Népszava, 1918. február (46. évfolyam, 27–50. sz.)

1918-02-01 / 27. szám

4 kelést folytatott az ellenséges tárgyakra. Az ellenség repülői számos felderítő és támadó kísérletet tettek. A mi repülőink gyorsan tám­adták az ellenséget jól irányított­­tüze­lésükkel, az elhárító tüzérség támogatásával 17 ellenséges­­­épet lőttek le a legutóbbi hat na­pon. Két csapatsxalSätö «IsiWjfesxM*«5 811 halott. (London, január 31. —­ Hivataláé.) Az admi­ralitás jelenti: Az Arragon nevű­ 8588 bruttó­tonnás szállítógőzöst december 30-án a Föld­közi-tenger keleti részén megtorpedózták és el­sülyesztették. Egy brit torpe­dóvadászt, amely azzal volt elfoglalva, hogy a hajótörötteket ki­halássza, szintén megtorpedóztak. Amint már a január 7-iki kommünikében jelentettük,­­ az Osmanje nevű 4041 bruttótonnás vezércirkáló, amely a Khedm­­al Mayl hajóstársaság tulaj­dona volt, december 31-én körülbelül ugyan­azon a helyen aknára futott és elsülyedt. Az Arragon négy tisztje, közöttük a kapitány és a legénység tizenegy tagja, életét vesztette, utasai közül pedig 17 hadseregbeli tiszt és 581 közember halt, meg. Az Osmanje három tisztje, közöttük a kapitány és a legénység 25 embere vesztette életét, az utasok közül pedig 1 hadse­regbeli­ tiszt, 165 közkatona és 8 ápolónő. Erről a­ két hajóról volt szó az alsóház 33-iki ülésé­ben. (London, január 31. - Reuter.) Az admirali­tás közli: A Mechanican nevű felfegyverzett kisérőhajót január 20-án megtorpedózták, majd az angol csatornában zátonyra futtatták. A hajó tönkrement, 3 tiszt és 10 ember életét vesztette. A Harvard nevű torpedónaszád az angol csa­tornáiban január 38-án összeütközés következ­tében elsülyedt. Három ember meghalt. A PSSaUKSsUCanserem elsi elveszített iralék, (Berlin, január 31. — Hivatalos.) A Földközi­tenger középső északkeleti részében nemrégi­ben 19.000 bruttó regisztertonna kereskedelmi hajótér esett tengeralattjáróinknak áldozatul. J5s különösen az olaszországi szállítási forgal­mat sújtotta. Többek között két nagy gőzöst egy számos őrhajóval és búvárhajóvadásszal biztosított kisérő menetből lőttünk ki. * * Mivela a fB három*us országokból* * össsouiH a ver»9)Mesi had­itanács. (•Versailles, január 31. —­­,M. T. I.") A szövet­ségesek haditanácsa ma délután kezdte meg tanácskozását. Amerikii félmillió fzalonát küld. (Rotterdam, január 7.) A Reuter-ügynökség jelenti Washingtonból. Baker, az Egyesült Államok hadügyminisztere kijelentette, hogy az Egyesült Államok még ez év elején félmil­lió embert küld Franciaországba. Harminckét divízió készen áll az útra Bulgária fő»«Li«é»­»is. (Szófia, január 31.) A szobrán­ye mai ülésén Radoszlavov miniszterelnök beszédet tartott Bulgária hadicéljairól és résztvételéről az Oroszországgal való béketárgyalásokon. Ha Bulgária hozzájárult azokhoz a fájdalmas ál­dozatokhoz, amelyeket a háborúban el kellett viselnie, ez azért történt, hogy az összes szét­szórt fajrészeket egységes államba foglalja össze és a bolgár nép ethnográfiai határai kö­zött egyesítse. Ez az egyesítés tehát számít Dobrudzsának, a Mo­rava-tartománynak és Ma­cedóniának a bolgár anyaországhoz v­aló csa­tolására, és semmiképen sem áll ellentétben „erőszakos területszerzések nélkül és a népek szabad önrendelkező joga­ békeformulával. Mert az említett vidékek lakossága már ismé­telten kinyilatkoztatta, hogy a bolgár néphez tartozik. A miniszterelnök ismertette a béke­tárgyalások