Népszava, 1918. augusztus (46. évfolyam, 177–203. sz.)
1918-08-04 / 180. szám
1918 augusztus L NÉPSZAVA Magyar gyermekek az osztrák tengerparton. * Elült az izgalom. — Rendet csinálnak, Ra&ásofezit fastvifálnezh. — Élelmet szállítanak. Az a nagy riadalom, amely pénteken fölverte azokat a legcsöndesebb anyai sziveket is, amelyek a messzi tengerpartra vitt gyermekek sorsán naponta aggódnak, elcsöndesedett, lehiggadt. A szülők belátták, hogy megriadásuk alapja inkább a gyermekekért való túlságos aggodalom volt, mint az a veszedelem, amelyet reparálhatatlannak és közvetlennek tartottak. Azt a sok mulasztást, azt a lelkiismeretlen slendriánságot, ami a tengerparton nyaraló gyermekek helyzetét kellemetlenné tette, ami kezükbe adatta a tollat, hogy szüleikhez irt levelükben keserű panaszokra fakadjanak — Érdekes, hogy a katonai cenzúra még ezeket a gyermekpanaszokat is megnyirbálta — gyors intézkedéssel, vaskezű eréllyel igyekeznek reparálni azok, akiknek a gyermekek elindulása előtt hivatalos és emberi kötelességük lett volna meggyőződni afelől, hogy a tengerparton rendben van-e minden a gyermekek fogadtatására és elszállásolására. Az előzetes élelmezési intézkedésekről ne is beszéljünk. Elhibázott, gyakorlatiatlan és kockázatos valami az, hogy a szükséges élelmiszerek naponta érkezzenek oda, hiszen több olyan élelmicikk van, ami nem romlandó, amit előre be kellett volna raktározni a tengerparton, hogy egy-egy szállítmány elmaradása ne zavarja meg az apróságok nyári örömeit. Az intézők, a nagyfejű bácsik hibáztak és ezért a gyermekek feje fájdult meg. Nagy megnyugtatással hatott az izgatott szülőkre Kis Adolf elvtársunknak, a kerületi pénztár igazgatójának a beszámolása az ottani helyzetről. Megnyugtató tudat az is, hogy amit a polgári hatóságok ezen a téren lelkiismeretlen mulasztásaikkal hibáztak, azt a katonai erély igyekszik jóvá tenni és bizonyára tud is majd rendet csinálni úgy, hogy hasonló botrányokkal nem kompromittálják a király nevében megindult gyermeknyaraltatási akciót és nem döntenek lázas izgalomba több ezer szülőt. A rendcsinálásról és a gyermekek sorsáról a következőket jelentik: Elcsapták a hivatalnokokat. A kormánybiztos és a főhadbiztos gyors, de beható vizsgálat után megállapította, hogy a magyar gyermekek élelmezése és ellátása az osztrák hatóságok nemtörődömsége és az ottani intéző bizottság fölületes és könnyelmű intézkedései következtében nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket a király által indított akcióhoz fűztek. Ennek következtében Vadnay kormánybiztos azonnal távirati előterjesztést intézett a királyhoz és kérte a király segítségét a bajok leggyorsabb orvoslására. A kormánybiztos ezenkívül sürgős távirati panaszbejelentést intézett Hussarek osztrák miniszterelnökhöz és közölte vele, hogy a helyi hatóságok rosszakarattal intézik a gyermekek ügyét és egyben kérte a miniszterelnököt, hogy "hivatalos úton azonnal lépjen közbe az osztrák hatóságoknál. Hír szerint a lelkiismeretlen osztrák hivatalnokokat már el is csapták és magyar intézők veszik át azt a szerepet, amelyet nekik kellett volna betölteniök. Új lakásokat rekviráltak. A kormánybiztos Triesztbe utazott, hogy az ottani helytartóval megbeszélje a további intézkedéseket és a hatóságok részéről foganatosítandó intézkedéseket. Jellemző ezeknek a hatóságoknak a magatartására, hogy amikor az előzetesen szerződésben lefoglalt szállodák és penziók egy része az utolsó pillanatban vonakodott helyiségeit a gyermekeknek átengedni, ez ellen semmit sem tettek, a lefoglalt lakásokat nem rekvirálták és ezért történt, hogy egyes helyeken túlságosan összezsúfolták a gyermekeket Ennek a bajnak azonban most már véget vetettek, új lakásokat rekviráltak és ezzel a zsúfoltságon máris enyhítettek. Remélhető, hogy a gyermekek elhelyezése néhány nap múlva teljesen kifogástalan lesz. A