Népszava, 1918. június (46. évfolyam, 129–150. sz.)
1918-06-01 / 129. szám
4 20.000 dohánygyári munkás számára, összesen tíz szanatóriumi ágy áll rendelkezésre, ez is csak papiroson. A dohánygyáriak ugyanolyan szolgálmányokat követelnek, mint amilyenben a kerületi pénztárak tagjai részesülnek. Követelik az elavult nyugbérszabályzat módosítását, hiszen az az összeg, amit ma 40 évi szolgálat után nyújtanak, egyenlő az alamizsnával, és ezzel a nyomorúságos alamizsnanyugdíjjal akarják a dohánygyárakhoz hozzákötni a munkásokat. Bödecs Gyula (Tatabánya, bányamunkás): A betegállományban levő bányamunkás a mostani rendszer szerint hosszú kálváriajárás után jut csak az őt megillető nyomorúságos kis öszszegekhez is. Azokkal a munkásokkal bánnak így, akik mindennek a hajtóerejét, a szenet termelik. Látják, hogy a munkásság öntudatra ébredt, hát most egy munkásközvetítő egyesületet akarnak fölállítani. De a munkások ebből nem kérnek, aminthogy nem kérnek a társláda intézményéből sem, mert amíg ez megvan, csak a munkások kizsarolására szolgál. A bányamunkások azt akarják, hogy a társpénztárat az ipari munkások pénztáraihoz csatolják és lehetővé tegyék részükre a szabad költözködést. Horváth Adolf (Zólyombrézó, vasmunkás) a zólyombrézói állapotokat ismerteti. Zólyombrézón olyan rendszer nyesi, hogy azok az özvegyek és árvák, akik az államtól nyugdíjat kapnak, a társládától nem kapnak semmiféle nyugdíjat. Milyen címen veszik el ezeket a jogos járandóságokat? Zólyombrézen nincs sok beteg, mert aki beteg lesz, azt egyszerűen elbocsátják. Nehéz, kínos munkával 40 évig kell dolgoznia a munkásnak, hogy teljes nyugdíjat kapjon és akkor is kaid 50 000 koronát, az özvegy meg10-14- 110 koronát havonta, ugy hogy az emberek , éhen halnak. » Ni Mahnuhejfvi Dezső indítványára ezután a vitát lezárták. Jászai Samu előadó zárószava következett ezután. Röviden rámutatott arra, hogy éppen a bányamunkások elkeseredett fölszólalása mutatja, hogy már nem lehet tovább várni. A bányatárspénztárak 60 milliója a munkásoké, az ő munkájukból, az ő pénzükből került ki ez a vagyon. A szervezett munkásságnak nagy küzdelmet kell megindítania, hogy a bányamunkások és a dohánygyári alkalmazottak biztosítása dolgában minél elöld változás történjék. A határozati javaslatot ezután egyharittom, elfogadják. Ilády Sándor elnök rámutat arra, hogy a kongresszus napirendje kimerült. Utalt azokra a panaszokra és sérelmekre, amelyeket különösen a bányamunkások képviselői hangoztattak. Reméli, hogy azok, akik a kormányt ás a hatóságokat képviselték, kis jelentést tesznek arról az izgalomról és elkeseredésről, amely a munkásokat nyugtalanítja és követelni fogják, hogy a kormány és a hatóságok orvosolják sürgősen a sérelmeket. A küldötteket pedig arra kéri, hogy folytassák továbbra is azt az áldozatra kész munkát, amellyel a szervezeteket megerősítik, mert csakis az erős szervezetek vívhatnak ki komolyabb változásokat és teremthetnek megfelő rendszabályokat a munkások érdekeinek védelmére. A kongresszus tanácskozásai vasárnap délután Iso mikor véget értek. A választójog a Bizottságban * — Huszonhatodik nap. — * Kit zárnak ki az aktív és passzív választójogból? — Leszavazták a nők választójogát. •— A központi választmányba sieni kell bíró. Tisza a választók összeírásáról. A képviselőház választójogi bizottsága pénteken folytatta munkáját. Gőzerővel folytatta. és ha mennyiségileg nem is, de a Tiszák osztályérdekében minőségileg