Népszava, 1918. október (46. évfolyam, 229–255. sz.)

1918-10-05 / 233. szám

XLVX évfolyam. S i/IOlSlGT Budapest, 1918 október szombat, AS ELŐFIZETÉS ÁRA: fi'" I "WMI évi» a— kor. Ml «TT«......... H.— kor. | egry hóra I.— kor. egy hétre 1 korona. EGTE8 SZÁM ÁRA 1« FILLÉR. * MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KOZPONTI KÖZLÖNYE, Stegjelenlk hétfő ki vételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: TOL, COKTI-UTOA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: TOL, COffTI-UTOA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Első cikkünket a cenzúra nem engedélyezte. Merre visz az ut. Osztrák-német elvtársaink dicséretes el­szántsággal levontak a megváltozott helyzet következményeit. A parlamenti frakció nyi­latkozatában — amelyet lapunk más helyén közlünk — bejelenti, hogy az ausztriai német nép nem tart tovább igényt arra, hogy Ausz­tria kiváltságos, vezető népe legyen. Csak egyen jognságra tart igényt; egyenlő jogú né­pek szövetséges államában óhajt szabad el­határozásából elhelyezkedni. Az osztrák szo­ciáldemokrata párt bátor kezdeményezésé­hez ugy látszik, a német polgári pártok is csatlakozni fognak, ami Ausztria egész poli­tikai fölépítését minden külső kényszer nél­kül a helyes irányba fogja terelni Kétségtelen, hogy elvtársainknak, de még­inkább az osztrák-német polgári pártoknak nagy belső ellenállást kellett önmagukban leküzdeni, mig erre az elhatározásra rászán­ták magukat. Ne feledjük el: a német ura­lomhoz Ausztriában sok évszázados tradíció' fűződik. Ne feledjük el, hogy a német állam­nyelv folytán Ausztria minden tartománya* ban, minden városában tekintélyes német kisebbségek vannak, amelyeknek nemzeti jellegét megtartani nehéz föladat lesz. Hogy elvtársaink mégis igy határoztak és hogy a német polgári pártok ehhez csatlakoznak, nagy politikai éleslátásról, a helyzet helyes fölismeréséről tesz bizonyságot. A német uralom Ausztriában már régen anakronizmus volt, amely nem a németség gazdasági vagy kulturális fölényén, hanem tisztán intézményes politikai előjogán épült föl és ellentétben állt a népek egyenjogúsá­gával, amit az ántánt irt zászlajára és ame­lyet Ausztria szláv népei nyomatékosan és elszántan követeltek. A mai külpolitikai helyzetben az osztrák-németek igazán nem tehettek egyebet, nem tehettek okosabbat, mint belső ügyeiket a maguk akaratából a demokrácia követelményeinek megfelelően átalakítani, hogy a háborút — remélhetőleg hamarosan — likvidáló nagy békekongresz­szuson már mint a demokrácia és a nemze­tek egyenjogositása alapján álló szövetséges állam az őt megillető súllyal léphessen föl... Ausztria németjei nem várják be, mig külső kényszer szorítja őket erre az útra; maguk lépnek a történettől kijelölt útra... De vájjon merre tart a magyar politika utjai Egyelőre még semmi nyomát nem lát­juk, hogy a magyar politika intézői fölis­mernék a gyors cselekvés szükségét; semmi nyoma sincs, hogy politikájukat „a helyzet magasságára" emelnék. Egyelőre még mi egyebet sem hallunk, mint politikusok sug­dosását, koncentrációt, az erők egységesíté­sét. De most nem ez az aktuális probléma. Hogy vájjon azok a politikai pártok, ame­lyek egyformán a „magyar" Magyarország immár tarthatatlanná vált bázisán állnak, külön állnak-e vagy egy pártba tömörülnek, ez most a világ legmellékesebb kérdése! Hogy vájjon Andrássy és Apponyi belép­nek-e az uj kormányba vagy nem, ez most az ország jövő sorsára nézve semmivel sem fontosabb, mint akár egy középafrikai mi­niszterváltozás. A probléma most egészen más. A kérdés az: át tud-e alakulni Magyarország a maga erejéből demokrati­kus, nemzetiségeinek minden jogot biztosító állammá vagy sem? Meg akarják-e várni a magyar politikusok, mig a külpolitika kény­szeríti rájuk ezt a tovább el nem odázható átalakulást, vagy követik-e az osztrák né­metség előrelátó politikáját és önként föl­adják az immár tarthatatlanná vált hatalmi pozíciókat? Ez ma Magyarország sorsdöntő problémája. Az ország érdeke az utóbbi megoldást kö­veteli. Ma még nincs a dolog végleg elrontva. Ha a magyar politika ma a helyes útra tér, a magyarság nem mint uralmából csúfosan kibuktatott, legyőzött fél kezdi meg háború utáni uj életét, hanem mint a keleteurópai nagy népszövetség egyenrangú, hatalmas tagja. A régi szocialista megoldás, a mon­archia ós a Balkán népeknek hatalmas fö­derációja az egyetlen megoldási mód, amely ezen a területen, ahol a különböző nemzeti­ségek olyan összevisszaságban laknak, mint sehol másutt a világon, mutatkozik az egyet­len járható kivezető útnak. Minden más meg­oldás uj irredentákat, uj elnyomott és elsza­kadni vágyó kisebbségeket eredményezne. De várható-e a Tisza-Wekerle-Andrássy­Apponyi-féle politikusoktól ilyen nagyvo­nalú politika? Nyilvánvalóan nem! Vár­ható-e a korhadt korrupcióban fogant cen­zusos parlamenttől? Nyilvánvalóan szintén nem! Az osztrák népp arl amen then van erő az átalakulás végrehajtására; a magyar osz­tályparlament reménytelen tehetetlenségben vergődik. Mi következik tehát mindebből? A magyar politika intézésében radikális, gyors átalakulásra van szükség, amelynek egyes fázisai a következők volnának: 1. A király nevezze ki az uj kormányt olyan emberekből, akik a nép bizalmát bír­ják, belevonva föltétlenül a magyar nemze­tiségek bizalmiférfiait is. 2. Az nj kormány minden habozás nélkül hozza be az általános, egyenlő, titkos rá* lasztójogoL 3. írjon ki azonnal uj választásokat ée az igy megválasztott parlament mint alkotmányozó gyűlés szabályozza a magyarság és a ma­gyarországi nemzetiségek, valamint a Ma­gyarország szomszédságában keletkező uj ál­lamok viszonyát, az egyenjogúságon fölépülő, minél nagyobb területre kiterjedő államszö­vetség formájában. Ez az egyetlen, a mai helyzetnek megfelelő "politikai koncepció: minden kísérlet, koncen­tráció, perszonál unió vagy bármiféle más cimen a történelmi „magyar" Magyarorszá­got föntartani meddő, kilátástalan és rom­lásba dönti az országot. A k&zéphatalmak ni teékeakciéia. * * Ausstria-Nüigyarorssiig, Mémstország ős Törökország közös iegyzéüeet intéznek WíRsonhoz. — — „A békeakció folyamatát a fegyverek lármája ne zavarja." Burián kátyúba jutott békejegyzéke után a monarchia szövetségeseivel, Németország­gal és Törökországgal egyetemben ujabb békeakciót kezdeményez. Bécsi jelentések szerint ez a közös békejegyzék már elkészült és el is küldték Wil6onnak. Hogy mi van eb­ben az uj békejegyzékben, azt nem lehet tudni. Beavatottak ugy tudják, hogy az uj békejegyzék magáévá teszi Wilsonnak ez év­január 8-i üzenetében foglalt tizennégy béke­pontját. A békejegyzék tartalmát, berlini távirat szerint, az uj német kancellártól tud­juk majd meg, aki az uj német kormány szombaton történő bemutatkozása alkalmá­val beszámol a központi hatalmak béke­lépéséről. Ugyancsak bécsi liirek szerint a központi hatalmak békejegyzéke Wilson békeföltéte­leinek alapján általános béketárgyalásokat indítványoz. „Egyúttal katonai részről olyan intézkedés fog történni, hogy a békeakció folyamatát a fegyverek lármája ne zavarja ós hogy a hatalmak egész figyelmüket a. béketárgyalásoknak szentelhessék." Ezek szerint az ellenségeskedést, a hadmüvelete­ket megszüntetnék, vagyis általános fegyver­szünetet létesítenének. A békeakcióval egyébként érdemben eteő cikkünkben foglalkozun v (Bécs, október 4.) Ausztria-Magyarország és Németország jegyzéket intéznek Wilson elnökhöz. A jegyzéket holnap vagy luAneih v.tán közzéteszik. Lapunk mai száma 8 oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék