Népszava, 1918. június (46. évfolyam, 129–150. sz.)

1918-06-01 / 129. szám

4 20.000 dohánygyári munkás szám­ára, összesen tí­z szanatóriumi ágy áll rendelkezésre, ez is csak papiroson. A dohánygyáriak ugyanolyan­ szolgálmán­yokat követelnek, mint­­ amilyen­ben a kerületi pénztárak tagjai részesülnek. Követelik az elavult nyugbérszabályzat módo­sítását, hiszen az az összeg, amit ma 40 évi szolgálat után nyújtanak, egyenlő az alamizs­nával, és ezzel a nyomorúságos alamizsna­nyugdíjjal akarják a dohánygyárakhoz hozzá­kötni a munkásokat. Bödecs Gyula (Tatabánya, bányamunkás): A betegállományban levő bányamunkás a mos­tani rendszer szerint hosszú kálváriajárás után jut csak az őt megillető nyomorúságos kis ösz­szegekhez is. Azokkal a munkásokkal bánnak így, akik mindennek a hajtóerejét, a szenet termelik. Látják, hogy a munkásság­ öntudatra ébredt, hát most egy m­unkásközvetítő egyesü­letet akarnak fölállítani. De a munkások ebből nem kérnek, aminthogy nem kérnek a társláda intézményéből sem, m­ert amíg ez megvan, csak a munkások kizsarolására szolgál. A bányamunkások azt akarják, hogy a társpénz­tárat az ipari munkások pénztáraihoz csatol­ják és lehetővé tegyék részükre a szabad köl­tözködést. Horváth Adolf (Zólyombrézó, vasmunkás) a zólyombrézói állapotokat ismerteti. Zólyom­brézón olyan rendszer nyesi, hogy azok az özve­gyek és árvák, akik az államtól nyugdíjat kap­nak, a társládától nem kapnak semmiféle nyug­díjat. Milyen címen veszik el ezeket a jogos já­randóságokat? Zólyombrézen nincs sok beteg, mert aki beteg lesz, azt egyszerűen elbocsátják. Nehéz, kínos munkával 40 évig kell dolgoznia a munkásnak, hogy teljes nyugdíjat kapjon és akkor is kaid 50 000 koronát, az özvegy meg­­10-14- 110 koronát havonta, ugy hogy az emb­e­rek , éhen halnak. » Ni Mahnuhejf­vi Dezső indítványára ezután a vi­tát lezárták. Jászai Samu előadó zárószava következett ezután. Röviden rámutatott arra, hogy éppen a bányamunkások elkeseredett fölszólalása mutatja, hogy már nem lehet tovább várni. A bány­atárspénztárak 60 milliója a munkásoké, az ő munkájukból, az ő pénzükből került ki ez a vagyon. A szervezett munkásságnak nagy küzdelmet kell megindítania, hogy a bánya­munkások és a dohánygyári alkalmazottak biz­tosítása dolgában minél elöld­ változás tör­ténjék. A határozati javaslatot ezután egyharittom, elfogadják. Ilády Sándor elnök rámutat arra, hogy a kongresszus napirendje kimerült. Utalt azokra a panaszokra és sérelmekre, amelyeket különö­sen a bányamunkások­ képviselői hangoztattak. Reméli, hogy azok, akik a kormányt ás a ha­tóságokat képviselték, kis jelentést tesznek ar­ról az izgalomról és elkeseredésről, amely a munkásokat nyugtalanítja és követelni fogják, hogy a kormány és a hatóságok orvosolják sürgősen a sérelmeket. A küldötteket pedig arra kéri, hogy folytassák továbbra is azt az áldozatra­ kész munkát, amellyel a szervezete­ket megerősítik, mert csakis az erős szerveze­tek vívhatnak ki komolyabb változásokat és teremthetnek m­egfelő rendszabályokat a mun­kások érdekeinek védelmére. A kongresszus tanácskozásai vasárnap dél­után Is­o m­ikor véget értek.­­ A választójog a Bizottságban * — Huszonhatodik nap. — * Kit zárnak ki az aktív és passzív választó­jogból? — Leszavazták a nők választójogát. •— A központi választmányba sieni kell bíró. Tisza a választók összeírásáról. A képviselőház választójogi bizottsága pénteke­n folytatta munkáját. Gőzerővel folytatta. és ha mennyiségileg nem is, de a Tiszák osztályérd­ekében minőségileg igen ki­tű­nő munkát végzett. Alább részletes ké­pet ad­unk arról a rövid, sőt aljas jogfosztó munkáról, amit Tiszáék végeznek most, amit viszont ezzel a munkával előkészítenek, ami ennek a munkának okvetlen elkövetkező eredménye lesz, azzal külön cikkekben fog­lalkozunk. A bizottság pénteken két ülést is tartott. Délelőtt a Btkv. izgatási paragrafu­sát helyezték át a javaslatba, egy gesztussal kivégezték a nők választójogát, kitűnő Tisza­munkát végeztek, de maradt ebből a fajtá­ból délutánra is. A délutáni ülésen áttértek a javaslat ötö­dik fejezetének, a választókerületekről és szavazókörökről szóló paragrafusoknak tár­gyalására. Ez a fejezet a 33. §-szal kezdődik s a kétórás tárgyalás alatt a bizottság az 53. §­-ig jutott el. A letárgyalt busz szakasz leg­többjét, módosítással, természetesen Tisza­­módosításával, fogadták el, lényegében meg­változtatva és meghamisítva a javaslat ere­deti rendelkezéseit. Így például a 38. §-ból kihagyták, azt, a részt, amely arról intézke­dik, hogy a központi választmány tagjául ki kell jelölni egy királyi táblai vagy királyi törvényszéki birót is. A birói kar résztvétele az eljárásban a közigazgatási visszaélések meggátlására való garancia lett volna, csak természetes, hogy a munkapárt kidobta, a birót a központi választmányból. Majdnem mindegyik szakaszhoz fölszólalt Tisza s a bi­zottság az ő intésére majdnem mindegyik szakaszt megváltoztatta. Mondani sem kell, hogy a módosítások mind a választójog ro­vására mennek.­ A választók összeírásának előkészítéséről szóló paragrafusokhoz (53—58. §), amelyek a hivatalból való összeírásról in­tézkednek, ugyancsak módosítást ajánlott Tisza. Indokolásában azt mondta, hogy az összeírás előkészítése elviselhetetlen megter­helést jelent a közigazgatásra nézve s ezért akar változtatást. Ez persze csak ürügy, az indítványnak valódi célzata az, hogy mentsél több választó essék ki a listából már az össze­írás előkészítése során. Tisza egészen mel­lőzni akarja az 53—58. §-okat és ezek helyett saját külön szövegezését kívánja elfogad­tatni. E módosítás tárgyalása a szombati ülés napirendjére került, egész bizonyos, hogy a bizottság többsége el fogja fogadni, hiszen itt is jogfosztásról van szó. A délelőtti ülés. Az ülés megnyitása után nyomban meg­kezdték a javaslat régi nyolcadik, három új szakasz beillesztése következtében azonban most tizenegyedik új szakaszának tárgyalását, amely arról intézkedik, kik zárhatók ki a választójogból . Ennél a szakasznál elsőnek Balogh Jenő szó­lalt­ föl. A következőket mondotta, benyújtván már a múltkor jelzett stiláris módosításait: — A szakasz 9. pontjában az izgatásnak minden esete, nevezetesen a tulajdon, osztály­felekezet, házasság és nemzetiség elleni izgatás ,van fölvéve. Az az aggodalom merült föl, hogy ez a szövegezés kizárná a szociáldemokrata pártnak néhány olyan vezető tagját, aki a tu­lajdon elleni izavazás miatt el volt ítélve. Ami­kor felelős állásban volt, ilyen aggodalommal­­ szemben azt a kijelentést tette, hogy igazolt­nak tartja megfelelő intézkedés fölvételét. En­nélfogva javasolja, hogy kérje föl a bizottság a m­innisztereln­ököt, hogy a javaslatnak vegyes -és átmeneti rendelkezései közé a rehabilitációs törvényjavaslat megfelelő felhasználásával il­lesztessen be egy új szakaszt a 165. és a követ­kező szakaszok után, amely ezt a kizárási okot rehabilitáció címén a jövőre meg fogja szün­tetni. Az új 11. § 14. pontja szerint ki van zárva a választói jogból az a közhivatalnok, tanító, lelkész