Népszava, 1918. november (46. évfolyam, 256–284. sz.)

1918-11-02 / 257. szám

Tanácsot, hogy tegyem eleget m, mind g dolgozó népe és a katonák egyhangú követeléséBe f. Kiáltsa ki a Köztér­aságot­ és sikít­son meg azonnal minden összeköttetést a dinasztiával. Kimondja a munkásság, hogy a végsőkig harcolni késl a koatársa­ségért és mindazok el­len, akik halogatással vagy ingadozással koc­kára teszik a forradalomnak ezt a nagy vív­mányát. te a Habsburgokkall ! Éljen a Köztársaság! ! A f­udai és óbudai munkások hatalmas gyűlést tartottak pénteken a Margit­körút 7. szám alatt levő helyiségben, ahol a budai és óbudai gyárakból ezrével jelentek meg a munkások. A gyűlést Kaszab Sándor elvtárs nyitotta meg lelkes szavakkal. A győzelmes forradalom eseményeit és jelentőségét Propper Sándor elv­társ ismertette, aki arra kérte a munkásságot, hogy a forradalom első rohamának eredmé­nyeit, amelyek a teljes felszabaduláshoz a meg­felelő eszközöket juttatja a munkásság birto­kába, vegyék tudomásul, igyekezzenek azokat megszilárdítani, biztosítani és azután szocia­lista öntudattal és harckészséggel dolgozzanak tovább mindaddig, amíg a szocialista eszméknek megfelelő intézményeket és államformát ki nem vívják. Fegyelmezettség, tisztánlátás, újabb forradalmi erők gyűjtése és csoportosí­tása legyen a vezető szempont. A gyűlés a je­lentést a köztársaság lelkes éljenzése közben egyhangúan tudomásul vette. Kaszab elvtárs indítványára kimondotta a gyűlés, hogy a Nemzeti Tanácstól kéri a pálinka- és bormé­rések bezárását, legalább néhány napig, amíg a rend helyreáll. "Végül kimondották még, hogy a vörös gárda megalakítása iránt — egyelőre a rend föntartása és a forradalmi eredmények megvédése érdekében — haladéktalanul intéz­kednek. A budapesti ügyvédek csütörtökön este az Ügyvédi Kamara díszter­m­­ében tartottak nagygyűlést, amelyem Székely Síslistsl & ^röstBan» —­ £ h küi^ásrsíBssk gg$rf £ gftes f ® rrasa«30mat S — A mega Minden, ami­­ elmúlt negyvennyolc órá­ban történt, olyan káprázatos gyorsasággal zajlott, hogy hinni sem akartuk: már megtör­tént, már a forradalomnak vége van és a győzelem teljes. Mint a száguldó vihar után, amely váratlanul jött, félelmetes erővel tört ki és pillanatok alatt robogott el fölöttünk, senki sem mert az első percekben fölléleg­seni. Különösen az ilyen nagy eseményekkel és minden forra­dal­ommmal vele járó elfajulá­soktól, rombolásoktól és fosztogatásoktól félt mindenki. Es m aggodalom az­onban lassan-lassan megszűnt és helyébe annak a gyors cselekvés­nek a kívánsága lépott, amellyel még a lehe­tőségét is ki lehet küszöbölni a még lappangó puszt­ási és fosztogatási kísérleteknek. Ennek a célnak elérésére akcióba lépett a rendőrség, a Katonatanács — amelyről az a téves hír terjedt el, hogy föloszlatják, ellen­kezően," újjászervezik "— és a szervezett mun­kásság is. Különösen nagy jelentősségünk: kell­­ tarta­nunnk­­ a szervezett munkásság elhatározását, hogy gárdákat alakít, amelyeknek feladata lesz a rombolásokat, fosztogatásokat még csírájukban elfojtani. Pontos volt a katonaság megszervezése. Eleinte ősupán, néhány tusast *3 © len­tk<szett önként, hogy a rendet fön tartsák, később azonban mind többen csatlakoztak hozzájuk. Erre elindultak a katonák, hogy összeszed­jék a Városban a legénységet és velük aztán­megkezdhessék a munkát. Először a főbb útvonalakon indultak el és minden katonát megszólítottak, igazolták, azután összeszed­ték őket, majd bevitték a főkapitányság épü­letébe. Ha ittas vagy duhajkodó katonát találtak, lefegyverezték és ártalmatlanná tették. A civilekhez csak abban az esetben nyúl­tak, ha puska vagy fegyver volt náluk. Imre dr. a kilvetkeső határossö javaslatot ter­jesztette elő. A budapesti ügyvédek nagygyűlése annak kiemelése mellett, hogy a magyar ügyvéd­ség egyeteme mindenkin­ elölj­ár a haladó eszmékért vívott küzdelmekben és a szabad­ságjogok bátor védelmezésében, kimondja, hogy meleg