Népszava, 1918. október (46. évfolyam, 229–255. sz.)

1918-10-03 / 231. szám

kozólag a berni és leedsi szakszervezeti kon­gresszusokon megállapított elvek szerint. 3. Semmiféle annexió. Szerbia, Montenegró és Belgium újból való helyreállítása. 4. Semmiféle hadikárpótlás. A háború alatt földúlt kis országok nemzetközi alapból föl­építendők, amelyhez valamennyi hadviselő állam hozzájárulni tartoznék. 5. A keleti kérdések újból való rendezése a népek önrendelkező joga alapján. A bresn­­tovski és bukaresti békeszerződések felül­vizsgálása egy általános kongresszuson, amelyre a szovjet­ kormány is meghívandó, elismerése az ukránok, lengyelek, litvánok, lettek és estek önrendelkező jogának. Ami különösen a lengyeleket illeti, Magyarország és Ausztria jelentse ki, hogy a lengyel nép állami jövendőjét nem akarja Németország­gal való egyoldalú megállapodásokkal sza­bályozni, hanem a lengyel nép Varsóba egy­behívandó, az általános választójog alapján megválasztandó nemzetgyűlésen saját maga döntsön állami jövőjéről. 6. A béke érdekében Magyarország és Ausz­tria már 1915-ben hajlandónak nyilatkozott, hogy Olaszországnak területi engedményeket egyen. A pápa 1917 augusztus 1-i békejegy­zékében annak a meggyőződésének adott ki­fejezést, hogy a béke csak úgy jöhet létre, ha Magyarország és Ausztria és Olaszország a közöttük vitás területi kérdéseket „békü­lékeny szellemben megvitatják oly módon, hogy a lehetőségek és a méltányosság szem előtt tartásával, az illető népek óhajaival számolva, külön érdekeiket az emberi társa­dalom összessége javának rendelik alá". E fölfogásnak megfelelően Magyarország je­lentse ki, hogy hajlandó a délvidéki vitás területi kérdésekről az olasz és délszláv nép önrendelkezési joga alapján tárgyalni. 7. Magyarország és Ausztria nemzetiségei kölcsönös viszonyának rendezése, e nemzets­égeknek külön joga legyen. Tekintettel azon­ban az ellenséges népeknek arra az aggodal­mára, hogy Magyarország és Ausztria szá­mos nemzetiségeinek mostani közjogi hely­zetével való elégedetlensége jövőben Európa­­ békéjét veszélyeztetné, jelentse ki az osztrák kormány, hogy hajlandó a nemzetiségeknek a birodalomhoz való viszonyát valamennyi nép szabadsága és önkormányzata alapján újjáalakítani. E végből a kormány terjesz­szen a törvényhozó testületek elé mindenek­előtt javaslatot az egyes nemzetek külön kép­viseleteinek megalakításáról. Ezek a külön nemzeti képviseletek, amelyeknek tagjai az illető nemzethez tartozó, az általános és egyenlő választójog alapján megválasztott képviselőkből kerülnének ki, egyrészt kidol­gozná a létrehozni kívánt külön nemzeti kö­zösség alkotmány- és közigazgatási terveze­tét, másrészt a birodalom különböző nemze­teivel megegyezést létesítene arra nézve, mely ügyek lennének közösöknek tekinten­dők és milyen közös törvényhozói szerv volna létesítendő e közös birodalmi és közigazgatási ügyek intézésére. Jelentse ki a kormány, hogy hozzá fog járulni minden olyan meg­oldáshoz, amelyben az egyes nemzetek fönt­említett külön képviselete egymás között megegyezik. Az indítványozók fölszólítják a Házat, hogy 26 tartó bizottságot válasszon és utasítsa, hogy tizennégy napon belül tegyen jelentést. A szerdai ülés folyamán Seitz képviselő (szociáldemokrata) éles szavakban tiltakozott az ellen, hogy a bécsi cenzúra a szociáldemo­krata békejavaslat egyes pontjait letiltotta és követelte ezeknek a javaslatoknak azonnali ki­nyomatását és a cenzúra tilalmának azonnali megszüntetését. Seitz javaslatait elfogadták. További eicejavaslatok. A szerdai ülésen, a kormánynyilatkozat fö­lött való vita megindulása előtt még a követ­kező indítványokat olvasták föl: Glembinszki, Stanek, Korosec és társai In­dítványa aziránt, hogy a cs. és kir. kormány adjon a parlament előtt kimerítő fölvilágo­sít­ás­okat a békekérdésről és ismertesse a né­pek önrendelkező jogára vonatkozó állás­pontját. Tájékoztassa a parlamentet a­ gazda­sági és politikai helyzet felől is. Dascynski, Tertipl, Glembinszki és elvtár­saik javaslatot tesznek a békeakcióra vonat­kozóan. Követelik