Népszava, 1918. október (46. évfolyam, 229–255. sz.)
1918-10-03 / 231. szám
kozólag a berni és leedsi szakszervezeti kongresszusokon megállapított elvek szerint. 3. Semmiféle annexió. Szerbia, Montenegró és Belgium újból való helyreállítása. 4. Semmiféle hadikárpótlás. A háború alatt földúlt kis országok nemzetközi alapból fölépítendők, amelyhez valamennyi hadviselő állam hozzájárulni tartoznék. 5. A keleti kérdések újból való rendezése a népek önrendelkező joga alapján. A bresntovski és bukaresti békeszerződések felülvizsgálása egy általános kongresszuson, amelyre a szovjet kormány is meghívandó, elismerése az ukránok, lengyelek, litvánok, lettek és estek önrendelkező jogának. Ami különösen a lengyeleket illeti, Magyarország és Ausztria jelentse ki, hogy a lengyel nép állami jövendőjét nem akarja Németországgal való egyoldalú megállapodásokkal szabályozni, hanem a lengyel nép Varsóba egybehívandó, az általános választójog alapján megválasztandó nemzetgyűlésen saját maga döntsön állami jövőjéről. 6. A béke érdekében Magyarország és Ausztria már 1915-ben hajlandónak nyilatkozott, hogy Olaszországnak területi engedményeket egyen. A pápa 1917 augusztus 1-i békejegyzékében annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a béke csak úgy jöhet létre, ha Magyarország és Ausztria és Olaszország a közöttük vitás területi kérdéseket „békülékeny szellemben megvitatják oly módon, hogy a lehetőségek és a méltányosság szem előtt tartásával, az illető népek óhajaival számolva, külön érdekeiket az emberi társadalom összessége javának rendelik alá". E fölfogásnak megfelelően Magyarország jelentse ki, hogy hajlandó a délvidéki vitás területi kérdésekről az olasz és délszláv nép önrendelkezési joga alapján tárgyalni. 7. Magyarország és Ausztria nemzetiségei kölcsönös viszonyának rendezése, e nemzetségeknek külön joga legyen. Tekintettel azonban az ellenséges népeknek arra az aggodalmára, hogy Magyarország és Ausztria számos nemzetiségeinek mostani közjogi helyzetével való elégedetlensége jövőben Európa békéjét veszélyeztetné, jelentse ki az osztrák kormány, hogy hajlandó a nemzetiségeknek a birodalomhoz való viszonyát valamennyi nép szabadsága és önkormányzata alapján újjáalakítani. E végből a kormány terjeszszen a törvényhozó testületek elé mindenekelőtt javaslatot az egyes nemzetek külön képviseleteinek megalakításáról. Ezek a külön nemzeti képviseletek, amelyeknek tagjai az illető nemzethez tartozó, az általános és egyenlő választójog alapján megválasztott képviselőkből kerülnének ki, egyrészt kidolgozná a létrehozni kívánt külön nemzeti közösség alkotmány- és közigazgatási tervezetét, másrészt a birodalom különböző nemzeteivel megegyezést létesítene arra nézve, mely ügyek lennének közösöknek tekintendők és milyen közös törvényhozói szerv volna létesítendő e közös birodalmi és közigazgatási ügyek intézésére. Jelentse ki a kormány, hogy hozzá fog járulni minden olyan megoldáshoz, amelyben az egyes nemzetek föntemlített külön képviselete egymás között megegyezik. Az indítványozók fölszólítják a Házat, hogy 26 tartó bizottságot válasszon és utasítsa, hogy tizennégy napon belül tegyen jelentést. A szerdai ülés folyamán Seitz képviselő (szociáldemokrata) éles szavakban tiltakozott az ellen, hogy a bécsi cenzúra a szociáldemokrata békejavaslat egyes pontjait letiltotta és követelte ezeknek a javaslatoknak azonnali kinyomatását és a cenzúra tilalmának azonnali megszüntetését. Seitz javaslatait elfogadták. További eicejavaslatok. A szerdai ülésen, a kormánynyilatkozat fölött való vita megindulása előtt még a következő indítványokat olvasták föl: Glembinszki, Stanek, Korosec és társai Indítványa aziránt, hogy a cs. és kir. kormány adjon a parlament előtt kimerítő fölvilágosításokat a békekérdésről és ismertesse a népek önrendelkező jogára vonatkozó álláspontját. Tájékoztassa a parlamentet a gazdasági és politikai helyzet felől is. Dascynski, Tertipl, Glembinszki és elvtársaik javaslatot tesznek a békeakcióra