Népszava, 1918. október (46. évfolyam, 229–255. sz.)
1918-10-31 / 255. szám
1918 e&»5ber Si ir t*sz&vA 8 Mit Umwm% még itt Hadik? * * A kermite^slitáf mmMja még nem falerífdStt b«. — Nadik Já«M yra 5* ofdon* «emskretákka« tái^val. — K&rotyf NlhSiy távirata • tót n®ms«»I twiá»H«t. * * Készül a demokrati álaposlatok kormánya. Az a bődületes anachronizmus, ami Hadik János gróf kormány alakit a vállalkozásával állott elő a magyar válságban s amelyben a vakmerőségnél csak a szívósság nagyobb, még mindig él és mozog. Úgy tetszik, hogy Hadik János egts-z komolyan veszi a dolgát és szerdán egész nap nagy buzgósággal folytatta a kormányalakítás munkáját. Politikusokat hallgatott meg, jobbról és balról, olyanok adták egymás kezébe a kilincset a miniszterelnökség palotájában, akik vagy másjelöltjei vagy jelöltjei akarnak lenni az üres miniszteri állásoknak. Ezekből a nevekből minden kilátható, csak az nem, hogy képesekvolnának vagy hajlandók volnának az országnak radikálisan demokratikus átalakítására. Olyan politikusok járnak-kelnek, akik tegnapi óvatos liberalizmusukat a konjunktúra hevében máról - holnapra a demokrácia látszatával cserélték föl. Egy szemernyi bizalma nem lehet, hozzájuk az ország népének. És amikor ez történik, ilyen politikusok nyüzsgése támad a miniszterelnökségen, ismét csak azt kell kérdezni, hogy mit keres itt még Hadik és mit akar egy olyan kormánynyal, amely legföljebb csak napokig vezethetné az ország ügyeit? A kormányalakításra vonatkozó tárgyalásokat Apponyi Albert gróffal kezdte meg Hadaik és folytatta Vázsonyival, akikről azonban az a hír járja, hogy nem szándékoznak aktív részesei lenni Hadik kormányának. Aztán, jöttek a többiek, mint például Huszár Károly, aki vezére volt annak a Károlyi ellen irányított intrikáknak, amelynek a „baloldali koncentráció" című széphangzású nevet adták: ő lenne a kultuszrainaszter és vele bizonyára folytatódna a közoktatás kérdéseiben Zichy János és Barkóczy hírhedt „demokráciája". Szmrecsányi György pozsonyi főispán is tárgyalt Hadikkal, az a Szmrecsányi, aki Tisza idejében véresszájú interpellációival a legvadabb háborús uszítást, csinálta. Szabó István kisgazdapárti képvi-selőt földmivelésügyi miniszterként emlegetik. Ő is kiváló és megbízható tagja lenne a kormánynak, mert alig két héttel ezelőtt jelentette ki a képviselőházban, hogy nem muszáj mindenkinek választójogot adni. Tolnay Kornélt, a kereskedelmi minisztérium vezetőjeként emlegetik. Azt a Tolnayt, aki még nem régen nem akart, szóba állani a szervezett, munkásság képviselőivel. Kombinációban vannak még Popovics Sándor a pénzügyi és Kürthy Lajos báró munkapárti képviselő a közélelmezésügyi tárcára. Ezeknek az uraknak van bátorságuk ahhoz, hogy egy demokratikus átalakulás munkáját vállalják magukra, mert azt hiszik, hogy az ország nem ismeri és úgy fogja fogadni őket, mintha ők volnának a magyar demokrácia apostolai. Az ilyen urak, akik már eleve becsapásra dolgoznak, aligha hihetik egy pillanatra is, hogy sikerülhet elámítaniuk az ország népét. És aligha gondolnak arra, hogy egy olyan kormány, amely kifelé és befelé teljesen elvesztette hitelét és az ország népe részéről egyetlen útra valója a rideg bizalmatlanság, egy pillanatra is megmaradhatna a helyén. Miért tehát akkor a nagy nyüzsgés és miért törtetnek olyasmi után, amit amúgy sem érhetnek el? Hadiknak be kell látnia, hogy vállalkozása nem sikerülhet és le kell vonni ebből a konzekvenciákat, inkább ma, mint holnap. Szerdán, az éjjeli órákban, Hadik még mindig nem állíthatta össze kormányának névsorát, még mindig tárgyal s