kormánybiztos kivette az intézkedést az itteni bizottság kezéből és az egészségügyi rész korlátlan intézésével dr. Berend Miklós főorvost, a lakás és élelmezés intézésével pedig dr. Csergő Hugót, a Népjóléti Központ igazgatóját bízta meg. Mellettük dolgoznak a Landwehr tábornok által Bécsből küldött tisztek. Az élelmezést javítják. Az élelem javítása érdekében intézkedtek, hogy a Magyarországból küldött élelmiszervagonokat ezentúl a gyorsvonatokhoz csatolják. Már pénteken több vagon élelmiszer érkezett, amelyek elosztásáról gyorsan gondoskodtak. A gyermekek egészségi állapota teljesen megnyugtató. Az a mintaszerűen berendezett kórház, amelyet dr. Berend vezet, ma is teljesen üres, a gyermekek jó hangulatban vannak, könnyen átvergődtek az első napok kellemetlenségein. Most már a magyar megbízottak kezében van a gyermeknyaraltatásnak a sorsa és mindenkinek megnyugvásul szolgálhat, hogy az ellátás és élelmezés hamarosan kifogástalan lesz. Anyák az alpolgármesternél. 0 A városházán szombaton délelőtt anyákból álló 40 tagú küldöttség jelent meg Harrer Ferenc alpolgármesternél, hogy gyermekeik sorsáról érdeklődjenek. Az alpolgármester a hozzáérkezett jelentések alapján megnyugtató kijelentéseket tett a szülőknek, egyúttal közölte, hogy a szombat esti vonattal minden nyaralótelepre két-két apa utazik le, hogy személyesen győződjenek meg az ottani viszonyokról. Minden szülő azonban, aki gyermekét még ezekután is haza akarja hozatni, jelentkezzék a Népjóléti Központnál. Az alpolgármester azonban igen nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a fölmerült bajokon már segítettek, a gyermekekről gondoskodás történt és kár volna, őket üdülésükben megzavarni. Vadnay Tibor kormánybiztos szombaton délelőtt Abbáziából telefonon kimerítő jelentést tett a belügyminiszternek. A tengermellékről érkező panaszok és hírek által méltán fölizgatott szülők közül többen azt a kívánságukat fejezték ki, hogy maguk személyesen akarnak meggyőződni a gyermekek ellátásáról, helyzetéről s arról, vajjon nem volna-e helyesebb az összes gyermekeket visszaszállítani. A nyaralást intéző kormánybiztosság belátta ennek a kívánságnak a jogosságát s azt, hogy az aggódó szülők csak szülők szavának és tapasztalatának adnak hitelt és ezért alkalmat adott a jelentkező szülők közül nyolcnak arra, hogy haladéktalanul leutazhassanak a tengerpartra és mindenről személyesen győződhessenek meg. Vasárnap reggel a kormánybiztosság „nyílt parancsával" Abbazia-Lovranába 6, Portoroseba 2, Isolába 2 apa, illetve anya utazik le Matos Jenő elvtársnak, a Gyermekbarát Egyesület elnökének vezetésével. Felhatalmazásuk van e szülőknek arra, hogy minden, a gyermekek nyaraltatására vonatkozó ügyet, élelmezést, lakást, közegészségügyi intézkedéseket megvizsgálhassanak és visszaérkezésük után a Gyermekbarát Egyesület nyilvános gyűlésén, amelynek időpontjáról a Népszava útján nyernek majd értesítést az érdekelt szülők, fognak beszámolni tapasztalataikról. Mi a kormánybiztosságnak ezt az intézkedését föltétlen helyeseljük, mert a dolgok mai állapotában csakis az érdekelt szülők közvetlen tapasztalata hozhat, ha ugyan hozhat, megnyugvást. üp ÜS M m sm m ! Most jelenft meg ! VILÁGOSSÁG-KÖNYVTÁR 5—9. szám. Leonid Andrejev: A kormányzó. Orosz eredetiből fordította Várnai Dániel. Arab korona 50 fillér. A kormányzó. Az 1005. évi orosz forradalom izgalmas, idegrázó eseményeinek egyikét veti az olvasó elé, mint lövet a kormányzó a sztrájkoló tömegre s mint éri utal ezért a tömegek könyörtelen bosszúja. VILÁGOSSÁG-KÖNYVTÁR eddig megjelent kötetei: 1. szám. Molnár Ferenc: Széntolvajok. Ára 30 fillér. 