Népszava, 1918. július (46. évfolyam, 151–176. sz.)
1918-07-02 / 151. szám
6 ban. Természetesen számít a főváros támogatására, s főképen két dolgot kér: alkalmas telkeket hosszú lejáratú60—70 éves bérletre vagy esetleg ingyen használatra, továbbá azt kéri, hogy a második tételű építési kölcsönöket a város adja vagy legalább garantálja a lakbérilletmények lekötése és egyéb biztosítékok fejében. Dr. Bódy Tivadar polgármester megígérte ezeknek a törekvéseknek a támogatását, úgyszintén dr. Starrer Ferenc a polgármester és dr Wildner Ödön tanácsnok is, akikhez a lakásügyek intézése tartozik. Most, hogy a főváros óriási területeket készül a kormánynak lakásépítési célokra ingyenes használatra átengedni, az alkalmazottak remélik, hogy az ő kérésüket mihamarabb kedvezően fogják elintézni az illetékes fórumok. A munkásság szempontjából ez az akció — amely egyelőre mintegy ezer alkalmazottra terjed ki — két okból érdemel figyelmet és erkölcsi támogatást Egyrészt azért, mert a lakásoknál ezen az úton való szaporítása is enyhíti a lakáshiányt. Másrészt, mert közérdek, hogy a főváros alkalmazottainak életviszonyai ezen az úton isjavíttassanak. Értesülésünk szerint a Szövetség nem akar már most, az őségépíkezesek idején ékíteni, hanem csak előkészíti a munkát, hogy mihelyt az általános helyzet jobbra fordul, rögtön hozzá lehessen fogni az építltezéshez. Ilyen értelemben a Szövetség akciója, teljes mértékben megérdemli az összes illetékes tényezők támogatását. • Korrupciós tanítóválasztás a fővárosnál. A szervezett községi alkalmazottak köréből kaptuk a következő sorokat: -,A minap jutott nyilvánosságra a főváros közoktatásügyi bizottságának jelölése, amelyben a különféle iskolafajtákban működő tanerőket jelölték. Soha ennél vérlázítóbb és vakmerőbb merényletet a Déri—Városi-féle társaság nem követett el. Városi Gyula tanügyi tanácsnok, amikor még főjegyző volt, másként gondolkodott és beszélt az ilyen igazságtalanságokról, amelynek most ő az elkövetője Dérivel, a tanügyi alpolgármesterrel együtt. Déri— Városi úrék büszkék lehetnek jól végzett munkájukra. Nyolc-kilenc év óta működő helyettesek, akiket törvények értelmében és a méltányosság nevében már régen be kellett volna választani, továbbra is a bizonytalanságban kénytelenek maradni, mert a protekciós törtetők Városi—Déri úrék jóvoltából ismét megelőzik őket Ez mégis csak botrány és a jó érzés és az iskola fejlődésének nevében a leghatározottabban tiltakozunk az ellen, hogy a tanítóválasztásból néhány "stréber tanácsnok és alpolgármester üzletet nyisson magának, amelyben a kultúra érdekeit és az érdemes oktatószemélyzet jogos igényeit áruba bocsátva, magasabb pozíciót és erősebb befolyást biztosítson magának. Ezek után még csak Bódy polgármesterre vagyunk kíváncsiak: mit szól és mit cselekszik? Reméljük, nem azonosítja magát a Déli—Városi-féle eljárással, amelynél lealázóbb lélekvásárlás még a városháza viharedzett falai között is szokatlan. Reméljük, hogy a tanácsi választáson még elejét fogja venni ennek a kultúrbotránynak és nem tűri, hogy szabadon garázdálkodjanak az olyan tanácsnokok, akik a kisemmizett oktatószemélyzet fölháborodását azzal a jelszóval legyintik el: „Csak hadd prüszköljenek!" — Vége-hossza nem volna, ha itt az idei jelölések valamennyi brutális merényletét le akarnák leplezni. Amikor százával vannak olyanok, akik már több mint 4 éve működnek a fővárosnál, véglegesítésre várva, közöttük nagyszámmal 7—10 éve működők is, a főváros tanácsa egész sor olyan tanítót és tanárt készül beválasztani, aki mindössze 1—2—3 éve működik a fővárosnál. 1—3 év alatt érdemelték ki kitűnő összeköttetéseik révén a véglegesítést, amit más, kevésbé szerencsés csillagzat alatt született pályatársaik 4-9 év alatt sem tudtak elérni. A polgári iskoláknál és középiskoláknál hasonló, a helyzet. Itt is a beválasztottaknál majdnem valamennyi tanszék pályázói között vannak hosszabb idő óta működő tanerők. Megszerveztek állásokat 3 éve működő tanároknak, kibuktattak 7—10—12 éve pályázó tanárokat. A főváros tanácsa alaposan visszaélt azzal a magateremtette jogával, hogy az oktatószemélyzetet a protektorok minősége szerint választhassa meg. Kufárkodás folyik itt a kultúra szentélyében. Halotti tora ez a választás a tanítói ambíciónak, amelynek sírjához tetemre hívjuk a város urait." A Köszrű megváltása. A pénzügyi bizottság 20-as albizottsága hétfőn ülést tartott A bizottság a Budapesti Közúti Vaspályatársaság ajánlatát nem tartotta kielégítő alapnak arra, hogy vele a megváltás kérdésében részletes tárgyalásokat folytasson. A bizottság a budgetdeficit födözésének kérdésével foglalkozva, elhatározta, hogy a közlekedési adó fölemeltét hozza javaslatba és utasította, az ügyosztályt, hogy erre vonatkozó javaslatot dolgozzon ki. NÉPSZAVA 5918 jarts -t * * Az angol munkskonferencia tagjai Troelstrához, (Amsterdam, júlus 1.) Mint a Bet Volk szociáldemokrata lap jelenti, Troelstra Londonból Henderson, Branting, Thomas, Renaudel és a munkáskonferencián résztvett több más delegált által aláírt sürgönyt kapott, amelyben sajnálkozásukat fejezik ki azon, hogy Troelstrától az útlevelet Angliába megtagadták és így a delegáltaknak nem volt módjuk az igazságos béke elérése érdekében vele együttműködni. * * Új angol munkáspárt. (Rotterdam, sztílus 1.) A „Nieuwe Rotterdänische Gourans jelenti Londonból. Szombat este a szakszervezeteknek a szélsőjobbpárthoz tartozó tagjai gyűlést tartottak, amelyen elhatározták, hogy a Treuge Dei felmondása ellen és egyes férfiaknak, mint Hendersonnak a magatartása ellen a munkáspárt révén ellenállást tanúsítsanak. Új pártot alakítottak, amely csak a szakszervezetek tagjaiból áll és egyetlen, csak politikai tagot sem vesz föl. Még nehéz képet, alkotni ennek a mozgalomnak nagyságáról és követői számáról, valamint válasszólni arra a kérdésre, hogy a munkáspárt képviselői között követőket fog-e találni. * # # Arz nyilatkozatai az olasz harctéri helyzetről. (Bécs, július 1.) A „Telegraphen-Comptignie" jelenti Hágából. A Hollandsch Nieuwsbureau közzéteszi azt a beszélgetést, amelyet külön levelezője folytatott az osztrák-magyar vezérkar főnökével, báró Arz, vezérezredessel, aki hajlandónak nyilatkozott arra, hogy válaszol néhány, a Piavefront körüli helyzetre vonatkozóan hozzáintézendő kérdésre. A levelező mindenek előtt utalt arra, hogy a londoni olajz nagykövet megerősítette egy londoni lapnak azt az adatát, hogy az osztrákmagyar seregek a Piavenál 55.000 foglyot vesztettek, míg egy lyoni szikratávirat as ossztrákmagyar csapatok veszteségét 200.000 emberre, becsülte. Kérdezte, mi igaz ezekből az adatokból. A vezérkar főnöke így válaszolt: Válaszolva erre a kérdésre, utalok az osztrák és a magyar napisajtóban megjelent közlésekre, amelyek eléggé jellemzik az ezekben az adatokban közölt esztelen túlzást úgy a foglyok száma, mint az egyéb veszteségek tekintetében és amelyek megállapítják, hogy az öszszes veszteségünk kevesebb volt, mint a tizedik és a tizenegyedik isonzói csatában, amelyeknél ez 80—100.000 embert tett ki, amiből az időjárás következtében naponként előállott megbetegedések számát 2—4000 emberre becsülték. Egyidejűen meg kell jegyeznem, hogy a mi vezérkarunknak június 25-én kiadott jelentésében szereplő több, mint 50.000 olasz fogoly nem foglalja magában az olasz részről halottakban, sebesültekben és eltűntekben szenvedett öszszes veszteségeket, amint azt a Stefáni-ügynökség már a június 22-én jelentett 40.000 fogolynál igyekszik megállapítani, hanem ez tisztán az élve fogságba kerültek száma, míg az olaszok összes vesztesége, újból hangsúlyozom, hivatalos becslés szerint legalább 150.000 ember. Az a megállapítás, mintha a Piave-menti csata katasztrófa lett volna az osztrák-magyar hadsereg számára, egy katonai helyzet megítélésére való teljes képtelenség bizonyítéka. Hiszen még az olasz hivatalos jelentések is ismételten kiemelték az ellenség kiváló magatartását és a június 24-éről szóló olasz hivatalos jelentés, amely szerint az osztrák-magyar fedezőcsapatokat szívós ellentállás után lépésről-lépésre szorították vissza, világosan bizonyítja a mi hadműveleteink tervszerűségét és rendjét. Még olasz katonai szakírók is óva intenek minden túlzott reménykedéstől és kénytelenek bevallani, hogy az osztrák-magyar vonalaknak minden tekintetben mintaszerűen keresztülvitt visszavonása, a Piave keleti partjára nem menekülést hanem egészen rendben véghezvitt visszavonulás, az események egész sorának szükségszerű stratégiai következménye volt. Ma az osztrák-magyar hadsereg a régi állásaiban áll a Piave keleti partján meg nem csökkent erőben, miként az egész hegyi fronton, amit bizonyít minden olasz támadásnak és az átkelés megkísérlésének kivétel nélkül való elhárításával. Gyűjtés a flatr. grépsydpi AMorttroft tensztifat— tazeimak s Korona Poppis Vilmos utódai cég munkásai és munkásnői 8.— Poppis Vilmos utódai cég 10.— Dr. Vincze Sándor — 50.— Magyarországi üveges- és üvegcsiszoló munkások szakegylete — 200.— Ceglédi távirdai munkáscsoport — 33.60 Weiss Manfréd-gyár vasöntöde munkásai 77.— Csavajda János 4.— G. Gy. 30— Gelb M. és Piai cég személyzete — 20.— „Flora" stearin- és szappangyár munkásai — 101.— Havas Antal— 1.40 Paludi Henrik 100.— Horváth Jenő 10.— Kollarik Gyula 5.— Hegyi Péter 3.— Zbudil P. 1.— Goda János 10.—Katonaőrség 10.90 Dr. Székely Samu : 50.— Borshegyi Orbán 10.— Biró Sándor gyűjtése — — 38.— Lazányi Károlyné 5.— Edömér Kálmán 5.— Hagner Lipót 20.— Szabó Károly — ...— Nagy János ——— — — — — — — 1.— Zsiga János • 2.— Bencsik András— — 1.— Maróczy István — — 1.— Ács Lajos — 1.— Szenyei Imre — 1.— Pregitzer Pál — Józsa Ernő — — 1.— Vogel Rezső 2.— Hibó Sándor gyűjtése. Kiskunhalas — 64.80 A Világosság-nyomda technikai személyzete — 141.30 A „Déli Hirlap" gyűjtése, amelyet Lázár Miklós szerkesztő úr a Népszava gyűjtéséhez csatolt és amelyet ezúton köszönettel nyug- * lázunk 10247.16 Kéményseprősegédek szakegylete — 350.— A legutóbbi számunkban kimutatott gyűjtés összege 18177.20 29840.36 Június 29-iki lapunkban Szűcs és Márkus cég cimen 62.— koronát mutattunk ki. A kimutatás téves, mert ezen összeget a cég alkalmazottai az alábbi kimutatás szerint adományozták: Fehér Ernő 10.— Komlós Sándor io._ Priedmaim Béla 10.— Sugár Imre . . . io. Morvai Henrik ,().— Führer testvérek X0. Habernkorn Margit 2.— JMYSLTTilt. Ebben a rovatban kosirliekért nem valul semmiféle felelősséget sem a szerkesztőség, sem a kiadóhivatal. A Kőolajfinomítógyár Részvénytársaság igazgatósága megállapította az 1917/18-i üzletév mérlegét, amelynek eredményében jelentékeny része van annak, hogy a társaság Boryslawban egy gazdag termelésű nyersolajforrásra bukkant Az igazgatóság elhatározta, hogy a közgyűlésnek részvényenként 70 koronák osztalék kiűzetését, jótékony olokra 500.000 koronának és az alkalmazottak nyugdíjalapja javára ugyancsak 500.000 koronának adományozását javasolja