Népszava, 1918. április (46. évfolyam, 78–102. sz.)

1918-04-02 / 78. szám

9 ­ visszautasították. Néhány fogoly vallomása szerint az ellenség állományának 50%-át el­vesztette. Csupán egy századnak állása előtt kétszáz halott feküdt Március 30-án elűzték az ellenséget XJl Euvet magaslatairól és clientá­madással visszautasították El Kafír mellett megkerülő támadásait Erős ellenséges táma­dások El Kafír, Dut és Bet Rina irányából szintén meghiúsultak. Az ellenséget Seieh Mes­sad mögé vetettük vissza. A Jordánnál a nyu­gati parton egy ellenséges zászlóaljat tüzelé­sünkkel visszautasítottunk. Azonkivül itt egy ellenséges lovasosztagot visszatérésre kénysze­rítettünk. A Jordántól keletre nagyobb lovas­sági erőnket a Badi el Abiadon túl visszavetet­tünk és foglyokat ejtettünk. Tüzérségünk az ellenség utánpótlási útjait ezen a parton hatá­sos tüzelés alatt tartja. Az állásaink ellen való heves támadásokat megismételte az ellenség, de összes állásaink szilárdan kezünkben ma­radtak. Az ellenség itt is súlyos veszteségeket szenvedott» MEZOPOTÁMIA: A Tigrisnél megújult el­lenséges felderítések. ^ A török kamara elfogadta a békeszerződést. (Konstantinápoly, március 29.) A kamara 133 szavazattal elfogadta azt a törvényjavaslatot amely felhatalmazza a kormányt hogy a béke­szerződéseket aláírja. Lloyd George és a bányászott, (Bern, április 1.) Lloyd George a német offen­zíva második napján beszédet intézett a bányá­szokhoz, hogy megnyerje őket a kormány azon tervének, hogy 50.000 bányászt katonai szolgá­latra vonultasson be. Beszédében a miniszter­elnök utalt a nyugati front harcaira és ezeket mondotta: „Tudjátok, mi történt ma? Ma reg­gel a német hadseregek 60 mérföldes fronton nyomasztó túlerővel megtámadtak minket Csodálkozom ilyen körülmények között, hogy köztünk tárgyalásokra van szükség, hogy se­gítségünkre jöjjenek-e a bányászok és a gépe­sek vagy sem. Ha el akarjuk kerülni a veresé­get több emberre van szükségünk, hogy a fron­ton levő hadseregünket föntarth­assuk. Soha­sem hallottam még mondani, hogy csináljunk úgy, mint a bolsevikiek. Adják vissza a fron­ton levő seregeinket, engedjük át ágyúinkat az ellenségnek, hadd foglalja el Calaist és Bou­lognet gyűrje le Nagybritanniát és tapossa el Európát Kissé izgatottan beszélek, mert épp most kaptam hírt a németek nyomasztó táma­dásairól. Sajnálom, hogy ily körülmények kö­zött a kormány számára elkerülhetetlenül szük­séges, hogy megvalósítsa azt az elhatározását, amelyre alapos megfontolás után jutott,­ hogy megvédje az országot a szerencsétlenségtől. Ha a németek offenzívája sikerül, akkor eljuthat­nak Calaisbe. És erre mi azt válaszoljuk, hogy a bányászok nem akarnak harcolni?" A holland kormány nyilatkozata. Wilson proklamációjával kapcsolatban a németalföldi kormány ezt a nyilatkozatot tette közzé: „Hollandia kormá­nya és népe a leg­kellemetlenebb meglepetéssel olvasta az Egye­sült Államok elnökének nyilatkozatát A hol­land kormány egy semleges kereskedelmi flottának akárcsak háború idejére való lefogla­lását nemzetközi jogilag tarthatatlannak jelenti ki és olyan cselekedetnek, amelyet egy barát­ságos viszonyban álló nemzettel szemben nem lehet mentegetni" Japán és a bolsevikiek. (London, április 1.) A „Daily Mail"-nek jelen­tik Tokióból 26-i kelettel. A miniszterelnök ki­jelentette, hogy Japán a bolsevikiek irányában barátságos érzülettel viseltetik és nem tartja indokoltnak a jelenlegi viszonyok között fegy­veres intervencióra elhatározni magát. A kor­mány nem szándékozik Szibériában nagy ka­tonai műveletekbe bocsátkozni abból a célból, hogy német erőket elvonjon a nyugati harc­térről «in iniimniimMilliWisc pit­­­un. «»• mi uai.jia ii / NÉPSZAVA f » M politikai faarc és a munkásság* * M szocialista agitációs iratok 16-ik­­ füzete. — Irta Gawami Ernő, — Ava 20 fülé f. — Kiadja a JVép szava - szönyv­szerkeszked­és, Megnehezült az idők járása fölöttünk". Uj, nagy föladatok elé állit bennünket a jelen és még inkább a jövő. Magyarország gazdasági és politikai téren kezd közeledni a nyugati álla­mok nívója felé, nemessége és polgársága, az arisztokrácia