Népszava, 1918. június (46. évfolyam, 129–150. sz.)

1918-06-28 / 148. szám

M*J-LU JUJUllf£> — w. ®'Áitf&'Á AVA 3 tel, amelyet a helyzet rendkívül súlyos és ve- t­izedeknes volta mindannyiunknak kötelessé­gévé tesz. A mi célunk nem az, hogy izgas­sunk, hogy az ellentéteket fokozzuk, hogy a bonyodalmakat növeljük, hanem ellenkezően, nekünk, de a munkásságnak is, amely ebbe a moz­galomba belement, az a célja, hogy ez a súlyos bonyodalom lehetőleg békésen mielőbb megoldassák és anna­k meg­oldásából az országra is, annak népére is megnyugvás keletkezzék. T. képviselőház! Köztudomású, hogy napok óta igen nagy kiterjedésű munka­beszüntetés van az országban. Hogy ez mit jelent, azt hiszem, ezt fölösleges­ bővebben fejtegetnem. Ez jelenti azt, hogy majdnem egész gazdasági életünk megakadt. Hogy csak egy dologra utaljak rá, jelenti ez,­­ hogy széntermelésünk óriási mértékig csökke­nést szenved és talán mintegy másfélezer vagonra megy az a szénmennyiség, amely ezen munkabeszüntetés folytán naponként nem pro­du­kálódik. És hogy ez mit jelent most, amikor itt állunk a cséplési idény küszöbén, amikor tehát szükséges volna a cséplés számára nagy­mennyiségű szenet produkálni, azt hiszem, a Hús minden egyes tagja szintén eléggé tudja. Fényes László: összesen 500.000 munkás sztrájkol. Lovászy Márton: Igen nagy hátrányt szen­ved az államvasutak forgalma is, mert habár az államvasutakon a forgalom hála istennek még nem akadt meg, de igenis szenved azál­tal, hogy főként a raktármunkások nagy része szintén részt vesz ebben a munkabeszüntetésben és ezáltal az a munka, különösen a tehervonat­­ok megrakása és elindítása, igen nagy hát­ránnyal és késedelemmel jár. Rámutatok arra, hogy már most napok óta nincs sajtónk és így az ország szellemi élete teljesen meg­szűnt. Rámutatok arra, hogy itt a fővárosban a közlekedés milyen aszeerábilia és hogy ez mind nélkülözéseket és gyötrelmeket ró a la­kosságra. Ennélfogva azt hiszem, hogy ebben mindannyian egyetértünk és hogy mindany­ny­iaknak be kell látnia azt, hogy milyen nagy fedek as, hogy ez a súlyos gazdasági bo­nyodalom minél előbb végez fejen és újból visszatérjenek a rendezett gazdasági állapotok. De ha valakinek kötelessége ezt az ügyet szí­vén viselni, akkor természetesen ez elsősorban a kormány kötelessége. Mert hiszen a kormányt terheli a teljes felelősség azért, ha ezt a bonyodalmat sikeresen és közmegnyugvásra nem lehet megoldani. Ez indít minket is arra, hogy a magunk ré­széről minden lehetőt megtegyünk a békés, a nyugodt, a közmegnyugvást előidéző megoldás előmozdítására. Ha ez a mozgalom tisztán bér­mozgalom volna, akkor abba nem avatkoz­nánk bele, mert az a fölfogásunk, hogy a bér­mozgalom tisztán csak az egymással szemben­álló felekre, a munkásokra és a munkaadókra tartozik. Abba beavatkozni akár egyik, akár a másik résznek javára, bizonyos ildomtalannág volna, amely a mostani viszonyok között egy­általában nem volna helyénvaló. A munkások vezetősége azonban kibocsátott egy fölhívást, amelyből világosan kitűnik, hogy itt a bér kér­dése igen alárendelt szerepet játszik, a bérkérdésnek ebben az ügyben egyál­talában nincs döntő jelentősége, hanem igenis elsőrendű politikai kérdések azok, amelyek itt szerepet játszanak és az a meg­győződésem, hogy igenis ebben a parlament­ben és a kormányzatban kell ennek a kérdésnek megoldását is találni. Jól tudom, hogy igen sokan, különösen a túloldalról kifogásolják a munkástanács által