Népszava, 1918. október (46. évfolyam, 229–255. sz.)

1918-10-05 / 233. szám

I (­ XifcLe­gítületi .j. A — Az ausztriai szociál­demokraták békejavaslata. * — Ildlew al&tdws beszéde. — Az osztrák képviselőház csütörtöki ülésén Adler Viktor elvtárs nagy beszédet mondott és lényegében a következőket fejtette ki: Nem méltatnánk kellőképen a mostani vitát, ha nem vennénk szemügyre annak a hátterét. Valamennyi nép kivétel nélkül túlságosan kifá­radt, leromlott, kiéhezett, és egyetlen gondolata: véget vetni a háborúnak! Nem akarjuk to­vább! Nem tartom okosnak, hogy az ember a haditérképhez igazítja a politikai mérlegelését. Úgy látszik azonban, a politikusok mindenütt ezt tették. Mi mindig megtartottuk józan gondolkodásunkat és ezért hazaárulónak minő­sítettek, de nem félemlítettek meg bennünket A helyünkön maradtunk. És éppen azért most sem eresztjük félárbocra a lobogónkat, legföl­jebb eszünkbe jut az a dal, amelyet a 90-es években énekeltünk, amely így kezdődik: „Az állam bajban van, az állam, amely mindig ros­katag" és ezzel a mérlegeléssel végződik: „És ha mind elvinné is az ördög, a nép, az mégis megmarad." Ez ma talán sokakra kellemes vi­gasztalás, de az a tudat, hogy így van, elsöpri Ausztriát. Ebben a pillanatban nyíltan kitű­nik, hogy ennek az öreg államnak a csődje valóság. Nem az én dolgom, hogy éppen ebben a pillanatban erkölcsi prédikációt tartsak. Érthető a fölszólal­ásokból kihangzó elkesere­dés; nekünk azonban kötelességünk, hogy eb­ben a komoly órában visszafojtsuk a keserű­séget és azt kérdezzük: Mi a teendő? Elképzel­hetik, hogy nem fogom azt javasolni, hogy most egységesen sorakozz­unk a fekete-sárga zászló alá és felejtsünk el minden ellentétet Hiszen ezt a háborúnak kellett volna meg­tennie. Azt akarták elhitetni a külfölddel, hogy ennek a háborúnak az első esztendejében a né­pek egymásra találtak és az öreg Ausztria már ennek a háborúnak a szükségessége következté­ben újjászületett. Még csak nem is kacaghat­tunk, mert keserű nevetésünk helyén csak fe­hér folt maradt Mi tudtuk, hogy minden másként van. A há­ború leggonoszabb következménye, világtörté­nelmi háborús borzalom lenne, ha ez a háború az öreg Ausztria megmaradását okozná. Tud­tuk: ezt sem a győzelem, sem a vereség nem hozza létre. Az öreg Ausztria eltűnt! Most azonban a legelső feladatunk megkeresni a békéhez ve­zető utat Ez a legfontosabb, amit kivétel nélkül min­den nép elvár tőlünk. Nem akarunk minden áron békét, vagyis bár­milyen békét, nem olyan, amely nem biztosítja jövőnket Békében hagyjuk a múltat, de ki akarunk keveredni a jelenből. Ez ped­ig termé­szetesen nemcsak külpolitikai kérdés, hanem belpolitikai is. Ausztria a mai formájában nem találhatja meg a békét Még ha a hadiszerencse megváltoznék is, még a német szuronyok vé­delme alatt sem élhetünk. De a régi Ausztriát akkor sem lehetne többé megmenteni, ha a hadiszerencse még egyszer megváltozna. A régi Ausztria bomlása vagy bomlásának megnyi­latkozása nem a központi hatalmakat ért vere­ségek nyomán keletkezett, mert a bomlás már a vérében van és a háború hozta napfényre, ami már régen valóság és ennek az Ausztriá­nak a tulajdonképeni belső élete volt Ha tehát békét akarunk, legelső­sorban be kell ismer­nünk, hogy a régi Ausztria nem érheti el a bé­két. Ezt mindenki tudja, ezt nem lehet elcenzú­rázni és eltáviratozni. Ha igazi békét akarunk, egyezménykötésre képes állapotba kell hoz­nunk az országot. Ezt szándékozunk megtenni javaslatunkkal. Néhány nappal ezelőtt hallot­tuk a miniszterelnök finoman csiszolt beszédét Milyen jó hangzott volna ez tíz évvel ezelőtt sőt talán még egy évvel ezelőtt is. Az ilyen beszédek hatását azonban lerontja az a körül­mény, hogy olyan pillanatban halljuk, amikor nem az okos belátás, hanem az ijedtség termé­kének látszik. És így nem lehet rossz néven venni, ha a népek azt mondják: „Már később mz a háború valóban a történelem olvasató tégelye. Olyan gyorsan történnek az esemé­nyek, hogy ha elvekhez nem alkalmazkodunk, nem