és burzsoázia összefog a föl­törekvő munkásosztály demokratikus törek­vései ellen, hogy akadályozza, hátráltassa a demokrácia érvényesülését a munkásosztály előbbrejutását A nemzetközi kapitalizmus föl­idézte a háború szellemét, amely most már szemben találja magát egy nálánál is hatal­masabb szellem , a­ demokrácia szellemével, amely a dolgozó emberiség oldalán harcol a szebb, a jobb, a boldogabb korért amelyben a népek sorsa fölött nem dönthetnek többé arany­galléros potentátok és vérözönnel járó háborúk. E szellem hatása alól nem vonhatta ki magát Magyarország­ sem. A háborús konjunktúra megduzzasztott­a az uralkodó osztályok vagyonát hihetetlen gaz­dagsághoz jutott a földbirtokosság és ipari vál­lalkozás egyaránt Az ipari vállalatok mögé sorakozik a hatalmas banktőke, a vállalkozá­sok levetik kezdetleges állapotukat és berendez­kednek a világversenyre, az európai kivójú tömegtermelésre, tömegkizsákmányolásra. Az ilyen termelés nagy munkástömegeket tételez föl, mert hiszen elegendő számú munkás nél­kül nem képzelhető el sem az intenzív kapita­ lisztikus termelés, sem a világpiacon való ver­senyképesség. A gazdaságilag megerősödött arisztokrácia és burzsoázia egy osztályt képez­nek a munkásosztállyal szemben, az érdekellen­tétek kiéleződnek és a munkásosztály, mint a gazdaságilag gyöngébb fél, csak a szervezke­dése által jöhet abba a helyzetbe, hogy osztály­érdekeit, amelyek egyúttal életérdekei is, a va­gyonos osztállyal szemben megvédhesse. Szakszervezeteink hatalmas megerősödése, taglétszámunknak emelkedése bizonyítja, hogy a magyar munkásosztály szinte ösztönszerűleg megértetne ezt a helyzetet sietett be a gazda­sági szervezetekbe, hogy ne álljon védtelenül a fokozódó kizsákmányolással szemben, hogy élettartása, színvonala a szükséges magasság­ban maradhasson vagy odaemeltessék. Ez a be­özönlés a gazdasági szervezetekbe egyúttal azt jelenti, hogy nagy iskolázatlan tömegekkel áll szemben a munkásmozgalom, amelyek várják a kellő kioktatást várják azt hogy a szocializ­mus szellemével töltessenek meg, hogy ezáltal öntudatos, fegyelmezett osztályharcosaivá lehes­senek a munkásmozgalomnak. E nevelőmunka s­zolgálatában áll a szocia­lista agitációs iratok legújabb 16. számú füzete: A politikai harc és a munkásság" címmel, amelyet Garami Ernő elvtárs irt meg és amely­nek az a feladata, hogy olvasóival, a gazdasági szervezetek új, nagy tömegeivel megérttesse azt hogy a munkásnak nem elég gazdaságilag szervezve lenni, hanem szükség van arra is, hogy politikailag szervezve legyen. Szocialista munkásnak nem sok magyarázat kell ahhoz, mennyire fontos az, hogy a még nem szocia­lista munkás gazdasági szervezettsége mellett megértse azt, hogy miért kell neki politikailag is szervezkedni, a politikai szervezkedésbe is bekapcsolódni. De a füzet nem is azok számára íródott, akik már tudják, mi a munkásság gaz­dasági és politikai szervezkedése és szervezett­sége, hanem azok számára, akik ezt még nem tudják és a munkásmozgalom öntudatos részt­vevőinek az a feladata, hogy — mint minden agitációs füzetet — ezt fokozott mértékben igye­kezzenek elterjeszteni új harcostársaink között A Garami elvtárs által írott agitációs füzet mindenképen alkalmas arra, hogy a kitűzött célt vele pártéletünk elérje. Untató hosszadal­masság nélkül, rövid 16 oldalán egy kis füzet­kének vonul el szemünk előtt a munkásság gaz­dasági szervezkedése, a nehézségek, tévelygések sorozata, amelyeken keresztül jutott el a gaz­dasági szervezkedés­ és munkásság oda, hogy ma azt lehessen mondani: „Aligha van ma már Magyarországon sok munkás, aki ne tudná, hogy saját szakmai szervezete milyen nagy eredményeket ért el. Aki ne tudná, hogy helyze­tének megjavulását köszönheti munkástársai szervezett gazdasági harcainak. Ma már neve­zik a munkások azt, aki arról beszél, hogy a gazdasági szervezkedés csak bajokat és áldo­zatokat jelent nekik. Áldozatokat minden ered­mény nélkül. Minden ipari munkás a saját béré­ről tudja, hogy a gazdasági harc, a szakszerve­zetek megerősödése mennyivel emelte keresetét; tudja azt, hogy a szakmai szervezetének erejé­vel