Népszava, 1918. november (46. évfolyam, 256–284. sz.)

1918-11-02 / 257. szám

BW mnäeS» % •f! V <3 kép n«m tudjuk annyiam BMsIlefd­önk ^"»^»k­séstől Áthatva, hogy «blxn u ernágboa vald­ban demokráciát és békét akarnak teremteni. Ehhez azonban n­alhatatlan­ul szükséges, hogy ne csak ellenségeinket péselik, akikkel ni majd elbánunk, de óvjuk barátainkat is, akik neen látják azt a rettenetes helyzetet, amelyet mi látunk, a borzasztó helyzetet, amelyet egy ilyen nagy esztendős háború után a kormány maga előtt talál, amely a nyomorúság és pusztulás hallatlan fertőjéből ki akarja ragadni ezt az országot Egy ilyen országnak ilyen helyzetben szüksége van arra, hogy minden becsületes ember ezekben az időkben minden egyéni gon­dolatát félre téve,, megbízzon bennünk és a mi parancsainkat bizalommal és rendületlenül kö­vesse Azt­­ követeljék önöktől, mindnyájuktól hogy emberről-emberre járva, mondják meg min­denkinek azt hogy ahhoz, hogy béke legyen az országban, hogy népuralom legyen az ország­ban, ahhoz az kell elsősorban, hogy véget­ kell vetni a fosztogatásnak és rablásnak. Mert én egy hatalmas, ennek a kormánynak program­ját messze túlmenő programot akarok meg­valósítani, de nem akarok rabló és fosztogató hordák vezére lenni! Vigyék be mindenkinek az öntudatába, mondják meg önök mindenki­nek, hogy mi ezt megköveteljük tőlük és áru­lóknak, háborús uszítóknak, a népuralom ellen­ségeinek, a megbukott rendszer szövetségesei­nek és kémeinek tartjuk mindazokat, akik akármilyen jelszóval ide be akarják dobni olyan társadalmi fölfordulásnak, rablásnak gondolatát, amely a nagy munkát lehetetlenné teszi. (Lelkes éljenzés.) Azt mondom, ez az a nagy történelmi pillanat amikor a magyar népnek meg kell mutatnia, hogy érett a szabad­ságra. Ha ezt megmutattuk, de lesz szabad Magyarországunk, amelynek kor­mányformája, remélem és kívánom, köztársa­ság lesz, im ennek a szabad Magyarországnak szabad államformáját a nép egyetemes akarata hatá­rozta meg, ha majd megcsináltuk a múlhatat­lanul szükséges politikai reformokat amelyek a szabadság és demokrácia útját megnyitják mindenkinek, akkor nyitva lesz a tér minden álláspont számára, akkor szét fogunk menni és a genfi konvenció szabályai szerint a politikai szabadság és demokrácia eszközeivel igyekezni fogunk meggyőzni a népet hogy ki az, akinek ideálja helyesebb, kinek van igaza, ki legyen a vezetője a népnek (Hosszantartó lelkes éljen­zés és taps.) De addig, míg e szörnyű helyzetben ezeket a kérdéseket eldönteni nem tudjuk, kérve ké­rem, hogy a szabadságot amelyet forradalmi ú1­ton vívtunk ki és forradalmi erővel akarjuk és fogj­uk a nép szervezett erejével megtartani, ne engedjék beszennyezni azzal, hogy az or­szág rendje úgy boruljon föl, hogy itt sem élel­mezésről, sem a frontról hazatérő katonák el­látásáról, sem a legszükségesebb teendőkről többé gondoskodni ne lehessen. Mi ma békét hozunk és tértünk a jegyzékváltás­ok, a diplomatizálá­sok­ és fondorlatok útjáról. Mi ma od­a álltunk a világ elé, az ellenséges hadseregek elé és azt mondtuk nekik: elég volt! Nem harcolunk tovább, bízunk ügyünk igazságosságában és azt odavisszük a világ műveit közvéleményének, a nemzetközi­ béke­tárgyalásnak asztalához. Mi ma békét hozunk, fZntos taps.) Mi ma elrendeltük katonai hatal­munkkal és erőnkkel, hogy azok a fegyverek, amelyek gyászt é­s piszkot szennyet és undort bocsátottak a világra, elnémuljanak! (Hosszan­tartó lelkes éljenzés és taps.) Ellenségnek tekintünk mindenkit, aki nem érzi, hogy e pillanatban ezt a kormányt amely megtette a második napon azt amit most tet­tünk, önöknek mindnyájuknak, az egész nép­nek ezért az egy tettéért szivébe kell zárnia. (Zajos taps.) Azt kérem és kívánom mindazok­tól, akik