Népszava, 1918. október (46. évfolyam, 229–255. sz.)
1918-10-05 / 233. szám
XLVX évfolyam. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: fi'" I "WMI évi» a— kor. MI «T«......... H.— kor. tegy hóra I.— kor. egy hétre 1 korona. EGTEK SZÁMÁRA 1« FILLÉR. Budapest, 1918 október szombat. * MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. S megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: TOL, CORTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: TOL, COTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Első cikkünket a cenzúra nem engedélyezte. Merre visz az út. Osztrák-német elvtársaink dicséretes elszántsággal levonták a megváltozott helyzet következményeit. A parlamenti frakció nyilatkozatában — amelyet lapunk más helyén közlünk — bejelenti, hogy az ausztriai német nép nem tart tovább igényt arra, hogy Ausztria kiváltságos, vezető népe legyen. Csak egyenjogúságra tart igényt; egyenlő jogú népek szövetséges államában óhajt szabad elhatározásából elhelyezkedni. Az osztrák szociáldemokrata párt bátor kezdeményezéséhez úgy látszik, a német polgári pártok is csatlakozni fognak, ami Ausztria egész politikai fölépítését minden külső kényszer nélkül a helyes irányba fogja terelni Kétségtelen, hogy elvtársainknak, de méginkább az osztrák-német polgári pártoknak nagy belső ellenállást kellett önmagukban leküzdeni, míg erre az elhatározásra rászánták magukat. Ne feledjük el: a német uralomhoz Ausztriában sok évszázados tradíció fűződik. Ne feledjük el, hogy a német államnyelv folytán Ausztria minden tartományaiban, minden városában tekintélyes német kisebbségek vannak, amelyeknek nemzeti jellegét megtartani nehéz föladat lesz. Hogy elvtársaink mégis igy határoztak és hogy a német polgári pártok ehhez csatlakoznak, nagy politikai éleslátásról, a helyzet helyes fölismeréséről tesz bizonyságot. A német uralom Ausztriában már régen anakronizmus volt, amely nem a németség gazdasági vagy kulturális fölényén, hanem tisztán intézményes politikai előjogán épült föl és ellentétben állt a népek egyenjogúságával, amit az antant írt zászlajára és amelyet Ausztria szláv népei nyomatékosan és elszántan követeltek. A mai külpolitikai helyzetben az osztrák-németek igazán nem tehettek egyebet, nem tehettek okosabbat, mint belső ügyeiket a maguk akaratából a demokrácia követelményeinek megfelelően átalakítani, hogy a háborút — remélhetőleg hamarosan — likvidáló nagy békekongreszszuson már mint a demokrácia és a nemzetek egyenjogúsítása alapján álló szövetséges állam az őt megillető súllyal léphessen föl... Ausztria németjei nem várják be, míg külső kényszer szorítja őket erre az útra, maguk lépnek a történettől kijelölt útra... De vájjon merre tart a magyar politika útjai Egyelőre még semmi nyomát nem látjuk, hogy a magyar politika intézői fölismernék a gyors cselekvés szükségét; semmi nyoma sincs, hogy politikájukat „a helyzet magasságára" emelnék. Egyelőre még mi egyebet sem hallunk, mint politikusok sugdosását, koncentrációt, az erők egységesítését. De most nem ez az aktuális probléma. Hogy vájjon azok a politikai pártok, amelyek egyformán a „magyar" Magyarország immár tarthatatlanná vált bázisán állnak, külön állnak-e vagy egy pártba tömörülnek, ez most a világ legmellékesebb kérdése! Hogy vájjon Andrássy és Apponyi belépnek-e az új kormányba vagy nem, ez most az ország jövő sorsára nézve semmivel sem fontosabb, mint akár egy középafrikai miniszterváltozás. A probléma most egészen más. A kérdés az: át tud-e alakulni Magyarország a maga erejéből demokratikus, nemzetiségeinek minden jogot biztosító állammá vagy sem? Meg akarják-e várni a magyar politikusok, míg a külpolitika kényszeríti