vívott harcok mennyivel rövidítették munkaidejét. Tudja azt hogy a befizetett né­hány fillérnyi járulékból sok millió koronára rugó segélyt fizettek ki a szakszervezetek a munkanélkülieknek, a hadbavonultak itthon­maradottainak stb. Tudja azt hogy a szak­szervezet hány fontosnál fontosabb életbevágó kérdésnél képviselte őt és társait képviselte őket teljes sikerrel stb." És ezekhez kapcsolódva átviszi Garami elv­társ füzete olvasóját a munkásság politikai mozgalmának színterére, ahol épp ugy, mint a gazdasági mozgalom kezdő éveiben, kételkedés és lebecsülés fogadta az öntudatos munkások komoly törekvését politikai agitációját de ahol épp ugy kellett és meg is volt a kellő ki­tartás és türelem ahhoz, hogy a kitűzött célból, a munkásság politikai szervezéséből, ne enged­jünk, mert a politikai mozgalom szükséges, szerves része a munkásság gazdasági mozgal­mának, biztosítéka a kiküzdött eredmények megtarthatásának és a további fejlődés lehető­ségének. A „gyülekezési jog" — politikai kérdés, a „sajtószabadság" politikai kérdés, az „egyesü­­­lési szabadság", a „munkásság életszínvonalá­nak biztosítása", a „munkaidő törvényes ren­dezése", a „szociális gondoskodás", mind-mind politikai kérdések, amelyeket csak a politikai­ jogok birtokában tud rendezni, megvalósítani a maga számára a munkásosztály. Mindezek a jelen, a közel­jövő kérdései, fel­adatai, a ma folyó gazdasági küzdelem kellékei, a politikai téren. De a munkásság nemcsak a máért és nemcsak a holnapért küzd, hanem van nagy, magasztos távoli célja is, amelyért azonban már ma kell küzdenie. Ezt a föladatot Garami elvtárs e rövid néhány mondatban fog­lalja össze, acélos tömörséggel: „De minden munkásnak meg kell értenie azt is, hogy a politikai harc, ezen túlmenőleg, más­ért is kell. Kell egy magasabb, nemesebb, dicsőbb föl­adat teljesítésére. Kell az osztályuralom meg­döntésére. Kell a munkásosztály fölszabadítá­sára. Kell a legnagyobb és legmagasztosabb föladat teljesítésére — a szocializmus eszméi­nek megvalósítására." Proletár határozottság, férfias acélosság su­gárzik ki e sorokból, amelyek megedzik a mun­kásnak lelkét, aki megérti és e megértés nyo­mán dicső lobogónk alá áll. El kell terjesztenünk a füzetet úgy, amint a tavaszi szellő széjjelhordja a termékenyítés hímporát Ne legyenek sorainkban olyan mun­kástársak, akik el nem olvasták ezt, akik a füzetből meg nem értették, hogy: a kenyér a — szabadság, a szabadság a — jog. És még valamit tartok szükségesnek: Ga­rami elvtárs füzetét jelentesse meg a Népszava­könyvkereskedés német és tót nyelven is. Nagy érdekünk fűződik ahhoz, hogy ne csak a magyar nyelvű munkásságot termékenyítsük meg Ga­rami elvtárs népszerű füzetének tartalmával, hanem német- és tótajkú munkástársaink lel­keit is. Pártérdekünkön kívül hatalmas kultur­missziót is teljesítünk ezzel. Vanczák János. Li­ Ji­ia 1.3 .• A svájci pártmozgalom, Lugano, március 20. (A Népszava kiküldött tudósítójától.) A semleges országok munkássága kisebb arányokban ugyanazon párt- és szakmozgalmi életet élte át ugyanazon jellegzetes változások között hányódik, mint a háborús országok munkássága. A munkásmozgalmak története a semlegeseknél s a háborút átszenvedőknél Európában egyént ez: a háború két első évé­ben a gazdasági konjunktúra megromlása, a munkanélküliség s a legegészségesebb munkás­anyagnak katonai szolgálatba való bevonása folytán a semlegeseknél is zuhanó visszaesést jelentett a párt s a szakszervezetek taglétszá­mában, a pártélet a szakmozgalom ellanyhult, a sajtó nem bírt a polgári sajtóval lépést tar­­tani, de azután mind tűrhetetlenebbé kezdett válni a drágaság, a helyzetjavulás lehetősége mind messzebb tolódott a háborús iparban munkáshiány állott be, de a rengeteg háborús haszon mellett a munkásság csak nagy, szer­vezett erőfeszítésekkel tudott az éhenhalástól menekülni, ami hirtelen, elemi erővel keltette föl a szervezkedés vágyát a mozgalomtól eddig távol álló elemekben is, akiknek egy része egyenesen polgári táborokból tért meg oda, ahová való: a munkásság táborába. A háború harmadik éve Svájcban is a munkásmozgalom

Next