Népszava, 1918. október (46. évfolyam, 229–255. sz.)

1918-10-29 / 253. szám

1918 október 30. N NÉPSZAVA számmal jelentek meg. Palágyi Menyhért hosszabb beszéddel okolta meg három pontból álló indítványát. A három pont a következő: 1. A Petőfi Társaság kimondja, hogy csatla­kozik a nemzeti tanácshoz; 2. a Petőfi-kultusz reformálandó, mert a Társaság eddigi műkö­désében a világszabadság költőjének politikai szelleme nem jutott kellő módon kifejezésre; ezután a Társaság minden gyűlése Petőfiben a világszabadság költőjét ünnepelte; 3. minthogy az eddigi 67-es kormányok szabadon engedték a magyar kultúra és magyar nemzet megrá­galmazását a külföld előtt, a Petőfi Társaság küldjön ki állandó bizottságot, mely gondos­kodjék a magyar kultúra és a magyar nemzet becsületének m­egoltalmazásáról. A közgyűlés nagy tetszéssel fogadta Palágyi Menyhért beszédét, mely után élénk vita in­dult meg. Herczeg Ferenc elnök azzal próbált érvelni az indítvány ellen, hogy a társaság nem foglalkozhatik politikával. Ezt a fölfo­gást azonban a közgyűlés nem helyeselte és egyhangúan fogadta el Palágyi indítványát azzal a módosítással, hogy a társaság üdvözli a nemzeti tanácsot. Az egyhangú határozat ki­mondása után Herczeg Ferenc bejelentette az elnökségről való lemondását azzal a megoko­lással, hogy az ő exponált politikai helyzete mellett nem tartja megférhetőnek a maga föl­fogásával az elnöki tisztet. Később azonban lemondását fölfüggesztette a társaság legköze­lebbi üléséig. A vidék csatlakozása. Egerből, Kassáról, Zentáról, Debrecenből, Dunaharasztiról, Monorról, Szepesből, Nyíregy­házáról, Marosvásárhelyről, Magyaróvárról ás Pécsről a munkásság és polgárság csatlakozá­sát jelentik a nemzeti tanácshoz. Helyszűke miatt legközelebb hozzuk a részletes tudósítást. 8 M béke ügye. * Mi osí­rák ?m­iniszt&T*elnöke mszgított ki a tárgyalásokat a nemzeti tanácsokkal. Lammasch osztrák miniszterelnök — amint „Az Est" jelenti — a következőket mondotta a békéről: Az új kormány feladata és pro­gramja az, hogy a centralisztikus Ausztriát megrázkódtatás nélkül átalakítsa önálló nem­zeti államokká. Teljességgel az önálló nemzeti­ államok álláspontján vagyok és rögtön meg­kezdem a tárgyalásokat a nemzeti tanácsokkal, illetőleg kormányokkal, tehát Wilson fölfogásai értelmében a párisi cseh kormánnyal is. A kép­viselőház ülését elhalasztjuk keddről csütör­tökre és ezen az első ülésen az új kormány programatikus nyilatkozattal fog bemutat­kozni. Addig más programszerű nyilatkozatot nem teszünk. Arra a kérdésre, vagy van-e ki­látás arra, hogy a csehek és a délszlávok, akik még egy likvidációs kormányba sem akartak megbízottakat delegálni, nem fognak az új kormány útjába akadályokat gördíteni . Lammasch azt felelte: azt hiszi, hogy a népek nemcsak hogy akadályokat nem gördítenek utunkba, hanem egyenesen jóindulattal van­nak iránya­ikba. Gróf Silva~Tanouca nyilatkozata. G gróf Sylva­ Tarouca osztrák földmivelésügyi miniszter a következőket mondotta a béke­­jegyzékről: Wilsonhoz intézett jegyzékünk alapvonalaiban már tegnapelőtt megvolt, végső szövegezésére azonban csak tegnap került a sor. A jegyzék tartalmáról megtudtam vala­mit egy beszélgetésből, amelyet Windischgrätz Lajos herceg külügyminiszteri első osztály­főnökkel folytattam. Váraszunk irányelveit még gróf Rurián volt külügyminiszter ismer­tette a 1z osztrák delegáció külügyi bizottságá­nak utolsó titkos ülésén. Eszerint válaszun­k­ka.Mi utalni akartunk arra, hogy a népek ön­állóvá tételét az osztrák kormány a császári manifesztum tanúsága szerint már megkezdte. Minthogy azonban Ausztria szláv népei, ame­lyeket Wilson bíráknak tett meg, kormányaink akciójával szemben az osztrák kormány eddigi engedményeit, tehát a manifesztumot