Népszava, 1918. június (46. évfolyam, 129–150. sz.)
1918-06-28 / 148. szám
M*J-LU JUJUllf£> — w. ®'Áitf&'Á AVA 3 tel, amelyet a helyzet rendkívül súlyos és ve- tizedeknes volta mindannyiunknak kötelességévé tesz. A mi célunk nem az, hogy izgassunk, hogy az ellentéteket fokozzuk, hogy a bonyodalmakat növeljük, hanem ellenkezően, nekünk, de a munkásságnak is, amely ebbe a mozgalomba belement, az a célja, hogy ez a súlyos bonyodalom lehetőleg békésen mielőbb megoldassák és annak megoldásából az országra is, annak népére is megnyugvás keletkezzék. T. képviselőház! Köztudomású, hogy napok óta igen nagy kiterjedésű munkabeszüntetés van az országban. Hogy ez mit jelent, azt hiszem, ezt fölösleges bővebben fejtegetnem. Ez jelenti azt, hogy majdnem egész gazdasági életünk megakadt. Hogy csak egy dologra utaljak rá, jelenti ez, hogy széntermelésünk óriási mértékig csökkenést szenved és talán mintegy másfélezer vagonra megy az a szénmennyiség, amely ezen munkabeszüntetés folytán naponként nem produkálódik. És hogy ez mit jelent most, amikor itt állunk a cséplési idény küszöbén, amikor tehát szükséges volna a cséplés számára nagymennyiségű szenet produkálni, azt hiszem, a Hús minden egyes tagja szintén eléggé tudja. Fényes László: összesen 500.000 munkás sztrájkol. Lovászy Márton: Igen nagy hátrányt szenved az államvasutak forgalma is, mert habár az államvasutakon a forgalom hála istennek még nem akadt meg, de igenis szenved azáltal, hogy főként a raktármunkások nagy része szintén részt vesz ebben a munkabeszüntetésben és ezáltal az a munka, különösen a tehervonatok megrakása és elindítása, igen nagy hátránnyal és késedelemmel jár. Rámutatok arra, hogy már most napok óta nincs sajtónk és így az ország szellemi élete teljesen megszűnt. Rámutatok arra, hogy itt a fővárosban a közlekedés milyen aszeerábilia és hogy ez mind nélkülözéseket és gyötrelmeket ró a lakosságra. Ennélfogva azt hiszem, hogy ebben mindannyian egyetértünk és hogy mindanynyiaknak be kell látnia azt, hogy milyen nagy fedek as, hogy ez a súlyos gazdasági bonyodalom minél előbb végez fejen és újból visszatérjenek a rendezett gazdasági állapotok. De ha valakinek kötelessége ezt az ügyet szívén viselni, akkor természetesen ez elsősorban a kormány kötelessége. Mert hiszen a kormányt terheli a teljes felelősség azért, ha ezt a bonyodalmat sikeresen és közmegnyugvásra nem lehet megoldani. Ez indít minket is arra, hogy a magunk részéről minden lehetőt megtegyünk a békés, a nyugodt, a közmegnyugvást előidéző megoldás előmozdítására. Ha ez a mozgalom tisztán bérmozgalom volna, akkor abba nem avatkoznánk bele, mert az a fölfogásunk, hogy a bérmozgalom tisztán csak az egymással szembenálló felekre, a munkásokra és a munkaadókra tartozik. Abba beavatkozni akár egyik, akár a másik résznek javára, bizonyos ildomtalannág volna, amely a mostani viszonyok között egyáltalában nem volna helyénvaló. A munkások vezetősége azonban kibocsátott egy fölhívást, amelyből világosan kitűnik, hogy itt a bér kérdése igen alárendelt szerepet játszik, a bérkérdésnek ebben az ügyben egyáltalában nincs döntő jelentősége, hanem igenis elsőrendű politikai kérdések azok, amelyek itt szerepet játszanak és az a meggyőződésem, hogy igenis ebben a parlamentben és a kormányzatban kell ennek a kérdésnek megoldását is találni. Jól tudom, hogy igen sokan, különösen a túloldalról kifogásolják a munkástanács