Népszava, 1918. február (46. évfolyam, 27–50. sz.)

1918-02-01 / 27. szám

évfolyam. Budapest«, 1918. február. 1. pént@& 27., szám« AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre ........SS.— Sor. it 1 «tt.......... 18-- kor. egy hétre ., Inegyed évre....,­­ S.— kor. egy hóra ........ 8.— kor. 8» fillér. EGYES SZÁM ÁRA 12 FIX.XJBR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE, Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIIL. CONTI-UTCA 4* (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) EXARCHIVATAX.: VIII., CONTI-UTCA 4* Lifi. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Felhívás! A magyarországi szociáldemokrata párt szervezeti szabályzatának 40. §-a alapján folyó évi február 10-ére, vasárnap délelőtt 9 órára ezennel összehívjuk a rendkívüli pártgyűlést. A pártgyűlés ideiglenes napirendjét a kö­vetkezőkben állapítjuk meg: 1. A pártvezetőség lemondása. 2. Új pártvezetőség választása. 3. A­ párt legközelebbi feladatai. 4. Esetleges indítványok. A szervezeti szabályzat 37. §-a, alapján a pártgyűlésen „minden szervezet, amelyben legalább 50 tag pártadót fizet, egy küldöttel, amelyben legalább 300 tag fizet pártadót, két küldöttel és minden további 500 tag után egy-egy küldöttel képvi­selheti magát." A párttitkárság legközelebb közölni fogja az egyes szervezetek vezetőségeivel, hogy az illető szervezet hány küldött küldésére jogo­sult. Elvtársi üdvözlettel A pártválasztmány v'J^iV­iRj­ó Msett&ága, Tilalomra. Jelentős napja volt ma a parlamentnek. Ma ült össze először a munkásság hatalmas tömegsztrájkja óta.­­A képviselőház ülésén a tömegsztrájk szavát meg sem említették, ám az egész ülés mégis a tömeg­sztrájk jegyében folyt le. Ha a mai parlamenti tárgyalás belső történetét akarnak megírni, akkor azt kellene följegyeznünk, hogy a tömegsztrájk szelleme körüljárt az osztályparlament kép­viselői között és megakasztotta ártalmas cinkosságukat a demokrácia lehób­erolására. Úgy járt-kell a parlament üléstermében a tömegsztrájk, mint Wellsnek, a nagy angol szocialista regényírónak a láthatatlan em­bere: senki se látta, de mindenkinek, vala­mennyi polgári párt és pártárnyalat kép­viselőjének belső remegéssel kellett mégis észrevennie lábai nyomát és kellett éreznie parancsoló cselekedeteit. Látszatra az volt a nap eseménye, hogy Wekerle Sándor miniszterelnök az újból visszatérő Wekerle-kormány nevében pro­gramot adott. De hogy mennyire csak lát­szatra volt ez a programvaltás a nap esemé­nye, annak legc­sattanóbb bizonysága, hogy voltaképen senki sem érdeklődött a parla­mentben valami túlságosan a Wekerle pro­gramja iránt, az országban pedig még kevésbé fogja izgatni a tömegek érdeklődé­sét, hogy minő részletkérdésekben, minő részletmegoldásokkal akar boldogulni és akar bennünket boldogítani az új és mégis régi kabinet. Mindenki tudta a munkásság háromnapos tömegsztrájkja óta, hogy a Wekerle-kormány­­programjának első gyakorlati pontja nem lehet más, mint a választójog megalkotása. Nem csak azért tudja ezt mindenki, mert a Wekerle-kormány politikai és egyéni becsü­letét kötötte a választójog legelsőül való megalkotásához, hanem azért, mert mindenki tudja, minő hatalmas kezes áll garanciául ez ígéret betartása mögött: a magyar szocialista munkásság minden harcra és minden elszánt­ságra kész szervezett ereje. Szinte mindegy volt, micsoda szavakkal fogja Wekerle kor­mánya sorsát a választójoghoz kötni, mert még ebben az osztályparlamentben is min­denki érezte, hogy ma sem a Wekerle-kor­mány, sem pedig más kormányzat nem­ tart­hatja magát uralmon egyetlen pillanatig sem, ha a választójog ellen vagy ha a vá­lasztójog elodázásával próbál kormányozni. Wekerle programbeszéde, mint mindenről, úgy a választójogról is csak szürkén és szín­telenül emlékezett meg. A választójog általá­nosítását a „nagy politikai kiegyenlítő *mű­velet első láncszeméül" jelölte meg, ám semmi egyéb határozott vagy harcraszánt mondani­valója nem volt róla. De ismételjük és újból megállapítjuk, hogy nem is a Wekerle pro­grambeszéd­e volt a nap nagy eseménye, ha­nem a Tisza István koncentrációs fölkínálko­zása, és Apponyi Albert grófnak e fölkínál­teázásra a kormány névven adott válasza. Tisza István kijelentette, hogy hajlandó volna a mai kormánnyal és pártjaival egye­sülni, ha „becsületes kompromisszumra" tö­rekszenek vele együtt a választójog kérdésé­­ben. Azt a becstelen ajánlatot, tette a becsüle­tes kompromisszum kedvéért, hogy a kor­mány dobja félre az útból és halassza a há­ború utánra a választójog „szerencsétlen" kérdését és akkor a munkapárt szívvel­lélekkel támogatni fogja. Nem a Wekerle programja alapján, ha­nem itt kisk­ell eldőlnie a közeljövő politiká­nak. Ha a kormány nem akarta, hogy vá­lasztójogi árulással vádolják, azonnal és a legnyomatékosabban ki kellett kelnie e becs­telen ajánlat ellen. Meg kell állapítanunk, hogy a kormány ezt a kötelességét azonnal teljesítette is. Apponyi Albert a maga, a mi­niszterelnök és az egész kormány nevében a következő nyilatkozatot tette: „Tisza azt az óhajtását tolmácsolta, hogy a választójog tekintetében valami kompro­misszumot, létesítsenek. A miniszterelnökkel egyetértésben kijelentem, hogy erre a térre nem léphetünk. A nemzettel, a dolgozó nép­pel szemben kötelezettséget vállaltunk erre nézve, ez nem lehet alku tárgya. (Élénk helyeslés és taps a balold falon.) Ettől el nem térhetünk anélkül, hogy smát becsületünkön csorba ne essék. (Zajos helyeslés balról.) Itt tilalomfa előtt állunk, amelyet át nem léphe­tünk és átlépni nem fogunk." (Zajos tetszés balról.) Apponyi a kormány nevében tette ezt a nyílt­, kétértelműséget nem tűrő és határo­zott kijelentést a választójogi kompromisz­szum ellen és a választójog ellenségeivel a választójog árán összecimborálandó koncen­trációval szemben. Mindenképen csak öröm­mel és öntudattal fogadhatjuk ezt a kijelen­tést. Úgy van, itt a kormány tilalomfa előtt áll, az ország dolgozó népének végsőkig el­szánt akarata előtt. Legelsőrendűen jelentős ténynek tartjuk, hogy a kormány kimondta a nagy igazságot: sem a Wekerle program­adása, sem pedig a munkapárt választójogi ellenzékeskedése vagy utcasarki fölkínálko­zása nem­ döntheti el a választójog sorsát, hanem csupán a kormánynak és a királynak a dolgozó néppel szemben vállalt kötelezett­­sége. A magyar munkásság történelmi jelentő­ségű tömegsztrájkjának eredményét és győ­zelmét mutatja a két történelmi dátum. Január 21-én fejeződött be a tömegmozga­lom és a választójog tárgyalására kiküldött bizottságot ma február 5-ére összehívták. Lapunk mai száma 8 oldal

Next