Népszava, 1918. május (46. évfolyam, 103–128. sz.)

1918-05-01 / 103. szám

1?I. m­ájus 1. általános munkaszünettel ovicidans JS2SSZ& (téss£ga május elsejét, » priletái«és világünnepét fogja megünnepelni. Május elsején m­unkásvédfelmi törvényeket követelünk, amelyek a munkát stsciífeé teszik, ciseiorfes« a 8 érás muitfcsi«l*in@Rc t@rvényli@ilftditáséért (Jsrsfisi»BJ!? mert célunk * muttkásesi^ély s^«rnyó testi és lelki elnyomorStásánek megskait&lyocáa»*­ Asft»­ban Plagyarországen egy ssükkebia és m dolgosó nép érdekeivel szemben kenekuf «(cáHtofé esstá?yé p«r!»^gntte!­éleink szettben, ugy Hogy Itt minden más követelést megelelően általános, egyes*'©, titkos v^llisxtés^ és becsületes egydsítlési és gyülekezési jogért és mindent megfelS*«en a mégy év 6*» folyó vérengzés megszüntetéséért« a népek békéjéért kell tüntetnünk. Hfijm elreje m del^aré emberek iljoxán életbevAgé k^veteléseinek napja, Eishért tün­tetünk május elsején, gondoskodjatok vérs é­vtérsak, Hogy országszerte május elsejének megünneplése a nagy követelésekhez méltó és nagyszabtású legyen. Május elseje megünneplésének részleteit lapunk belsejében közöljük. h­atodik eleminek követelése körülbelül 20.000) polgár jogfosztottságát jelenti. Milyen szomo­rúan együttí­i tehát a sorrend fölvetése, amikor minden normális ember tudja, hogy nem a sorrenddel zárják ki a választókat, hanem a j­ogfossstó rendelkezésekkel,• amikor Légrádyék is tudják, hogy Tisza a hat elemi követelése mellett, amellyel 200.IH.Hi munkást foszt meg jo­gaitól, még­ a Károly-keresztesek és a földmi­velők sorából is több mint BOO.OOO polgárt akar kidobni, jogfosztottságban tartani. A ,,P. H." regéje szerint az iskolai bizonyít­vány nem fontos. Azt mondja Légrády-Sehe­rezád: Képzeljünk el egy naszy palotát, amelynek hatalmas kapuja van, fölötte a büszke fölirás: a választójogosoknak. Most a hatalmas kapu két tzárnyát kitárják és azt mondják: mindenki bemehet, aki föl tudja mutatni a belépőjegyét. Belépőjegy gyanánt pedig a következő bizonyí­tékok szolgálnak: adókönyv, amely legalább 10 koronáról szól, tényleges katonai szolgálatot vagy háborúban töltött két évi szolgálatot, vagy altiszti fokozatot igazoló irás: vitézségi érem vagy Károly-kereszt; iparengedély, vagy iparigazolvány, állandó ipari vagy­ gazdasági alkalmaztatást bizonyító munkás- vagy cseléd­­könyv. Mindegy, hogy mit mutat föl az ember, és akármelyiket is m­utat­ja föl .•» dokumentu­mok közbü­l­ joga van a belépésre. Aztán képzeljük el, hogy a választójog pa­lotájának hatalmas kapuja mellett van még ítgy­ici-pici kis keskeny ajtócska is. Azon át, is be leh­et lépni a idiótába. de ott más bilétát kérnek az embertől. Azt kérik, hogy mutassa föl az elemi iskolai végbizonyítványát. Most pedig elindulnak a milliók és a hatal­mas kitárt kapun át özönlik az áradat befelé. Mellette vékonyan kígyózik azok csoportja, akik az elemi iskolások ajtócskáját választot­ták. Olyan kevesen vant­ak, lurry akár libasor­ban is eltérnek. Kevesen maradnak ki tehát, ha a Tiszáék minden követelését elfogadják és legfőképen a h­at elemi iskola elvégzését szolgáló bizonyít­ványt követelik a választói jogosultság kisegítő föltételéül. A­­P. H." élénken javasolja a kompromisszumot azon az alapon, amelyet Tisza követel. De Légrádyék még ennél is to­vább mennek. m­ég ezeket a föltételeket is ke­veselik, mert azt követelik, hogy mindezeken fölül mindazok részére, akik már bejuthatná­nak a palota nagy kapuján. ..