Népszava, 1918. június (46. évfolyam, 129–150. sz.)

1918-06-01 / 129. szám

• XLVI. évfolyam. + /jj * — Bégyíd érti......».— kor. «gr höra .it ».— kör. íTré. fei evi­*. . AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Sí.- kor. kór. • nétre 8« fillér. EGYES SZÁK ÁRA 12 FILLÉR,­­ Budapest, 1918 Junius 1. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Lapunk mai száma 8 oldal. M/ 1 // 1 A munkapárti hóhérmunkát a választójogi bizottságban pénteken tovább folytatták A Károly-keresztesek választó­joga után most a nők választójogét is kivé­gezték. Azután rátértek :a polgári társadalmi rend védelmének kérdésére és Tisza rendele­tére nemcsak a képviselőházból zárták ki­­azokat, akik a magyar osztályuralmat nem­ tartják dicsőnek, hanem a választók sorá­ból is. Majd sorra került a földmivelők százezrei­nek választójoga. A „nemzeti" szempontok­ról most már nem is locsognak. Nyíltan meg­frzendítik, hogy a „történelmileg kifejlődött alapot", a földbirtokosok malmát védik és m­inden szeméremérzet nélkül kimondták, hogy csak azok a nincsetlen­ földmivelők kap­nak választójogot, akik legföljebb két mimi kdadónál az utolsó négy éven b­elü­l, legalább három évig" alkalmazásban voltak. Nem kell megmagyarázni, hogy n ev a rendelkezés a mezőgazdasági napszámosokat, a r­észes vagy fizetett aratókat és a kubikosokat kizárja a választók sorából. A legmagyarabb vidékek földmunkásainak százezreit tartották méltat­lannak a választójogra, azokra nyomták a jogtalanság bélyegét, akik verejtékes mun­kával szerzik meg a földbir­tokít­ók henye és tékozló életének leh­etőségét. Amikor mindenkit kirúgtak azok közü­l, akiknek Vázsonyi javaslata jogot, biztosított vollon, akkor rátértek azokr­a a szakaszokra, amelyek a m­agyar közigazgatás önkényétől akarták függetleníteni a választókat. Tiszta. Indítványára, sorra kidobálták azokat a ren­delkezéseket, amelyek a hivatalos összeirá­s bintexitékiái­val teszik lehetővé, hogy minden arra jogosított bejusson a vállatok Hatá­jába és megváltoztatták azokat a szakaszo­ké­ is, amelyek a választások tisztí úttát biz­tosították volna. A választójogi bizottság még nem fejezte be teljesen garázdálkodást, de­ már most sem lehet ráismerni Vázsonyi javaslatára. Egészen fölösleges szédelgés, hogy Tiszáék Vázsonyi javaslatát tárgyalják. Sokkal tisz­teségesbb eljárás volna, ha elővennék a Tisza fe­le alávaló törvényt és abba iktatnák azt az egyetlen módosít­áínt, hogy a 34 éves korhatár helyébe a 24 év jön. És Wekerlet! A derék és becsületes terfiu , sunyin hallgat. Már nincs arra sem bátor­ ,­sága, hogy „különvéleménnyel" tüntessen. Milyen szomorúan fest egy ország élén olyan m­i­­­n­i­szterelnök, aki maga is, tudja, h­ogy meg­­csalta. becsaptít.Jl., dnlgará. milliókat. akinek éreznie n­ejLbmx .lavideoKi.ibi«j«plö»-tel gon­dol rá, mert nem lehet azt semmiféle formu­lákkal és a legkörmönfo­ltabb föntartások­kal sem elhitetni, sfogy'a munkapárttól ki­herert javaslat megtartotta a Vázsonyi javas­latának lényeges alapelveit és ennélfogva mindenki tudja, h­ogy az ország legelső hiva­talnoka csak­ Ás Jiazudott amikor it'J 'moVHtrr, hogy a beterjesztett javaslattal .)U nig›/ !