lelkesedéssel üdvözli a Károlyi Mihály elnöklete alatt a nemzet tanácsából megalakult népminisztériumot abban a hit­ben, hogy valóra fogja váltani a népuralom eszméjét, megteremti a nemzetek közti meg­értést, a fegyverek és lelkek békéjét és a­ tár­sadalom igazságos rendjét. A nagygyűlés he­lyesnek vallja és minden részében magáévá teszi a Nemzeti Tanács kiáltványának min­den pontját, Idv&nja az államformának köz­társasággá való átalakítását és fölajánlja szolgálatait az elvek gyakorlati megoldá­sában. Kitörő­ lelkesedéssel fogadták a határozati javaslaoo, amelynek nyomában még számos fölszólalás és indítvány hangzott el Blanner Mór végül azt indítványozta, hogy minden egyéb kívánalom ideiglenes félretétele mellett, most csak a határozati javaslat elfogadása fölött döntsenek. A nagygyűlés a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta és elhatá­rozta, hogy nyomban fölkeresi a miniszterel­nököt, üdvözli kinevezése alkalmából és egy­úttal tudtára adja az ügyvédek határoza­tát. A miniszterelnök távollétében Szende Pál dr. fogadta a küldöttséget, aki Oláh Dezső üdvözlő szavaira kijelentette, hogy nagy örö­mére szolgál az ügyvédség állásfoglalása és ő, mint­ ugyancsak veryvéd, jól tudja, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara mindig lelkes har­cosa volt a közszabadságoknak, az ügyvédi testület a haladó eszméknek megbízható vára volt. A népminisztérium tudomására hozza­ az ügyvédek állásfoglalását. Nagyvárad katonái, körülbelül háromezren, köztük sok tiszt, csü­törtökön délelőtt gyűlést tartottak, amelyen Nagy Endre és Ágoston Péter lelkesítő beszé­deket tartottak és fölszólították a résztvevőket, hogy esküdjenek föl a köztársaságnak. Erre a katonák felyhangúan letették az esküt. Később a 4. honvédezred pótzászlóalja is letette az es­küt. Ugyancsak csütörtökön a Nagyváradon tartózkodó 70. (horvátországi) gyalogezred pót­zászlóaljának tiszti küldöttsége fölkereste a nagyváradi polgármestert, kijelentvén, hogy üdvözlik a Nemzeti Tanácsot és a magyar köz­társaságot. & keli weiS@wI gárdádat alakit a Hamarosan rengeteg sok katona volt a fő­kapitányságon, de nagy halomba gyűltek a fegyverek is. Voltak katonák, akiket fegy­ver nélkül hoztak be, ezeket fölfegyverezték és igy lassanként kész hadsereg állott a rendőrség rendelkezésére. A katonákat egy tiszt vezetésével csapatokba osztották be és a veszélyeztetett helyekre kiküldötték. Amikor azután ezek a kiküldött csapatok jelentéseikkel visszaérkeztek, meg lehetett állapítani, hogy az elterjedt rémhírek tuto­­ttonak, alaptalanoknak­­ bizonyultak. Megemlékeztünk arról például a Nép­szava pénteki száméban, hogy birek szerint a Rákos-rendezőpályaudvaron kifosztották a vasúti kocsikat Ebből a hírből csak annyi bizonyult Valónak, hogy kísérlet történt a fosztogatásra, négy vagon petróleumot föl­gyújtottak, a katonaság azután a további rombolást megakadályozta. H­r érkezett az Istvántelki főműhely ki­rablásáról. Itt csak egy vagont fosztottak ki. A Teleki-téren, ahonnan a jelentés érkezett, hogy az ott levő összes bódékat föltörték és kirabolták, mindössze egy zsibárus boltot tör­tek föl és mintegy 50.000 korona értékű férfi­ruhát elvittek. A Lehel-utca és Aréna­ út sarkán levő bódék közül néhányat fölgyújtottak, a tüzet azonban hamar eloltották. Komolyabb jelleget öltöttek itt-ott a külvárosokban a fosztogatási kísérletek. A kelenföldi pályaudvarról rémhistóriák híre érkezett. Nagyobb őrség vonult ki, amely hamarosan rendet teremtett. Huszonhat em­bert hoztak be a főkapitányságra. Közben apróbb bejelentések voltak, de ezekben rögtön intézkedni nem lehetett A hatodik és hetedik kerület­ külvárosaiból jöttek tömegesebben a jelentését valamint a főv­áros közvetlen szomszédságából, ahol orosz és olasz hadifoglyok garázdálkodtak. A Kőbányáról érkezett jelentések komo­lyabbak voltak az első pillanatban, ké­sőbb ezeknek a jelentésének is lefokozódott. Itt már katonák voltak, akik