vagy ügyvéd, aki hazafiatlan magatartása miatt hivatalvesztésre ítéltetett! Miután nem kétségtelen, hogy a felekezeti ta­nár közhivatalnok-e, azt a kiegészítő javaslatot teszi, hogy a közhivatalnok szó után ,szúras­sák be a „tanár" szó. A 15. pont szerint ki van zárva a választójogból, aki az ellenséggel való együttérzését szóval vagy iratban kifejezésre juttatta. Minthogy lehetséges, hogy valaki konkludens cselekménnyel fejezi ki az ellen­séggel való együttérzését, tehát se szóval, se írásban, pl. az ellenség zászlajának kitűzésével. Ezért javasolja, hogy ez a szó is fölvétessék: „tettel"­. Csizmazia Endre előadó ezzel­­szemben azt in­dítványozza, hogy a vallás, a házasság, az osz­tály és tulajdon elleni izgatás, mint kizáró ok, ne vétessék föl a szakaszba. Ajánlja, tovább®, hogy a politikai jogokból való kizárást vétség­nél három, bűntettnél öt évre csökkentsék a javasolt öt és tíz év helyett. Pontosan kívánja­­megállapítani, milyen közhatóságok vannak hivatva dönteni a „hazafiatlan viselkedés" meg­állapításánál. Tisza István hozzájárul Balogh módosításá­hoz, az előadó módosításait azonban nem fo­gadja­ el. Csizmazia Endre előadó ragaszkodik a. 1t. és 5. évhez. Ami a 15. pontnál tett­ indítványt il­leti, szeretné konkretizálni, melyik az a más hatóság s hogy az kontradiktorius eljárás alap­ján állapíttassák meg. Nem tartaná, igazságos­nak, hogy valakinek az, összeíró küldöttség ut­­án jusson tudomására, hogy ő hazaáruló és semmiféle védekezéssel ne élhessen. Fölszólaltak még Tisza, Bakonyi Samu, We­kerle, majd ismét Balogh és Bizony Ákos. Az­után szavaztak. Az előadó által beterjesztett két módosítást a bizottság mellőzte és­­elfo­gadta a Baloghtól szövegezett szakaszt. Ha­sonlóképen elfogadta Balogh Jenőnek azt az indítványát, hogy a rehabilitációra vonatko­zóan általa előadott szempontok a törvény megfelelő helyén majdan fölvétessenek. Nem kell a paraszt sem! Következett a második függőben maradt szakasznak, a régi 6. §§-na­k tárgyalása, amely azonban most már a nyomtatott szövegben mint 8. § szerepel. Csizmazia Endre előadó javasolja, hogy 8. § 2. bekezdése így szóljon: „Az őstermelés körében, valamint az 1. bekez­désben nem említett más köz- vagy magán­szolgálatban állandó alkalmazottnak azt­ kell tekinteni, aki az utolsó négy évi időtartamon belül — bár megszakításokkal — legalább há­rom éven át állott évi vagy havi díjazás mel­lett, — és­pedig az őstermelési alkalmazott az­illető vidéken szokásos ilynemű díjazás mellett — vagy részes munkásként hasonnemű­ alkal­mazásban." A harmadik bekezdés egészen el­esnék. Itt az az esett állott elő, hogy Tisza kert vé­delmére — nem az eredeti szakasznak, hanem annak a mezőgazdasági munkásrétegnek, amely — mert nem mezőgazdasági cseléd — egészen kiesne a választójogból. De úgy kelt védelmére, hogy azért a paraszt, az mégsem fog kapni választójogot. Azt mondotta Tisza, hogy a napszámos, arató és mindazok, akik változott munkaviszonyok szerint dolgoznak, kimaradnak, ellenben a cselédből mindenki, bejut, „a legzü­llöttebb ember is". Tisza azt sze­rette volna, hogy­­legalább két munkaadónál­ kell eltölteni négy év alatt „a három esztendőt",­­ mert ha a napszámos nem kap szavazati jogot, ne kapjon a cseléd se. Ez volt a­ védelem. Azt mondotta végül, hogy ha Wekerle ragasz­kodik ahhoz, hogy kimaradjanak a „legföljebb két munkaadó" szavak, akkor azt kérné, hogy nem az előadó által javasolt beszúrást tegyék bele, hanem azt, hogy legalább három éven át álljon „hasonnemű­" alkalmazásban. Ezzel legalább kizárjuk azt, hogy az a, kóborló nem­zetiségi munkáselem, amely nyáron az Alföldön mezőgazdasági, télen pedig a Felvidéken erdei munkában dolgozik, szavazati joghoz jusson. Wekerle ragaszkodott a módosításhoz, csöp­pet sem borzolódott azonban, amidőn Tisza ki-­ jelentette később, hogy a kubikusok egészen kizárásra megérett elem. Erre „a magyar elemre" szerinte fölösleges külön gondolni. Hadd hulljanak ki a többivel. Többek fölszó­lalása után az előadó elejtette módosítása első szövegét és a szakaszt Tisza módosításával ajánlotta elfogadásra, így el is fogadták. A szakasznak ez a bekezdése tehát így hangzik: „Az őstermelés körében állandó alkalmazott­nak azt kell tekinteni, aki az utolsó négy évi időtartamon belül — bár megszakításokkal — legalább három éven át állott hasonnemű­ al­­kalmazásban." A 10. §-nál kimondották, hogy a részegség csak akkor kizáró ok, ha az közokirattal igazol­ható. A nők vál­asztójogjáról nem is beszélnek. Következik a második fejezet: .A nők vi­­lasztójoga. Tisza István: A tárgyalás rendjére tesz ja­­vaslatot. Téhán azt, döntené el a bizottság első­sorban, hogy egyáltalában kívánja-e a nők vá­lasztójogát bevonni vagy sem­.­ Elnök: Kérdi, kíván-e a bizottság a­ nők vá­lasztójogával ezen fejezetben foglalkozni? Tizen igennel szavaznak. Az ellenpróbánál tizenegyen (Ülnek föl és ia) a bizottság határozata az, hogy a nők szavazati jogával e fejezetben nem kivárt foglkozni. (A nők választójoga ellen szavazott: Beöthy­ László, gróf Tisza István, báró Ghillány Imre, Hegedűs Kálmán, Pál Alfréd, Mándy Samu, Almássy László, Desbordes Ernő, Vargha Gyula, Polónyi Géza és Kostyál Miklós. Mellette szavazott: Bizony Ákos, Vadász Lipót, Szabó János, Schüller Rezső, Kozma Andor, Bakonyi Samu, Csizmazia Endre, Rakovszky Iván és Balogh Jenő.) Csizmazia Endre előadó: Vannak, akik föl akarnak szólalni, így Lukács György. Polónyi Géza: A házszabályok értelmében Lukács Györgynek szólásra nincs joga. Beöthy László elnök megjegyzi, hogy Lu­kács György beszélhet, mert az ülés előtt az elnökségnek bejelentette, hogy a tárgyban sok szólalni kíván. Bakonyi Samu javasolja, hogy az imént ho­zott határozatot a bizottság mellőzze, ha egy­ általában lehetséges. Félreértette Tisza indít­ványát. Ellenkezik minden eddigi gyakorlat­tal, hogy a tanácskozás teljes mellőzésével tör­ténjék döntés. A formák szerint a hozzászó­lásra fölhívásnak kell történnie, ami itt nem­ történt meg, azután a vitát be kell zárni és következni kell a határozathozatalnak. Minden mellőztetett. Elnök: Az általános vitánál már megvitatta a bizottság a kérdést. Wekerle Sándor miniszterelnök: Azt hiszem, a nők választójoga kérdésében mindenki már annyira tisztában van magával, hogy egy ál­talános vita aligha vezetne már eredményre. Az előadó föntartja különvéleményét és a Házban való tárgyalásnál a kormány is fön­tartja véleményét és azon les®, hogy annak ér­vényt, szerezzen. Ki nem választható képviselővé . A­­17. szakasznál Balogh Jenő szükségesnek tartja, hogy egyszer és mindenkorra, kizárass­­anak a választójogból a nyereségvágyból el­követett tkű­ntett miatt elítéltek közül már azok is, akiket csak két fv­a­­­lértek el. Javasolja továbbá, hogy kizáró okul vegyere mindazon eseteket, amelyekben az új 11. §­9. pontja sze­rint az állam elleni bűntettek és vétségek, ame­lyek ott fölsoroltattak, illetőleg az ott fölsorolt egyéb büntetendő cselekmények voltak az el­ítélés okai. / NÉPSZAVA -U'xO jUiLlUo­x.

Next