Népszava, 1918. július (46. évfolyam, 151–176. sz.)

1918-07-02 / 151. szám

fffS évre. fél évre,. EGYES AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: .... 5«.— kor. ..... 28.— kor. Piry hétre . SZÁK ÁRA 12 FILLÉR. negyed évre. ..... f.— kor. egy hóra $.— kor. ...8« fillér. I*' - ' XLVL évfolyam. : Budapest, 1918 julius 2. kedd. 181. szám. A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTŐ-UTCA (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VII., DOBTTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Nemzeti jelszavakkal a magyar nyelv jogának megvédelmezésé­vel, a magyar nemzeti állam eszméjére há­ruló veszedelmek hangoztatásával izgatott a munkapárt hónapokon keresztül a demo­kratikus választójog ellen. A munkapárt szoknyaszalagján járó vármegyei törvény­hatóságok, a munkapárt hadseregszállító hí­veinek pénzéből eltartott sajtó szakadatla­nul hirdette, hogy a jogkiterjesztés­re mln­don­ti a magyar államot és a népuralom ér­vényesülése­­súlyos válságba sodorja a ma­gyar nyelvet. A választójogi bizottságban a munkapárt szónokai állandóan hangoztat­ták ezeket az állítólagos aggodalmakat, s folyton ,,nemzeti biztosítékokat" követeltek a jogkiterjesztés hatásai ellen. Szónokaik azt akarták elhitetni az országgal, hogy a munkapárt valóban nemzeti okokból, a ma­gyarság féltéséből ellenzi a választójog ki­terjesztését. Számos munkapárti fölszólaló hangoztatta azt, hogy a radikális és demo­kratikus jogkit­erjesztés ellen orvosszer az volna, ha, a választójogi törvény a magyar nyelv jogait törvénybe iktatná és akadtak olyan munkapárti szónokok is, akik a vá­lasztójogosultságot a magyar írás-olvasás­tudáshoz akarták kötni. Valamennyi mun­kapárti szónok azonban iparkodott azt a látszatot fölkelteni, mintha ők ilyen válasz­tójogi jogcímet valóban elfogadnának. Ezzel azt akarták elérni, hogy az ország soviniszta köreiben az a fölfogás terjedjen el, hogy a munkapárt védelmezi a magyarságot, a vá­lasztójogi reform pártjai ellenben a ma­gyarság ellenségei. A jogos nemzeti szem­pontokat és a jogtalan, ostoba soviniszta ag­godalmakat így akarták mozgósítani a­ jog­kiterjesztés gondolata ellen. Amikor a munkapárt a bizottságban ezt a taktikát követte, ellenzék volt és azért han­goztatta olyan bátran a magyar nyelvnek az állítólagos védelmét, mert bízott abban, hogy a kormány és a kormányt támogató pártok amúgy is meg fogják akadályozni ennek az igazságtalan, jogfosztó rendelke­zésnek a törvénybe iktatását. A munkapárt tajtékzó dühvel támadja a Károlyi Mihály gróf vezetése alatt álló függetlenségi pártot és azt akarja elhitetni, hogy e párt néhány tagjának békebarát és demokratikus állás­foglalása ártalmára van a magyarságnak. _,.-Különös­ hevességgel szegezték éppen ezzel a párttal szembe, amely a magyar paraszt­ság kispolgárság jelentős rétegeit képvi­seli,­­^s a magyar irás-olvasástudás követelé­abban­' a gondolatban, hogy ennek a ^jjtnaSr^, legnehezebb hagyományainál és szélfoszt'pigást­nál fuszt­u.gál­ fogva, ezt a követelést eluta­sztad­. c'! \ y\ IcfőközJíSn- azonban alaposan megfordult a­t hatjáét, '^ekierle elárulta eredeti választó­vjogi"állá8g$mtjjlt s ma csak­ a munkapárt ke-: gkel^ből^pr-P Tisza István strohmannja ül a miniszterelnöki székben. Viszont Káro-­­y&élgjigrm&k­­­ésen igen éles ellenzéki állás­állási vala el a régi programját meg­tagadó kormánnyal szemben, amelynek semmiféle támasztéka sincs a képviselőház­ban, ha Tiszáék ellene fordulnak. Most tehát a függetlenségi párt abban a helyzetben van, hogy a neki ásott verembe Wekerlécket, elsősorban a munkapárti szédelgőket taszít­hatja bele. Batthyány Tivadar gróf jelezte, hogy a függetlenségi párt indítványozni fogja a javaslat tárgyalása során „a magya­r írás-olvasástudásnak, mint egyik különös kelléknek" a választójogi javaslatba való fölvételét. Ily módon Tiszáék abba a hely­zetbe jutnak, hogy kénytelenek lesznek szint vallani s vége lesz annak a kényelmes hely­zetnek, amelyben ők a nemzeti eszme apos­tolai gyanánt szerepelhettek. Ha ugyanis a munkapárt leszavazza azt az indítványt, hogy a magyar írás-olvasás tudása eztmagában is választójogot adjon, akkor ország-világ látni fogja, hogy az egész nagy munkapárti nemzeti fölbuzdulás merő szédelgés volt. Mert sok mindent el lehet ugyan hitetni az úgynevezett magyar értelmiséggel, hanem olyan tökkelütött fejű­ talán ez sem lesz már, hogy azt is elhigyje Tiszáéknak, hogy ők magyar nemzeti érdek védelmében szavaz­zák le a magyar nyelv­et, mint