« magyar i­tte­r­olvasás legyen a jCiSSD. a .,6'CCCffW, i'i/ilj vira", amel/jre .a választójog épületének kapuja a jo­got keresők számára szárnyait kitárja" Ez a maison Légrády regéjének veleje. Ime nyilt, becstelen béradata annak, hogy fütyül­nek a demokratikus választójogra. Elfogadják Tisza minden reakciós követelését, de csak ab­ban az esetben, ha Tisza a . .. Jr." kedvéért még kizárja azoknak a­­százezreit, akik nem tudnak magyarul irni és olvasni. A ..Szezám, nyílj ki!" című­ magyar mesének az eredetije az ,,Ali Baba és a negyven rabló" históriája azt mondja, hogy egy szegény em­ber, Ali Baba, galyát gyűjtött az erdőben és meglesett egy rablóbandát, amely egy bar­langban tartotta kincseit. A rablók vezére el­mondta a­ varázsjelszót. ..Szé'­ám, nyílj ki!", mire a barlang kapuja magától föltárni­. A rablók bementek a barlangba, majd amikor dolgukat elvégezték, a ..Szezám, zárulj!" jelszóra a kapu ismét becsukódott. Ali Baba a rablók t­á­vozta után elmondta a varázsjelszót és a ki­tárult kapun belépteti a barlangba, ahol gar­madába halmozva körerszényekbe és zsákokba rakva talált aranyat, ezüstöt és sok más árut. „Amikor AM Baba * kicesek ilyen) m­ennyitsé­gét meglátta, rögtön kiszámította, hogy itt trónu-«ak néhány esztendő óta halmozzák föl a kintieket, hanem eeév- nemzedéket tolvajai hordták össze a rablott értékeket." A mese vég» az, hogy Ali Baba, aki a kincsekből megrako­dott, a rablók ellen*' i ráajya-W támadásait egr rabszolganője segítségével mia rab­lókat megölte és boldogan éri, amig meg nem halt. Ezt a mesést h­arj­a.«- Tehet ikrrelfzedtelni, amint azt a „P. H." teszi. Lehet azt is mondani, hogy a magyar nép részére végre megnyitják a bol­dogulás útját. Azonban Tiszáék nem akarják, hogy a ..Szezám, nyílj ki,* segítségével meg­nyiljon a képviselőház kapuja és a „P. H." is azon dolgozik, hogy a magyar uralkodó osztá­lyok kiváltságai, arrwiyekinek segítségével min­den vagyont és gazdagságot maijukhoz kapa­rintottak, megmaradjanak. A kapun Tiszáék nem akarják megnyitni, de mi bizton hisztü­­k, hogy a szegény em b«reki nálunk is kierőszakol­ják a bejárást a féltek».*®» őrzött parla­mentbe! a városba. a­­.?• 1­­?«eru n­­ő elvtárs tudatta velem, hogy bizalmasan közölte vele egyik hivatalos személyiség, hogy ugyanezzel a vonattal az én ellenőrzésemre egy politikai detektív is érkezett Budapestrül. Annál jobb, mondtam, mert l­galább van egy földim mellettem, aki m­inden bajtól meg fog óvni. De azt is közölték velem, hogy az unb­-sztá­lyzók nagyon lelnek é­­mes szemrehányást tettek egyik vagyonos (••) előkelő szerepet betöltött elvtársunknak, aki városi és megye­bizottsági tag volt abban az időben és min­dez­ felelősséget a nyakába akasztottak. Az idető elvtársunk azonban nem ijedt meg, hanem ügyünk haladására előnyösnek tar­totta, ha a klikkek és léha nyárspolgárok félnek. Délután 11 órára volt a gyűlés kitűzve, a közönség azonban már jóval korábban töl­tötte meg a gyűlés termét. (Egyik vendéglő nagy táncterme volt.) Megjelentek az ipari és földműves munkások mellett az iparosok, kereskedők, a bíróság tagjai, a polgármester­i tanácsnokokkal, a pénzügyi hatóságok vezetői, szóval nagy«» érdekes és nagyon vegyes társaságok. Pontban 3 órakor a gyű­lés egy behívói nevében Ducsai Mihály elvtárs megnyitotta a gyűlést, üdvözölt mint a párt­vezetőség kikülde-­ttjét és nyomban átadta nekem a szót. Mielőtt a beszédben­ fogtam, magamban igyekeztem tisztázni a kérdést: vájjon nyil­vánosan leleplezzem-e a politikai rendőrséget azért a cselekedetéért, hogy egyik közegét ellenőrzésemre elküldte vagy pedig v­ak szűkebb kftrlin tárgyaljam-e ! A leleplezés mellett dorít­em, már csak azért is, hogy jellemezzem érdeme szerint a politikai rend­őrség kémrendszerét. A tribünre léptem, üdvözöltem a gyűlést, átadtam a pártvezetős­­ség üdvözletét és megköszöntem a fogadta­tást