vonatkozóan. Követelik a független, az összes lenggyel részekből álló lengyel állam helyreállítását, külön tengerparttal és Sziléziával. Ofner képviselő javaslata követeli, hogy a külügyminiszter mielőbb hívja össze az osztrák és magyar képviselőket, hogy közösen megtárgyalják a békefeltételeket és különösen Wilson I1 pontját vegyék beható tárgyalás alá a teljesíthetőség szempontjából. Tissa bessenia útja, dolgában Korosec, Stanek és társai a miniszterelnökhöz a következő kérdéseket intézik: 1. Gróf Tisza István mint homo regius és az osztrák kormány előzetes tudtával utazott le Horvátországba, Boszniába és Dalmáciába? Milyen utasításokat vitt magával? 2. Ha a cs. kir. kormány dezavuálja Tiszát, hogyan magyarázza, hogy cs. kir. és cs. és kir. hivatalnokok Zárában, Sarajevóban Tisza grófnak egész utja alatt rendelkezésre állottak? Ki felelős ebben az esetben, ha meghatalmazás nélkül idegenek hivatalos intézményekkel visszélnek? 3. Hozzájárult-e vagy bátorította-e a kormány a déli tartományok Magyarországhoz való kapcsolása tervéhez. Mi a kormány programja Bosznia és Hercegovina kérdésében? Összeegyeztethetőnek tartja-e az osztrák kormány Tisza hivatalos küldetésével, hogy Tisza oly fönhéjázóan viselkedett és ilyen módon nyilatkozott az osztrák parlamentről és Szerbia határainak szabályozásáról? Úgy találja-e a kormány, hogy ilyen férfiak alkalmazása, mint aminő Tisza és az ilyenfajta viselkedés erősíti délen a monarchia és a dinasztia tekintélyét újabb programunk. Ami Bosznia Magyarországhoz való csatolásának tervét illeti, azért nemcsak a magyar államférfiak felelősek, hanem az osztrák kormány is. A szónok hangsúlyozza végül a csehek teljes szolidaritását délszláv testvéreikkel és a lengyelekkel, majd kijelenti, hogy a béke egyetlen útja: Wilson pontjainak elfogadása. Zajos tetszéssel és tapssal fogadták Stanek beszédét. Az elnök a beszéd végén rendreutasította, Stanekot. Ezután Waldner képviselő kijelenti, hogy vissza kell utasítania a német birodalom ellen kitört gyűlöletet, amelyet az imént hallottunk a szónoktól. A délszláv kérdésről kijelentette a szónok, hogy a németek hozzájárulnak a horvát megoldáshoz, de csak akkor, ha állami pozíciónk föladásáért anyagi ellenértéket kapunk, főképen pedig ha Ausztriának az új állam területével való szabad forgalma örökre és korlátlanul biztosíttatik. Korosec dr. képviselő szlovén nyelven kezdi a beszédét, azután németül folytatva az élelmezési kérdésekről és azokról a nehézségekről beszél, amelyek meglazítják a társadalmi rendet Burián gróf jegyzékéről kijelenti, hogy ebből ki lehet olvasni a békevágyat, az őszinte békés szándékot azonban nem. Csak az akarja a békét őszintén, aki Ausztria-Magyarország népeinek is megadja az önrendelkezés jogát. Még kevésbé fejezte ki az igazi békeakaratot a miniszterelnök. Hussarek báró megkésett a nemzeti autonómiájával. A szónok ezután Tisza István grófnak a délszláv területeken tett utazásáról beszél és ezt mondja: Hogy Tisza István gróf mint homo regius utazott, kiderül Sarkotio tábornok beszédéből, azonkívül az utazás folyamán fölmerült más jelenségekből is. Hogyan lépett föl ez a homo regius Sarajevóban is és hogyan fogadta a politikusokat? Még székkel sem kínálta meg őket! Úgy kellett előtte állatiok, mint az iskolásgyerekeknek. Tisza gróf helytelennek mondta a memorandumot, a népek önrendelkező jogát pedig hamis pénznek, végül pedig a következő kijelentést tette: „Meglehet, hogy el kell pusztulnunk, mielőtt azonban elpusztulnánk, elég hatalmunk lesz hozzá, hogy szétmorzsoljunk benneteket." (Zajos fölháborodás a délszlávoknál és a cseheknél.) Tisza gróf annyira elragadtatta magát haragjában, hogy öklével rácsapott a memorandumra, amelyet hülyeségnek mondott. Más politikusokkal szemben sértő módon nyilatkozott az osztrák parlamentről is. Azt mondta, hogy ha a délszlávok Magyarországban lennének, kirúgná őket. Elmúltak azok az idők, amikor a grófok kidobhatták a népet, de jöhet olyan idő is, amikor a népek fogják a grófokat