Népszava, 1918. október (46. évfolyam, 229–255. sz.)

1918-10-31 / 255. szám

2LLVL évfolyam. AZ ELŐFIZETÉS ÁR­A: egy évre 48.— tor. | negyed évre K.— kor. fél évre......... 21—kor. | egy hóra ....... 4.—kor. egy hétre ....... 1 korona. EGYES SZÁM ÁRA 16 FIX.XVB. Budapest, 1818 október 31. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: Vm. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Fölhívás a katonákhoz! A Magyar Nemzeti Tanács a katonákhoz a következő fölhívást intézte: Katonák! Zágráb város katonai parancsnoka, Snja­rics, gyalogsági tábornok és Mihaljevics táborszernagy, kerületi parancsnok, napi­parancsot adtak ki. Ebben kijelentik, h­ogy az egész délszláv haderő, a meg­szűnt közös hadseregnek és a horvát honvédségnek összes csapatai a dél­szláv Nemzeti Tanács rendelkezésére bocsát­ják magukat és a délszláv Nemzeti Tanácsot ismerik el a törvényes kormánynak. Az eddigi kormány és az eddigi hatóságok át­adták az egész hatalmat a hadsereg által is elismert Nemzeti Tanácsnak Prága város katonai parancsnoka, Kestra­nek táborszernagy október 28-án az egész csehországi katonai hatalmat a cseh-szlovák Nemzeti Tanács rendelkezésére bocsátotta. Az eddigi kormány­ha­tóságok erre elhagyták eddigi helyüket és a kormányhatalmat a Nemzeti Tanács vette át... • Miért tilos az Budapesten, ami meg­engedett dolog Prágában, Zagrebben? Hát a magyar nemzet még most is az utolsó nép maradjon? Magyarország határai védtelenek. A ma­gyar csapatokat nem a határra küldik, hogy őrt álljanak addig, amíg a békét meg tudjuk kötni és a rögtönös fegyverszünetet elérjük, hanem idehozzák Budapestre, hogy a Magyar Nemzeti Tanácsot, amely rögtönös békét, teljes függetlenséget, önálló magyar hadsereget, magyar külügyet, népuralmat és szociális igazságot akar a dol­gozó és szenvedő tömegeknek, a mindenfajta szegénységnek, letörje és mozgalmát vérbe­fojtsa. Katonák, szégyen és gyalázat, hogy ami­kor körülöttünk minden nemzet egységesen harcol szabadságáért, önállóságáért, a nép­jogokért és a békéért, Magyarországon még mindig azok a bécsi cselédek és háborús uszí­tók parancsolnak, akik benneteket, katoná­kat, arra akarnak fölhasználni, hogy vérbe­fojtassák veletek a Magyar Nemzeti Tanács­nak azt a mozgalmát, amely nektek is azon­nali fegyverszünetet, jogot, kenyeret, sza­badságot akar kivívni. Katonák, a közös hadsereg megszűnt, az osztrák-magyar monarchia megszűnt, ti an­nak a független és demokratikus Magyaror­szágnak vagytok katonái, amelyet a Magyar Nemzeti Tanács képvisel. A délszlávokná­l, a cseh-tótoknál egyetlen csöpp vért nem on­tottak a nemzeti függetlenségért és a nép­uralomért, mert a katonaság a Nemzeti Ta­nács mellé állott. Katonák, ezt a példát kell nektek is követnetek! Őrizzétek meg a múl­hatatlanul szükséges katonai fegyelmet és rendet, mert a Magyar Nemzeti­­Tanács nem polgárháborút és fölfordulást akar, hanem azt, hogy a fegyveres és fegyvertelen népnek egész szervezett és fegyelmezett ereje alap­ján polgárháború és vérontás nélkül kerül­jön a hatalom a Magyar Nemzeti Tanács­nak, mint az egész nemzet és nép törekvései letéteményeseinek kezébe! Katonák, a fegyelem megbontása­ nélkül szervezkedjetek, válasszatok megbízottakat, akik utján a Magyar Nemzeti Tanáccsal érintkeztek és követeljétek, hogy az egész haderő ismerje el a Magyar Nemzeti Taná­csot az oredoff jogos és törvényes képvisele­tének. Katonák, ne ontsátok polgártársaitok vérét. Ne használjátok fegyvereteket, h­a kikü­l­denek benneteket azért, hogy a független Magyarországért, népuralomért és azonnali fegyverszünetért harcoló testvéreitek moz­galmát vérbe fojtsátok! Katonák, ne lőjjetek testvéreitekre, anyái­tokra, ne ontsatok Budapest utcáin magyar vért! A ti helyetek nem a régi rendszer, a Tiszák és Andrássyk (a bécsi lakájok s nép­ellenségek) oldalán van, hanem a mienken! Legyetek a Magyar Nemzeti Tanács Katonái! Katonák, a Magyar Nemzeti Tanács a nemzetek és népek önrendelkező joga alapján áll. Megadja, ezt a jogot minden népnek, hogy megkövetelhesse a magyar nép számára is! Külföldön, Csehországban, Ukrajnában magyarországi csapatokat akar­nak fölhasználni arra, hogy az ottani népek szabadságmozgalmait letiporják és vérbe­fojtsák! Magyar katonák, ne legyetek a sza­badság hóhérai, a nemzeti függetlenség porkolábjai. A magyar nép testvéri egyet­értésben akar élni, a szabadság és nemzeti függetlenség kölcsönös elismerése alapján valamennyi néppel. Katonák, tartsatok fegyelmet! Szervezked­jetek! Provokálásnak be ne ugorjatok! Várjátok a Magyar Nemzeti Tanács pa­rancsait! Testvéri üdvözlettel a Magyar Nemzeti Tanács. Lapunk ma i­s sánta 10 ollal. Félre a kísérletezőkkel! Akinek Magyarországon van öntudatos po­litikai véleménye és akarata, akinek van bá­torsága a véleményét nyilvánítani — mun­kások, a polgárság különböző rétegei, kato­nák és matrózok — sorba nyilatkoznak, vál­lalják a Nemzeti Tanács programját, vallják és hirdetik, hogy ezt az országot csak olyan kormány vezetheti ki a mostani káoszból, amely bírja a Nemzeti Tanács teljes bizal­­­mát. Ezzel ellenkező véleményt csak egis maréknyi reakciós mágnás és pap meg ! Bécsből Gödöllőre szorult autokrácia nyilvá­nított. It­t még mindig ott tartunk, hogy milliók akaratával szemben az özönvizelett­ről ittmaradt kisded társaság akarata érvé­nyesül? Hadikkal kísérleteznek és azt mondják, hogy elfogadják a Nemzeti Tanács program­ját. Ha ez így van, akkor miért nem bízzák azokra a kormányt, akiknek személye biz­tos garancia e program becsületes végrehaj­tására? És miért ragaszkodnak konokul Andrássy humoros közös külügyminisztersé­géhez, holott Ausztriában a külügyminiszter urat senki sem ismeri el és úgy látszik, Wil­son sem veszi komolyan a hozzá intézett jegyzékét. A bécsi nép kifütyülte Andrássyt, a független osztrák államok nem bízzák rá képviseletüket. Wilson tehát joggal kérdez­heti: kit képvisel a grófoknak ez a külügy­minisztere? Ilyen viszonyok között érthető, hogy a nép azt akarja, hogy megbízható emberek jöjjenek és ne Tisza—Wekerle strohmannjai. Ez a népakarat napról-napra, óráról-órára nő, egyre ellenállhatatlanabbá válik, egyre erősebben ostromolja a konok reakciós tár­saságot. Fényes bizonysága ennek, hogy a fővárosi államrendőrség is csatlakozott a Nemzeti Tanácshoz és elismerte intézkedő jogát. Az eddigi habozó taktika, az ostoba és haszon­talan kísérletezések olyan kétségbeejtő hely­zetbe sodorták az országot, hogy még az a szervezet is, amely eddig hűségesen kiszolgált minden reakciós rendszert, szakított az or­szág­rontókkal és az országmentők mellé állott. • A katonaság is szétszaggatja már annak a szolgai fegyelemnek a kötelékeit, amely nem engedi, hogy a katona is gondolkozó, népének sorsa iránt érdeklődő, a maga és népe javáért öntudatosan cselekedni tudó polgár legyen. Az a hadsereg, amely eddig egy emberé volt, amelyről mint „az én hadseregem"-ről szok­tak beszélni, kezd átalakulni a nép hadsere­gévé és kezdi belátni, hogy: ha idegen érde­kekért annyit szenvedett és vérzett, most itt az ideje, hogy hazája és népe megmentéséért cselekedjék, ha, mindjárt, összeütközésbe jut is elavult, ostoba formaságokkal, érvényüket vesztett és megszűnt szabályokkal. A Katona­tanács, amely a Nemzeti Tanácsnak rendelte magát alá, mahobian igazi vezetője lesz a fegyveres erőnek. A posta és távírda alkalmazottai is a Nem­zeti Tanácsot ismerték el az ország sorsának intézésére egyedül jogosultnak.

Next