választójogi jogcímet. Mi megértjük azt, hogy a Károlyi-párt ilyen módon vissza akarja adni a kölcsönt Tiszáéknak. Bizonyos, hogy a munkapárti szédelgés és csalás leleplezése hasznos poli­tikai nevelőmunka. Tiszáék pártértekezletü­kön már kimondották, hogy a mogyar írás­olvasáshoz kötött választójogot nem fogják megszavazni s ezzel máris magukra haragí­tották eddigi lelkes barátjukat, a „Pesti Hir­lap"-ot, amely vasárnapi számában saját ál­láspontja alapján kénytelen ekképen meg­támadni tegnapi s talán holnapi barátait. A hazaárulásnak vádja esedékessé vált Ti­szára és a munkapárt ama tagjaira, akik oly hazafiatlan ukáznak engedelmeskedni fognak. Batthyányék csak most taktikáznak az állam­nyelvvel, de a munkapárt az egész választójogi harc alatt ezzel manipulált. (­Azt támogatta hát akkor mégis őket a „P. Ifi'1 —• A szerk.) Azt hitette el, hogy a párt többsége igazi nem­­zeti állásponton van, hogy a magyarul iráshoz és olvasáshoz kötött szavazati jogot a kisebb­ség hazafias elemeivel együtt meg fogja sza­vazni. Ennek az elhitetésével szerezte meg­ magának a párt azt a kiméleti időt, amely alatt nem vadásztunk minden nap rájuk élő­ golyókkal, mert azt hittük, hogy a múlt bűneit tán expiálják egy nemzeti cselekedettel. A teg­napi párthatározat elfújta ezt a naiv (A „P. H." mint naiv hivő! — A -szerk.) hitet. Végkép le­kopott a nemzeti máz Tiszáról és a munka­pártról és ismét előtérbe lépett az az országos szükség, hogy végkép szét kell verni ezt a pár­tot (Hogyan akarja a „P. H." szétverni ezt a pártot, amikor a választásokat ellenzi? — A szerk.), amely bűneinek hosszú lajstromát ime betetőzi azzal, hogy már az államnyelv ellen is tömör sorokban vonul föl. Károlyiék indítványa ily módon kellemet­len lesz kétségtelenül a munkapárt számára és a román, tót, rutén vidékeken megválasz­tott munkapárti képviselők ezután nem lép­hetnek föl a magyar nyelv szabadalmazott védőinek szerepében a színmagyar vidékek­ről kikerült függetlenségi képviselőkkel szemben. Mindazonáltal taktikai fogásnál többre nem taksáljuk Batthyány Tivadar gróf indítványát. Mi a magunk részéről el­lenzőnk minden olyan törvényhozási lépést, amely a nemzetiséghez kötött kiváltságok­at szaporítja és ezzel a másik oldalon a nem­zetiséghez fűződő jogfosztás mértékét is nö­veli. Oly államban, amelyben a lakosságnak alig hogy valamivel több mint a fele tarto­zik az uralkodó nemzethez, a magyarhoni, a legantidemokratikusabb hatása volna an­nak, ha a választójogot még csak kisegítt­ jogcímképen is a magyar írás-olvasáshoz ki­tnék. Magyarország mai politikai, gazd­a­sági és társadalmi viszonyai közepette az, aki magyarul írni és olvasni tud, am­igyis előnyös helyetben van azokkal a­­tömegek­kel szemb, amelyek csak nem-magyar anyanyelvükön tudnak beszélni, írni és ol­vasni. Ezt a magyar állam és társadalom mai szerkezetéből következő előnyt igazság­talanság volna még újabb kiváltságok tör­vényi beik­tatásával fokozni. Különben­­ ez a választójogi törvény, amelyet most Tiszáék diktatúrájára tör­vénybe iktat a szószegtő és áruló Wekerle, semmiképen sem viszi dűlőre a választójog kérdését és alapjában véve teljesen mindegy, mit iktatnak most törvénybe. A választójog kérdése a mostani törvényhozási komédia után­ is teljes megoldatlanságában napiren­den marad és ezt a kérdést ezután már lehe­tetlen lesz akármifajta kompromisszumokkal és részletfizetéssel megoldani, csak a való­beli általános, egyenlő és titkos választójog teremt majd a választójogi probléma terén megnyugvást. Így tehát a választójogi harc szempontjából nincs jelentősége annak, mi­lyen lesz a munkapárt magatartása a ma­gyar­ nyelvhez kötött választójogi jogcímmel szemben. De arra talán alkalmas lesz e kér­dés fölvetése, hogy a munkapárt arcáról aj­­ból letépjék a h­azug nemzeti álarcot és meg­mutassák mindenkinek e párt valódi, sötét, reakciós ábrá­zatát. \ ­ Lapunk mai száma 10 d­önt A szociáldemokrácia és a béke. A magyarországi szociáldemokrata párt vezetősége Buchinger és Weltner elvtársa­kat Hollandiába küldte, hogy Troelstra elv­társsal, a nemzetközi szocialista bizottság el­nökével, a békés kibontakozás ügyében tár­gyaljanak. Küldötteink, Troelstrával való beható megbeszélés után, a párt nevében nyilatkozatot adtak a nemzetközi bizottság részére, hogy az ántánt-államok szocialista pártjainak továbbítsa. E nyilatkozat meg­értéséhez a következőket kell előrebocsát­tanunk: 1918 évi február havában az ántánt-álla­­mok­ szocialista pártjai értekezletet tartott

Next