tudjuk, hogy holnap lesz-e még értelme annak, amit ma, megvitatunk. A miniszterel­nök elmondta, hogy a bolgár események kö­vetkeztében a helyzet komoly, de nem válságos. Valóban nincsen válság, mert bekövetkezett a döntés! Aki a tömegekkel érintkezik, tudja, hogy Bulgáriával szemben nem nyilvánul meg az a megbotránkozás, mint például Olaszor­szággal szemben, amikor árulásról beszéltek. Amit ma a tömegek a bolgár eseményekkel szemben éreznek, nem megbotránkozás, hanem irigykedés. Mindenki azt gondolja, ők már túlestek rajta. Ausztria kész a békére, ezt mi szociáldemo­kraták is elismerjük. Az utóbbi időben tett békekísérleteit is el kell ismernünk, bár meg kell mondanunk, hogy ez csak a minimuma annak a vezeklésnek és bű­nhődésnek, amiért ugyanezekből az irodákból, ahol ma a béke­jegyzékeket írják, 1914-ben a tüzesórát dobták a világba. Vérvád ragad azokhoz a tollakhoz, amelyek akkor az első hadüzenetet megírták. Szörnyű, megmérhetetlen vérvád ragad azok­hoz, akik a szerb jegyzéket megírták. Akkor az egész polgárság megváltásként üdvözölte ezt a jegyzéket, mert jó üzletekre számított! De egyre közeledik a nagy leszámolás ideje azok­kal, akik kezükben tartották a kormány gyep­lőjét és nyitott szemmel, örömteli szívvel, sőt ujjongva űzték a népeket ebbe a szörnyű vér­tengerbe, amely az európai nép egész nemzedékét vitte vágó­­hídra. Nem tudjuk, hány nemzedékre lesz szükség, hogy mindent helyrehozzon. Nem vigasztalás, hogy az ellenségnek sem jobb a dolga. Minden embernek a szive vérzik, aki tudja, hogy mi a francia nemzet hogy egy ilyen nemes népet igy tönkre tettek, ez a moloch igy lemészárolt. Most már véget kell vetni. Hogyan? Német­országban a szükség megtanít imádkozni. Az orosz forradalom mellett bizonyára figye­lemreméltó jelenség, hogy Németországban egy herceg vezetése alatt kormány alakul féltucat szocialistával. Ami odakünn történik, komoly folyamat és nem gyermekes kísérletezés, mint Ausztriában egy esztendő óta teszik. A béke­áramlat megindult és fejlődik, a meggyőződé­sek változnak és ezt a folyamatot támogatnunk kell. De ezt nem tehetjük általános szólamok­kal, ha csak a kormányt beszéltetjük. A kor­mánynak értelmesen kell beszélnie, de a nép képviselőinek is bele kell szólniuk. A népek beszéljenek. És a képviselőház jelentse ki, hogy a népek békét akarnak. A meghozandó áldozat lesz a vezeklés, amiért — legyünk enyhék — a sors arra rendelt ben­nünket, hogy a gyújtogatók legyünk. A szociál­demokraták követelik a népszövetség megal­kotását, a lefegyverezett döntőbíróságot és a jövő háborúk elhárítását. Elmúltak azok az idők, hogy a királyok és diploma­ták a népek­kel rendelkezzenek. A népek nem hajlandók többé eltűrni a régi gazdálkodást. Nem haj­landók meghajolni ennek az öreg Ausztria csontvázának a markolása alatt. Új népjogo­kat akarunk. Minden gazdasági háború elhá­rítását, munká­védelmet, a megszállott terüle­tek helyreállítását Ausztriát újjá kell ren­dezni, hogy élő állammá váljék és kijelent­hesse, hogy az öreg Ausztria megszűnt, hogy valamennyi népének megadja az önrendelkezés jogát. Ausztria német népe is nemzetté akar alakulni és gondoskodni fogunk róla, hogy Ausztria ú­jonnan alakuló német népe ne essék ugyanabba a hamis, szajkszívű, szerencsétlen­ségbe vezető politikába, amelyet eddig német­nek tartottak. A német népnek nincsen kedve hozzá, hogy a Habsburgok börtönőre legyen. Ami a délszláv kérdést, illeti, hát ne köves­sék a régi politikát hogy a hzorvátokat a szer­bek ellen játsszák ki. Annyi kétségtelen, hogy nemcsak Ausztria, de egész Európa békéje at­tól függ, hogyan rendezik el a monarchia déli részét Olaszországgal könnyebb dolgunk lesz. Könnyebb is lehetett volna, ha Olaszország okosabb lett volna Az olaszok véresen meg­szenvedtek ezért és az embernek a szíve fáj, ha rágondol, hogy ma röpülök bombákat do­bálnak és embereket ölnek azokon a helyeken, ahol az ember, aki valamit tud a múltról és a kultúráról, csak levett kalappal, tisztelettelje­sen lépked. Ami