Népszava, 1918. november (46. évfolyam, 256–284. sz.)
1918-11-02 / 257. szám
BW mnäeS» % •f! V <3 kép n«m tudjuk annyiam BMsIlefdönk ^"»^»kséstől Áthatva, hogy «blxn u ernágboa valdban demokráciát és békét akarnak teremteni. Ehhez azonban nalhatatlanul szükséges, hogy ne csak ellenségeinket péselik, akikkel ni majd elbánunk, de óvjuk barátainkat is, akik neen látják azt a rettenetes helyzetet, amelyet mi látunk, a borzasztó helyzetet, amelyet egy ilyen nagy esztendős háború után a kormány maga előtt talál, amely a nyomorúság és pusztulás hallatlan fertőjéből ki akarja ragadni ezt az országot Egy ilyen országnak ilyen helyzetben szüksége van arra, hogy minden becsületes ember ezekben az időkben minden egyéni gondolatát félre téve,, megbízzon bennünk és a mi parancsainkat bizalommal és rendületlenül kövesse Azt követeljék önöktől, mindnyájuktól hogy emberről-emberre járva, mondják meg mindenkinek azt hogy ahhoz, hogy béke legyen az országban, hogy népuralom legyen az országban, ahhoz az kell elsősorban, hogy véget kell vetni a fosztogatásnak és rablásnak. Mert én egy hatalmas, ennek a kormánynak programját messze túlmenő programot akarok megvalósítani, de nem akarok rabló és fosztogató hordák vezére lenni! Vigyék be mindenkinek az öntudatába, mondják meg önök mindenkinek, hogy mi ezt megköveteljük tőlük és árulóknak, háborús uszítóknak, a népuralom ellenségeinek, a megbukott rendszer szövetségeseinek és kémeinek tartjuk mindazokat, akik akármilyen jelszóval ide be akarják dobni olyan társadalmi fölfordulásnak, rablásnak gondolatát, amely a nagy munkát lehetetlenné teszi. (Lelkes éljenzés.) Azt mondom, ez az a nagy történelmi pillanat amikor a magyar népnek meg kell mutatnia, hogy érett a szabadságra. Ha ezt megmutattuk, de lesz szabad Magyarországunk, amelynek kormányformája, remélem és kívánom, köztársaság lesz, im ennek a szabad Magyarországnak szabad államformáját a nép egyetemes akarata határozta meg, ha majd megcsináltuk a múlhatatlanul szükséges politikai reformokat amelyek a szabadság és demokrácia útját megnyitják mindenkinek, akkor nyitva lesz a tér minden álláspont számára, akkor szét fogunk menni és a genfi konvenció szabályai szerint a politikai szabadság és demokrácia eszközeivel igyekezni fogunk meggyőzni a népet hogy ki az, akinek ideálja helyesebb, kinek van igaza, ki legyen a vezetője a népnek (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) De addig, míg e szörnyű helyzetben ezeket a kérdéseket eldönteni nem tudjuk, kérve kérem, hogy a szabadságot amelyet forradalmi ú1ton vívtunk ki és forradalmi erővel akarjuk és fogjuk a nép szervezett erejével megtartani, ne engedjék beszennyezni azzal, hogy az ország rendje úgy boruljon föl, hogy itt sem élelmezésről, sem a frontról hazatérő katonák ellátásáról, sem a legszükségesebb teendőkről többé gondoskodni ne lehessen. Mi ma békét hozunk és tértünk a jegyzékváltások, a diplomatizálások és fondorlatok útjáról. Mi ma oda álltunk a világ elé, az ellenséges hadseregek elé és azt mondtuk nekik: elég volt! Nem harcolunk tovább, bízunk ügyünk igazságosságában és azt odavisszük a világ műveit közvéleményének, a nemzetközi béketárgyalásnak asztalához. Mi ma békét hozunk, fZntos taps.) Mi ma elrendeltük katonai hatalmunkkal és erőnkkel, hogy azok a fegyverek, amelyek gyászt és piszkot szennyet és undort bocsátottak a világra, elnémuljanak! (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) Ellenségnek tekintünk mindenkit, aki nem érzi, hogy e pillanatban ezt a kormányt amely megtette a második napon azt amit most tettünk, önöknek mindnyájuknak, az egész népnek ezért az egy tettéért szivébe kell zárnia. (Zajos taps.) Azt kérem