önök mögött állanak, hogy mindegyi­kük egy harsona legyen, amely menjen széjjel mindenfelé a városba, ott kávéházban,­ gyűlése­ken és utcasarkon álljanak föl és verjék bele ezt a hitet minden egyes emberbe. Álljanak ág mil csak Mi, i Mnkb^ <sí « vidékRMi, • nfUffraifcMft m m nfefeeg, motoäQ_X megs semmU Mm kérünk, fcnan hat hétre kérjük a segítségüket, hogy a békét és a népuralmat megteremthessük Aki ellenforra­dalmár, az a régi rendszer cinkosa. Nehéz ne­kem, meggyőződéses szociáldemokratának mon­dani, de mégis azt mondom, hogy a hat hét alatt a nosztálygyülölet és osztályharc eszközé­vel nem­ akarunk élni. És megköveteljük min­denkitől, hogy az osztályérdekeket félretéve, felekezeti szempontokat háttérbe szorítva, a nagy munkában segítsen bennünket (Hosszan­tartó lelkes éljenzés és tap.) Hock János fölszólította a Nemzeti­ Tanács nevében a királynak tett esküjük alól föloldott minisztereket hogy a visszaadott esküt tegyék le a Nemzeti Tanács kezébe. A kormány tagjai fölállottak helyükről az egész közönséggel együtt , a miniszterek Hock János kezébe letették a következő szö­vegű esküt: Esküszöm, hogy Magyarországhoz hű leszek, teljes függetlenségét megvédem, minden erőm­mel Magyarország népének javát, szabadságát . A nagyszerű forradalmi átalakulás nagy rétegek számára nem­ adta meg a teljes meg­elégedettség érzését, mert nem hozta meg nyomban a köztársasági államformát. Sokan azt várták, hogy a népkormány megalakulása egyben a köztársaságot is jelenti. Az állam­forma ily irányú átalakulása nem is marad­hat el és csak idő kérdése. A munkásság­ máris megmozdult a köztár­saság érdekében és egészen bizonyos, hogy ez a mozgalom visszhangra talál a legszélesebb rétegekben. Az oligarchauralom pusztulásá­val el kell­ tűnnie a királyságnak is, amely nem egyeztethető össze a­ népuralommal. A köztársaság kikiáltásáért az egész or­szágban lelkes agitáció folyik. És nemcsak a­­ munkásság, hanem a­ polgárság és a katona­ság körében is. A pénteki napon Budapesten több munkás­gyűlés volt, amelyeken nagy számban jelen­tek meg katonák is. Valamennyi­ gyűlés a köztársaság azonnal való kikiáltását köve­telte. Csütörtökön este az ügyvédek tartottak gyűlést ugyancsak a köztársasági államforma érdekében. Nagyváradon katonák gyűléseztek és egyhangúan a köztársaság mellett dön­töttek. A gyűlésekről a következő tudósításunk s­zámol be: Budapesti és újpesti szervezett munkások november 1-én délután nagygyűlést tartottak a Tisza Kálmán­ téren, ahol körülbelül 4000 mun­kás és katona jelent meg. Az újpesti munkások nevében Miklós Móric jelentette be, hogy az újpesti­ munkások nincsenek megelégedve a forradalmi nappal, mert nem vitte dűlőre az államforma kérdését. Követelik a köztársasági államforma rögtöm életbeléptetését. Utána Vágó Béla beszélt aki bejelentette, hogy a szervezett munkások élesen figyelik az esemé­nyeket mert a kormányban olyanok is ülnek, akikről köztudomásu, hogy a dolgok­at jobb­felé szeretnék vinni, mint Batthyány. Ezen­kívül a forradalom még nincs befejezve és épp ezért a Nemzeti Tanácsot fönn kell tartani a kormány ellenőrzésére és a munkásság azt megszüntetni vagy félretolni nem engedi. A Katonatanács megszüntetéséről szóló hírekkel szemben a munkásság kimondja,­ hogy föltét­lenül ragaszkodik hozzá A legkevesebb, amit a forradalomnak hozni kell, a köztársasági ál­lamforma, sürgős megvalósítása. A gyűlés ezután határozati javaslatot foga­dott el a köztársasági államforma rögtöni megvalósítása érdekében. Amint a gyűlés a Tisza Kálmán­ téren befejeződött, a tömeg a Népszava szerkesztősége elé v­onult, ahol a nem­zetközi forradalmi szociáldemokráciát, a Nép­szavát, az uj kormányt a Nemzeti Tanácsot, különösen pedig a köztársaságot