sem tekintették elégségesnek, külügyi kormányunk­nak arra kellett magát, elhatároznia, hogy egy lépéssel tovább menjünk. Ezt megerősítette előttem herceg Windischgrätz is. Jegyzékünk eltér a császári manifesztum álláspontjától. A cseh vezérek f­ázisba utaztak. (Bécs, október 28.) Zürichből táviratozzák: Kramatz, Klofatí és Stanek, a cseh szövetség vezérei Svájcból ma Parisba utaztak, hogy a francia fővárosban részt vegyenek a cseh­szlovák kormány tanácskozásain. Azok az erők, amelyek eddig is útjába állottak a demokráciának és amelyeknek életérdeke az, hogy meg ne gyöngüljön a magyar feudalizmus osztályuralma — most ismét összefogtak és ismét időleges sikert arattak. Egyelőre megakadályozták Károlyi Mihálynak miniszterelnökké való kinevezé­sét. Károlyi Mihály bécsi utazása azzal ért véget, hogy­­ a király megbízta József fő­herceget a kibontakozás munkájának veze­tésével. Azokat a politikusokat, akiket a helyzetre vonatkozóan a király már meghall­gatott,­­József főherceg újra meg fogja hall­gatni s a király csak akkor fog dönteni a kinevezendő kormány elnökének személyére és programjára vonatkozóan. Hogy ennek a fölösleges ismétlésnek és veszedelmes halo­gatásnak mi a célja, azt mindenki sejtheti és legjobban azok tudják, akik Károlyi meg­bízatását megakadályozták. József főherceg vasárnap este érkezett Bécsből Budapestre, hétfőn proklamációt bocsátott ki, amelyben megbízatásának célját ismerteti s ugyancsak hétfőn meg is kezdte a politikusok hosszú sorának a kihallgatását. Elsőnek természe­tesen Wekerlét és Tiszát hallgatta meg a fő­herceg és a kihallgatottak között ott volt Lukachich tábornok is, akinek a most kezde­ményezett kibontakozó akcióban az a szerepe van, hogy Budapest karhatalmi parancs­noka ... Tisza után jelent meg a főhercegnél Károlyi Mihály gróf, az ő hosszabb tanács­kozásuk után pedig Batthyány Tivadar gróf és Lovászy Márton dr. együttesen mentek a főherceghez és körülbelül ötnegyedóra hos­szat tárgyaltak vele. Meghallgatta még a főherceg a délután folyamán Hadik Jánost,­­Szterényi Józsefet, Pal­la­vi­cini Györgyöt, Szmrec­sányi Györgyöt, majd Vázsonyi Vil­most és Apponyi Albert grófot. Föltűnést keltett, hogy az előre megállapított sorrend és időpont ellenére József főherceg már hét­­ő­án fogadta Károlyit, Batthyányt és Lovászy Mártont. Ezek a politikusok dél­előtt fél 12 órakor fölmentek József főherceg palotájába, ahol József főherceg előbb Károlyit, majd azután mind a három poli­tikust együtt­esen fogadta. Károlyi és társai az országban az utolsó huszonnégy óra alatt történt váratlan eseményekről tettek a fő­hercegnek jelentést. József főherceg hétfőn délután kihallgatásra kérette Garami Ernő és dr. Kunfl Zsigmond elvtársakat. Elvtársaink a következőket mondották el József főhercegnek: Mint a­ Magyar Nemzeti Tanács tagjai, bejelentették megjavatásukat a tanácsnak és miután az fölhatalmazást adott nekik, eljöttek József főherceghez s elmondották neki a politikia helyzetről való fölfogásukat. Elvtársaink kifejtették, hogy amikor a né­met dinasztia is kénytelen a népuralom és parlamentarizmus spanyol fala mögé el­vonulni a világ szeme elől, igen nagy visz­szatetszést keltene az, ha bármifajta címen a dinasztia valamelyik tagját állítanák akármilyen formában az ország élére. A katonai diktatúra nyílt vagy leplezett for­mája pedig egyenesen gyilkos hatású volna Magyarország nemzetközi helyzetére, hi­szen Németországban is kénytelenek az ál­lamhatalom éléről minden militarista jel­legű tényezőt eltávolítani. Miután a­ régi külső és belső politika megbukott és új politikára van szükség: erkölcstelen és rö­vidlátó eljárás az, amely az új politika ke­resztülvitelét a régi rendszer lejárt, kom­promittált embereire