ha meg nem gondolja magát idejekorán, akkor csütörtökön is tárgyalni fog, nyilván a szerdaihoz hasonló eredménnyel. Hadik János miniszterelnök közölte a szociáldemokrata párttal, hogy a pártvezetőség néhány tagjával tárgyalni óhajt. A miniszterelnök a® a választ kapta, hogy a szociáldemokrata párt vezetői, mint ilyenek, nem tárgyalhatnak már vele, csak a Nemzeti Tanács, illetve kiküldöttei tárgyalhatnak, a miniszterelnöknek tehát a Nemzeti Tanácshoz kell fordulnia kérésével. Ugy tudjuk, hogy Hadik hasonló választ, kapott Károlyi Mihálytól is. Hadik vállalkozása elkésett. Károlyi Mihály gróf mondotta serdán a következőket: — Hadik vállatkozását elkésettnek tartom. Kísérletezésekkel nem lehet operálus. Úgy látszik, azok, akik az ország sorsát intézni akarják, még mindig nem akarják meglátni, hogy mi történik itt. A mai viszonyok között nem elég a program, hanem szükséges az, hogy aki a programot hozza, az iránt meglegyena bizalom. Hadik programjáról, amennyire az eddigismeretessé lehetett. Károlyi a következőket mondotta: — A programnak az a része, amelyet az én programomból sajátítottak ki, az jó és büszkén hirdetem, hogy nagy részem van abban, hogy azok legnagyobb része, amiket hirdettem és amikért küzdöttem, kormányprogrammá lépett elő. Egyénileg egyáltalán nem fájlalom, hogy nem lettem miniszterelnök, de az ország érdekében szükséges lett volna, hogy a program megvalósítását azokra bízzák, akik azért küzdöttek és nemcsak a szükség kényszere folytán — az utolsó negyedórában — kisajátítottál... Nem várok sokat Hadik vállalkozásától, mert a helyzet olyan, hogy már csak az a kormány boldogulhat Magyarországon, amely a Nemzeti Tanáccsal harmóniában dolgozik. Arra a kérdésre, várjon nem tart-e attól, hogy a Nemzeti Tanács tagjait letartóztatják, Károlyi úgy nyilatkozott, hogy az, aki a rend és az ország állítólagos nyugalma érdekében őt vagy a Nemzeti Tanács tagjait letartóztatná, ezzel épp az ellenkező hatást érné el. Nem a rend, hanem a fölfordulás következnék utána. Végzetes hatása lenne külföldön is annak, hogy egy állítólagos békekormány azzal kezdené működését, hogy a béke híveit és a nép embereit tartóztatná le. Hogy Hadik-kormányt miként, fogadják Ausztriában és a külföldön? arra igen jellemző a cseh nemzeti tanács egyik tagjának, Stranskynak a nyilatkozata. Stransky elmondta, hogy a hírek, amelyeket Svájcból kaptak, azt bizonyítják, hogy a magyarországi események a képzelhető legkedvezőtlenebb benyomást keltették a külföldön, az a sajnálatos esemény, hogy a népre lőttek és az a tény, hogy a most uralmon tevők semmi szín alatt nem akarnak távozni, világossá teszi a külföld előtt, hogy Magyarországon addig nem lesz rend, amíg a szövetséges hatalmak maguk nem teremtenek rendet. A tót nemzeti tanács szerdán alakult, meg Turócszentmártonban. Az alakuló értekezleten öt vármegye: Trencsén, Turóc, Árva és Liptó vármegyék tót lakosságának képviselői jelentek meg. Az értekezleten megalakult tót nemzeti tanács Dula Máté elnöklete alatt, tartott hosszabb tanácskozásán elhatározta, hogy a „Narodni Noviné''-ben proklamációt intéz a tót néphez, amelyben hangot fog adni a tót nép kívánságának és akaratának. Amennyiben nem állapíthattuk meg hitelességét, föntartással közöljük azt az értesülésünket, hogy a tót nemzeti tanács, proklamálván a cseh-tótok nemzeti egységét, kifejezi azt az akaratát, hogy az alakuló csehszlovák államhoz csatlakozik. A Magyar Nemzeti Tanács nevében gróf Károlyi Mihály a tót nemzeti tanácshoz Turócszentmártonba a következő táviratot intézte: — Úgy érezzük, hogy az egész magyar