történetét és hangsúlyozta azokat, a­ nehézségeket, amelyek a szemben álló kül­döttségek egyenlőtlenségéből következnek, mert ezek nem egyetlen országot, hanem független köztársaságok egy csoportját képviselik, mind­amellett ama reményének adott kifejezést, hogy a tárgyalások az Oroszországgal való különbékére­ fognak vezetni, amelynek az lesz a hatása, hogy közelebb hoz minket az ál­talános békéhez. Radoszlavov beszéde után az összes ellenzéki csoportok vezérei fölszólaltak, és feljelentették, hogy pártjaik föltétlenül csatlakoznak a nem­zeti egység programjához, amelyet a kormány kifejtett végül Blagejev, a marxista szocialis­ták vezére, egy balkán szövetség megalkotásá­nak eszméjét fejtegette,­ amely szövetségben a­ szónok elvtársai egyetlen eszközét látják an­nak, hogy a balkáni népek egyesüljenek és hogy jövőjük biztosittassék. Anjtttst nem aulla Cyprnis* a gtfrtf«*e$fM«lt (Bern, január 31.) Venizelos megcáfolja a Jttestiá"-bali angol és francia lapoknak azt a hitet, hogy Anglia Ciprus szigetét átengedte Görögországnak. Azt mondja nyilatkozatában Venizelos, hogy londoni tartózkodása idején nem volt alkalma a brit kormánnyal erről a kérdésről tárgyalni. A Kormány programja Tisr.u irlftutlGxsaS afaa.v* a wiStasxiófowrit, M-pftonyf íJs.frciífosiíffli A képviselőház és a főrendiház ülése. Az új Wekerle-kormány csütörtökön mu­tatkozot­t be. Délelőtt a képviselőházban, dél­után a főrendiházban. A vita a képviselőház­ban megindult és kedden még folytatódik. A főrendiházban hallgatólagosan tudomásul vették. A program politikai, főként választó­jogi rész­ével, vezércikkünkben foglalkozunk, gazdasági részére pedig legközelebb visszaté­rünk. Itt csak annak a megjegyzésére szo­rítkozunk, hogy nagy meglepetést keltett bennünk, a Károlyi-párt viselkedése. Mintha elfeledték volna a választójogi priuszt, ame­lyet eddig velünk együtt olyan becsületes nyíltsággal, a soviniszta támadásokkal sem törődve hangoztattak, most az önálló ma­gyar hadseregről követeltek törvényt. Ezzel a szomorú jelenettel szemben valósággal vi­gasztaló volt Apponyi fölszólalása, amely­ben erélyesen és őszintén visszautasította Tiszának azt az ajánlatát, hogy a választó­jogi kompromisszum ellenében hajlandó a kormányt támogatni. Apponyi a saját és a kormány becsületét kötötte le ahhoz, hogy a a javaslatot nem engedik megcsorbítani. Jó volt ez az egyenes kijelentés azokkal a gaz­dátlan híresztelésekkel szemben is, mintha Wekerle és Tisza már megegyeztek volna a munkapárt belépése dolgában. Még jobb lett volna, ha a választójog reakciós ellenségei a házföloszlatásról is hallottak volna nekik bizonyára igen kellemetlen kijelentést. * Tudósításunk a következő: Az elnöki előterjesztések az új kormány kinevezéséről szóló királyi kéziratok fölolvasása után a Kormány programját Wekerle a következő beszédben fejtette ki: Népek létért való küzdelmek nagy korsza­két éljük. Államalakulatok bomlanak föl, útak keletkeznek. Európa, összes népeinek egész ere­jét negyedik éve vetik a küzdelembe. A népek nagy erőfeszítése elmossa a társadalmi osztá­lyoknak, a jogoknak megállapított határait, ki­egyenlítől­eg hat az egész közéletre, a terhek­kel együtt a jogoknak általánossá, tételét tolja előtérbe. A mi közéletünkben nem az a világküzdelem vetette föl a jogkiterjesztések nagy kérdését, hanem a történelmi fejlődés rendes folyamata már a háború előtt tolta, azt előtérbe. Ez a nagy küzdelem, csak igazolta ezeket a törekvé­seket s azt a tanulságot, azt az intelmet állítja elénk, hogy nem szabad a kérdés megoldásával késlekednünk, nyugvópontra, kell azt mielőbb juttatni. (felénk helyeslés a bal- és szélsőbal­oldalon.) És azért törekvésünk az, hogy min­denekelőtt e kérdés megoldását siettessük. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) A nagy politikai kiegyenlítő műveletnek első láncszemét, • a választójog általánosítását történelmi fejlődésünknek megfelelő alapon készítettük elő, általánosítani kívánjuk a jogo­kat, s megóvni nemzeti érdekeinket biztosítani az erkölcsi, műveltségi iránynak vezető szere­pét. (Helyeslés jobbfelől.) Csak fél munkát vé­gezünk, ha a nagy politikai kiegyenlítő műve­letnek ennél az első lépésénél megállnánk. Hanyatló irányú népesedési mozgalmunk fejlesztése, munkaerőnk fokozása, értékének, védelmének, biztosítottságának nemzetközi színvonalra, való emelése sok és nagy feladatot szabnak elénk. A haladó kornak megfelelő szociálpolitikát akarunk követni és a szociális érzést a nemzet szélesebb rétegeibe átültetni. Fokozott gondos­sággal kell munkálnunk az anya- és gyermek­védelmet, a közegészségügyet, a szociális bizto­sítást, a betegsegélyezést, a­ balesetek elleni és az aggkori és rokkantbiztosítást és a lakás­ügyet. Ezután a közoktatásra szükséges áldoza­tokról, majd a közigazgatás egyszerűsítéséről beszél. A községekben magasabb színvonal biztosí­tása végett elöljárói állások betöltése fölös számú ügyvédi karunknak kiván elsőbbséget biztosítani s ezúton oly intézkedéseket is léte­síteni, amelyek igazságszolgáltatásunk teendői­nek megkönnyebbítésére is vezetnek. A me­gyei törvényhatósági választott tisztviselők élethossziglan való választását tervezi, a vá­rosok és főként a főváros fejlesztését ígéri. Az igazságszolgáltatás után áttér a gazda­sági­­kérdésekre. Nemzeti érdekeink első követelménye, hogy a földbirtok kezünkön maradjon, hogy a kisebb birtokok megszerzését lehetővé­­ tegyük. E cél elérését a tulajdon szentségének föltétlen megóvása mellett kell megvalósíta­nunk, de másfelől a kisajátítás jogát nemcsak a kötött birtok, hanem a községek, társulatok, sőt egyesek kezén lévő nagyobb birtokokra nézve is fönn kell tartanunk mindenütt (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.), ahol a­ telepítés, földarabolás vagy különösen a hadirokkantak elhelyező akciója ezt megle­hetetlenné teszi. A kisajátítás jogán túl a hitbizományokat is annyiban kívánjuk korlátozni, hogy ujak ne legyenek föl­állíthatók, a meglévők pedig csak a szűkebb családi körre korlátoztassanak s azontúl a tulajdoni jogosultság megóvása mel­lett szabad birtokokká váljanak. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A földbirtokpolitika terén elénk táruló második legnagyobb feladat a fokozot­tabb hasznosítás leend. A tulajdoni érdekek­megóvása szempontjából minden kényszerin­tézkedést egy közjogilag szervezett független tanács hozzájárulásával kívánunk végrehajtani s a törvényhozás közvetlen ellenőrzése alá he­lyezni. A mezőgazdasági érdekképviselet szervezése is szükséges. (Helyeslés balfelél) Az iparfejlesztést egyebeken kívül technikai és vegyészeti főiskola, fölállításáva­l fogja siettetni. A nagyobbszabású ipari fejlődésnek talán egyik hatékony eszközét alkothatjuk meg azáltal, ha a vasutak kivételével egyes, az állam kezén lévő s kevésbé jövedelmező