Issz '^säfess« «Köszönettel tartozom még a budapesti politikai rendőr­égnek azért a szívességéért, hogy velem küldte egyik közegét, akinek az a megbízása, vigyázzon rám, hogy baj ne érjen. Kérem az illető földi urat, jelentkezzék, hogy leg­alább ismerjem s hogy szen­élyesen neki is m­egkits­"n kies­em a fáradságát." (Óriási de­rültség.) De bizony nem jelentkezett. A tárgyra áttérve, igy kezdtem beszédemet : „Szokatlan dolog Versecen az ilyen termé­szetű nagygyűlésnek a torgtartása: ugy ér­tesült el­­, hogy a polgári lakosság megijedt a vörös plakátoktól, félt a gyűléstől és annak követke­­zményeitől. Azt hitte, hogy a szociál­demokrata párt kiküldötte valóságos vé­rengző emberevő, aki úgy fölszerelve jön Ver­sec­re, hogy az egyik kezében petróleum­kannát, a másikban égő fáklyát hoz. E­z a félelem alaptalan. Az én fölszerelésem abból áll, ho­­ az egyik kezemben a jopa, a másik­ban a,, igazságot' 'értődi és erről fogok be­szélni. Ismertettem a­­ .'s munkásság jog­os kö­vetelé­st, az erőszakkal föntartott akadályo­kat, melyeket az uralkodó osztály neki­szögi"/ itt az általános választójognak stb. Ber­.zé­lem általános éljenzést váltott ki és s szegény, rettegő nyárspolgárok könnyebben fékítettek, mázsás kövek váltak le róluk. A gyű­lés után az úgynevezett intelligencia körülrogon is elárulták, hogy bizony féltek, hogy­ a rend és c­send meg lesz­, bolygatva és hogy beláthatatlan zavaros következmények­től tartottak. (Este megcsináltuk a pártszer­vezetet és megállapítottam, hogy a gyűlés megtartása az elvtársakban is fölkeltette, illetv­e megszilárdította a politikai közbátor­ságot.) * Versééről Ragybecsk­erekre mentem. Itt is minden elő volt készítve, kevesebb eccóval fogadtak, ami proletárszempontból stilsze­­­rübb is sóit és amivel ^becsekgrski nem akartak tüntetni. Ott is déluténra volt kitűzve a népgörülés. El­ m­eh­tünk a gyülés helyiségébe laagy táncterem­­­volt), am­ely előtt nagy tömegek álltak kürni az utcán. .Nem tudtam elképzelni, ho­­gy miért, nem mennek be legalább az udvarra. De hamar meg volt fejtve a talány. A kapuban szuro­nyos cs rendőrök álltak, akik a..«..-ék igazoltány­nyal ellátott egyéneket akartak beereszteni. Igazolványa természetesen senkinek nem volt, de azt sem tudták, hogy milyen igazol­vány is legyen az, tehát nem mehettek ki. Az én „tekintélyem­"' valamivel ms»^e*»bb le­hetett, mivel Budapestről jöttem­, hímrelbiet­tem, de bizony két sor wuronw« ass«endor spalirja között, metettem be a terentbe. Ott láttam egy szál egyenruhás cetidőrt, akit/H megkérdeztem, hogy ki vm itt a rencsőr­,hatóság kép­ H seret­ében. Ott a főkapifiin'y u­r, mondotta és rámutatott egy harago« ««e­kifejezési,­ öreges bácsira. Odamen«tenj Iíob®' és Ijemutatkozás mellett kérdeztem, hogy várjon az ő rendelkezésére történt-e az utcán és­ udvaron az ostroma kapotscu swimnaiyo« ké­szenlét, mire igennel Peleit. M­agarusan ská­doltam, hogy ilyen Félelmes úrral szemben nehéz az álláspontom. Meggyőző érveket kell fölsorakoztatnom, hogy más f­ilágáara bírjam. Eleinte nem igen akart meghal!­Spatni, mondván: intézkedtem, én­­vagyok fe­lelős és ezzel punktum. De nem­­vrlta Bu­da! — gondoltam és kezdtem magyaráz»« „Fő­kapitány úr a gyűlés bejelentését tudomásul vette, gyűlést résztvevők nélkül nem lehet tartani, a gyűlésen való megjelenést nem kötötte igazolványhoz, ilyen igazolvány se­hol nincsen, de törvény vagy­­jogszabály sin­csen, amely az ilyen igazolást előírná." Kér­tem, távolítsa el a szuronyos csendőröket, ne helyezze a munkásokat ilyen indokolat­lan ellenőrzés alá- én válla­ltom a Meresginget, ha azonban nem . teljesifi keeeselljsk. a^feb-Í9gs©£ mi'»' ffi PSMV.

Next