nemzet lelkéből beszélünk, amikor ezekben a válságos órákban a testvéri szeretet őszintén érzett meleg szavaival fordulunk a tót nemzeti tanácshoz. A magyar népet a tót néptől nem választhatta el sem gyűlölet, sem érdekellentét. Elválasztotta csupán egy konok osztályuralom bűnös politikája, amely egyformán ártott a tót népnek és a magyar népnek. Azokért a sérelmekért, amelyek a tót népet nemzeti érzésében érték, a magyar nép nem felelős. A magyar nép nemcsak hogy nem vállal ezzel a múlttal semmiféle közösséget, hanem mindent meg fog tenni arra, hogy a bűnös osztály -uralom gyökeresen kiirtassék. Mi azon az állásponton vagyunk, hogy minden népet megillet az önrendelkezés szent joga. A tót nemzeti tanács úgy fog határozni, amint a tót nép érdekében a legjobbnak látja. Megakarjuk azonban mondani, hogy mély meggyőződésünk és szent hitünk szerint a tót és a magyar nép egymásra van utalva, és hogy békés megegyezésben és testvéri együttműködésben kell keresnünk a szebb jövőnket és a jobb életnek föltételeit és biztosítékait. Bölcs és eredményes munkát, kívánunk a tót nemzeti tanácsnak és szép, boldog, szabad jövendőt a tót népnek. Testvéri üdvözlettel Wekerléék kihurcolkodtak a miniszterelnökségről és ebben a hurcolkodásban, mint, aktív személyiség, részt vett Gonda. Henrik is, aki eddig a miniszterelnöki sajtóirodát vezette. Címzetesből valóságos miniszteri tanácsossá neveztette ki Gondát, Wekerle és az utolsó percben neveztette ki, hogy meghálálja ezzel azt a vad és kártékony működést, amelyet Gonda a sajtó ellen fejtett ki. Gonda szabadságra megy és nem tér vissza többet a sajtóosztályba, ahol a sajtó ellen anynyit vétett és ahol a sajtószabadság rovására olyan lakási hűséggel szolgálta Wekerle reakciós politikáját. Nemzetvédő Szövetség alakult a múlt éjszaka Budapesten, egy Üllői-úti házban. Ez a „Szövetség" az igazi orosz férfiak hírhedt követségének magyar paródiája s amennyiben teljes azonosságot mutat vele, az csak a Markovok és a Puriskevicsek vad sötétsége. Lehet, hogy a magyar parodisták egyelőre csak szándékképen reprezentálják azt, ami Oroszországban annak idején pogromokban, fosztogatásokban és rablásokban nyilatkoztatta meg a cár és a cárizmus iránt való hűséget, de ha nagyon komolyan vennék, alighanem hajlandó lenne a szándékot tettre is váltani. Az újszövetségi egyelőre a keresztényszociálisoktól is kosarat kapott, tudni sem akarnak róla, s a jelek szerint a magyar pogromparodisták a nemzettől is azt a választ fogják kapni: Doki" '* * A nemzeti twtéce proklamálta a k&st£rsaságe£. — Magpy tintetések eis« usx^i«. — Katonék a töntetek mellett. * * A monarchia bomlása. Bécs utcáin is forradalmi jelentőségű tüntetések vannak. Amig a nép és a katonaság együttesen rója végig az utcákat, hangosan követelve a békét és a köztársaságot és a szociáldemokraták szónoka, kijelenti, hogy nem engedi magát se Gödöllőről, se Reichenauból dirigálni, a nemzeti tanács, amint, magánforrásból jelentik, kikiáltotta a köztársaságot. Eszerint hát Német-Ausztria köztársaság. Hivatalosan ezt a hírt még nem erősítettek meg. A különböző bécsi hírek nem adják m ottani események tiseta képét. Kézenfekvő, hogy a telefoncenzúra közreműködése gátolja meg, hogy az eseményekről hű tudósítást kaphassunk. De azért az erősen letompított hírek is elég világosan mutatják, hogy a nagy átalakulás, a népuralomra való törekvés komoly folyamata Német-Ausztriában is megindult. Horvátországban és Csehországban a nemzeti tanácsok már a hatalom teljes birtokában vannak és az új nemzeti államalakulatok megkezdik a belső íverendezkedés.