él+etve szó­nokot kívánt •hallani és htdadáed» fogom »wlpdlmt, Isten­em&#m ugy BogUhm, Viharos <0jemség és tepe­szf&n énekkel ért vé­get a történelmi aktus. A kormány proklamációját nyomban kö­zölték a színházak, mozgók, kávéházak, és egyéb nyilvános helyek közönségével is. A Tanács megbízásából Radványi György egye­temi hallgató és Ballagi Aladár egyetemi­ ta­nár autóba ültek és elsősorban a Nemzeti Színházba mentek. Itt egy-két pontig vártak, amig a fölvonás befejeződött. Azután a szín­padra léptek és Ballagi fölolvasta a prokla­mációt, majd ismertette Kurtfi népjóléti mi­niszternek a köztársasági államforma mellett a Nemzeti Tanács ülésén tartott hatalmas beszédét Közönség és színészek viharzó taps­sal és lelkesedéssel köszöntötték a kormány­nak a köztársasági államforma mellett való állásfoglalását. A lelkesedés oly nagy volt, hogy az előadást nem folytatták tovább. Innen a Királyszínházba mentek. Itt is óriási lelkesedéssel fogadták a köztársaság beje­lentését Az előadást itt is megszakították. Ezután a nagyobb mozikat, kávéházakat büfféket keresték föl és mindenütt nagy lel­kesedéssel fogadták a kormány határozatát, vagyis a köztársasági államforma bejelen­tését. • a F­en Garbai Sándor elvtárs egyik ablakból beszé­det intézet hozzájuk. Különösen arra hívta föl nyomatékosan a­ figyelmüket hogy minden­áron meg kell védeni a forradalom vívmá­nyait, a rendet azonnal és mindenütt helyre kell állítani, a rombolási és fosztogatási kísér­leteket maga a szervezett munkásság akadá­lyozza meg. Ami pedig a köztársaság kérdését illeti, annak a követelésére és megvalósítására nem kell fölhívni a szociáldemokrata pártot, miután annak a megvalósítására minden szo­cialista egyformán törekedett mindig. Csak a fejlődés törvényeit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Garbai elvtárs után Preusz Mór elvtárs, majd egy főhadnagy beszélt, jelentkezésre, egyszersmind a fegyverek beszolgáltatására szólítva föl a katonákat. A tömeg állandóan a köztársaságot éltetve oszlott el rendben. A környék munkásai: Wolfner-gyár, az Egyesült Izzólámpa,­­láv.­gépgyár, Cseppen lőszergyár, Albertfal­vai repülőgépgyár,­Lipták-gyár és több más üzem munkásai a november 1-én tartott gyű­lésükön következő határozatot hozták: A gyűlés a leghatározottabban tiltakozik az­­ M ellen, hogy a Nemzeti Tanács kebeléből meg­alakuló kormány a királynak letett eskü alap­­­ján kezdje meg működését. A Nemzeti Tanács­­ szuverén hatalmát Magyarország dolgozó népe­­i a munkások és katonák, adják meg, ennek megerősítéséhez semmiféle királyi hozzájáru­lásra szükség nincs. A munkásság a legnagyobb megütközéssel látja, hogy akkor, amidőn Magyarország egész népe, munkások, katonák és dolgozó polgárok egyhangúlag a köztársasági államformát kö­vetelik és midőn ennek megvalósítását sem­miféle hatalom megakadályozni nem tudná, a a Nemzeti Tanács még mindig habozik és még mindig élő és létező hatalomnak ismeri el a királyt. Ettől függetlenül a munkásság kimondja, hogy ezentúl semmiféle királyi hatalmat maga fölött tűrni nem fogja nem tűri azt a királyt sem, aki háromszor ültette Tiszát a nép nya­kára, aki fedezte Wekerle választójogi csalá­sát és a Lukachíd­ek gaztetteit, aki­ a demo­krácia és az azonnali béke érdekében az orszá­got a végső elkeseredés forradalmába kergette, amelyet szívesen fojtott volna bele proletár­vérbe, ha az még módjában állott volna.Nem­ tűri tovább a királyságot azért sem, mert az mindig a nép legveszedelmesebb ellenségének, a főpapsásnak és a papi butitájnak legfőbb feje és támogatója, amely már most az ellen­forradalom komoly veszedelmével fenyeget. A gyűlés fölszólítja ennélfogva a Nemzeti * * G^SsSéseBe, tünitetés ellen Saafiärozs&ftegc. j

Next