Népszava, 1918. október (46. évfolyam, 229–255. sz.)

1918-10-01 / 229. szám

AZ ELŐFIZETÉS ÁR­A: egy évre »*• • • • • 48.— kor. fél évre.....*.... 24.— kor. egy hétre.. EGYES SZÁM ÁRA 16 FILLÉR, negyed évre 12.— kor. egy hóra ....... 4.— kor. .. 1 korona. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE, Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VUL, COKTI-U­TCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIH., COLITI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) VL. XLVI. évfolyam. Budapest, 1918 október 1. ked­dcsITY ETTI * A bolgárok megkötötték a fegyverszünetet. # * * A „toéfo® mélvét" akarják befejezni. (Szófia, szeptember 30.) Hivatalosan közlik: Tegnap, szeptember 29-én késő éjjel írták alá a bolgár delegáltak és a szalonikii keleti had­sereg főparancsnoka a fegyverszünetet Pa­rancsot adtak arra, hogy az egész­ fronton szün­tessék meg a katonai műveleteket. E pillanat­ban a bolgár nemzethez és hadsereghez, mi­után az ellenségeskedések immár megszűntek, fölszólítást intéznek, hogy a nyugalmat és rendet őrizze meg, hogy a kormány a béke mű­vét befejezhesse. Rövid idő választ el bennün­ket a végleges béke napjától, ennélfogva csak a Bulgária iránti forró hazaszeretettől kell magunkat vezettetni. » Francia hivatalos Jelentés a fegyverszünet megbhötéséről. (Páris, szeptember 30. — Hivatalos.) A bol­gár fegyverszünetet tegnap este Szalonik­ban Franchez d'Esperay főparancsnok és a bolgár kiküldöttek, akik a főparancsnok min­den föltételét elfogadták, aláírták. Az ellen­ségeskedéseket beszüntették. Franchez d'Es­peray tábornok utasítást kapott, hogy ha­ladék nélkül kezdjen a fegyverszüneti fölté­telek végrehajtásához. A sobranjet határozathozatal nélkül elnapolták. (Bécs, szeptember 30.) Szófiából ideérkezett hírek szerint a sobranje határozathozatal nél­kül négy napra elnapolta üléseit. * * Lapunk mai száma 10 oldal ­MSZO RT. ig . 4­1. Lázas remegés, kirzó várakozás fárasztja most a még gon­dolkodni és érezni tudó embert. Nappal nincs pihenés, éjjel nincs nyugalom. Min­denki érzi , a végéhez közeledünk. Nincs tovább. A vérengzésben kifáradt emberiség­nek immár csak egy gondolata van: a béke-Milyen módon lehetne becsületes békét kötni? Hogyan fog az emberiség kilábolni a rettenetes, kába összevisszaságból ? Meg lehet-e még menteni Európát a teljes pusz­tulástól? Mit kell tennünk? Ezek a problé­mák marják, emésztik most Európa népeit. A béke felé egy biztos út vezet: a népek akaratának szabad megnyilvánulása. Nem a­­kiválasztottak, nem a generálisok, a copfos­z diplomaták és a tehetetlen államférfiak hiivatottak a megoldást megtalálni, hanem a dolgozó és vérző nép. A békének egyik föl­tétele: a népakarat döntő szerepe az állami­­életben. Mert minden nép ma csak egyet akar: becsületes békét. Minden jel arra mutat, hogy az az állam,­­amely eddig, a hadiszerencse ragyogása ide­jén, nagyon is távol állt a demokráciától, Németország, immár az események súlya,­­alatt új útra tér. Hertling és Hintze, a német birodalom kancellárja és külügyeinek felelős intézője, távoznak helyükről. Velük meg­szűnik a vezérkar uralma, amelynek ők csak palástul szolgáltak. A német alkotmány tel­jes átalakulás előtt áll. A parlament több­sége magához ragadja a­ hatalmat. Parla­menti pártok vezetői lesznek a miniszterek, a parlament fog kormányozni, nem a vezér­kar és más felelőtlen tényezők. És ha ez valóban bekövetkezik, akkor el lehet mon­dani, hogy Németországot a nép bizalmi emberei kormányozzák. Mert a német parla­ment a nép parlamentje. A német parlament többségi blokja a német nép becsületes kép­viselete. A baj mindeddig az volt, hogy a parlamentnek nem volt tényleges hatalma, a kormány nem volt felelős a parlamentnek, a kormány tagjai nem a parlamentből kerül­tek ki, hanem a bürokráciából a császár kegye révén. Hertling és Hintze bukása a bürokrata és katonai rezsim bukását jelenti., Hatalmas lépés ez a béke felé, mert eltávo­lítja a békekötés útjából azt az akadályt, amelyre az antant folyton hivatkozott­a Németország autokratikus államformáját. Mit látunk azonban Magyarországon? Itt ugyan látszólag parlamenti uralom van. De csak látszólag. A magyar parlament szuve­rén volt mindenka a jogfosztás terén, a ki­zsákmányolás törvényes szervezésében és védelmében. De soha semmi befolyása a kül­politikára nem volt! A külügyminiszter épp oly kevéssé felelős a magyar parlamentnek, mint a német külügyminiszter a birodalmi gyűlésnek. A magyar parlamentnek a kül­politikában nincs szava: az évente egy-két hétre egybegyűlő delegáció csak cifraság. De mi haszna is volna a felelősségnek ! A magyar parlamentben nem a nép akarata nyilvánul meg. Ezek az urak nem a nép bizalma alapján ülnek a parlamentben, ha­nem a jópénzek, a korrupció, az erőszak alapján. Nem a magyar nép többsége, hanem a választójoggal fölruházott kiváltságosok keskeny rétege választotta őket. A munka­párt, amelynek felelőtlen vezére, a vérben telhetetlen Tisza István, a parlamenti több­ség jogán döntően beavatkozik a monarchia külpolitikájába és azt a háborúban való további kitartás útjára igyekszik terelni, a­­ munkapárt 345.000 ember megvásárolt sza­­­­vazatából bírja mandátumait. Wekerle pedig,­­ Magyarország elaggott miniszterelnöke, akit név szerint felelős a monarchia külpolitiká-­­jáért, még ennek a nyomorult parlamentnek­ is csak egy elenyésző töredékének támogatá­sával rendelkezik. És ez a két úr Bur­kínnal, ezzel a tehetségtelen, unalmas strohmannal egyetemben tesznek - vesznek, nyilatkoznak, úgy viselkednek, mintha az ország sorsa végleg rájuk volna bízva... Szörnyű, veszedelmes­­dolog ez. Ezek a tehetetlen, szűk látókörű, csak a magukhoz hasonló társaságban forgolódó senkik álla­nak most az ország élén, most, amidőn népek sorsa dől el. Ezek a tudatlan, osztálygőgben elvakult politikusok, akik nem látják ma sem a belpolitika és külpolitika elválaszt­hatatlan összefüggését, akik azt hiszik, hogy ma is országrészek nagyúri cserélgetésével lehet a világ sorsát elintézni. Nem, jó urak, csalódni fognak! Amint Hertling és Hintze

Next