›‹i­kik,'.amikor f~ódítikai és egyéni bécsl életet kö­tötte a beterjesztett javaslat elfogadásához. Egyebekben az egész ország munkássága a legnagyobb közönnyel nézi, hogy a munka­párti jogfosztók mivel szórakoznak. Nem fontos, hogy Tiszáék maguk között mit ha­tároznak az ország jövő sorsáról. Gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter, akinek annyira megtetszett Wekerle szédel­gése, hogy tárcát vállalt és újra szolidáris­nak érzi magát a munkapárttal, Egerben megtartott programbeszédében elárulta, hogy azért csalnak, azért szegték meg ígére­ti telkét, mer­t attól félnek, hogy „oroszorszdi­ torsára jutunk". Azért nem­ akarnak tehát jogokat adni, mert félnek a forradalomtól Azt hiszik, hogy a „tradicionális történelmi Magyarország" megtartása, vagyis magya­rul az osztályállam védelme mentesít a ráz­kódtatásoktól, a Tiszáék hóhérmunkája al­kal­man csalapitászik­ a tömegek izgalmára. Más államokban, "ahol tisztességesebb és belátóbb politikusok állnak az ország élén, a népek megnyugtatására éppen ellenkező pe­reket használnak. "Több jogot, modernebb, szociálpolitikát, m­unkásvédő törvényeket,­ női választójogot, tisztességes olcsó élelme­zést, kevesebb csendőrt, rendőrt és önkényes­kedő szolgabírót. Tiszáék és a programke­zelő miniszterek azt hiszik, hogy ezek a csillapítószerek jók a műveit nyugaton, de a magyar barbároknak még mindig korbács telt, mert­ a szolgaság annyira elzüllesztetti a népet, hogy majd kezet csókol, ha gúnnyal megvetéssel és veréssel traktálják. Nem fontos, hogy mit mű­vel a választójogi bizottság. Nem fontos, hogy Zichy és Tisza miképen vélekednek az orosz forradalomról és a magyar munkásokról. Az a törvény, amelyet Titzáék atsztfoldolnak, éppen úgy a szemétdombra kerül, mint Ti­ta első h­irvé­nye. Egerben hangzott el, hogy a bábom „megváltoztatta a viszonyokat és az emberek lelkületét." Titóék fölrúgták azt a megegye­zést, amelyet a különböző pártok a viasztó­j­og dolgában kötöttek. Most "tehát "újra az általános, egyenlő, tit­kos és a nőkre is kiter­jedő választójogért ind­ul meg­ a harc. f'il-Minitnyibe, úgy látszik, mintha a reakció i győzött volna, de balgák, akik azt hiszik, hogy a Wekerléék szemérme­tlen csalása meg­lordítlan marad. A reakció X fel akarta virz­­­idni a jogok minimumát, tehát kénytelen esz­ a legteljesebb szabadságot biztosítani.­ Jogfosztással akarják megóvni az ő­álgamlmat, a történelmi Magyarországot,h­ogy ne jusson Oroszország sorsára, de ép­p­en ezzel érlelik azokat i az eseményeket, '. amelyektől meg akarják óvni az országot. " Vissza 1913-ba! Gróf Tisza István komédiázik. A választó­jogi bizottságban módosításokkal és lefara­gásokkal vetkőzteti ki a Vázsonyi-féle­­ja­vaslatot eredeti mivoltából és igy iparkodik lényegében visszaállítani a maga 1913. évi törvényét. Minden úgy történik, ahogy ő akarja. A bizottság mindent kiirt a javas­latból, amit Tisza ki akar irtani és mindent belefoltoz, amit ő bele akar foltozni. A végén meglesz, amit Tisza akar: az alapjában véve változatlan Tisza-féle­­ választójog. Ez nem komoly eljárás gróf Tisza Istvántól. Ő egyszerűen azt is mond­hatná: nem akarok semmi változtatást, maradjon minden a régiben, vegyük le a ja­vaslatot a naprendről. És mivel megv­an a Magyar Bank pénzén szerzett, vakon