Népszava, 1918. november (46. évfolyam, 256–284. sz.)

1918-11-19 / 273. szám

2 NÉPSZAVA * 1918 november 16. amelyek gazdasági helyzetüknél, egész társa­dalmi elhelyezkedésüknél és nagyrészt élet­módjuknál fogva a proletárság osztályához tartoznak. A kapitalizmus mindezeket a rétegeket már régen proletárrá tette, de lelkileg mindezek a csoportok és foglalkozási ágak még mindig megmaradtak a kapitaliz­mus híveinek. Már a kommunista kiáltvány is megállapította: „A burzsoázia minden el­eddig tiszteletreméltó és jámbor félelemmel szemlélt tevékenységről letépte szentséges­­ voltának látszatát, fizetett bérmunkássá vál­toztatja át az orvost, a jogtudóst, a papot, a költőt, a tudomány emberét." A szellemi munkás már régóta fizetett bérmunkássá lett Magyarországon is, de azért a forradalomnak kellett jönnie ahhoz, hogy az orvos, a jog­tudós, a költő, a tudomány embere, a színész, a mérnök, az állami tisztviselő, a­ tanár föl­ismerte, hogy a valóban nem élvezője, hanem csak bérmunkása, fizetett bérmunkása a kapi­talista világrendnek. De a forradalom végre kinyitotta az embe­rek szemét és lelkét és mo­ már valósággal szédítő rohamcsánggal terjed az ige a »sociál -demokráciától eddig távol álló rétegek kö­zött te. Boldog büszkeséggel fogadjuk , öleljük testvériesen magunkhoz ezeket az új rétege­ket, ám ugyanakkor komoly intelemmel for­dulunk hozzájuk. Gondolják meg, hogy amikor a szociálde­mokráciához csatlakoznak, ezzel mindörökre szakítottak a polgári­ társadalommal. Gon­dolják meg, hogy­ a szociáldemokrácia nem jelent egyet ezzel a m­ai forradalommal, ha­nem ennél sokkal több, ennél sokkal mesg­isebbmmö. céljai vannak. Ne feledkezzenek meg arról, hogy a­ szocializmus meg akarja szüntetni a magántulajdont és a demokrá­ciát, a politika teréről át akarja vinni a gaz­daság terére is. Véssék elméjükbe, hogy a­ szociáldemokrácia nem­ a kivívott­ diadalok ujjorogásának a pártja, hanem újabb és újabb harcoké. Már eleve figyelmeztetjük őket, hogy jönni fognak majd idők, amikor a szociáldemokrata proletárság ism­ét, sőt min­den eddigieket fölülmúlóan harcban fog állni minden polgári párttal , magával az egész polgári társadalommal. Legyenek készen arra is, hogy jöhetnek újabb válságok, jö­hetnek­­ üldözések, megpróbáltatások, szenve­dések.­ Tudják meg, hogy csak akkor igazán szociáldemokraták, ha tudnak szenvedni és áldozni itt az eszméért. Hálával és örömmel köszöntjük új testvé­rein­­ket, de már most — ahogyan szociálde­mokratákhoz illik — munkára, tanulásra, el­méleti tudás megszervezésé­re, a gyakorlati agitáció eszközeinek megteremtésére, a min­den áldozatra kész, a polgári társadalommal teljesen szakító szocialista forradalmiság hitvallására szólítjuk föl őket. Európába jön és részt vesz a békekongesz­ SRn­son. Ez a hit csak örvendetes azok szá­mára, akik hívei a népek egyetértésén nyugvó békének, a wilsoni békének .­Mi a lé­nyege Wilson elveinek, törekvéseinek? Wil­­son békéje a demokráciák együttes működé­sén alapuló béke. Wilson békéje a háború ki­küszöbölésének gondolatán nyugvó béke. Nem fegyveres béke, ami voltakép fegyver­szünet, új háborúra való készülődés. Hartem igazi­­ béke, igazi nyugalom a világháború­ban kifáradt­­ népek számára. Wilson a néme­tek kudarcot vallott mexikói politikája óta állandóan hirdeti, h­ogy Németország demo­kratizálódása nélkül nincs világbéke. Nincs világbéke, mert a militarizmus és az abszo­­­lutizm­us ellenségei minden b­ékés megegye­zésnek. Tilson egész világfölfogása, egész ideológiája a kanti meggyőződésen nyugszik. Kantnak a pacifizmus és demokrácia régi apostolának elvei s a nemzetközi ,jog szabad államok szövetségén nyugodjék, a polgári al­kotmány minden államban legyen köztársa­sági és ezek az elvek támadnak föl újból a Wilson hitében.