és kívánom mindazoktól, akik önök mögött állanak, hogy mindegyikük egy harsona legyen, amely menjen széjjel mindenfelé a városba, ott kávéházban, gyűléseken és utcasarkon álljanak föl és verjék bele ezt a hitet minden egyes emberbe. Álljanak ág mil csak Mi, i Mnkb^ <sí « vidékRMi, • nfUffraifcMft m m nfefeeg, motoäQ_X megs semmU Mm kérünk, fcnan hat hétre kérjük a segítségüket, hogy a békét és a népuralmat megteremthessük Aki ellenforradalmár, az a régi rendszer cinkosa. Nehéz nekem, meggyőződéses szociáldemokratának mondani, de mégis azt mondom, hogy a hat hét alatt a nosztálygyülölet és osztályharc eszközével nem akarunk élni. És megköveteljük mindenkitől, hogy az osztályérdekeket félretéve, felekezeti szempontokat háttérbe szorítva, a nagy munkában segítsen bennünket (Hosszantartó lelkes éljenzés és tap.) Hock János fölszólította a Nemzeti Tanács nevében a királynak tett esküjük alól föloldott minisztereket hogy a visszaadott esküt tegyék le a Nemzeti Tanács kezébe. A kormány tagjai fölállottak helyükről az egész közönséggel együtt , a miniszterek Hock János kezébe letették a következő szövegű esküt: Esküszöm, hogy Magyarországhoz hű leszek, teljes függetlenségét megvédem, minden erőmmel Magyarország népének javát, szabadságát . A nagyszerű forradalmi átalakulás nagy rétegek számára nem adta meg a teljes megelégedettség érzését, mert nem hozta meg nyomban a köztársasági államformát. Sokan azt várták, hogy a népkormány megalakulása egyben a köztársaságot is jelenti. Az államforma ily irányú átalakulása nem is maradhat el és csak idő kérdése. A munkásság máris megmozdult a köztársaság érdekében és egészen bizonyos, hogy ez a mozgalom visszhangra talál a legszélesebb rétegekben. Az oligarchauralom pusztulásával el kell tűnnie a királyságnak is, amely nem egyeztethető össze a népuralommal. A köztársaság kikiáltásáért az egész országban lelkes agitáció folyik. És nemcsak a munkásság, hanem a polgárság és a katonaság körében is. A pénteki napon Budapesten több munkásgyűlés volt, amelyeken nagy számban jelentek meg katonák is. Valamennyi gyűlés a köztársaság azonnal való kikiáltását követelte. Csütörtökön este az ügyvédek tartottak gyűlést ugyancsak a köztársasági államforma érdekében. Nagyváradon katonák gyűléseztek és egyhangúan a köztársaság mellett döntöttek. A gyűlésekről a következő tudósításunk számol be: Budapesti és újpesti szervezett munkások november 1-én délután nagygyűlést tartottak a Tisza Kálmán téren, ahol körülbelül 4000 munkás és katona jelent meg. Az újpesti munkások nevében Miklós Móric jelentette be, hogy az újpesti munkások nincsenek megelégedve a forradalmi nappal, mert nem vitte dűlőre az államforma kérdését. Követelik a köztársasági államforma rögtöm életbeléptetését. Utána Vágó Béla beszélt aki bejelentette, hogy a szervezett munkások élesen figyelik az eseményeket mert a kormányban olyanok is ülnek, akikről köztudomásu, hogy a dolgokat jobbfelé szeretnék vinni, mint Batthyány. Ezenkívül a forradalom még nincs befejezve és épp ezért a Nemzeti Tanácsot fönn kell tartani a kormány ellenőrzésére és a munkásság azt megszüntetni vagy félretolni nem engedi. A Katonatanács megszüntetéséről szóló hírekkel szemben a munkásság kimondja, hogy föltétlenül ragaszkodik hozzá A legkevesebb, amit a forradalomnak hozni kell, a köztársasági államforma, sürgős megvalósítása. A gyűlés ezután határozati javaslatot fogadott el a köztársasági államforma rögtöni megvalósítása érdekében. Amint a gyűlés a Tisza Kálmán téren befejeződött, a tömeg a Népszava szerkesztősége elé vonult, ahol a nemzetközi forradalmi szociáldemokráciát, a Népszavát, az uj kormányt a Nemzeti Tanácsot, különösen