kibocsátott fölhívást és mindjárt bolsevikizmust emlegettek, amikor ez a munkástanács megalakult. Ezzel szemben utalok arra, hogy Bécsben is megalakult a munkástanács és annak a munkástanácsnak küldöttségét fogadta Burián gróf külügymi­niszter, aki azt a küldöttséget érdemesnek ta­lálta arra, hogy megjelenését egy nagyfontos­ságú külpolitikai kijelentés tételére használja föl, amely esetleg egy áldásos békeakció kez­detét jelentheti. Nem jogosult tehát a munkás­tanács megalakulását itt bolsevikizmusnak­ vagy rendfölforgató tendenciáknak tulajdoní­tani (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez a munkástanács kibocsátott egy fölhívást, amely meggyőződésem és a mi meggyőződé­sü­nk szerint igenis alkalmas arra, hogy a társadalmi béke és a társadalmi rend helyreállításának alapjául solgáljon. Leszek bátor ezt a fölhívást főbb vonásaiban felol­vasni, illetve ismertetni (Olvassa).­­A mozgalom célja kettő: az egyik annak a sérelemnek orvoslása, amely az egész munkásosztályon esett, amik­or nagyobb fa­lat kenyeret kérő munkásokra a gyárba, ve­zényelt csendőrök rálőttek. E sérelem or­voslásának els­ő feltétele a csendőröknek a gyárakból való eltávolítása. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!), mert azokban a gyárakban, ahol katonaság és nem a csípcőrség gyakorolta a katonai felügyeletet, hasonló brutalitásra nem ke­rült a sor." Mit látunk tehát? Nem látunk olyan túlzást, amely elől mereven el kellene zárkózni, nem látjuk azt, hogy a munkások tiltakoznának minden katonai felügyelet ellen. (Úgy van­ a szélsőbaloldalon,) sőt ellenkezőleg, maguk han­goztatják, hogy ők a katonai fölügyeletbe be­lenyugszanak, mert tapasztalatból tudjál­, hogy ott, ahol katonai felügyeletről volt szó, brutalitásra nem­­­reer­edt a sor. Rendkívül sajnálom, hogy amint tegnap egy másik alkalommal volt sajnos alkalmam ta-­­ pasztalni, az igen tisztelt miniszterelnök úr elzárkózik az elől, hogy ennek a kívánságnak, t. i., hogy a csendőrség eltávolíttassák, eleget tegyen. Amikor biztosítva van azoknak az üzemeknek katonai fölügyelete, ha a kormány mégis ragaszkodik ahhoz, hogy ott a csendőr­ség gyakorolja a fölügyeletet, akkor ez nem más, mint egy Gessner-kalap (igaz! Úgy van­ a­­szélső baloldalon.), amely egyszerűen csak arra alkalmas — nem akarok erősebb kifeje­zést használni, amennyire lehet, mérséklem magam —, hogy a munkásoknak izgatottságát ok nélkül fokozza. (Igaz! Ugy ven! a szélső baloldalon.) Azután íg­y folytatja a fölhívás (olvassa): „De a hatalomnak ez a vétkes cselekedete csak gyümölcse a­­nek a rendszernek, ame­lyet a Wekerle—Szterényi-kormány a m­un­kásügyek intézésében meghonosított. A megértés helyett erőszakot alkalmaznak, le akarják törni a munkásokat, akiknek bé­reit sokalják és akik­nek nem akarnak po­litikai jogot adnti. A Máv­ gépgyárban a munkások ellen történt merénylet enmese a kormánynak rendszeréből és szellemiből folyik. Ezért követeljük a mozgalom má­sodik célja gyanánt a kormány haladékta­lan lemondását. Csak a kormánynak le­mondása és a kormányzati szellemnek és a rendszernek átalakulása lehet orvoslás a munkásosztály kifakadó sebére. De követeljük a kormány lemond- e azért is, mert ennek a kormánynak em­­elex, Wekerle Sándor január 11-én a sztrájkoló munkások küldöttségének ünnepélyes­m megígérte a választójogi javaslat vál­yat­lan föntartását és ezt az ígéretét megteni,­s ezzel megdöntötte saját szavahihetőségét.'' 7. "7~' 'Jpsr-xrTmm-;

Next