Népszava, 1918. október (46. évfolyam, 229–255. sz.)

1918-10-05 / 233. szám

1918 október 5. NÉPSZAVA 37 ges részleges támadásokat Lelőttünk 35 ellen­séges repülőgépet és hét kötött léggömböt Ja­kob hadnagy 35., Dör­fl őrmester 30. légi győ­zelmét aratta. Tart a viszvonulás Albániában. (Osztrák-magyar jelentés. — Október 1.) OLASZ HARCTÉR. Olasz rohamcsapatok­nak tüzérség által támogatott támadása a Ju­dikariákban levő állásaink ellen meghiúsult a védő legénység kézigránáttü­zében. ALBÁN HADISZINTÉR: Harcvonalunk vi­sz­szavétele tervszerűen, az utánunk nyomuló el­lenségtől meg nem zavartatva folyik. Október hó 2-án az ellenséges tengeri haderő­nek körülbelül 30 egysége és nagyszámú ellen­séges repülő két órán át bombázta Durazzo vá­rosát és kikötőjét. Az anyagi kár jelentékte­len. Az ellenség kísérlete, hogy torpedónaszá­dokkal behatoljon a­­kikötőbe, a parti védel­men és­aját tengeri haderőnk védelmén meg­hiúsult, miközben egy ellenséges siklónaszádot elsülyesztettünk. (Olasz jelentés. — Október 3.) A hegyi front több pontján és a Piave men­tén a zavaró akciókiat kezdő ellenséges ütege­ket heves tűzhullámokkal elhallgattattuk. Az ellenséges vonalak ellen felderítésre előrenyo­muló járőreink a Brenta völgyében s a Grappa vidékén fegyvereket és különböző hadianyagot hoztak vissza. Marinál visszautasítottunk egy ellenséges osztagot, amely egy kis őrsünk ellen előrenyomult. Albánia: Október 1-én osztagaink a tenger és az Osum közötti szakaszon erélyes előrenyo­mulást kezdtek meg. Oszlopaink gyorsított me­netben este megszállották Fieri falut és a Se­meni vonalat Szerbenytől egészen a Metali-i hídig, a Jamna-i magaslatokat és Bavalicét, va­lamint a sitcvti magaslatokat és eközben leküz­dötték ellenséges osztagok ellenállását. Osumi vonalunk előnyomulását kiterjesztette az egész szakaszra, az Osumtól két oldalt és Berathoz közeledett. Az ellenség gyorsan hátrál s igyek­szik üldözésünk elől kivenni magát, közben pe­dig összes raktárait fölgyújtja. Foglyokat ej­tettünk és nagymennyiségű anyagot zsákmá­nyoltunk. Angol repülőgépek bombázták a Skumbi mentén levő védelmi vonalakat, még­pedig kiváló eredménnyel, főleg pedig a tira­nai repülőteret, amelyet csekély magasságból géppuskával lőttek. Ez alkalommal egy vadász­repülőgépet lelőttek. A POLITIKA HÍREI. * * * A koncentráció megbujtott, de a „vezérpolitikusok" meg­egyeztek?... * Want tesz. ft­oncentr­áció, tie a taotttika vetenet között „állandó értntk*x4s" tBSX . t . Megegyezés történt a belpolitikai kérdé­sekről, de ez még nem jelent koncentrációt... Bécsből hazaérkezve, ezzel jelentette be We­kerle a koncentrációs terv bukását, a We­kerle-kormány továbbmaradását és Tiszának a magyar politikában való további, diktáló szerepét Tulajdonképen semmi változás sem történt, minden marad úgy, amint volt A magyar politika vezetése reakcionáriusok és szószegők kezében marad, mert Wekerle és a Bécsben járt pártvezérek között olyan megegyezés történt hogy „a Wekerle-kor­mány távozása nem föltétlenül szükséges". Lehet hogy a koncentráció tervéről való lemondás is közös megegyezéssel történt. Ha Andrássy Gyula gróf lapját olvassuk, azt vesszük ki belőle, hogy Andrássy győzte meg a Bécsben időzött „vezérpolitikusokat" ar­ról, hogy ami jó lett volna négy évvel ez­előtt — a koncentráció, tudniillik — annak most a változott viszonyoknál fogva, semmi értelme, semmi szüksége. A koncentráció terve tehát tényleg megbukott, „kiesett a komoly lehetőségek sorából". „— Ez azonban nem jelenti azt, — írja ez­után Andrássy lapja és ez dérit valamelyes világosságot a Wekerlétől említett megegye­zésre: — hogy, a haza mostani helyzetében, ne volna szükség arra, hogy a magyar poli­tika vezérei állandó értesültséggel állandó érintkezésben ne legyenek egymással a tör­ténők és a teendők felől. Ez meg is fog tör­ténni, anélkül, hogy a szereplő politikusok valami külügyi