rájuk ezt a tovább el nem odázható átalakulást, vagy követik-e az osztrák németség előrelátó politikáját és önként föladják az immár tarthatatlanná vált hatalmi pozíciókat? Ez ma Magyarország sorsdöntő problémája. Az ország érdeke az utóbbi megoldást követeli. Ma még nincs a dolog végleg elrontva. Ha a magyar politika ma a helyes útra tér, a magyarság nem mint uralmából csúfosan kibuktatott, legyőzött fél kezdi meg háború utáni új életét, hanem mint a keleteurópai nagy népszövetség egyenrangú, hatalmas tagja. A régi szocialista megoldás, a monarchia és a Balkán népeknek hatalmas föderációja az egyetlen megoldási mód, amely ezen a területen, ahol a különböző nemzetiségek olyan összevisszaságban laknak, mint sehol másutt a világon, mutatkozik az egyetlen járható kivezető útnak. Minden más megoldás új irredentákat, új elnyomott és elszakadni vágyó kisebbségeket eredményezne. De várható-e a Tisza-Wekerle-Andrássy-Apponyi-féle politikusoktól ilyen nagyvonalú politika? Nyilvánvalóan nem! Várható-e a korhadt korrupcióban fogant cenzusos parlamenttől? Nyilvánvalóan szintén nem! Az osztrák népparlamentben van erő az átalakulás végrehajtására; a magyar osztályparlament reménytelen tehetetlenségben vergődik. Mi következik tehát mindebből? A magyar politika intézésében radikális, gyors átalakulásra van szükség, amelynek egyes fázisai a következők volnának: 1. A király nevezze ki az új kormányt olyan emberekből, akik a nép bizalmát bírják, belevonva föltétlenül a magyar nemzetiségek bizalmi férfiait is. 2. Az új kormány minden habozás nélkül hozza be az általános, egyenlő, titkos választójogot 3. Írjon ki azonnal új választásokat és az így megválasztott parlament mint alkotmányozó gyűlés szabályozza a magyarság és a magyarországi nemzetiségek, valamint a Magyarország szomszédságában keletkező új államok viszonyát, az egyenjogúságon fölépülő, minél nagyobb területre kiterjedő államszövetség formájában. Ez az egyetlen, a mai helyzetnek megfelelő "politikai koncepció: minden kísérlet, koncentráció, perszonálunió vagy bármiféle más címen a történelmi „magyar" Magyarországot föntartani meddő, kilátástalan és romlásba dönti az országot. Si/IOSiGT A középhatalmak mj békeakciója. * * Ausztria-Nagyarország, Németország és Törökország közös jegyzéet intéznek Wilsonhoz. — — „A békeakció folyamatát a fegyverek lármája ne zavarja." Burián kátyúba jutott békejegyzéke után a monarchia szövetségeseivel, Németországgal és Törökországgal egyetemben újabb békeakciót kezdeményez. Bécsi jelentések szerint ez a közös békejegyzék már elkészült és el is küldték Wilsonnak. Hogy mi van ebben az új békejegyzékben, azt nem lehet tudni. Beavatottak úgy tudják, hogy az új békejegyzék magáévá teszi Wilsonnak ez évjanuár 8-i üzenetében foglalt tizennégy békepontját. A békejegyzék tartalmát, berlini távirat szerint, az új német kancellártól tudjuk majd meg, aki az új német kormány szombaton történő bemutatkozása alkalmával beszámol a központi hatalmak békelépéséről. Ugyancsak bécsi hírek szerint a központi hatalmak békejegyzéke Wilson békefeltételeinek alapján általános béketárgyalásokat indítványoz. „Egyúttal katonai részről olyan intézkedés fog történni, hogy a békeakció folyamatát a fegyverek lármája ne zavarja és hogy a hatalmak egész figyelmüket a béketárgyalásoknak szentelhessék." Ezek szerint az ellenségeskedést, a hadműveleteket megszüntetnék, vagyis általános fegyverszünetet létesítenének. A békeakcióval egyébként érdemben ezen cikkünkben foglalkozunk (Bécs, október 4.) Ausztria-Magyarország és Németország jegyzéket intéznek Wilson elnökhöz. A jegyzéket holnap vagy lunneik után közzéteszik. Lapunk mai száma 8 oldal