Népszava, 1918. június (46. évfolyam, 129–150. sz.)

1918-06-28 / 148. szám

i Bssdtapest, ISIS JtmS«» S8, péntek. 143. wráia. AZ snudysssré« ÁJSJk.% «17 ám »<*. I mHfywd írm. , lil éYro......... ker. I «fcvM™ ..... »(?y £0 íillto. EOT2S SZÁX ÁRA >& TCLXJ&B. tz** A MASYAROHSZÄS! szociáldemokrata PÁRT KÖZPCííTl KÖZLÖNYE Magjelonífc hétfő kivételével mindent aap. 8*B3tsas«aT'5s35Rs TOS. «yorrsi-trsoA 4. (Tclefom J&m#f 8-35 is Jéssef 8-30.) SZeJ3ÓmVATSJrí TOT., VOETX-TCTCA. 4. Sí. (Telefoni József 8-31 én J&seoí S-52.) Egy hét óta hősies harcot vir Magyar­ország mmikáaeágn. Olyan haroot, aiíiely­hez nem a maga szándékából fogott Olyan harcot, amelyet rákényszeritettek a körül­mények. Ext a küzdehnst csodálatos hősies­séggel, nagyszerű önfeláldozással vívtak mind mai napig a dolgozók óriási tömegei. Fenyegetések nem ijesztették meg, az áldo­zatokat nem nézte. Kitűzte maga elé cél­jait, kitartott mellettük és állta a harcot rendületlenül. A kitört harc vezetésére a pártvezetőség­ben, a Szakszervezeti Tanács tagjaiból és a munkásságnak erre a célra választott megbizottaiból munkástanács alakult, mely ime, ezekkel a sorokkal hozzátok fordul, elvtársak! Mi, a munkástanács tagjai, élére állot­tunk a kitört küzdelemnek, vállaltuk az erők egyesítésének, a céltudatos vezetés­nek a ránkbizott feladatát, de hiven ahhoz a szellemhez amely a harcoló munkásokat eltölti, tartózkodtunk attól, hogy a mai kor­mánnyal bármiféle tárgyalásba bocsátkoz­zunk. Tudtuk, hogy kormány ígéretekre, nyilatkozatokra a munkásságnaJc ticiti volt és nincs szüksége, ilyenek elérésére nem is kértük tehát a munkásság felhatalmazását: álltuk a harcot, mint maga a munkásság. Most azonban, ennek az országos harcnak a nyolcadik napján, ugyanazzal a férfiasság­gal és büszkeséggel, amellyel ez a küzdelem eddig dacosan folyt, kötelességünk megálla­pítanunk nyíltan és bátran, hogy: e fi«^ eSéyte A kitűzött követelések teljesítését kivívni eddig nem lehetett. A parlament minden ol­dalán —- egy maroknyi becsületes ember ki­vételével — cserbenhagyta a munkásokat. A kormány óriási SÍ ami hatalmával szem­ben eddig kevésnek bizonyult a leghősiesebb kitartás, a legnemesebb áldozatkézség. Ke­vésnek bizonyult azoknak a céloknak az el­érésére, amelyeket rákenyszeritett harca­nak zászlajára irt a munkásság. Bs féröas nyíltsággal M kell mondani aast is, hogy ebben a helyzetben és ebben a pillanatban a további harc sem hozhat már eredményt, csati az áldozatok számát fokozhatja, a munkásság erejét törheti meg céltalanul. Most tehát, amikor még teljes egészében töretlen a munkásság crajének és harci esz­közeinek épsége, ennek a töretlen ségnek eljövendő időkig megőrzésére egyhangú határozattal azt intézzük a harcban álló munkássághoz, hogy a leggs-HvIslefeBí isi© alatt 4ér$®58 wlessa as ®2®­Ez üe jelentse, nem is jelenti követelé­seink feladását. Nem! Összes "követelésein­ket fenntartjuk! Azokról .nem alkuszunk l De a harc mostani folytatásának céltalan­ságát felismerve: megszakítjuk azt. Te­gyük ezt: emelt fővel, büszke öntudattal, töretlen erővel és régi daeosságunkkal! se szégyeljük a ránk kényszeritett harc pillanatnyi eredménytelenségét. Ez az eredménytelenség nem vereség. A harc olyan hatalmas volt, bátor és nyilt, önként történő befejezése olyan imponáló lesz, hogy örök dicsősége marad a magyar mun­kásmozgalomnak és a majdan eljövend© harcokba a a maga nagy emlékének erejével mementója lesz ellenfeleinknek és láng­pallósa testvéreinknek. Elvíúmdd Munkásük? Fejezzétek be a harcot és törjetek vissza az üzemekbe azzal az elhatározással, hogy maradtok, akik voltatok s ajkatokon azzal a kiáltással: Éljen a nemzetközi szociáldemo­krácia, éljen a magyaror zí'í?í munkás­mozgalom ? Elvtársi üdvözlettel a Tsiunkústíatiücs, NoncQpn le a ScßrasiBif! Egy heti hatalmas és áldozatoijkal teli küzdelem után újból munkába áll a buda­pesti a nnm­késsé g. A nmnkás&Sg küzdelme magától, ás elke­seredés és elégedetlenség tüzéből pattant kL Elindulása étrpaa olyan váratlan és meglepő volt a mnnkánofera, mint a mtrnkásnág poli­tikai és gaadasási vezetőim 'A gépgyári eset csak ax a esöpp yolt, amelytől k sur rant a pohár, eeak a ssrüra volt ne lángra lobbantotta a munikáfiok elége .<­ségét Elégedetlenségüket kell-e magj - -á r ni, kell-o megokolni a negyedik háborús é vé­gént A háború szörnyű' pántja minden ál­lamban szorítja bz emberek testét-lell- ;t £ nélkülözés, embertelensőg és szomorusA* világában vonaglik ma az egész emberiség. Do a magyar munkásságnak még külön ha­jai is vannak és es a mozgalom, most ne;-1 annyira ai bábom általános br.jaiből, min", inkább a magyar világ Idílőnös ntfomonnó gátból. gonoszságaiból pattant ki. K már minden értelmes ember t^dja, hogy az amiwrisig és minden rye.- nemzet szörnyű gyötrelmeinek egyet­len orvossága van: a béke. De ahhuofc hogy a háború rémséges terheit viselni le' \ jen: ahhoz is kell egy és más, olyasmi, amit a magyar munkásosztálytól még mind'jT ki ­tagadnak. A magyar állam rosszabbul fizeti a saját gyáraiban a munkásokat, mint ahogy a ma­gántőke fizeti. Az állami gyáraknak kellene munkásjóléíi intézményekben yozetniök és példát adniok a magántőkésaknek. Ehelyett ezekben a gyárakba» Tannak a le.:iiürhefeet­lenebb munkásviszonyok, itt fizetik a leg­rosszabban a munkásokat és itt bánnak ve­lük a legdurvábban. A csendőr a gyárban ? ez a magyar állami szociálpolitika egyik jel­lemzője és ez az eggífe oka annak, miért kel­lett nyolc napon keresztül megállani az egész magyar termelésnek, megbénulnia a gazdasági életnek és annyi szörnyű áldoza­tot hoznia a munkásoknak. A magyar állam, amelyet most a We­kerle— Sztorényi-kormány képvisel, tudato­san és szándékosan bánik igy saját gyárai­ban a munkásokkal, mert az állami gyárak munkáspolitikáját akarja az egész iparra rákényszeríteni. Lapnak mai saáina 14 oldaL

Next

Regisztráció   
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék