Népszava, 1918. október (46. évfolyam, 229–255. sz.)

1918-10-31 / 255. szám

1918 e&»5ber Si ir t*sz&vA 8 Mit Umwm% még itt Hadik? * * A kermite^sl­itáf mmMja még nem falerífdStt b«. — Nadik Já«M yra 5* ofd­on* «emskretákk­a« tái^val. — K&rotyf NlhSiy távirata • tót n®ms«»I twiá»H«t. * * Készül a demok­rati álaposlatok kormánya. Az a bődületes anachron­izmus, ami Hadik János gróf kormány alakit a vállalkozásával állott elő a magy­ar válságban s amelyb­en a vakmerőségnél csak a szívósság nagyobb, még mindig él és mozog. Úgy tetszik, hogy Hadik János egts-z komolyan veszi a dolgát és szerdán egész nap nagy buzgósággal foly­tatta a kormányalakítás munkáját. Politiku­sokat hallgatott meg, jobbról és balról, olya­nok adták egymás kezébe a kilincset a mi­niszterelnökség palotájában, akik vagy más­jelöltjei vagy jelöltjei akarnak lenni az üre­s miniszteri állásoknak. Ezekből a nevekből minden kilátható, csak az nem, hogy képesek­­volnának vagy hajlandók volnának az or­szágnak radikálisan demokratikus átalakítá­sára. Olyan politikusok járnak-kelnek, akik tegnapi óvatos liberalizmusukat a konjunk­túra hevében máról - holnapra a demokrácia látszatával cserélték föl. Egy szemernyi bizalma nem lehet, hozzájuk az ország népé­nek. És­ amikor ez történik, ilyen politikusok nyüzsgése támad a miniszterelnökségen, is­mét csak azt kell kérdezni, hogy mit keres itt még Hadik és mit akar egy olyan kormány­nyal, amely legföljebb csak napokig vezet­hetné az ország ü­gyeit­? A kormányalakításra vonatkozó tárgyalá­sokat Apponyi Albert gróffal kezdte meg Hadaik és folytatta Vázsonyival, akikről azonban az a hír járja, hogy nem szándékoz­nak aktív részesei lenni Hadik kormányának. Aztán, jöttek a többiek, mint például Huszár Károly, aki vezére volt annak a Károlyi el­len irányított intrikáknak, amelynek a „baloldali koncentráció" című szépha­ngzású nevet adták: ő lenne a kul­t­uszrainaszter és vele bizonyára folytatódna a közoktatás kér­déseiben Zichy János és Barkóczy hírhedt „demokráciája". Szmrecsányi György po­zsonyi főispán is tárgyalt Hadikkal, az a Szmrecsányi, aki Tisza idejében véresszájú interpellációival a legvadabb háborús uszítást, csinálta. Szabó István kisgazdapárti képvi-­­selőt földmivelésügyi miniszterként emlege­tik. Ő is kiváló és megb­ízható tagja lenne a kormánynak, mert alig két héttel ezelőtt je­lentette ki a képviselőházban, hogy nem­ mu­száj mindenkinek választójogot adni. Tolnay Kornélt, a kereskedelmi minisztérium veze­tőjeként emlegetik. Azt a Tolnayt, aki még nem régen nem akart, szóba állani a szerve­zett, munkásság képviselőivel. Kombináció­ban vannak még Popovics Sándor a pénz­ügyi és Kürthy La­jos báró munkapárti kép­viselő a közélelmezésügyi tárcára. Ezeknek az uraknak van bátorságuk ahhoz, hogy egy demokratikus átalakulás munkáját vállalják magukra, mert azt hiszik, hogy az ország nem ismeri és úgy fogja fogadni őket, mintha ők volnának a magyar demokrácia apos­tolai. Az ilyen urak, akik már eleve becsa­pásra dolgoznak, aligha hihetik egy pillanatra is, hogy sikerülhet elámítaniuk az ország népét. És aligha gondolnak arra, hogy egy olyan kormány, amely kifelé és befelé telje­sen elvesztette hitelét és az ország népe­ részé­ről egyetlen útra valója a rideg bizalmatlan­ság, egy pillanatra is megmaradhatna a­ he­lyén. Miért tehát akkor a nagy nyüzsgés és miért törtetnek olyasmi után, am­­it amúgy sem érhetnek el? Hadiknak be kell látnia, hogy vállalkozása nem sikerülhet és le kell vonni ebb­ől a konzekvenciákat, inkább ma, mint holnap. Szerdán, az éjjeli órákban, Hadik még min­dig nem állíthatta össze kormányának név­sorát, még mindig