Népszava, 1918. október (46. évfolyam, 229–255. sz.)

1918-10-08 / 235. szám

« Az ausztriai német násztanács kiáltványa. (Bécs, október 8.) Az ausztriai német nép­tanács tegnapi teljes i­lése, amelyen az összes koronatartományok néptanácsai képviseltette magukat és amelyen a képviselőház elnökének, dr. Grossnak elnökségével a képviselőház szá­mos tagja, valamint az urak háza több tagja résztvett elhatározta egyhangúlag, hogy kiált­ványt intéz a német, néphez, amelyben üdvözli a jövendő békét, mint a végnélküli áldozatok befejezőjét és egy jobb jövő ígéretét, föltéve, hogy a béke meg nem ingatja a németek nem­zeti és gazdasági életének feltételeit Ha azon­ban ellenségeink ragaszkodnak megsemmisíté­sünkhöz, nem marad más választásunk, mint elválaszthatatlan egységben a német biroda­lommal és a különbékére irányuló minden szé­gyenteljes gondolat visszautasításával tovább védekeznünk a döntő befejezésig. Ennek a háborúnak mindenesetre teljes vál­tozást kell létrehoznia az ausztriai német nép helyzetében. Az ausztriai németek teljes korlátlan önrendelkezési jogot követelnek. Amíg azonban a szövetséges hadseregek közös ellenség ellen harcolnak, az ausztriai németek­nek kötelességük, hogy e nagy viaskodás befe­jezése előtt döntő szolgálatot tegyenek önma­guknak és hősies szövetségesünknek, a német birodalomnak A csehere bevárját­ Wilson válaszát. (Bécs, október 7.) Prágából táviratozzák: A csehek nemzeti gyűlése, amelyen, hír szerint, a cseh köztársaságot akarták kikiáltani, keddre volt összehíva. A csehek azonban a gyűlést el­halasztották arra az időre, amikor Wilsonnak legutóbbi békejegyzékünkre vonatkozó válasz megérkezik. Az angol liberálsok beveszik a népszövetségbe a központi hatalmakat. (Bécs, október 7.) Rotterdamból táviratozzák. A "Manchester Guardian" vezető helyen közli, hogy az angol alsóház liberális pártja pénteken oly határozatot hozott, amelyben követeli a köz­ponti hatalmaknak a népek szövetségébe leendő bevonását. * * Az új kancellár beszéde után: » Az alleonisckot helyteleníti!! « Mireajánlatot. (Berlin, október 7.) A német hazafias párt a jobboldali sajtóban kiáltványt tesz közzé, amelyben a következőket mondja: A német hazafias párt ama tárgyalási alapban, amelyet a kormány elfogadni hajlandónak nyilatko­zott, a háború eleje óta mutatkozott gyönge és céltalan politikai vezetés szükséges eredményé­nek tekinti. A párt most olyan lépéssel ta­lálja szemközt magát, amelyet, mint tényt kell elfogadnia és amelyen már nem változtathat. Azonban szent kötelességének tartja egész ere­jéből mindent elkövetni, hogy a német népet tudatára ébressze az őt fenyenető veszedelmek­nek­, amelyek abban rejlenek, hogy a fegyver­szünet által megadná Angliának és a többi ellenségnek a hőn óhajtott lehetőséget, hogy újból ellássák magukat és ilyen módon védte­lenné tegyék Németországot. Csak úgy sike­rülhet tisztességes békét elérni, ha az ellen­ség belátja, hogy a német nép el van szánva a legnagyobb ellenállásra. Bocsássák szabadon a politikai foglyoktat! (Berlin, október 7.) A Vorwärts elvárja, hogy a belső és külső viszonyoknak úton levő meg­változása meg fogja hozni azoknak a szabad­ságát is­, akiket a háború tartama alatt politi­kai meggyőződésük miatt bebörtönöztek. „Mi ebben a percben csak azt az óhajunkat nyilvá­nítjuk — mondja a lap —, hogy ez a szükséges esemény minél előbb követk­ezzék be. Mert nem méltó Németországhoz, hogy olyan férfiakat és nőket tartson börtöneinek falai között, akik semmit sem vétettek." (Berlin, október 7. Az új kormány már a legközelebbi napokban kegyelmi rendeletet fog kibocsátani. Liebknecht és vele más politikai elítéltek is visszanyerik szabadságukat. A német sajtó a békeéről. (Berlin, október 7.) A Vorwärts írja: Az ok­tóber 5-i világesemény valóban halálos döfést mért a háborúk e legborzalmasabbikára. A lap hangoztatja, hogy az amerikai világbékepro­gramnak lojális, igazán demokratikus szellem­től áthatott keresztülvitele a német népre nem lesz hátrányos, hanem előnnyel fog járni. Nem is csábíthatja a német népet nagyobb cél, mint az, hogy mint szabad nép, a szabad népek kö­zött biztos, új háborús szenvedésektől ment jövő felé haladjon. A „Bersoncourier” írja: Nemcsak a német nép belátása és elhatározási képessége, hanem ne­ántant­ népek képessége is próbára tétetik. WITSXAVA 1918 október 8. hogy váljon őszintén kivonják-e Wilsonnak, szellemi vezérüknek ak­aratát és próbára tétetik Wilson képessége, hogy meg tudja-e teremteni annak a pártatlanságnak tiszteletben tartását, amelyre törekszik. Az emberiség a legborzal­masabb erkölcsi vereséget szenvedi, ha ez a próba kudarcot vall. A „Krenzzeitung" vázolja a konzervatívok magatartását és ezt írja: Nincs szükség sok szóra annak bizonyítására, hogy a konzervatí­vok is teljes szívből kívánják hadseregünk­nek és népünknek a mielőbbi békét. Teljesen hozzá­járulunk a birodalmi kancellár és a birodalmi gyűlés elnökének szavaihoz, amelyek szerint a német nép el van szánva a végső élet-halál harcra, ha az ellenség válasza azt mutatná, hogy továbbra is ragaszkodik megsemmisíté­sünkre irányuló akaratához. A szabad konzervatív „Post" a békejegyzéket a német nép zarándoklásának nevezi. A nagynémet „Deutsche Zeitung" írja: Azért omlott legjobbjaink vére patakokban, azért st­­l ifjúságu­nk és erőteljes férfiaink Satombákban, hogy idáig jussunk? A „Lokalanzauger" hangoztatja, hogy nem a német kormány, hanem a német nép békeaján­latáról van szó és ez azt mondja: Wilsonnak most oly felelősség hárult a vállára, amin őt embernek még soha sem kellett viselnie. Ha célja az volt, hogy a háború és béke bírája legyen, úgy ezt elérte abban az órában, azmi­kor döntenie kell Miksa badeni herceg béke­jegyzékére adandó válaszáról. Bárcsak méltó­nak mutatkozna ebben a rettenetesen felelős­ségteljes órában. Semleges vélemények. (Stockholm, október 6.) Valamennyi lap ked­vezően nyilatkozik a német kormányválság megoldásáról, még az antantbarát lapok is. Csupán Brantino itt a Socialdemokratennak iz­gatott hangú cikket. A többi lap méltatja a de­mokratikus és parlamenti irány érvényesülé­sét, főképen mint a békét elősegítő eszközt. Az antant vezetőinek többször megismételt nyilat­kozata szerint most, már mégis tárgyalniok kell Németországgal a békéről. Az antant seregei megfeszített erővel foly­tatják támadásaikat a nyugati front egész vo­­­nalán, az egyetlen champagnei frontrészt ki­­véve, ahol tíznapos kemény küzdelem után pil­lanatnyi szünet állott be a harcokban. A fran­cia és az angol hivatalos jelentések a németek folytatódó visszavonulásáról és az antantcsa­patok újabb előnyomulásáról számolnak be, egyik jelentésük a német csapatoknak az A­isne és Luippe között való általános visszavonulá­sáról ad hírt. Ezek a jelentések még a szombati és a vasárnapi harctéri eseményekről szólnak, a legutóbbi huszonnégy óra lefolyásáról csak Ludendorff kommünikéje van előttünk, amely már nemcsak visszavonulásról tesz jelentést. Az Aisne és a Suippe között új állások felé ha­lad a német sereg — mondja Ludendorff is —, de a többi vonalon, így Si Quentintől északra, az Arnes mellett s az Argonnesok és a Maas között erős támadásokat vertek vissza és többed szőrös rohamokat hiusítottak meg a néni cs­apatok. * * * A (rantia­­us amerikai csapatott nagy tánsadésa. — A námet csapatok kivonult­ak ffiulgáriáfé­é­. (Német jelentés. — Október 6. vasárnap.) NYUGATI HARCTÉR. Rupprecht trónörö­kös hadcsoportja: Flandriában s Cambrai előtt a nap csöndesen telt el A Somme sok helyén élénk földerítő tevékenység. Boehn vezérezredes hadcsoportja: Tegnap­előtt éjjel föladták a csatorna mellett Créve­court és Beauvrevoir között az Anteux—La Ca­telet vonalba előreugró ívet és ott álló csapa­tainkat egy hátsó vonalra vontuk vissza. An­golok és franciák folytatták támadásaikat Le Catelet és a St. Quentintől északra eső vidék között. Beaurevoir és Mont Brehain az ellen­ség kezén maradt. A front többi részén a táma­dások vonalaink előtt meghiúsultak. A Beatr­­evoirnál vívott harcokban különösen kitün­tette magát az 56. tarta­l­ékgyalogezred parancs­nokának, von Loebeeke őrnagynak vezetése alatt A német trónörökös hadcsoportja. A franciák és olaszok megnyitott támadásait a Chemin des Dames ellen visszautasítottuk. Október 3-án Reimstól keletre a Suippe mindkét oldalán megkezdett mozdulataink folytatásaképen teg­napelőtt éjjel kiürítettük Brimontban és Beru­ben levő állásainkat és hátulsó vonalakat fog­laltunk el Az ellenség a nap folyamán követett. Harci érintkezésben álltunk vele a Suippe mentén a Reims—Neuvechatelet m­int mind­két oldalán, Lavannes-Epoye-Pont Gevnél és Arnes mellett. A Somme-Pyból északra vezető mont és a Lurytől keletre eső vidék között, a franciák és amerikaiak újból nagy erőkkel támadták. Sú­lyos harcok után kivétel nélkül megtartottuk állásainkat. Ez alkalommal az 55. westfaliai gyalogezred és a 149. porosz gyalogezred külö­nösen kitüntette magát A 199. gyaloghadosz­tály a tizenötszörösen mély tagozásban a lurgi magaslatok ellen rohamozó ellenséget többször visszaverte. Marekock hadnagynak a 357. gya­logezred századaival különös része van az el­lenség visszaverésében. Az ellenség itt súlyos veszteségeket szenvedett Az ellenség résztáma­dásai az Argonnesok nyugati szegélyén meg­hiúsultak. Gallwitz tábornok hadcsoportja: Az Argon­nesok és a Maas között az amerikaiak folytat­ták erős támadásaikat Exermonttól keletre sikerült nekik egész az erdős magaslatokig mintegy egy kilométerre a helytől északra előretörniük. Itt a délutáni órákban újból elő­retörő támadásaik meghiúsultak. A Charpentry­ből Romagniba vezető münt mindkét oldalán a támadások ismét összeomlottak , elszász­lotharingiai és westfaliai ezredek vonalai előtt tovább keletre az ellenség behatolt a Fays er­dőbe. Egyébként visszavertük. ÉS­KEL­ETI HARCTÉR: Csapatainkat, ajk­elyek eddig a bolgár hadsereg kötelékében harcoltak, kivontak és ezek most uton vannak szafelé gyülekezőhelyükre. Ezek a velük­ben támasztott nagy követelményeknek ljesen megfeleltek és kiváló munkát végeztek. ÁZSIAI HADSZÍNTÉR: Palesztinában hű török szövetségeseinkkel harcoló német zászló­aljak a gyönge török erőkkel együtt kénytele­nek voltak kitérni a túlnyomó ellenséges túl­erő elől és most Ramaszkuson át resaki irány­ban vonulnak vissza. SxSSaet a cStampa&n«­ faarcokban« — Sí®» wes amerikai támadások az Af­goimesttete a Maas között. (Német jelentés. — Október 7, hétfő.) Rupprecht trónörökös hadcsoportja: Flan­driában és Cambrai előtt a nap nyugodtan telt el Boehn vezérezredes hadcsoportja, S1. Quen­tintől északra a súlyos küzdelem szeptember közepe óta megszakítás nélkül tart Friss csa­patok ismételt harcbavetése ellenére itt az el­lenség nem tudott említésre méltó sikert elérni. Tegnap is meghiúsultak támadásaik, amelyek délelőtt Le Chatelettől északkeletre és Lesbines két oldalán fejlődtek ki, délután pedig széles arcvonalon St. Quentintől északra törtek előre. Az ellenséget aki a Somme-csatornánál Lasigny le Petit irányában eleinte tért nyert sikeres ellenlökésekkel és éjjeli vállalkozásokkal Renaucourtig visszaszorítottuk. A német trónörökös hadcsoportja: Az Aisne és a Suippe közötti új állásaink felé Pontavert és Tabancourt között, az ellenség erősen utá­nunk hatolt s többszörös támadásban tört előre ellenünk. Harcok fejlődtek ki Pontavernél, Berry au Bac mellett, a Reims-Neuchatel-i út két oldalán és Tabancourtnál. Az ellenséget mindenütt visszavertük. Egyes helyeken kisebb osztagok még a Snippe partján maradtak. Na­gyobb erőkkel támadott az ellenség az Arnes mellett St Quentintől nyugatra. Támadásaik­nak el­len lökéseink következtében itt sem volt sikere. A champagnei harci fronton tegnap 10 na­pos elkeseredett küzdelem után szünet állott be a harcokban. St. Quentintől keletre, Orfeuil­nél , Entry mellett részleges támadásokat, a front egyéb részein sok helyütt erősebb fel­derítő előretöréseket vertünk vissza. Gallwitz tábornok hadcsoportja: Az Argon­nesok és a Maas között az amerikaiak folytat­ták heves támadásaikat. A Hindenburg vezér­tábornagy nevét viselő 147. gyalogezred, amely már a Maastól nyugatra sikeres védelemmel és támadással lényegesen hozzájárult az ellen­ség áttörésének megakadályozásához, az Aire­től keletre levő magaslatokon visszaverte az ellenséget Kleinowski őrvezető ebben különös 135& * M némete k fió­íttatták és a­­ visszavonulást an. Misme Szsippe között. * * EtSlssäeSecw 54» giMentssatSI és jEatoa. — A 5owsrcre««sat©mSnát a németet): azassariftoKSSE a tSswaeMSkat. — A eäiarespagnasä Sr&stton lanyhult a t&macS&s. — A» íüFg:®nfljes©?f, és a «Jaas kISxSto «rlsusvoHík a reterasnosö asne-sríka. csapatokat.

Next