a lengyel kérdés megoldását illeti, valamennyien tudjuk, hogy el kell tűnnie mindannak, ami a Keleten történik, örömmel állapíthatom meg, hogy a német birodalomban a szociáldemokraták ezt a kérdést kifejezetten a kormányba való lépésük föltételéül kötötték id. A­ szociáldemokraták javaslata lehetővé teszi a parlamentnek, hogy kifejezze akaratát az államnak ezekben az életkérdéseiben. Nem vagyunk hajlandók azokra bízni ezt, akik most kormányoznak, vagy pedig Tiszára, Ausztria-Magyarország parancsolójára. Tisza akárkinek az üzletvezetője vagy bizalmi férfia is, a miénk semmiesetre sem. Tisza nem az az ember, akire Ausztria népei sorsuk legparányibb részének az intézését egy pillanatra is rábíznák. Őt tart­juk annak, akihez a legtöbb vérvád tapad, amennyiben az ember a történelemben egy­általán bűnös lehet. A legtöbbje már elhalt tönkrement, eltűnt de Tisza még él és mozog. Amikor Ausztria népei megkapják az önálló­ság és államiság minden jogát, akkor elérkezik az ideje és be fogják látni, hogy a népeknek a saját szabadságukra és önállóságukra való jogukon kívül megvan a más népek iránt való szolidaritás kötelessége is. És akkor meglesz a talaja az új alakulásnak. A szociáldemokraták javaslata a béke útját kívánja egyengetni. Támogassanak bennünket ebben a törekvésünkben és szavazzák meg a javaslatot. (Élénk tetszés a németnyelvű szo­ciáldemokratáknál.) 5 LEGÚJABB * * * Az ausztriai német nemzeti pártok elfo­gadták a szociáldemokraták javaslatát. (Bécs, október 1.) A német nemzeti pártok szövetségének vezérlő bizottsága pénteken ülést tartott amelyen a szociáldemokratáknak a né­­met pártok tegnapi közös megbeszélésén előter­jesztett javaslatát alapelveiben a további tár­gyalások alapjául elfogadta és föntartotta ma­gának megfelelő kiegészítő javaslatok megté­telét. Hasonlóképen elfogadják a szocialisták javaslatát a keresztény-szociális egyesülés is, ami által a német pártok között, az együttmű­ködés helyreáll. Teufel, Pantz és Hummer kép­viselők ma mozgalmat indítottak, amely tu­la­jdonképen túlterjed a szociáldemokraták ha­tározatának keretein. A három képviselő né­hány német képviselőt megbeszélésre hívtak össze, amelyen mintegy tizen jelentek meg­. A tanácskozáson elfogadták azt az indítványt hogy a német néphez fölhívást intéznek, amely­lyel ezt német alkotmányozó gyűlés egybehí­vására és nemzetgyűlés előkészítésére szólítják föl. A német nemzeti párt megállapította mai értekezletén, hogy ez a mozgalom a többi né­met képviselő eljárásától eltér. A csehországi német képviselők egyesülése a népek önren­delkező joga alapján Német-Csehország teljes függetlenségét­ követeli. Valószínűen a jövő hét elején fogják a német pártok együttes ta­nácskozásukat folytatni. * # * A bolgár fegyverszünet föltételei a Wilson-féle elveken alapulnak. (Bécs, október 1.) Szófiai jelentés szerint a bolgár fegyverszüneti föltételek általában eny­hébbek és konciliánsabbak, mint ahogy azt a rövidszavú angol jelentések föltüntették. A fegyverszüneti szerződés a maga egészében a Wilson-féle elveken nyugszik. A le nem fegy­verzett bolgár csapatokat kifejezetten a keleti front védelmére, vagyis Törökország ellen szánja a fegyverszüneti szerződés. A nyugati fronttal Szinben való védekezésről, ahol az osz­trák-magyar és német csapatok állanak, nincs szó. A lefegyverzett csapatok fegyvereit az antant ellenőrzése alatt a bolgár hatóságok lesznek hivatva őrizni. A tisztek megtarthat­ják fegyvereiket. A szerb és a görög területeket a bolgároknak ki kell ü­ríteniök. A bolgár csa­patokat amelyek nyugat felé tértek ki és amelyeket az első jelentések szerint hadifog­lyokul kellett volna kezelni, csak visszatart­ják, mert el akarják kerülni a hadifogoly el­nevezést A területek kiürítésének általában Wilson tizennégy pontjának értelmében kell megtörténnie. E pontok egyike Romániának, Szerbiának és Montenegrónak teljes helyreál­lítását követeli, amiből az következik, hogy Bulgária régi területére fog szorítkozni. ­ * * *

Next