enge­delmeskedő többsége, ezt az akaratát a mai viszonyok között keresztül is vihetné. De a Tisza komédiázásában taktikai számítás van: azt hiszi, ha brutális egyenességgel csinálná, reakciós munkáját, ez talán nagyobb fölhá­borodást keltene, mint az ilyen leplezett jog­fosztó hóhérkodás. Nem bizonyos azonban, hogy Tisza taktikája be fog válni. Sőt való­színű, hogy az 1913-as választójog visszaállí­tása, illetőleg újra törvénybe iktatása ugyan­­azt, az elkeseredést és ugyanazokat a követ­kezményeket fogja kiváltani, mintha egy­­szerűen leszavazzák és a papírkosárba löknék az egész Vázsonyi-féle javaslatot. Hogy nem,túlozunk, hogy a választójogi bizottság munkája igazán nem egyéb, mint elsikkaasztása mindannak tíz engedménynek, amit a konzervatív és reakciós osztályok a demokráciának tenni kénytelenek voltak, azt kézzelfoghatóan bizonyítja a választójogi bizottság pénteki tárgyalása. a nők választójogának kiirtása. A pénteki tárgyalás egyik legszebb gyü­­m­­ölcse: a nők választójogának teljes kiir­tása a javaslatból. Tizenegy szavazattal tíz ellenében kimondták, hogy a nők etek egyál­talában nem adnak szavazati jogot, még a hadiözvegyeknek sem, de még a válogatott hölgyeknek sem, mert azon a kiskapun, amelyen azt a pár százezer nőt beeresztenék, később több is bejöhetne. A lovagias magyar nemzet pedig nem akar a nőknek jogot adni. A urak nemzete nem akarja a nőt a férfival egyenlő értékű embernek elismerni. A gró­fok és a keresztény-szociális, néppárti köz­, rendi urak szavazással döntötték el, hogy a nő alsóbbrendű lény. Helyes. Ha a római szentegyház a nőt csak végső szükség esetén engedi a misénél segédkezni, miért bocsátíta­nák Mária országának urai a nőt a szarad urnához? A nőt a­ férfival nemcsak a köteles­­­ségek, hanem a jogok dolgában is egy sorba emelni: ilyen isten-, egyház-, ha­tt- és er­­kölcsellenes dolgot csak a szocialisták alatt halunk komolyan.­­ . . . Alapjában véve nem­ is olyan nagy csapás a választójogi bizottságnak ez a dön­tése. A szociáldemokrata párt, amely We­kerle árulása után fölszabadult a választó­jogi megegyezés kötelékéből, ezen a téren is teljes mértékben élni fog akciószabadságá­val és azért fog küzdeni, hogy a nők ugyan-olyan föltételek mellett kapjanak választó­jogot, mint a férfiak. Ettől a mostani szavak,­zástól mi azt várjuk, hogy a jogokból kizárt nők szembe fognak fordulni az őket lealacso­nyító, megbélyegző, szolgaságban tartó pár­tokkal és a legerőteljesebb eszközökkel fog­nak küzdeni jogaikért, és azt várjuk, hogy tömegesen fognak csatlakozni ahhoz a párt­hoz, amely a nők számára ugyanolyan mér­tékű választójogot követel, mint a férfiak számára. A mezőgazdasági munkások kirekesztése. Tisza igaz barátja a népnek. Ő maga mon­dotta a képviselőházban, hogy nálánál job­ban senki nem szereti a magyar népet és hogy ő melegen érdeklődik mezőgazdasági cselédjei iránt, barátságosan és szeretettel beszélget­ velük. Elhisszük, hogy a leereszke­désig, a vállveregetésig, a pipadohánykinálá­sig elmegy István gróf a nép iránt való sze­retetében; de mikor jogot kellene adni a nép­nek, mikor a népnek módot kellene adni arra, hogy sanyarú versát a saját óhajtása és akarata szerint javítsa, akkor a derék, pat­t

Next