Népszava, 1918. február (46. évfolyam, 27–50. sz.)
1918-02-01 / 27. szám
évfolyam. Budapest«, 1918. február. 1. pént@& 27., szám« AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre ........SS.— Sor. it 1 «tt.......... 18-- kor. egy hétre ., Inegyed évre...., S.— kor. egy hóra ........ 8.— kor. 8» fillér. EGYES SZÁM ÁRA 12 FIX.XJBR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE, Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIIL. CONTI-UTCA 4* (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) EXARCHIVATAX.: VIII., CONTI-UTCA 4* Lifi. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Felhívás! A magyarországi szociáldemokrata párt szervezeti szabályzatának 40. §-a alapján folyó évi február 10-ére, vasárnap délelőtt 9 órára ezennel összehívjuk a rendkívüli pártgyűlést. A pártgyűlés ideiglenes napirendjét a következőkben állapítjuk meg: 1. A pártvezetőség lemondása. 2. Új pártvezetőség választása. 3. A párt legközelebbi feladatai. 4. Esetleges indítványok. A szervezeti szabályzat 37. §-a, alapján a pártgyűlésen „minden szervezet, amelyben legalább 50 tag pártadót fizet, egy küldöttel, amelyben legalább 300 tag fizet pártadót, két küldöttel és minden további 500 tag után egy-egy küldöttel képviselheti magát." A párttitkárság legközelebb közölni fogja az egyes szervezetek vezetőségeivel, hogy az illető szervezet hány küldött küldésére jogosult. Elvtársi üdvözlettel A pártválasztmány v'J^iViRjó Msett&ága, Tilalomra. Jelentős napja volt ma a parlamentnek. Ma ült össze először a munkásság hatalmas tömegsztrájkja óta.A képviselőház ülésén a tömegsztrájk szavát meg sem említették, ám az egész ülés mégis a tömegsztrájk jegyében folyt le. Ha a mai parlamenti tárgyalás belső történetét akarnak megírni, akkor azt kellene följegyeznünk, hogy a tömegsztrájk szelleme körüljárt az osztályparlament képviselői között és megakasztotta ártalmas cinkosságukat a demokrácia lehóberolására. Úgy járt-kell a parlament üléstermében a tömegsztrájk, mint Wellsnek, a nagy angol szocialista regényírónak a láthatatlan embere: senki se látta, de mindenkinek, valamennyi polgári párt és pártárnyalat képviselőjének belső remegéssel kellett mégis észrevennie lábai nyomát és kellett éreznie parancsoló cselekedeteit. Látszatra az volt a nap eseménye, hogy Wekerle Sándor miniszterelnök az újból visszatérő Wekerle-kormány nevében programot adott. De hogy mennyire csak látszatra volt ez a programvaltás a nap eseménye, annak legcsattanóbb bizonysága, hogy voltaképen senki sem érdeklődött a parlamentben valami túlságosan a Wekerle programja iránt, az országban pedig még kevésbé fogja izgatni a tömegek érdeklődését, hogy minő részletkérdésekben, minő részletmegoldásokkal akar boldogulni és akar bennünket boldogítani az új és mégis régi kabinet. Mindenki tudta a munkásság háromnapos tömegsztrájkja óta, hogy a Wekerle-kormányprogramjának első gyakorlati pontja nem lehet más, mint a választójog megalkotása. Nem csak azért tudja ezt mindenki, mert a Wekerle-kormány politikai és egyéni becsületét kötötte a választójog legelsőül való megalkotásához, hanem azért, mert mindenki tudja, minő hatalmas kezes áll garanciául ez ígéret betartása mögött: a magyar szocialista munkásság minden harcra és minden elszántságra kész szervezett ereje. Szinte mindegy volt, micsoda szavakkal fogja Wekerle kormánya sorsát a választójoghoz kötni, mert még ebben az osztályparlamentben is mindenki érezte, hogy ma sem a Wekerle-kormány, sem pedig más kormányzat nem tarthatja magát uralmon egyetlen pillanatig sem, ha a választójog ellen vagy ha a választójog elodázásával próbál kormányozni. Wekerle programbeszéde, mint mindenről, úgy a választójogról is csak szürkén és színtelenül emlékezett meg. A választójog általánosítását a „nagy politikai kiegyenlítő *művelet első láncszeméül" jelölte meg, ám semmi egyéb határozott vagy harcraszánt mondanivalója nem volt róla. De ismételjük és újból megállapítjuk, hogy nem is a Wekerle programbeszéde volt a nap nagy eseménye, hanem a Tisza István koncentrációs fölkínálkozása, és Apponyi Albert grófnak e fölkínálteázásra a kormány névven adott válasza. Tisza István kijelentette, hogy hajlandó volna a mai kormánnyal és pártjaival egyesülni, ha „becsületes kompromisszumra" törekszenek vele együtt a választójog kérdésében. Azt a becstelen ajánlatot, tette a becsületes kompromisszum kedvéért, hogy a kormány dobja félre az útból és halassza a háború utánra a választójog „szerencsétlen" kérdését és akkor a munkapárt szívvellélekkel támogatni fogja. Nem a Wekerle programja alapján, hanem itt kiskell eldőlnie a közeljövő politikának. Ha a kormány nem akarta, hogy választójogi árulással vádolják, azonnal és a legnyomatékosabban ki kellett kelnie e becstelen ajánlat ellen. Meg kell állapítanunk, hogy a kormány ezt a kötelességét azonnal teljesítette is. Apponyi Albert a maga, a miniszterelnök és az egész kormány nevében a következő nyilatkozatot tette: „Tisza azt az óhajtását tolmácsolta, hogy a választójog tekintetében valami kompromisszumot, létesítsenek. A miniszterelnökkel egyetértésben kijelentem, hogy erre a térre nem léphetünk. A nemzettel, a dolgozó néppel szemben kötelezettséget vállaltunk erre nézve, ez nem lehet alku tárgya. (Élénk helyeslés és taps a balold falon.) Ettől el nem térhetünk anélkül, hogy smát becsületünkön csorba ne essék. (Zajos helyeslés balról.) Itt tilalomfa előtt állunk, amelyet át nem léphetünk és átlépni nem fogunk." (Zajos tetszés balról.) Apponyi a kormány nevében tette ezt a nyílt, kétértelműséget nem tűrő és határozott kijelentést a választójogi kompromiszszum ellen és a választójog ellenségeivel a választójog árán összecimborálandó koncentrációval szemben. Mindenképen csak örömmel és öntudattal fogadhatjuk ezt a kijelentést. Úgy van, itt a kormány tilalomfa előtt áll, az ország dolgozó népének végsőkig elszánt akarata előtt. Legelsőrendűen jelentős ténynek tartjuk, hogy a kormány kimondta a nagy igazságot: sem a Wekerle programadása, sem pedig a munkapárt választójogi ellenzékeskedése vagy utcasarki fölkínálkozása nem döntheti el a választójog sorsát, hanem csupán a kormánynak és a királynak a dolgozó néppel szemben vállalt kötelezettsége. A magyar munkásság történelmi jelentőségű tömegsztrájkjának eredményét és győzelmét mutatja a két történelmi dátum. Január 21-én fejeződött be a tömegmozgalom és a választójog tárgyalására kiküldött bizottságot ma február 5-ére összehívták. Lapunk mai száma 8 oldal