2—4. szám. Anatole France: Pontius Pilatus. Ára 90 fillér. Portó 20 fillér. Kapható a Népszava-könyvkereskedésben Budapest, VII. Erzsébet körut 35 és a szervezeti könyvárusitőknél H » Hü n Hü « 5 Csecsemőhalandóság és csecsemővédelem a Mbore alatt * Gólya utcai Stefánia gyermekfsórház, Dr. Bókay János egyetemi tanár nyilatkozata a csecsamőval a náóírásról és csecsemővédelemről. A háború borzalmas emberpusztítása egyik legsúlyosabb és legégetőbb problémává tette a jövő nemzedék kérdését, különösen nálunk, ahol a gyermekhalandóság már a háború előtt isijesztő mértékű volt. Ahol soha ezzel a nagyjelentőségű kérdéssel nem foglalkoztak a kellő komolysággal, ahol egy-két jótékonykodási alapon létesített magánjellegű intézményen kívül alig volt csak jele is annak, hogy az állam is érezné ennek a nagy horderejű dolognak a jelentőségét és tenne is vagy akarna tenni a probléma megoldására valamit. Ennek a következménye volt, hogy a csecsemőhalandóság nálunk már a háború előtt is ijesztő mértéket öltött, a háború alatt pedig egész természetesen még magasabbra nőtt. Ennek okaira az adott írási lehetőségek mellett nem világíthatunk rá részletesebben, de ezt érzi, tudja és bizonyára szomorú kétségbeeséssel tapasztalja minden szétszórt család és minden magára hagyatott anya. Itt csak arra a tényre akarunk rávilágítani, ami megvan, ami következménye a háborús viszonyoknak. Ez előtt a tény előtt pedig megdöbbenten kell megállanunk és megkérdeznünk: történik-e itt valami a megritkult embersorok pótlására, a jövő nemzedék megmentésére. Bizony feleletet nem hallunk erre a kérdésre, sem az akaratnak — legalábbis az állam részéről — csak a legkisebb jelét sem látjuk. Pedig itt még sokkal nagyobb lázzal és minden rendelkezésre álló eszközzel inkább kellene ezzel a nagy kérdéssel foglalkozni, mint azokban a hadviselő államokban, amelyeknek szintén ijesztően nagy ugyan az ember pusztulása, de ott már a háború előtt volt számtalan intézmény, amelyek megkönnyítik a probléma megoldásának legalábbis a kezdetét. Nálunk azonban alig van ilyen intézmény. Ami van, azt is — amint föntebb rámutattunk — jótékonykodások útján összekoldult összegekből létesítették és éppen ezért nem is felelhetnek meg mindenben a modern követelményeknek. Gyermekkórház például, amely jól berendezett és fölszerelt és kiállhatja a versenyt a külföldi gyermekkórházakkal, talán csak egy van: a székesfővárosban levő Stefánia gyermekkórház az Üllői út és Gólya utca sarkán. Ez jól fölszerelt és mintasűrűen berendezett, de ha tudjuk, hogy itt mindössze csak ISO gyermeket lehet elhelyezni, akkor megdöbbenve kérdezhetjük, hogy a többi száz-és százezer beteg gyermek és csecsemő megmentéséről ki gondoskodik? Ez a kórház egészen modern, hét osztállyal: belgyógyászati, sebészeti, fülészeti, ortopédiai, tbc.-és csecsemő és ragályos osztályok, nagy, világos, tiszta termekkel. De a háború okozta nehéz viszonyok már itt is akadályozzák a teljes és intenzív kezelést. A tejhiánnyal küsködik, munkaerő sincs elegendő, de ami a legsúlyosabb, az az anyaghiány a lőszerekben, gyógyszerekben és ruhaneműekben. Mi lehet más kórházakban, ahol — az alább következő nyilatkozat szerint is — kénytelenek a csecsemőket papírpelenkába burkolni. Bókay János dr. egyetemi tanár, akit meglátogattunk az általa vezetett Stefánia-gyermekkórházban, alábbi nyilatkozatában világította meg a háború alatti csecsemőhalandóság és csecsemővédelem kérdését, rámutatva arra a tényre, hogy mi van és az olvasóra hagyva a feleletet, hogy miért van így és mi lesz. Elsősorban a fővárosi csecsemőhalandóságról nyilatkozott ugyan, de mindaz vonatkozik bizonyára az egész országnak a háború alatt megnövekedett csecsemőhalandóságára is. —A székesfővárosi csecsemőhalandóság — mondotta Bókay — a háborús élet alatt, ami természetes, jelentékenyen emelkedett és kétségtelen az is, hogy még tovább is emelkedni fog. A csecsemőhalandóságot elsősorban a csecsemők táplálkozási zavarai befolyásolják. És hogy ezen zavarok sűrűbben és súlyosabb alakokban lépnek föl, mint a béke boldogabb éveiben, annak oka a fővárosban jórészt abban