fehérségű kotta... Fölordított Fölkaptát a hegedűt , és ,egy lökéssel odavetette a titokzatos dalfigurákra... Most egyszerre ott látta minden vetett gyönyörűséges fájdalmát... prédára eresztve... és ez olyan gyötrelmes volt, hogy egyszerre kiesett a szeméből a két otromba könny, amely eddig eltakart előtt mindent... amit mások kincsnek neveznek... IV. vA ült az ágya mellett. Simogatta "a homlokát. Hideg volt a, keze és ez jót tett neki. Hálásan nézett rá. És a szájához szorította finosm, illatokkal teleszőtt kezét Golgjithin az emberek a szinházba siettek. l'j darabot játszattak. Margaréta. Odis pillanfessa! néz te a vihogva sietőket. Összeszorított^ ez "ajkat ,burkolta fázósan megremegő testét" a virágos "selyemlepelbe... . • A muzsikus ott pihegett- i^fradt,, szomorú mosolyával az ágyon. Nem volt/.s^bad tudnia semmit az egész surranásból odskütíni A dacos pillantást is elrejtette felőle a leány. A hold nesztelenül akart tovább osonni a tiszta tavaszi égen. De a smiztoikus bágyadt kintete elkapta a tovalopódzását és' a fehér tányér megállott az ablaknál.' Szóra nyitotta ajkát: — Látja, Margaréta, valamikor hagyott szerettem ezt, ezt a halk szavú, szép féhér képű vándort. . . ég most . . . most . . . olyan utálatos . . . olyan gőgös ez is . . . Tei?&zMatt magad ezüsttel vén lator. he/,.. . . ." A muzsikus fölemelte kiszáradd kisfiad: — Margaréta, Margaréta — suttogta, rekedten úgy szeretnék a Pufók lépébe belevágni . . . hogy szétszakadna . . . es. . gurulnának a kacagó ezüstök . .. . szerteszéjjel... • ide is . sok ... sok . .. Margarete . . Htfs maga elrejtem' . . . elrejt^ne, Margaréta . . . magának . . nekem,' kiíttőlílnék .... Margaréta ... ^ •••· -• V, ¡ " .. '" v Éjfél felé szomorúan anomulódiákat, dúdoltak a színházból jövő emberekalyuasikus ablaka alatt .... De őmár.nán toldott a panaszos Aielódiákkal. Torz, hideg nevetéssel meredt Margarétára Saját "rangát nevette ki olyan gúnyosanutolsó, mosolyával a rőtszakállu, sántr. muzsi-Bas... A szociáldemokraták egyébkámt folytatják a harcukat a Clemenceau—Pichon-kormány ellen. Renaudel új interpillációval lép föl, szót hir Van arról is,«hogy újév napjára Paris népe nagy béketüntetésre készül, amíg a francia lapok — a szocialisták lapjait leszámítva — a kormánynyilatkozatnak megfelelően a bresz-litovski alap elutasítása mellett vannak, addig több komoly angol orgánum hangoztatja annak a szülségességét, hogy az antantnak nem szabad fieszautasítania az oroszok és a központi hatalmak együttes békealapját. 14* 3 * * „Or©$*®rs*aggai tel|«$ msgáltspodás f©g iilrepmti.u — Yrsdsl bessá» nwrtej« » isevfel v|greh»jtó bizottságában. — A franci« kormány n«m «har békét £l$xftsze»l,0th«ring« nélkül. . . * * Mm ántánt és am uf békealap* A béke ügyének jelentős hírei vannak- Az ántánt illetékes képviselői nem nyilatkoztak ugyan arról, hogy az oroszok új fölhívására hajlandók volnának leülni a tanácskozóasztalhoz, de egyre több a jelentés arról, hogy a brest-litovski fölhívás máris erősen formáljaMontánt ; országa nsak a közvélemény ót... Állapítsuk meg e sorokban legelsőnek azt, hogy Ausztria-Magyarország külügyminiszterének újságjában olyan valaki, aki Brest-Litovikban járt, Czernin kíséretéhez tartozott, erősen optimista információt ad. Azt mondja ez, hogy az Oroszországgal való béke felé vivő út nagyobb részét már megtették, a leglényegesebb pontokra nézve már megállapodás történt. Ez az információ nem beszélhetett arról, az antant milyen álláspontot foglal el a bresz-litovski békealappal szemben és hogy az akármiféle állásfoglalásnak milyen következményei lesznek. Trocki beszélt erről a szovjetek végrehajtó bizottságában. -/