tárgyal s ha meg nem gondolja magát idejekorán, akkor csütörtö­kön is tárgyalni fog, nyilván a szerdaihoz hasonló eredménnyel. Hadik János minisz­terelnök közölte a szociáldemokrata párttal, hogy a pártvezetőség­ néhány tagjával tár­gyalni óhajt. A miniszterelnök a®­ a választ kapta, hogy a szociáldemokrata párt vezetői, mint ilyenek, nem tárgyalhatnak már vele, csak a Nemzeti Tanács, illetve kiküldöttei tárgyalhatnak, a miniszterelnöknek tehát a Nemzeti Tanácshoz kell fordulnia kérésével. Ugy tudjuk, hogy Hadik hasonló választ, ka­pott Károlyi Mihálytól is. Hadik vállalkozása elkésett. Károlyi Mihály gróf mondotta serdán a kö­vetkezőket: — Hadik vállatkozását elkésettnek tartom. Kísérletezésekkel nem lehet operálus. Úgy lát­szik, azok, akik az ország sorsát intézni akar­ják, m­ég mindig nem akarják meglátni, hogy mi történik itt. A mai viszonyok között nem elég a program, hanem szükséges az, hogy aki a programot hozza, az iránt meglegyen­­a biza­lom. Hadik programjáról, amennyire az eddig­­is­meretes­s­é lehetett. Károlyi a következőket mondotta: — A programnak az a része, amelyet az én programomból sajátítottak ki, az jó és büszkén hirdetem, hogy nagy részem van abban, hogy azok legnagyobb része, amiket hirdettem és a­mikért küzdöttem, kormányprogrammá lépett elő. Egyénileg egyáltalán nem fájlalom, hogy nem lettem miniszterelnök, de az ország érde­kében szükséges lett volna, hogy a program megvalósítását azokra bízzák, akik azért küz­döttek és nemcsak a szükség kényszere folytán — az utolsó negyedórában — kisajátítottál... Nem várok sokat Hadik vállalkozásától, mert a­ helyzet olyan, hogy már csak az a kormány boldogulhat Magyarországon, amely a Nemzeti Tanáccsal harmóniában dolgozik. Arra a kérdésre, várjon nem tart-e attól, hogy a Nemzeti Tanács tagjait letartóztatják, Ká­rolyi úgy nyilatkozott, hogy az, aki a rend és az ország állítólagos nyugalma érdekében őt vagy a Nemzeti Tanács tagjait letartóztatná, ezzel épp az ellenkező hatást érné el. Nem­ a rend, hanem a fölfordulás következnék utána. Végzetes hatása lenne külföldön is annak, hogy egy állítólagos békekormány azzal kezdené mű­ködését, hogy a béke híveit és a nép embereit tartóztatná le. Hogy Hadik-kormányt miként, fogadják Ausztriában és a­ külföldön? arra igen jellemző a cseh nemzeti tanács egyik tagjának, Stranskynak a nyilatkozata. Stransky elmondta, hogy a hírek, amelyeket Svájcból kaptak, azt bizonyítják, hogy a magyarországi események a képzelhető legkedvezőtlenebb be­nyomást keltették a külföldön, az a sajnálatos esemény, hogy a népre lőttek és az a tény, hogy a­ most uralmon tevők semmi szín alatt nem akarnak távozni, világossá teszi a külföld előtt, hogy Magyarországon addig nem lesz rend, amíg a szövetséges hatalmak maguk nem­ te­remtenek rendet. A tót nemzeti tanács szerdán alakult, meg Turócszentmártonban. Az alakuló értekezleten öt vármegye: Trencsén, Turóc, Árva és Liptó vármegyék tót lakossá­gának képviselői jelentek meg. Az értekezleten megalakult tót nemzeti tanács Dula Máté el­nöklete alatt, tartott hosszabb tanácskozá­s­án elhatározta, hog­y a „Narodni Noviné''-ben proklam­ációt intéz a tót néphez, amelyben han­got fog adni a tót nép kívánságának és akara­tának. Amennyiben nem állapíthattuk meg hitelességét, föntartással közöljük azt az érte­sülésünket, hogy a tót nemzeti tanács, prokla­málván a cseh-tótok nemzeti egységét, kifejezi azt az akaratát, hogy az alakuló csehszlovák államhoz csatlakozik. A Magyar Nemzeti T­anács nevében gróf Károlyi Mihály a tót nemzeti tanácshoz Turóc­szentmártonba a következő táviratot intézte: — Úgy érezzük, hogy az egész magyar