kísérletet tet­tek a rombolásra és különösen pénteken dél­után mutatkozott komolynak a fosztogató kísérletük. Fegyverük is volt amit még a forradalom éjszakáján szereztek és azzal vé­dekeztek­ az ellenük kivonuló katonasággal szemben. De sikerült megfékezni őket A kőbányai események komollyá válása is on­nan keletkezett egyébként hogy a gyűjtő­fogházból háromszáz fegyenc kitört és meg­szökött. A szervezett munkásság a katona­ság segítségével nagy részüket­­ összeszedte és a még szabadon levők ellen minden intéz­kedést megtettek a szervezett munkások. A Filatori-gátnál 150 vagon burgonyát a­kartak elrabolni. A segítség még idejében megérkezett ugy hogy a fosztogatások leg­nagyobb részét meg tudták akadályozni. Ugyanígy jártak a fosztogatók Szentendré­nél, ahol 70 kocsit akartak feltörni. A rombolásokra vonatkozóan már­ csü­törtökön este jelentek meg­ hivatalos jelentések, amelyeket mi is köz­öltü­nk. Péntekem újból adtak hivatalos jelentéseket. A Nemzeti Ta­­­­nács egyik közleménye a következőket zésükre és Szétkergetésükre- természetesen hírek a jelentések szerint nem felelnek meg a valóságnak. A keleti pályaudvaron egyetlen fillér kár sincs. A főváros környékén sem tör­tént komolyabb kihágás. A rákosi rendező pályaudvaron is a kormány ura a helyzetnek. Halottak és sebesültek. Miután a fosztogatók egy része fegyverrel is rendelkezett és a kivonult katonaság is kénytelen volt fegyverhez nyúlni a megféke­zésükre és szétkergetésükre természetesen áldozatai is voltak ezeknek az összeütközések­nek. Erről a következőket jelentik hivatalo­san: A Nemzeti Tanács közli: A mentők je­lentése szerint csütörtökön 123 esetben vonul­tak ki és összesen 14 halálesetet konstatáltak. A tűzoltók öt esetben vonultak ki. Nem felel meg a valóságnak, hogy katonai raktárakat felgyújtottak volna. Mindössze a Lehel­ utcai trónk­aszárnya egy darabja gyulladt ki. A hivatalos jelentésben említett halotta­kon kívül természetesen súlyos és kevésbé súlyos sebesülések is történtek. Intézkedések a rend föntartásám A szervezetlen elemek és az esetleg hozzá­juk csatlakozó rendbontók fosztogatásának megakadályozása végett a Nemzeti Tanárs a fővárosi szervezett munkásokból, fő­polgár­ságból, a katonaságból és rendőrségből vé­delmi szervezetet létesít. A szervezet a fő­kapitány hivatalában, az első emeleten szé­kel. A szervezetet a katonaság egy megbí­zottja, a rendőrség részéről dr. Vagasz Jó­zsef, a munkások és polgárok részéről Biró Dezső elvtárs vezeti. Minden ügyben, mely a polgárság , a lakosok vagyoni védelmére és a közbiztonságra vonatkozik, azonnal e szervezettel kell és lehet összeköttetésbe lépni. A Vám­­út és az Angyalföld részére e szer­vezet a maga képvisel­etével Kusy János elv­társat bízta meg, aki a vasmunkások Fáci­nt 97. szám alatti helyiségében található. Tele­fonszám 171—62. Csepelen és Csepel környékén Kohoncsy Gusztáv elvtára intézkedik. Található a cse­peli Munkásotthonban. A X. kerületi megbízottak Fleischmann Andor és Ceédly István elvtársak, akik a Martinovics-téri­ Munkásotthonban szé­kelnek. A szervezet fölhívja mindazokat a szerve­zett munkásokat és polgárokat akik e testü­letben a rend fentartása fölött őrködni óhaj­tanak, hogy a jelzett helyeken jelentkezze­nek és szolgálataikat a rend föntartása ér­dekében a köz javára értékesítsék. Linder Béla hadügy­miniszter első intézke­dései a rend helyreállítás­ára irányultak. Mindenek előtt parancsot adott ki amelyben elrendeli, hogy ugy an polgári lakosság, mint a katonai személyek a birtokukban levő mindennemű fegyvert, lövészert, továbbá mindennemű katonai fölszerelést szolgáltas­sák be a magyar királyi had­ü­g­­ymini­s­zterium kirendeltségének a régi képviselőházban. Az uj hadügyminiszter a katonasághoz is fölhivást intézett fölszólítva őket, hogy le­gyenek mindannyian hígadtak és gondolja­nak arra, hogy a forradalom vívmányait csak a renddel és fegyelemmel lehet biztosí­tani s

Next