tanácsadó tisztet vagy hiva­talt vállalnának, vagy a dologból valami for­mában intézmény válnék". Ez­ a diplomatikus fogalmazvány magyarra lefordítva azt, jelenti tehát, h­ogy a Bécsben járt politikusok, tehát: Andrássy és — Tisza, Wekerle és — Apponyi a jövőben állandó érintkezésben tanácskoznak a „történők és teendők" felől. Most azonban, amikor nem az a legnagyobb fontosságú, hogy ezek a „vezér­politikusok" értsék meg egymást, hanem az, hogy a vérrel bemocskoltak, a háborús uszí­tók, a világégés gyújtogatói menjenek a he­lyükről és ne álljanak útjába a népek meg­értésének, az új rendnek, a tökéletes demo­kráciának, most jó volna tudni, hogy ab­ban a Bécsből hazajövet történt megegyezés­ben Tisza és Wekerle közeledtek-e valamit Andrássyhoz? Ebben a tekintetben talán eleget mond ugyancsak Andrássy lapjának valószínűen Tiszához intézett következő figyelmeztetése: „— Abból, ami tegnap igaz vagy okos volt, ma már igen kevés, talán semmi sem az. Nincs az az államférfi, még oly lángelméjű, sőt minél világosabb elme, annál inkább, hogy ma köteles­te volna minden nézetét­ és törekvését revideálni a megváltozott viszo­nyok szerint. Ki milyen mértékben képes erre, abban a mértékben jogosult beleszóla­ni abba, hogy mi legyen,­­ amint csak az tudja tudomásul venni, aki a tegnappal teljesen leszámol és a holnapért csak az tud dolgozni, aki a mát mindenestül tudomásul vette." Nem hihető, hogy erre a figyelmeztetésre szükség volna, ha ab­ban a Wekerle­ említette megegyezésben Andrássy fölfogása a néze­tek revideálásáról valami különösebb győ­zelmet aratott volna a Tisza sötét konoksága fölött. A zajos bécsi utazásnak tehát ez az eredménye: megállapodás­a, belpolitikai kérdésekre nézve és teljes hozzájárulás ahhoz a békelépéshez, amelyet a monarchia a legközelebbi napokban ismét tenni óhajt. Hogy azonban ennek a békelépésnek milyen tehertétele Tisza magyarországi diktatúrája is általában, a mostani magyar politikai kurzusnak a demokráciától való teljes húzó­dozása mennyire befolyásolja ennek a lépés­nek a sikerét azt egy nyilatkozatában Ká­rolyi Mihály gróf ma a következőkben mondja meg: — Hogy ebben a békeje­gyzékben mi lesz, azt nem tudom. Hogy minek kellene lennie, azt már megmondtam Cegléden. Sajnos, azt látom, hogy a legfontosabb lépés nem történt meg és nem törekszenek egy olyan belpoli­tikai alapnak a megteremtésére, amely ad oculos demonstrálná kifelé, hogy végre eb­ben az országban is észre tértek, hogy végre itt is szakítani akarnak a Tisza, és Wekerle reakciójával. Elképzelhetetlen, hogy amikor Németországban már parlamentáris kor­mány veszi át az ország ügyeinek intézését, minálunk még nem történik semmi, legföl­jebb egy kis toldás-foldás. Külpolitikában és belpolitikában teljes front­változás szükséges és nemcsak a demokrácia térfoglalásáról kell gondoskodni, hanem arról is, hogy a nemzetiségi kérdésekben eddig uralkodó föl­fogást lényegesen­ meg kell változtatni és a nemzetiségi kérdést liberálisan kell kezelni a pacifista­ program alapján. Mindezt helye­sebb lett volna megtenni már hónapokkal, sőt évekkel ezelőtt Wekerle kormányon maradása eleget be­szél arra nézve, hogy ezekben a kérdésekben mi várható. Hogy egyébként a „vezérpoliti­kusok" megegyezése milyen örömet váltott ki bizonyos politikai körökben, arra jel­lemző a munkapárti estilap ujjongása: „...Andrássy és Apponyi már tényekkel tettek bizonyságot e komoly és tiszteletre­méltó szándékukról, amikor tegnap Bécsben külpolitikai kérdésekre vonatkozóan az il­letékes tényezőkkel hosszasan tanácskoztak. A tanácskozások során kiderült, hogy ezek­ben a kérdésekben teljes az egyetértés a kor­mány és a pártvezérek között". Vérmes re­ménység tölti el őket, amikor azt hiszik, hogy „kormánykörökben bíznak abban, hogy az a készség, amellyel a három párt­vezér közreműködését fölajánlotta, a többit pártok vezetőiben is meglesi s ezért Bizony Ákosra és Károlyi Mihály grófra is számí­tanak". Károlyi Mihályra természetesen nem számíthatnak. Fentebbi nyilatkozata eléggé bizonyítja. * Pénteken délelőtt különben miniszteri ér­tekezlet volt. Wekerle miniszterelnök tájé­koztatta a kormány tagjait bécsi tanácsko­zásairól. Károlyi Mihály gróf, a függetlenségi párt elnöke, délután fölkereste Wekerle Sándor miniszterelnököt­, akivel több mint egy óra hosszat tanácskozott a helyzetről. A minisz­terelnökkel folytatott, tanácskozás után gróf Károlyi Mihályt különböző párti politikusok keresték föl és folytattak vele beható meg­beszélést Este a­ függetlenségi pártkörben értekezlet volt, amelyen a függetlenségi párti képviselők nagy számban vettek részt. Péntek este hosszabb megbeszélést tartott az Apponyi-féle pártcsoport is. Ezen a­ meg­beszélésen a csoport tagjain kiind Andrássy, Vázsonyi, Hattik János, Esterházy, Palla­vicini György és mások is­ megjelentek és be­ható vitában beszélték meg a belső és külső politikai helyzetet. Andrássy és Apponyi részletesen beszámoltak Bécsben folyt tanács­kozásaikról s jelentették, hogy a monarchia újabb lékesejtése már a legközelebbi napok­ban megtörténik. A megbeszélésről kiadott jelentés egyébként ezt mondja: Az összejövetelen Apponyi Albert gróf és Andrássy Gyula gróf előadták a külpolitika aktuális vonatkozásait és a jelenlevők meg­nyugvással vették tudomásul, hogy a béke érdekében újabb elhatározó lépés történt. Ezek után közölték azt is, hogy a Wekerlé­vel, Buriánnal és Tiszával folytatott bécsi tanácskozások során a belső politikai kérdé­sek szóba sem kerültek. Az úgynevezett jobb­oldali koncentrációról terjesztett hírek telje­sen alaptalanok. A csoport tagjai ezt helyes­léssel fogadták és a hozzászólások meg­egyeztek abban, hogy az ország jelenlegi válságos helyzetében még inkább parancsoló szükség a kormányzat gyökeres demokra­tikus átalakulása és csupán az erőknek ily alapon való egyesítése szolgálhatja az ország igazi érdekét. A­z aktuális kérdések tárgyalá­sát a 14 óráig tartó tanácskozáson nem fejez­ték be, hanem folytatni fogják. Andrássy és Apponyi szerint tehát „belső politikai kérdések szóba sem kerültek", Wekerle pedig azt mondja, hogy „a belső politikai kérdésekre nézve megállapodás jött létre". A legközelebbi napok el fogják dön­teni, hogyan kell értelmezni ezt a „megálla­podást". * * Délszláv nemzeti tanács Zágrábban. A Ma­gyarországhoz tartozó délszlávok vezetésére délszláv nemzeti tanácsot szerveznek, amely­nek Zágráb lesz a székhelye. Mint Bécsből je­lentik, az alakuló gyűlésre több délszláv poli­tikussal együtt Korosee osztrák képviselő, a­­szlovén­ párt vezetője, Zágrábba utazott. A fennálló nehézségek leküzdése után valamellyt­nyi délszláv nemzeti tanácsot egyesíteni akarják. Ttt törvényjavaslatok. A „Politikai Híradó" jelenti. A képviselőház egyik legközelebbi ülé­sén a következő törvényjavaslatokat nyújtják be: 1. Az ipari bíróságokról. 2. A munkáskamara fölállításáról. 3. A kereskedelmi alkalmazottak és a magán­tisztviselők jogviszonyainak rendezéséről és 4. A nőmunkások védelméről szóló törvényja­vaslatokat. A „Pol. Hír." szerint az ipari bíróságokról szóló törvényjavaslat, lényege a következő: a munkáltató és az alkalmazottak között fölme­rülő jogi természetű kérdéseket, eltérően az eddigi törvényes gyakorlattól, külön ipari bí­róságokra bízzák, amelyek szakbíróságok lesz­nek. Az ipari bíróságok élén egy magasabb állású bíró áll, mellé lesz rendelve két ülnök és pedig egy a munkáltató és egy az alkalma­zottak részéről. Az ipari bíróságok a városok­ban lesznek szervezve és feladatuk körébe tar­tozik a kollektív munkaszerződések körül tá­madt ellentéteknek békés elintézése. MOST AKTUÁLIS??; KAUTSKY KÁROLY:­ imperialista Sh­aiti Fordította: WIfITNEN­ JAKAB. I Ara SO fillIT. Kapható a Népszava-1 könyvkereskedésben, úgyszintén­­ a szervezeti könyvárusítóknál. |

Next