igen kitűnő munkát végzett. Alább részletes képet adunk arról a rövid, sőt aljas jogfosztó munkáról, amit Tiszáék végeznek most, amit viszont ezzel a munkával előkészítenek, ami ennek a munkának okvetlen elkövetkező eredménye lesz, azzal külön cikkekben foglalkozunk. A bizottság pénteken két ülést is tartott. Délelőtt a Btkv. izgatási paragrafusát helyezték át a javaslatba, egy gesztussal kivégezték a nők választójogát, kitűnő Tiszamunkát végeztek, de maradt ebből a fajtából délutánra is. A délutáni ülésen áttértek a javaslat ötödik fejezetének, a választókerületekről és szavazókörökről szóló paragrafusoknak tárgyalására. Ez a fejezet a 33. §-szal kezdődik s a kétórás tárgyalás alatt a bizottság az 53. §-ig jutott el. A letárgyalt busz szakasz legtöbbjét, módosítással, természetesen Tiszamódosításával, fogadták el, lényegében megváltoztatva és meghamisítva a javaslat eredeti rendelkezéseit. Így például a 38. §-ból kihagyták, azt, a részt, amely arról intézkedik, hogy a központi választmány tagjául ki kell jelölni egy királyi táblai vagy királyi törvényszéki birót is. A birói kar résztvétele az eljárásban a közigazgatási visszaélések meggátlására való garancia lett volna, csak természetes, hogy a munkapárt kidobta, a birót a központi választmányból. Majdnem mindegyik szakaszhoz fölszólalt Tisza s a bizottság az ő intésére majdnem mindegyik szakaszt megváltoztatta. Mondani sem kell, hogy a módosítások mind a választójog rovására mennek. A választók összeírásának előkészítéséről szóló paragrafusokhoz (53—58. §), amelyek a hivatalból való összeírásról intézkednek, ugyancsak módosítást ajánlott Tisza. Indokolásában azt mondta, hogy az összeírás előkészítése elviselhetetlen megterhelést jelent a közigazgatásra nézve s ezért akar változtatást. Ez persze csak ürügy, az indítványnak valódi célzata az, hogy mentsél több választó essék ki a listából már az összeírás előkészítése során. Tisza egészen mellőzni akarja az 53—58. §-okat és ezek helyett saját külön szövegezését kívánja elfogadtatni. E módosítás tárgyalása a szombati ülés napirendjére került, egész bizonyos, hogy a bizottság többsége el fogja fogadni, hiszen itt is jogfosztásról van szó. A délelőtti ülés. Az ülés megnyitása után nyomban megkezdték a javaslat régi nyolcadik, három új szakasz beillesztése következtében azonban most tizenegyedik új szakaszának tárgyalását, amely arról intézkedik, kik zárhatók ki a választójogból . Ennél a szakasznál elsőnek Balogh Jenő szólalt föl. A következőket mondotta, benyújtván már a múltkor jelzett stiláris módosításait: — A szakasz 9. pontjában az izgatásnak minden esete, nevezetesen a tulajdon, osztályfelekezet, házasság és nemzetiség elleni izgatás ,van fölvéve. Az az aggodalom merült föl, hogy ez a szövegezés kizárná a szociáldemokrata pártnak néhány olyan vezető tagját, aki a tulajdon elleni izavazás miatt el volt ítélve. Amikor felelős állásban volt, ilyen aggodalommal szemben azt a kijelentést tette, hogy igazoltnak tartja megfelelő intézkedés fölvételét. Ennélfogva javasolja, hogy kérje föl a bizottság a minniszterelnököt, hogy a javaslatnak vegyes -és átmeneti rendelkezései közé a rehabilitációs törvényjavaslat megfelelő felhasználásával illesztessen be egy új szakaszt a 165. és a következő szakaszok után, amely ezt a kizárási okot rehabilitáció címén a jövőre meg fogja szüntetni. Az új 11. § 14. pontja szerint ki van zárva a választói jogból az a