üze­meket a magántevékenységgel, egyesítve ala­kítunk át nagy és döntő súlyú ipari vállala­tokká. A kereskedelem terén a túlkapásokat korlá­tozni kell. A világkereskedelemnek egy­ik nagy tran­­sito útvonala északról délnek és keletről nyu­gatnak a mi­ testünkön vonul keresztül. Konti­­nentális fekvésünk egyenesen a közvetítő sze­repére predesztinál,­ nagy viziutunk, egyéb közvetítő vonalaink egyenesen kezünkbe adják a fonalat, hogy hajózásunknak, egyéb közleke­dési vonalainknak fejlesztése és kihasználása által osztályosai legyünk a világgazdaság nagy forgalmának. Hogy a most folyamatban ló­ béketárgyalások eredményre fognak-e vezetni, s az általános és tartós békét juttatják-e osztályrészünkül, ez idő szerint határozottan megmondani képes nem vagyok. Egyet azonban tudok és ez az, hogy a mi békekészségünk őszinte és komoly. Nem­ célunk, soha nem is volt célunk a hódi­tág, készek vagyunk méltányos és tisztességes­ megegyezésre, amely tartós békére vezet s az ennek biztosítására szolgáló nemzetközi meg­egyezéshez is szívesen hozzájárulunk. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Egyetlen föltételünk integritásunknak sértetlen meg­óvása. (Általános élénk helyeslés. Taps a bal-és a szélsőbaloldalon.) Csak egy tilalomfát is­merünk, s ez ennek az integritásnak föltétlen megóvása, belügyeink rendezésének sértetlen szabadsága. (Általános élénk helyeslés.) Mi az államok tartós és tisztességes békéjét óhajtjuk, de a fölbomlás csiráit tenyészteni nem engedjük. (Hosszantartó élénk helyeslés, a Ház minden oldalán. Taps a baloldalon és a középen­, az államok helyett most­ alakuló nép­csoportoknak a béke hamis jelszó alatti bomlasztó érvényesülését meg;- nem­ engedhet­jük, mert­ ez annyit tenne, hogy a béke jel­szava alatt a nép állandó küzdelme lépne a mai helyzet nyomába. Általában­­ a népjogok tiszteletben t­­ut­ása mellett a társadalmi, rend szigorú megóvását, és minden bomlasztó tünetnek csírájában való elfojtását kötelességünknél­ tekintjük,­­filénk helyeslése a Ház minden oldalán.­ De akár a béke olajágát, akár a kényszerű küzdelmet hozza­­meg a köz­es jövő, egy bizo­­­nyos, hogy Németországb­a­ való szövetségünket, mint a béke leghathatósabb biztosítékát, fön­tartani és m­eg­erősíteni kívánjuk. (Élénk »he­­lyeslés a jobb- és baloldalon.­ Ez vezetett bennünket arra, hogy az előbbi kormány által Ausztriával megkötött megegye­zés alapján a­ német birodalomhoz való gazda-­­sági­­ viszonyunk újraszabályozása végett tár­gyalásokat folytassunk. Azon fáradozunk, hogy politikai szövetségünknek gazdasági irányban való mélyítésére utakat és módokat találjunk. Törekvésünknek, hogy a német birodalomhoz való benső gazdasági vonatkozá­saink előfeltételeit megteremtsük, nincsen más államok ellen irányuló éle­­s célja egyedül a szorosabb csatlakozás azon téren, amelyen ez a csatlakozás saját termelésünk feltételeinek megóvása mellett mindkét félnek kölcsönös előnyöket nyújt anélkül, hogy oly más államok érdekeit károsítaná, amelyekkel a jövőben is éppen úgy, mint a múltban, barátságos keres­kedelmi viszonyt akarunk föntartani. (Helyes­lés.) Ha ez alapon meginduló tárgyalásaink­ eredményre is vezetnek, az Ausztriával kötött kiegyezés tekintetében azt a biztosítékot föltétlenül megv­óvjuk, hogy lekötöttségünk harmadik államok­kal szemben ne vonhasson reánk lekötöttséget Ausztriával szemben (Taps balfelől.) é- ne 1918 február 1.

Next