Népszava, 1918. november (46. évfolyam, 256–284. sz.)

1918-11-02 / 257. szám

királyság védelméről szóló törvény volt. És a törvény megtiltotta még a köztársasági eszme propagálását is. A köztársasági gon­dolat szabadsága föltámadt. A Nemzeti Ta­nácss határozata után, amely kimondotta, hogy az állam formája fölött Magyarország népe fog dönteni, mi megindítjuk a legerő­teljesebb agit­ációnkat demokratikus párt­programunknak a szabad népállam, a köz­társaság megvalósításának érdekében. És mi ennek az agitációnak a sikere felől nem vagyunk kétségben. Mi kizártnak tart­juk, hogy a nagykorú magyar népet rabság­ban tarthassa az az eszme, amellyel csak kis­korú népeket lehet vezetni. Mert nagykorú emberek maguk döntenek afölött, hogy kire bízzák sorsuk intézését. Ha ügyvédet fogad­nak, ha orvoshoz mennek, ha iparossal csinál­tatnak valamit, akkor vizsgálják, hogy becsü­letes ember-e és tehetséges ember-e as, akire a maguk ügyes-bajos dolgát rábízzák. De akkor, amikor az ország sorsát, az egész népesség érdekét érintő súlyos kérdésekről van szó, akkor az apró dolgokban is megköve­telt becsületesség, tehetség, érdem nem szá­mít? Tehetségről, érdemről nem lehet szó akkor, amikor valamilyen hivatal viselőjét nem a szabad választás, hanem a születés véletlene jelöli ki. És nem fölháborító eszte­lenségre, hogy akkor, amikor az érdem kér­dése dönt a falusi kisbíró kijelölésénél,­ akkor a születés véletlene határozza meg az ország legelső vezetőjének személyét­? Az a nép, amelyik átment a forradalmon, kinőtt a gyermekcipőből. A népet, amelyik még gyermek volt a háború előtt, néhány év alatt megöregítette a háború. Belátta, hogy irtózatos szenvedések, milliók halála, nyomo­rékká válása, vagyoni javak óriási pusztu­lása következett be azért, mert királyok és oligarchák parancsszavára ment öldökölni a bábomba ahelyett, hogy maga vette volna a kezébe sorsának intézését. Ezzel szemben rosszkreemű okoskodás lenne az amerikai Egyesült Államokra való hivatkozás. Amerika igaz, hogy önként ment a háborúba. De Amerika háborúja fölszaba­dító háború, a népek szabadságáért folyó küzdelem, a német militarizmus megsemmi­sítéséért folyó harc volt A német milita­rizmus, amelyik a Hohenzollernek ural­mán nyugodott, egy gőgös katona­ kaszt alá akarta hajtani a világ népeit. Aki nem akarta az egész világ szolgaságát, annak küzdenie kellett a Hohenzollernek uralma ellen. A Hohenzollernek ás csatlósaik, a Habsburgok, dobták Európa szemébe a keztyüt. Uralmuk napjai meg vannak szám­lálva. A háború előidézőit tönkreteszi a háború. A háború kábultságukból a szenvedés korbácsaival fölkeltette a népeket. S a föl­keltett nép nem tűr dinasztiákat. A cárizmus, összeomlott. Bulgária köztársaság. A Hohen­zollernek és Habsburgok sem lesznek sokáig császárok és királyok. A magyar forradalom első lépése a nép­kormány volt. Második lépése a nép önren­delkező jogának és a békének proklamálása. [Biztosak vagyunk benne, hogy a harmadik lépése " köztársaság" lesz. Az a forradalom, amelyik meghozta a népnek a békét, rövide­sen meg fog­ja hozni a w­abadsá­got, a köztár­saságot is. fi M kommüny tagjai a Nemzeti Tanács kezébe letették az­ esküt« Kun­fi eívta beszéde* A „Politikai Híradó" jelenti: A Nemzeti Tanács intéző bizottsága este fél 8 órakor gróf Károlyi Mihály elnöklete alatt tanács­kozást tartott a Városházán, amelyen gróf Károlyi­ Mihály miniszterelnök bejelentette, hogy a király a kormányt esküje alól felmentette és a kormány programjába felvette az állam­ferirfi kérdését: aaí, váljon köztársaság vagy királyság legyen-e a jövőben. A­ Nemzeti Tanács intéző bizottsága egy­hangúlag fogadta el Kunfi Zsigmond indít­ványát, amelyet azután az egész Nemzeti Tanács gyűlése elé terjesztettek, mint a kor­mány és az intéző bizottság javaslatát.­­!>éri alpolgármester tanácskozó termét szo­rongásig megtöltötte a közönség, amely viha­ros lelkesedéssel üdvözölte a kormány és az intéző bizottság bevonulását. Mecs János áhítatos csendben mondotta el rövid megnyitó beszédét és mutatott rá arra a felelősségre, amelynek tudatában kell a sorsdöntő órában határozni A nép által ideemelt kormány —­ mondotta — a képviselőházban nem tud­­ nyilat­kozatot tenni, de önök és a Nemzeti Tanács, amely konstituált szerve a népakaratnak, ké­peik azt a nyilvánosságot, amelynek kettős pillérén épült föl az új rendszer. Kérem hall­gassák meg a hadügyminiszter urat­, aki szólni kíván. Linier Béla hadügyminiszter mélyen meghatva mosdotta a következőket: A­ legnagyobb megindulással szólok önökhöz. A magyar kormány teljes felelősségének tu­datában e nehé­z viszonyok között elhatározta, hogy 5:1 ,­> frontokon a katonák mindenütt azonnal tegyék le a fegyvert. Szomorúan, megtört szívvel jelentem ezt, mert négy esztendő keserves küzdelme a magyar Tibizetnek páratlan vitézséggel és önfeláldo­zással vivott harca után kellett megtenni ezt a lépést. De megtettük azzal az erős akarattal, hogy ilyen háborút pedig többé nem viselünk és a felelősséget ilyen háborúkért nem is vállaljuk. Polgárok, katonák és munkások! Fölolvasom azt a proklamációt, amelyet mint hadügyminisz­ter a katonákhoz intézek, amelyben a kormány lépését velük tudatom. Az összes pontokon utasítást kaptak a hadseregparancsnokságok, beleértve az Armee-Oberkommandot, hogy­­ va­lamennyi magyar csapat tegye le a fegyvert, rögtön kezdjék meg a tárgyalást az ellenséggel és amennyiben az ellenségnek Magyarországot meg kell szállnia, azt is követeljék a tárgyalá­son, hogy ide angol vagy francia megszálló csapatokat küldjenek. W^i 1819 november 2, A prokramáció a következőkép hangzik: — Katonák! Több mint négy évi dicsősé­ges küzdelem után Magyarország válságos helyzete és m­ás világnézet, amely meg­dönti az erőszak uralmát és a népek békés­ szövetségét akarja, a felelős magyar kor­mányt arra az elhatározásra késztette, hogy a további harcot valamennyi harcté­ren beszüntesse. A magyar kormány elha­tározásából a rendelkezéseket erre egyide­jűen megtettem. Nem­ vagytok legyőzöttek! Emelt fővel, férfias öntudattal kövessétek a parancsot. Nehéz küzdelmetek nem volt haszontalan, mert meghozta az emberiség legszebb dia­dalát. Véretekkel és kitartásotokkal váltot­tátok meg Magyarországot, fiaitokat és unokáitokat egy­ jövő háború véres bor­zal­maitól. Meghoztátok az áhítozó emberiség leg­szebb álmát, a világbékét. A jelen és jövő Nemzedék hálája lesz kiérdemelt jutal­matok. A magyar kormány tudja kötelességét és , gondoskodni fog, hogy benneteket mun­kával, élelemmel és ruhával várjon, hogy visszatérés után ki­ is folytathassa becsüle­tes, békés munkás életét és hogy elfeled­tesse veletek hosszú szenvedésteket. Hogy ez az átmenet a mai