által kibocsátott fölhívást és mindjárt bolsevikizmust emlegettek, amikor ez a munkástanács megalakult. Ezzel szemben utalok arra, hogy Bécsben is megalakult a munkástanács és annak a munkástanácsnak küldöttségét fogadta Burián gróf külügyminiszter, aki azt a küldöttséget érdemesnek találta arra, hogy megjelenését egy nagyfontosságú külpolitikai kijelentés tételére használja föl, amely esetleg egy áldásos békeakció kezdetét jelentheti. Nem jogosult tehát a munkástanács megalakulását itt bolsevikizmusnak vagy rendfölforgató tendenciáknak tulajdonítani (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez a munkástanács kibocsátott egy fölhívást, amely meggyőződésem és a mi meggyőződésünk szerint igenis alkalmas arra, hogy a társadalmi béke és a társadalmi rend helyreállításának alapjául solgáljon. Leszek bátor ezt a fölhívást főbb vonásaiban felolvasni, illetve ismertetni (Olvassa).A mozgalom célja kettő: az egyik annak a sérelemnek orvoslása, amely az egész munkásosztályon esett, amikor nagyobb falat kenyeret kérő munkásokra a gyárba, vezényelt csendőrök rálőttek. E sérelem orvoslásának első feltétele a csendőröknek a gyárakból való eltávolítása. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!), mert azokban a gyárakban, ahol katonaság és nem a csípcőrség gyakorolta a katonai felügyeletet, hasonló brutalitásra nem került a sor." Mit látunk tehát? Nem látunk olyan túlzást, amely elől mereven el kellene zárkózni, nem látjuk azt, hogy a munkások tiltakoznának minden katonai felügyelet ellen. (Úgy van a szélsőbaloldalon,) sőt ellenkezőleg, maguk hangoztatják, hogy ők a katonai fölügyeletbe belenyugszanak, mert tapasztalatból tudjál, hogy ott, ahol katonai felügyeletről volt szó, brutalitásra nemreeredt a sor. Rendkívül sajnálom, hogy amint tegnap egy másik alkalommal volt sajnos alkalmam ta- pasztalni, az igen tisztelt miniszterelnök úr elzárkózik az elől, hogy ennek a kívánságnak, t. i., hogy a csendőrség eltávolíttassák, eleget tegyen. Amikor biztosítva van azoknak az üzemeknek katonai fölügyelete, ha a kormány mégis ragaszkodik ahhoz, hogy ott a csendőrség gyakorolja a fölügyeletet, akkor ez nem más, mint egy Gessner-kalap (igaz! Úgy van aszélső baloldalon.), amely egyszerűen csak arra alkalmas — nem akarok erősebb kifejezést használni, amennyire lehet, mérséklem magam —, hogy a munkásoknak izgatottságát ok nélkül fokozza. (Igaz! Ugy ven! a szélső baloldalon.) Azután így folytatja a fölhívás (olvassa): „De a hatalomnak ez a vétkes cselekedete csak gyümölcse anek a rendszernek, amelyet a Wekerle—Szterényi-kormány a munkásügyek intézésében meghonosított. A megértés helyett erőszakot alkalmaznak, le akarják törni a munkásokat, akiknek béreit sokalják és akiknek nem akarnak politikai jogot adnti. A Máv gépgyárban a munkások ellen történt merénylet enmese a kormánynak rendszeréből és szellemiből folyik. Ezért követeljük a mozgalom második célja gyanánt a kormány haladéktalan lemondását. Csak a kormánynak lemondása és a kormányzati szellemnek és a rendszernek átalakulása lehet orvoslás a munkásosztály kifakadó sebére. De követeljük a kormány lemond- e azért is, mert ennek a kormánynak emelex, Wekerle Sándor január 11-én a sztrájkoló munkások küldöttségének ünnepélyesm megígérte a választójogi javaslat vályatlan föntartását és ezt az ígéretét megteni,s ezzel megdöntötte saját szavahihetőségét.'' 7. "7~' 'Jpsr-xrTmm-;