pedig a köztársaságot él+etve szónokot kívánt •hallani és htdadáed» fogom »wlpdlmt, Istenem&#m ugy BogUhm, Viharos <0jemség és tepeszf&n énekkel ért véget a történelmi aktus. A kormány proklamációját nyomban közölték a színházak, mozgók, kávéházak, és egyéb nyilvános helyek közönségével is. A Tanács megbízásából Radványi György egyetemi hallgató és Ballagi Aladár egyetemi tanár autóba ültek és elsősorban a Nemzeti Színházba mentek. Itt egy-két pontig vártak, amig a fölvonás befejeződött. Azután a színpadra léptek és Ballagi fölolvasta a proklamációt, majd ismertette Kurtfi népjóléti miniszternek a köztársasági államforma mellett a Nemzeti Tanács ülésén tartott hatalmas beszédét Közönség és színészek viharzó tapssal és lelkesedéssel köszöntötték a kormánynak a köztársasági államforma mellett való állásfoglalását. A lelkesedés oly nagy volt, hogy az előadást nem folytatták tovább. Innen a Királyszínházba mentek. Itt is óriási lelkesedéssel fogadták a köztársaság bejelentését Az előadást itt is megszakították. Ezután a nagyobb mozikat, kávéházakat büfféket keresték föl és mindenütt nagy lelkesedéssel fogadták a kormány határozatát, vagyis a köztársasági államforma bejelentését. • a Fen Garbai Sándor elvtárs egyik ablakból beszédet intézet hozzájuk. Különösen arra hívta föl nyomatékosan a figyelmüket hogy mindenáron meg kell védeni a forradalom vívmányait, a rendet azonnal és mindenütt helyre kell állítani, a rombolási és fosztogatási kísérleteket maga a szervezett munkásság akadályozza meg. Ami pedig a köztársaság kérdését illeti, annak a követelésére és megvalósítására nem kell fölhívni a szociáldemokrata pártot, miután annak a megvalósítására minden szocialista egyformán törekedett mindig. Csak a fejlődés törvényeit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Garbai elvtárs után Preusz Mór elvtárs, majd egy főhadnagy beszélt, jelentkezésre, egyszersmind a fegyverek beszolgáltatására szólítva föl a katonákat. A tömeg állandóan a köztársaságot éltetve oszlott el rendben. A környék munkásai: Wolfner-gyár, az Egyesült Izzólámpa,láv.gépgyár, Cseppen lőszergyár, Albertfalvai repülőgépgyár,Lipták-gyár és több más üzem munkásai a november 1-én tartott gyűlésükön következő határozatot hozták: A gyűlés a leghatározottabban tiltakozik az M ellen, hogy a Nemzeti Tanács kebeléből megalakuló kormány a királynak letett eskü alapján kezdje meg működését. A Nemzeti Tanács szuverén hatalmát Magyarország dolgozó népei a munkások és katonák, adják meg, ennek megerősítéséhez semmiféle királyi hozzájárulásra szükség nincs. A munkásság a legnagyobb megütközéssel látja, hogy akkor, amidőn Magyarország egész népe, munkások, katonák és dolgozó polgárok egyhangúlag a köztársasági államformát követelik és midőn ennek megvalósítását semmiféle hatalom megakadályozni nem tudná, a a Nemzeti Tanács még mindig habozik és még mindig élő és létező hatalomnak ismeri el a királyt. Ettől függetlenül a munkásság kimondja, hogy ezentúl semmiféle királyi hatalmat maga fölött tűrni nem fogja nem tűri azt a királyt sem, aki háromszor ültette Tiszát a nép nyakára, aki fedezte Wekerle választójogi csalását és a Lukachídek gaztetteit, aki a demokrácia és az azonnali béke érdekében az országot a végső elkeseredés forradalmába kergette, amelyet szívesen fojtott volna bele proletárvérbe, ha az még módjában állott volna.Nem tűri tovább a királyságot azért sem, mert az mindig a nép legveszedelmesebb ellenségének, a főpapsásnak és a papi butitájnak legfőbb feje és támogatója, amely már most az ellenforradalom komoly veszedelmével fenyeget. A gyűlés fölszólítja ennélfogva a Nemzeti * * G^SsSéseBe, tünitetés ellen Saafiärozs&ftegc. j