akarja bízni. Akár Hadik­ János, akár Apponyi Albert cé­gére alatt készülne az ilyen megoldás: az ország népe a legnagyobb bizalmatlanság­gal fogadná. De nincs is értelme ily meg­oldásnak, mert hiszen nem ezek a politiku­sok és nem azok az osztályok, amelyeket ezek a politikusok képviselnek, az ország demokráciájának és békevágyának igazi szószólói. Attól a forradalomtól, amelyet a Tiszák, Apponyik, Vázsonyik csinálnának egy Károlyi-kabinet ellen, ugyancsak nem kellene senkinek sem tartania. Elvtársaink azután igen nyomatékosan hangsúlyozták a következőket: A Magyar Nemzeti Tanács kiáltványá­ban jelzett program az a minimum, ame­lyet a szociáldemokrata párt ma még el­fogad, de két hét múlva talán már ez is kevés lesz. Úgy­hogy ebben a pillanatban kell megbízni Károlyit a kormányalakí­tással, akit ma a demokratikus közvéle­mény az egyedül elfogadható miniszter­elnöknek tekint. Ez a Károlyi-kormány vegye programjába a nemzeti tanács köve­teléseit, hajtsa azokat haladéktalanul végre és a szociáldemokrata párt, anélkül, hogy a kormányban részt venne, e program keresztülvitelében minden erejével támo­gatná ezt a kormányt, ha benne egyénileg megbízható, politikailag nem kompromit­tált és demokratikus gondolkodású szak­emberek volnának a miniszterek a Ká­rolyi-párt és a radikális párt tagjai mel­lett. Elvtársaink rámutattak arra, hogy a szociáldemokrata párt nem kíván részt­venni a kormány megalakításában és egy ilyen, a szociáldemokrata párt támogatá­sát kívülről megkapó Károlyi-kormány ellen a konzervatív ellenállás sem volna olyan nagy, mint Károlyi olyan kabinetje ellen, amelyben a szociáldemokraták is helyet foglalnak. Elvtársaink végül hangoztatták­ azt, hogy a tömegek elégületlensége és izgalma óráról-órára növekszik, hogy a vasárnapi események rendkívüli elégedetlenséget és elkeseredést keltettek mindenfelé és hogy­ már órák kérdése csak oly­­események el­következése, amelyekért senki sem vállal­hat felelősséget. Ez alapon a szociáldemo­krata munkások a Magyar Nemzeti Ta­nács nevében követelték, hogy a radikális demokrácia­ra az azonnali fegyverszünet programjával Károlyit nevezzék ki mi­niszterelnöknek, Garami és Kunfi elvtársak után. Jászi Oszkár jelent meg József főhercegnél. Jászi Oszkár a Népszava munkatársának kérésére a kö­vetkezőkben vázolta a kihallgatásán történ­teket : - Elmondottam, hogy csak a teljes demokrácia mentheti meg Magy­arorszá­got: általános választójog, birtokreform, szociálpolitika és nemzetiségi egyenjogúsí­tás. Mindezt ugyan ma a régi pártok is hirdetik, de azoknak a politikusoknak a nevét, akik a múlt bűneiért felelősek, nem veszi komolyan sem a nép, sem a külföld. Ezzel a megállapítással távolról sem aka­rom kétségbevonni ezen újdonsült demo­kraták jóhiszeműségét. Csak arra kíván­tam rámutatni, hogy lélektani képtelenség például a nemzetiségi békepolitikát re­mélni attól az Apponyi Alberttől, ettől a különben nemes jellemű és fényes tehet­ségű politikustól, aki egész életét a­ sovi­niszta, magyar politikának szentelte. Lehet-e hinni továbbá, hogy az ántánt, amely nem hajlandó a Hohenzollernekkel tárgyalni, hajlandó lesz a magyar junke­rekkel és feud­alistákkal szóba állani, akik­nek népellenes politikáját a külföld alapo­san ismeri? Ezért lehetetlen minden kon­centráció a régi pártokkal, nem pedig gyű­lölködésből vagy pártintrikából. A bolse­vizmust csak úgy lehet elkerülni, ha a korona a forradalom élére áll abban az * * József főherceg társai a kibontakozásról. * * Mi SSpSewS vasárnap Sáesben ? — A nesset! tanács állásfig­alása. — Xásset főherceg proklamásiája a nemzzeffrez és a kirély hadparantsa a flottához és a hadsereghez. A ftfrendtház rendjelwhli Ülésben foglalkozik a politikai helyzettel.

Next