a független, az összes len­ggyel részekből álló lengyel állam helyreállí­tását, külön tengerparttal és Sziléziával. Ofner képviselő javaslata követeli, hogy a külügyminiszter mielőbb hívja össze az osztrák és magyar képviselőket, hogy közö­sen megtárgyalják a békefeltételeket és kü­lönösen Wilson I1 pontját vegyék beható tárgyalás alá a teljesíthetőség szempontjá­ból. Tissa bessenia­ útja, dolgában Korosec, Stanek és társai a minisz­terelnökhöz a következő kérdéseket intézik: 1. Gróf Tisza István mint homo regius és az osztrák kormány előzetes tudtával utazott le Horvátországba, Boszniába és Dalmáciába? Milyen utasításokat vitt magával? 2. Ha a cs. kir. kormány dezavuálja Tiszát, hogyan magyarázza, hogy cs. kir. és cs. és kir. hivatalnokok Zárában, Sarajevóban Tisza grófnak egész utja alatt rendelkezésre állot­tak? Ki felelős ebben az esetben, ha megha­talmazás nélkül idegenek hivatalos intézmé­nyekkel visszélnek? 3. Hozzájárult-e vagy bátorította-e a kormány a déli tartományok Magyarországhoz való kap­csolása tervéhez. Mi a kormány programja Bosznia és­ Hercegovina kérdésében? Össze­egyeztethetőnek tartja-e az osztrák kormány Tisza hivatalos küldetésével, hogy Tisza oly fönhéjázóan viselkedett és ilyen módon nyi­latkozott az osztrák parlamentről és Szerbia határainak szabályozásáról? Úgy találja-e a kormány, hogy ilyen férfiak alkalmazása, mint aminő Tisza és az ilyenfajta viselkedés erősíti délen a monarchia és a dinasztia tekintélyét ú­jabb programunk. Ami Bosznia Ma­gyar­ország­hoz való csatolásának tervét illeti, azért nem­csak a magyar államférfiak felelősek, hanem az osztrák kormány is. A szónok hangsúlyozza végül a csehek teljes szolidaritását délszláv testvéreikkel és a lengyelekkel, majd kijelenti, hogy a béke egyetlen útja: Wilson pontjainak el­fogadása. Zajos tetszéssel és tapssal fogadták Stanek beszédét. Az elnök a beszéd végén rendreutasí­totta, Stanekot. Ezután Waldner képviselő kijelenti, hogy vissza kell utasítania a német birodalom ellen kitört gyű­löletet, amelyet az imént hallottunk a szónok­tól. A délszláv kérdésről kijelentette a szónok, hogy a németek hozzájárulnak a horvát meg­oldáshoz, de csak akkor, ha állami pozíciónk föladásáért anyagi ellenértéket kapunk, fő­képen pedig ha Ausztriának az új állam terü­letével való szabad forgalma örökre és korlát­lanul biztosíttatik. Korosec dr. képviselő szlovén nyelven kezdi a beszédét, azután németül folytatva az élel­mezési kérdésekről és azokról a nehézségekről beszél, amelyek meglazítják a társadalmi ren­det Burián gróf jegyzékéről kijelenti, hogy ebből ki lehet olvasni a békevágyat, az őszinte békés szándékot azonban nem. Csak az akarja a békét őszintén, aki Ausztria-Magyarország népeinek is megadja az önrendelkezés jogát. Még­ kevésbé fejezte ki az igazi békeakaratot a miniszterelnök. Hussarek báró megkésett a nemzeti autonómiájával. A szónok ezután Tisza István grófnak a délszláv területeken tett utazásáról beszél és ezt mondja: Hogy Tisza István gróf mint homo regius utazott, kiderül Sarkotio tábornok beszédéből, azonkívül az utazás fo­­lyamán fölmerült más jelenségekből is. Ho­gyan lépett föl ez a homo regius Sarajevóban is és hogyan fogadta a politikusokat? Még szék­kel sem kínálta meg őket! Úgy kellett előtte állatiok, mint az iskolásgyerekeknek. Tisza gróf helytelennek mondta a memorandumot, a népek önrendelkező jogát pedig hamis pénz­nek, végül pedig a következő kijelentést tette: „Meglehet, hogy el kell pusztulnunk, mielőtt azonban elpusztulnánk, elég hatalmunk lesz hozzá, hogy szétmorzsoljunk benneteket." (Za­jos fölháborodás a délszlávoknál és a csehek­nél.) Tisza gróf annyira elragadtatta magát haragjában, hogy öklével rácsapott a memo­randumra, amelyet hülyeségnek mondott. Más politikusokkal szemben sértő módon nyilatko­zott az osztrák parlamentről is. Azt mondta, hogy ha a délszlávok Magyarországban lenné­nek, kirúgná őket. Elmúltak azok az idők, ami­kor a grófok kidobhatták a népet, de jöhet olyan idő is, amikor a népek fogják a grófokat kirúgni. (Zajos