közhivatalnok, tanító, lelkész vagy ügyvéd, aki hazafiatlan magatartása miatt hivatalvesztésre ítéltetett! Miután nem kétségtelen, hogy a felekezeti tanár közhivatalnok-e, azt a kiegészítő javaslatot teszi, hogy a közhivatalnok szó után ,szúrassák be a „tanár" szó. A 15. pont szerint ki van zárva a választójogból, aki az ellenséggel való együttérzését szóval vagy iratban kifejezésre juttatta. Minthogy lehetséges, hogy valaki konkludens cselekménnyel fejezi ki az ellenséggel való együttérzését, tehát se szóval, se írásban, pl. az ellenség zászlajának kitűzésével. Ezért javasolja, hogy ez a szó is fölvétessék: „tettel". Csizmazia Endre előadó ezzelszemben azt indítványozza, hogy a vallás, a házasság, az osztály és tulajdon elleni izgatás, mint kizáró ok, ne vétessék föl a szakaszba. Ajánlja, tovább®, hogy a politikai jogokból való kizárást vétségnél három, bűntettnél öt évre csökkentsék a javasolt öt és tíz év helyett. Pontosan kívánjamegállapítani, milyen közhatóságok vannak hivatva dönteni a „hazafiatlan viselkedés" megállapításánál. Tisza István hozzájárul Balogh módosításához, az előadó módosításait azonban nem fogadja el. Csizmazia Endre előadó ragaszkodik a. 1t. és 5. évhez. Ami a 15. pontnál tett indítványt illeti, szeretné konkretizálni, melyik az a más hatóság s hogy az kontradiktorius eljárás alapján állapíttassák meg. Nem tartaná, igazságosnak, hogy valakinek az, összeíró küldöttség után jusson tudomására, hogy ő hazaáruló és semmiféle védekezéssel ne élhessen. Fölszólaltak még Tisza, Bakonyi Samu, Wekerle, majd ismét Balogh és Bizony Ákos. Azután szavaztak. Az előadó által beterjesztett két módosítást a bizottság mellőzte éselfogadta a Baloghtól szövegezett szakaszt. Hasonlóképen elfogadta Balogh Jenőnek azt az indítványát, hogy a rehabilitációra vonatkozóan általa előadott szempontok a törvény megfelelő helyén majdan fölvétessenek. Nem kell a paraszt sem! Következett a második függőben maradt szakasznak, a régi 6. §§-nak tárgyalása, amely azonban most már a nyomtatott szövegben mint 8. § szerepel. Csizmazia Endre előadó javasolja, hogy 8. § 2. bekezdése így szóljon: „Az őstermelés körében, valamint az 1. bekezdésben nem említett más köz- vagy magánszolgálatban állandó alkalmazottnak azt kell tekinteni, aki az utolsó négy évi időtartamon belül — bár megszakításokkal — legalább három éven át állott évi vagy havi díjazás mellett, — éspedig az őstermelési alkalmazott azillető vidéken szokásos ilynemű díjazás mellett — vagy részes munkásként hasonnemű alkalmazásban." A harmadik bekezdés egészen elesnék. Itt az az esett állott elő, hogy Tisza kert védelmére — nem az eredeti szakasznak, hanem annak a mezőgazdasági munkásrétegnek, amely — mert nem mezőgazdasági cseléd — egészen kiesne a választójogból. De úgy kelt védelmére, hogy azért a paraszt, az mégsem fog kapni választójogot. Azt mondotta Tisza, hogy a napszámos, arató és mindazok, akik változott munkaviszonyok szerint dolgoznak, kimaradnak, ellenben a cselédből mindenki, bejut, „a legzüllöttebb ember is". Tisza azt szerette volna, hogylegalább két munkaadónál kell eltölteni négy év alatt „a három esztendőt", mert ha a napszámos nem kap szavazati jogot, ne kapjon a cseléd se. Ez volt a védelem. Azt mondotta végül, hogy ha Wekerle ragaszkodik ahhoz, hogy kimaradjanak a „legföljebb két munkaadó" szavak, akkor azt kérné, hogy nem az előadó által javasolt beszúrást tegyék bele, hanem azt, hogy legalább három éven át álljon „hasonnemű" alkalmazásban. Ezzel legalább kizárjuk azt, hogy az a, kóborló nemzetiségi munkáselem, amely nyáron az Alföldön mezőgazdasági, télen pedig a Felvidéken erdei munkában dolgozik, szavazati joghoz jusson. Wekerle ragaszkodott a módosításhoz, csöppet sem borzolódott azonban, amidőn Tisza ki- jelentette később, hogy a kubikusok egészen kizárásra megérett elem. Erre „a magyar elemre" szerinte fölösleges külön gondolni. Hadd hulljanak ki a többivel. Többek fölszólalása után az előadó elejtette módosítása első szövegét és a szakaszt Tisza módosításával ajánlotta elfogadásra, így el is fogadták. A szakasznak ez a bekezdése tehát így hangzik: „Az őstermelés körében állandó alkalmazottnak azt kell tekinteni, aki az utolsó négy évi időtartamon belül — bár megszakításokkal — legalább három éven át állott hasonnemű alkalmazásban." A 10. §-nál kimondották, hogy a részegség csak akkor kizáró ok, ha az közokirattal igazolható. A nők választójogjáról nem is beszélnek. Következik a második fejezet: .A nők vilasztójoga. Tisza István: A tárgyalás rendjére tesz javaslatot. Téhán azt, döntené el a bizottság elsősorban, hogy egyáltalában kívánja-e a nők választójogát bevonni vagy sem. Elnök: Kérdi, kíván-e a bizottság a nők választójogával ezen fejezetben foglalkozni? Tizen igennel szavaznak. Az ellenpróbánál tizenegyen (Ülnek föl és ia) a bizottság határozata az, hogy a nők szavazati jogával e fejezetben nem kivárt foglkozni. (A nők választójoga ellen szavazott: Beöthy László, gróf Tisza István, báró Ghillány Imre, Hegedűs Kálmán, Pál Alfréd, Mándy Samu, Almássy László, Desbordes Ernő, Vargha Gyula, Polónyi Géza és Kostyál Miklós. Mellette szavazott: Bizony Ákos, Vadász Lipót, Szabó János, Schüller Rezső, Kozma Andor, Bakonyi Samu, Csizmazia Endre, Rakovszky Iván és Balogh Jenő.) Csizmazia Endre előadó: Vannak, akik föl akarnak szólalni, így Lukács György. Polónyi Géza: A házszabályok értelmében Lukács Györgynek szólásra nincs joga. Beöthy László elnök megjegyzi, hogy Lukács György beszélhet, mert az ülés előtt az elnökségnek bejelentette, hogy a tárgyban sok szólalni kíván. Bakonyi Samu javasolja, hogy az imént hozott határozatot a bizottság mellőzze, ha egy általában lehetséges. Félreértette Tisza indítványát. Ellenkezik minden eddigi gyakorlattal, hogy a tanácskozás teljes mellőzésével történjék döntés. A formák szerint a hozzászólásra fölhívásnak kell történnie, ami itt nem történt meg, azután a vitát be kell zárni és következni kell a határozathozatalnak. Minden mellőztetett. Elnök: Az általános vitánál már megvitatta a bizottság a kérdést. Wekerle Sándor miniszterelnök: Azt hiszem, a nők választójoga kérdésében mindenki már annyira tisztában van magával, hogy egy általános vita aligha vezetne már eredményre. Az előadó föntartja különvéleményét és a Házban való tárgyalásnál a kormány is föntartja véleményét és azon les®, hogy annak érvényt, szerezzen. Ki nem választható képviselővé . A17. szakasznál Balogh Jenő szükségesnek tartja, hogy egyszer és mindenkorra, kizárassanak a választójogból a nyereségvágyból elkövetett tkűntett miatt elítéltek közül már azok is, akiket csak két fvalértek el. Javasolja továbbá, hogy kizáró okul vegyere mindazon eseteket, amelyekben az új 11. §9. pontja szerint az állam elleni bűntettek és vétségek, amelyek ott fölsoroltattak, illetőleg az ott fölsorolt egyéb büntetendő cselekmények voltak az elítélés okai. / NÉPSZAVA -U'xO jUiLlUox.