nemzet lelkéből beszélünk, amikor ezekben a válságos órákban a testvéri szeretet őszintén érzett meleg szavaival fordulunk a tót nemzeti ta­nácshoz. A magyar népet a tót néptől nem választhatta el sem gyűlö­let, sem érdekellentét. Elválasztotta csupán egy konok osztályuralom bűnös politikája, amely egyformán ártott a tót népnek és a magyar népnek. Azokért a sérelmekért, amelyek a tót népet nemzeti érzésében érték, a magyar nép nem felelős. A magyar nép nemcsak hogy nem vállal ezzel a múlttal semmiféle közösséget, hanem mindent meg fog tenni arra, hogy a bűnös osztály -uralom gyökeresen kiirtassék. Mi azon az állásponton vagyunk, hogy minden népet megillet az önrendelkezés szent joga. A tót nemzeti tanács úgy fog határozni, amint a tót nép érdekében a legjobbnak látja. Meg­akarjuk azonban mondani, hogy mély meg­győződésünk és szent­ hitünk szerint a tót és a magyar nép egymásra van utalva, és hogy békés megegyezésben és testvéri együttműködésben kell keresnünk a szebb jövőnket és a jobb életnek föltételeit és biz­tosítékait. Bölcs és eredményes munkát, kí­vánunk a tót nemzeti tanácsnak és szép, b­oldog, szabad jövendőt a tót népnek. Testvéri üdvözlettel­ Wekerléék kihurcolkodtak a miniszterelnökségről és ebben a hurcolko­dá­sban, mint, aktív személyiség, részt vett Gonda. Henrik is, aki eddig a­ miniszterelnöki sajtóirodát vezette. Címzetesből valóságos mi­niszteri tanácsossá neveztette ki Gondát, We­kerle és az utolsó percben neveztette ki, hogy meghálálja ezzel azt a vad és kártékony mű­ködést, amelyet Gonda a sajtó ellen fejtett ki. Gonda szabadságra megy és nem tér vissza többet a­ sajtóosztályba, ahol a sajtó ellen any­nyit vétett és ahol a sajtószabadság rovására olyan lakási hűséggel szolgálta Wekerle reak­ciós politikáját. Nemzetvédő Szövetség alakult a múlt éjszaka Budapesten, egy Üllői-úti ház­ban. Ez a „Szövetség" az igazi orosz férfiak hírhedt követségének magyar paródiája s amennyiben teljes azonosságot mutat vele, az csak a Markovok és a Puriskevicsek vad sötét­sége. Lehet, hogy a magyar parodisták egy­előre csak szándékképen reprezentálják azt, ami Oroszországban annak idején pogromok­ban, fosztogatásokban és rablásokban nyilat­koztatta meg a cár és a cárizmus iránt való hűséget, de ha nagyon komolyan vennék, alighanem hajlandó lenne a szándékot tettre is váltani. Az új­­szövetségi egyelőre a keresztény­szociálisoktól is kosarat kapott, tudni sem akarnak róla, s a jelek szerint a magyar pogrom­parodisták a nemzettől is azt a választ fogják kapni: Doki" '* * A nemzeti twtéce proklamálta a k&st£rsaságe£. — Magpy ti­ntetések eis« usx^i«. — Katonék a töntetek mellett. * * A monarchia bomlása. Bécs utcáin is forradalmi jelentőségű tün­tetések vannak. Amig a nép és a katonaság együttesen rója végig az­ utcákat, hangosan követelve a békét és a köztársaságot és a szo­ciáldemokraták szónoka, kijelenti, hogy nem engedi magát se Gödöllőről, se Reiche­nauból dirigálni, a nemzeti tanács, amint, magánforrásból jelentik, kikiáltotta a­ köz­társaságot. Eszerint hát Német-Ausztria köz­társaság. Hivatalosan ezt a hírt még nem erő­sítettek meg. A különböző bécsi hírek nem adják m ottani események tiseta képét. Kézenfekvő, hogy a t­elefoncenzúra közre­működése gátolja meg, hogy az események­ről hű tudósítást kaphassunk. De azért az erősen letompított hírek is elég világosan mutatják, hogy a nagy átalakulás, a nép­uralomra való törekvés komoly folyamata Német-Ausztriában is megindult. Horvátországban és Csehországban a nem­zeti tanácsok már a hatalom teljes birtoká­ban vannak és az új nemzeti államalakulatok megkezdik a belső íverendezkedés.

Next