kirúgni. (Zajos helyeslés a délszlávoknál és a cseheknél.) Azt is mondta, ha a délszlávok azt hiszik, hogy a szerbek segíteni fognak nekik, akkor Szerbia olyan kicsiny ország lesz, hogy Bulgária mindennap megeheti reggelire. A délszlávok örökké hálásak lesznek azért, hogy a császár és király ilyen embert küldött hozzájuk. Tisza grófeljárása a legnyugodtabb délszláv embert is nyugtalanságba ejtette és fölháborította. A délszlávok hálásak érte boszniai testvéreiknek, hogy ők, akik négy esztendő óta szabadságuktól megfosztva élnek, most mégis főleg bátrak voltak hozzá, hogy Tisza grófnak kinyilatkoztassák a népek önrendelkezési jogához való ragaszkodásukat. (Zajos tetszés, taps és zsió-kiáltások a cseheknél.) Hauser képviselő: Ausztriát évszázadokon át összefűzték az öröm és a szenvedés. Balgaság lenne most és vétek nem csupán a közös érdekek ellen, hanem az egyes népek szempontjából is, ha most elválnánk. A miniszterelnöknek a délszlávokkal szemben követett politikáját a keresztényszociálisok helyeslik és hajlandók támogatni is. Ami a cseh kérdést illeti, ezek vonakodtak eddig a németekkel tárgyalni. Tertil képviselő kijelenti, hogy nem akar stratégiai fejtegetésekbe bocsátkozni a bulgáriai eseményekről, követeli azonban, hogy a megtévesztés rendszerét váltsa föl a valóságnak megfelelő felvilágosítás rendszere. A miniszterelnök beszédére reflektálva kijelenti a szónok, a lengyelek azt az álláspontot képviselik, hogy a lengyelek jövőjének irányításába nem csupán a volt kongresszusi Lengyelország és Osztrák-Lengyelország lakóinak van beleszólásuk, hanem a német birodalom lengyel népének is. Tusar képviselő a belső politikai helyzet fej- Vita a békéről» * önveneratkexS jogot a népe/mert. — „JZ szabad, demokratikus szellem diadalmenetét senki sem dirtdtatta már meg.4' — «Al uj magyar* választójogi tömény a magyar Állam Hattyúdala," képmutató frázisokkal beszélnek a békéről, Stanek képviselő cseh nyelven kezdte a beszédét. Azután németül így folytatta: A világháború, melyben egyik oldalon a központi hatalmak vannak, a másik oldalon pedig a demokraták, azokat taszítja romlásba, akik rászolgáltak. A csehek, akiket eddig Ausztria leigázott, egyetlen csepp vért sem ontottak önként a központi hatalmakért. Ellenben a csehtót légiók az emberiség eszményeiért harcoltak és egyedül az ő érdemük, hogy Franciaországot nem rabolták ki még jobban a németek, hogy Paris és Calais nem lett a németek zsákmánya. Teuffel képviselő: Ez gyalázatos beszéd! A legnagyobb gazdág! (Viharos ellentmondások a cseheknél.) Soukop képviselő fölragad egy aktatáskát a miniszterek asztaláról és Teuffel képviselő felé dobja, Lily képviselő pedig egy íróasztali készlet egyik részét dobja feléje. Állandóan nagy zaj. Az elnök sajnálkozását fejezi ki a történteken. Állandó közbeszólások és nagy zaj. Stanek képviselő folytatja: A szabad demokratikus szellem diadalmenetét senki sem állíthatja már meg. A németek és a magyarok amint azonban egyik szövetségesük bátorkodik a béke felé nyújtani a kezét, azonnal torkon ragadják. Most alattomosan arra hívnak föl bennünket, segítsünk nekik a vérontásnak véget vetni. A végcél azonban mindig: csak a német-magyar hegemónia és a nemnémet és nem magyar népek leigázása. Ehhez másutt keressenek szövetségeseket, ne az osztrák népeknél. A szónok éles szavakkal fakad ki az új magyar választójogi törvény szentesítése miatt, amelynek az a tendenciája, hogy Magyarország nem magyarajkú népeinek nemzeti politikai létét teljesen megszüntesse. A szentesített magyar választójogi törvény a magyar állam hattyúdala. Mi a három szláv állam frontját akarjuk Danzigtól Prágán át az Adriáig. A cseh-tót kérdés részleges megoldása ellen, amely csak a Lajthán innen vagy csupán a magyar területen levő cseh-tót népre terjedne ki, előre is tiltakozunk. Wichtl képviselő: És mi van a cseh-németekkel? Stanek képviselő: Az az ön gondja. A csehtót állam, amely a magyarországi tót földet földrajzi határai közé foglalja, legminimáliss ÍM Jü‚X ‚£ SiA'^Ä 5