Népszava, 1918. június (46. évfolyam, 129–150. sz.)
1918-06-28 / 148. szám
AZ snudysssré« ÁJSJk.% «17 ám »*. I mHfywd írm. , lil éVro......... ker. I «fcvMTM ..... »(?y £0 fillo. EOT2S SZÁX ÁRA )& TCLXJ&B. tz** A MAGYAROHSZÁS! szociáldemokrata PÁRT KÖZPOíÍTI KÖZLÖNYE Magjeleníse hétfő kivételével mindent nap. 8*B3tsas«aT'5s35Rs TOS. «yorrsi-trsoA 4. (Tclefom J&m#f 8-35 is Jéssef 8-30.) SZeJ30mVATSJri TOT., VOETX-TCTCA. 4. St. (Telefom József 8-31 én J&seof S-52.) Bssdtapest, ISIS JtmS«» S8, péntek, 143. órája. Egy hét óta hősies harcot vív Magyarország munikánsága. Olyan harcot, ammelyhez nem a maga szándékából fogott Olyan harcot, amelyet rákényszerítettek a körülmények. Ezt a küzdőhnst csodálatos hősiességgel, nagyszerű önfeláldozással vívtak mind mai napig a dolgozók óriási tömegei. Fenyegetések nem ijesztették meg, az áldozatokat nem nézte. Kitűzte maga elé céljait, kitartott mellettük és állta a harcot rendületlenül. A kitört harc vezetésére a pártvezetőségben, a Szakszervezeti Tanács tagjaiból és a munkásságnak erre a célra választott megbízottaiból munkástanács alakult, mely ime, ezekkel a sorokkal hozzátok fordul, elvtársak! Mi, a munkástanács tagjai, élére állottunk a kitört küzdelemnek, vállaltuk az erők egyesítésének, a céltudatos vezetésnek a ránk bizott feladatát, de híven ahhoz a szellemhez amely a harcoló munkásokat eltölti, tartózkodtunk attól, hogy a mai kormánnyal bármiféle tárgyalásba bocsátkozzunk. Tudtuk, hogy kormány ígéretekre, nyilatkozatokra a munkásságnakk ticsti volt és nincs szüksége, ilyenek elérésére nem is kértük tehát a munkásság felhatalmazását, álltuk a harcot, mint maga a munkásság. Most azonban, ennek az országos harcnak a nyolcadik napján, ugyanazzal a férfiassággal és büszkeséggel, amellyel ez a küzdelem eddig dacosan folyt, kötelességünk megállapítanunk nyíltan és bátran, hogy e fityeségre a kitűzött követelések teljesítését kivívni eddig nem lehetett. A parlament minden oldalán — egy maroknyi becsületes ember kivételével — cserbenhagyta a munkásokat. A kormány óriási Slami hatalmával szemben eddig kevésnek bizonyult a leghősiesebb kitartás, a legnemesebb áldozatkézség. Kevésnek bizonyult azoknak a céloknak az elérésére, amelyeket rákényszerített harcának zászlajára irt a munkásság. És férmas nyíltsággal kell mondani azt is, hogy ebben a helyzetben és ebben a pillanatban a további harc sem hozhat már eredményt, csakt az áldozatok számát fokozhatja, a munkásság erejét törheti meg céltalanul. Most tehát, amikor még teljes egészében töretlen a munkásság erejének és harci eszközeinek épsége, ennek a töretlenségnek eljövendő időkig megőrzésére egyhangú határozattal azt intézzük a harcban álló munkássághoz, hogy a leggs-Hosslefeßr isi© alatt 4ér$£58 wlessa as ®2®Ez ne jelentse, nem is jelenti követeléseink feladását. Nem! Összes "követeléseinket fenntartjuk! Azokrólnem alkuszunk ! De a harc mostani folytatásának céltalanságát felismerve: megszakítjuk azt. Tegyük ezt: emelt fővel, büszke öntudattal, töretlen erővel és régi dacosságunkkal se szégyeljük a ránk kényszerített harc pillanatnyi eredménytelenségét. Ez az eredménytelenség nem vereség. A harc olyan hatalmas volt, bátor és nyílt, önként történő befejezése olyan imponáló lesz, hogy örök dicsősége marad a magyar munkásmozgalomnak és a majdan eljövend© harcokban a maga nagy emlékének erejével mementója lesz ellenfeleinknek és lángpallósa testvéreinknek. Elvívmdd Munkások? Fejezzétek be a harcot és törjetek vissza az üzemekbe azzal az elhatározással, hogy maradtok, akik voltatok s ajkatokon azzal a kiáltással: Éljen a nemzetközi szociáldemokrácia, éljen a magyarorzí'íri munkásmozgalom ? Elvtársi üdvözlettel a Tsiuikaszíatincs, Noncson le a ScprasiBis! Egy heti hatalmas és áldozataikal teli küzdelem után újból munkába áll a budapesti a munkésség. A munkásság küzdelme magától, ás elkeseredés és elégedetlenség tüzéből pattant ki Elindulása étrpaa olyan váratlan és meglepő volt a munkanofera, mint a munkásság politikai és gazdasási vezetői. "A gépgyári eset csak az a csöpp volt, amelytől kurrant a pohár, ceak asszára volt ne lángra lobbantotta a munikássok elégedőségét Elégedetlenségüket kell-e magjárni, kell-e megokolni a negyedik háborús é végént A háború szörnyű pántja minden államban szorítja az emberek testét-lell-t , nélkülözés, embertelenség és szomoruság világában vonaglik ma az egész emberiség. De a magyar munkásságnak még külön bajai is vannak és es a mozgalom, most nem- annyira a bábom általános brjaiból, mint, inkább a magyar világ idílenös atromornó gátból, gonoszságaiból pattant ki. E már minden értelmes ember tudja, hogy az amiwksig és minden ige.nemzet szörnyű gyötrelmeinek egyetlen orvossága van: a béke. De ahhoz, hogy a háború rémséges terheit viselni legyen, ahhoz is kell egy és más, olyasmi, amit a magyar munkásosztálytól még mindig kitagadnak. A magyar állam rosszabbul fizeti a saját gyáraiban a munkásokat, mint ahogy a magántőke fizeti. Az állami gyáraknak kellene munkásjóléti intézményekben vezetniök és példát adniok a magántőkésüknek. Ehelyett ezekben a gyárakban vannak a legkitűrhetetlenebb munkásviszonyok, itt fizetik a legrosszabban a munkásokat és itt bánnak velük a legdurvábban. A csendőr a gyárban ? ez a magyar állami szociálpolitika egyik jellemzője és ez az egyikő oka annak, miért kellett nyolc napon keresztül megállani az egész magyar termelésnek, megbénulnia a gazdasági életnek és annyi szörnyű áldozatot hoznia a munkásoknak. A magyar állam, amelyet most a Wekerler Sztorényi-kormány képvisel, tudatosan és szándékosan bánik így saját gyáraiban a munkásokkal, mert az állami gyárak munkáspolitikáját akarja az egész iparra rákényszeríteni. Lapnak mai száma 14 oldal