viszonyokból a nyugodt békés életre biztosítva legyen, katonatanácsokat és nemzetőrséget szervezünk, amely őrködni fog a belrend fölött hogy végre átvehesse mindnyájunk fölött kiengesztelő uralmát az örök béke. Miután a hadügyminiszter a proklamációt fölolvasta, gróf Károlyi Mikly állott, föl szólásra. — Alig 24 órája vagyunk kormányon — mon­dotta, — és már­is súlyos helyzetben vagyunk, amelyben a kormány szükségét látta annak, hogy programját azonnal kibővitse. Érezve azt, hogy a közhangulat ereje szerint a nép nemcsak afölött akar most már dönteni, hogy a demokrácia és a függetlenség kivívható le­gyen,, hanem a közhangulatnak szinte elemen­táris ereje követeli, hogy az államformára nézve is döntés történjék, mégpedig az egész nép döntése. Nem akartuk, hogy az eskü, amelyet a király­nak letettünk, bennünket szabad elhatározá­sunkban és cselekvésünkben korlátozzon, mert a királyságra történt eskü kötötte kezünket. Belátva a közóhajt, meg kelle­tt kérnünk a ki­rályt, hogy mentsen föl bennünket a neki tett eskü alól. Indokoltuk ezt azzal, hogy az egész magyar kormány úgy látja, hogy az ország lé­tére, a nép megnyugvására nézve rendkívül fontos az, hogy a­ kormány programjába föl­vegyük az államformának kérdését. A választ megkaptuk: a király fölmentette a magyar kormányt esküje alól. (Zajos? fölkiáltások: Él­jen a magyar kormány.) Mi tudatában vagyunk annak, hogy bármily formák közt­ foglalta el helyét a komÁH*''*1?­* hatalmát a néptől kapta, helyét a nép akara­tából foglalta el, tehát csak a nép akaratából és akaratával ma­radhat itt. (Éljenzés.) Kunfi Zsigmondot kérem föl, olvassa föl a kormánynak és a Nemzeti Tanács intéző bizottságának egyhangúlag elfo­gadott javaslatát ebben a kérdésben. Kunfi Zsigmond: “ A javaslat, amelyhez a kormány és a Nem­zeti Tanács intéző bizottsága egyhangúlag hoz­zájárult és amelynek elfogadását önöktől is kérjük, a következő: A nép legszélesebb tömegeiben megnyil­vánult köztársasági hangulat alapján a kor­mány elhatározta annak a kérdésnek a kor­mány programjába való fölvételét, milyen legyen Magyarország államformája: mon­archia vagy köztársaság. E kérdés eldönté­sét a kormány arra az alkotmányozó gyű­lésre bízza, amely az általános, egyenlő, titkos, a nőkre is kiterjedő választójog alapján a legrövidebb idő alatt legfeljebb hat héten belül össze fog ülni Ennek a vá­lasztójognak életbeléptetését a kormány, ha lehetséges, a törvényes formák betartásá­val, ha ellenben ez akadályokba ütköznék, más alkalmas eszközökkel fogja biztosí­tani. (Zajos helyeslés.) A kormány el van határozva, hogy olyan után, amelyet az adott viszonyokhoz képest cél­szerűnek tart intézkedni, hogy az a választó­jog, amelynek alapján összeül az alkotmányozó gyűlés, néhány napon belül, akár a képviselő­házban való szavazás, akár oktroj utján a nép akaratából törvénnyé emelkedjen. Nézetünk szerint csak azt az álláspon­tot lehetett elfogadni, hogy arról a sors­döntő kérdésről, köztársaság vagy mon­archia legyen-e Magyarország, nincs jogosítva dönteni más, mint az egész magyar nép és nem­zet. (Taps.) Ebben az igazán történelmi pilla­natban megmondjuk önöknek azt, hogy az a föladat, amely az önök akaratából, a nép aka­ratából, a polgároknak és katonáknak akaratá­ból ránk bízatott, minden emberi erőt és kép­zeletet fölülmúló munka és ezt, a munkát más-

Next