helyeslés a délszlávoknál és a cseheknél.) Azt is mondta, ha a délszlávok azt hiszik, hogy a szerbek segíteni fognak nekik, akkor Szerbia olyan kicsiny ország lesz, hogy Bulgária mindennap megeheti reggelire. A délszlávok örökké hálásak lesznek azért, hogy a császár és király ilyen embert küldött hoz­zájuk. Tisza gróf­­eljárása a legnyugodtabb délszláv embert is nyugtalanságba ejtette és fölháborította. A délszlávok hálásak érte bosz­niai testvéreiknek, hogy ők, akik négy esz­tendő óta szabadságuktól megfosztva élnek, most mégis főleg bátrak voltak hozzá, hogy Tisza grófnak kinyilatkoztassák a népek ön­rendelkezési jogához való ragaszkodásukat. (Zajos tetszés, taps és zsi­­ó-kiáltások a cse­heknél.) Hau­ser képviselő: Ausztriát évszázadokon át összefűzték az öröm és a szenvedés. Balgaság lenne most és vétek nem csupán a közös érde­kek ellen, hanem az egyes népek szempontjá­­­ból is, ha most elválnánk. A miniszterelnöknek a délszlávokkal szemben követett politikáját a keresztény­szociálisok helyeslik és hajlandók támogatni is. Ami a cseh kérdést illeti, ezek vo­nakodtak eddig a németekkel tárgyalni. Tertil képviselő kijelenti, hogy nem akar stratégiai fejtegetésekbe bocsátkozni a bulgá­riai eseményekről, követeli azonban, hogy a megtévesztés rendszerét váltsa föl a valóság­nak megfelelő felvilágosítás rendszere. A miniszterelnök beszédére reflektálva kije­lenti a szónok, a lengyelek azt az álláspontot képviselik, hogy a lengyelek jövőjének irányí­tásába nem csupán a volt kongresszusi Lengyel­ország és Osztrák-Lengyelorszá­g lakóinak van beleszólásuk, hanem a német birodalom lengyel népének is. Tusar képviselő a belső politikai helyzet fej- Vita a békéről» * önveneratkexS jogot a népe/m­ert. — „JZ szabad, demokratikus szellem diadalmene­tét senki sem dirtd­tatta már meg.4' — «Al uj magyar* választójogi tömény a magyar Állam Hattyúdala," képmutató frázisokkal beszélnek a békéről, Stanek képviselő cseh nyelven kezdte a be­szédét. Azután németül így folytatta: A világ­háború, melyben egyik oldalon a központi ha­talmak vannak, a má­sik oldalon pedig a de­mokraták, azokat taszítja romlásba, ak­ik rá­szolgáltak. A csehek, akiket eddig Ausztria leigázott, egyetlen csepp vért sem ontottak ön­ként a központi hatalmakért. Ellenben a cseh­tót légiók az emberiség eszményeiért harcoltak és egyedül az ő érdemük, hogy Franciaorszá­got nem rabolták ki még jobban a németek, hogy Paris és Calais nem lett a németek zsák­mánya. Teu­ff­el képviselő: Ez gyalázatos beszéd! A legnagyobb gazdág! (Viharos ellentmondások a cseheknél.) Soukop képviselő fölragad egy aktatáskát a miniszterek asztaláról és Teuffel képviselő felé dobja, Lily képviselő pedig egy íróasztali készlet egyik részét dobja feléje. Állandóan nagy zaj. Az elnök sajnálkozását fejezi ki a történteken. Állandó közbeszólások és nagy z­aj. Stanek képviselő folytatja: A szabad demo­kratikus szellem diadalmenetét senki sem ál­líthatja már meg. A németek és a magyarok amint azonban egyik szövetségesük bátorkodik a béke felé nyújtani a kezét, azonnal torkon ragadják. Most alattomosan arra hívnak föl bennünket, segítsünk nekik a vérontásnak vé­get vetni. A végcél azonban mindig: csak a német-magyar hegemónia és a nemnémet és nem magyar népek leigázása. Ehhez másutt ke­ressenek szövetségeseket, ne az osztrák népek­nél. A szónok éles szavakkal fakad ki az új magyar választójogi törvény szentesítése miatt, amelynek az a tendenciája, hogy Magyaror­szág­ nem magyarajkú népeinek nemzeti poli­tikai létét teljesen megszüntesse. A szentesített magyar választójogi törvény a magyar állam hattyúdala. Mi a három szláv állam frontját akarjuk Danzigtól Prágán át az Adriáig. A cseh-tót kérdés részleges megoldása ellen, amely csak a Lajthán innen vagy csupán a magyar területen levő cseh-tót népre terjedne ki, előre is tiltakozunk. Wichtl képviselő: És mi van a cseh-néme­tekkel? Stanek képviselő: Az az ön gondja. A cseh­tót állam, amely a magyarországi tót földet földrajzi határai közé foglalja, legminimális­s ÍM Jü‚X ‚£ SiA'^Ä 5

Next