­­Nem­ szocialista, de a polgári demokráciá­nak ama árnyalatához tartozik, amely küzd az imperializmus és a finánctőke túlkapásai ellen. Mint a trösztök ellensége, mint, a mili­tarizmus kritikusa lépett föl Amerikában és választották meg a trösztök barátai és az imperializmus híveivel szemben Amerika kis­polgárai és munkásai.­ Nagyon tévednek azok a magyar kávéházi politikusok, akik szerint az egész wilsoni rendszer amerikai. blöf.<Amerika beavatkozása nem volt a had­­seregszállítóknak, nem volt, az imperialisták­nak a beavatkozása. Amerika demokratikus tömegeit és ezeknek a tömegeknek fanatikus, szigorít elveket követő vezérét mélyen átha­totta a német imperializmus veszedelmének és a német abszolutizmus kiirtása, szüksé­gességénn­k­ hite. Az egész világ demokráciái­nak egy szövi­ 4­ben való egyenitáse, ez a wilsoni gondolat Amerikában bosszú 4.örté­nelmi előzményekre tekinthet vissza. A dön­tőbíráskodás eszméjének, a­ népei• békés meg­egyezésének Amerikában­ vannak a legrégibb gyökerei.)Franklin Benjámin 1780-ban hir­deti a nemzetek társaságának eszméjét és az Egyesült Államok már 1794-ben kezdik meg a nemzetközi vitáknak békés döntés utján roló /i.v//o?rfd/dí.<Dem­okrácia és béke, a kö­zött s két fogalom között, igazán szerves összefüggés­ van. Legjobb bizonyság erre Amerika csaknem vallásos erővel föllépő pacifizmusa !D e mit­ használ nekünk a tvilsioni pacifiz­mus, kérdik sokan, ha határainkon a fegy­verszünet megkötése után is cseh seregekkel kell küzdenünk, ha Románia fenyegeti Er­délyt, ha Magyarországon a világbéke bekö­szöntekor is háborús válságok veszedelme kí­sért. Mi­­ ezekkel a jelenségekkel szemben valljuk, hogy minden erőnket meg kell ve­szíteni a nacionalista lázban égő szomszé­dainkkal való megegyezés érdekében. Komo­lyan hisszük, hog­y Amerika demokráciája és pacifizmusa. Wilson befolyása segítsé­günkre lesz ebben a megegyezésben és meg fogja akadályozni, hogy a nacionalizmus szenvedélye újból háborús lángba borítsa Magyarországot. Természetesen ehhez Wilson ereje egyedül nem elég. Az Egyesült Államok csak egy tagja az ántántnak, nem az egész ántánt. De Wilson­ mellett, ha mi következetesen a Wil­son­ elvek alapjára helyezkedünk, nem kívá­nunk népek felett rendelkezni, hanem csak ahhoz ragaszkodunk, hogy a népek meg­nyugtató demokratikus formák között nyil­vánítsák ki akaratukat, támogatni fog ben­nünket az a hatalmas demokratikus áramlat, amely a háború befejeztével megindul az an­tant valamennyi államában. Wilson nem je­lent egyebet, mint. következetes­­ demokráciát és Európa minden, demokratikus erőforrása a wilsoni béke folyamába torkoll­!^). Ne higyjük­ azonban, hogy sorsunk ko­vácsa csak Wilson és az ántant, erősödő mun­kásmozgalma, mind ön­tudatosabban föllépő szocializmusa. Régi társadalmi igazság, hogy társadalmi csoportok, osztályok, népek föl­szabadítása teljesen idegen erők mű­ve nem lehet. Sorsunk kovácsa jórészt mi magunk vagyunk. A Magyarországot leigázó régi rendszer egyik legátkosabb hatása, amelyet még ma is nyögünk, Magyarország rossz híre. S ez a rossz hír nem a rossz sajtószol­gálaton, nem a diplomácia hibáján nyugszik. Ez a rossz hír kifejezője mindannak, ami volt a régi Magyarország. Ha valami rohad Dániában, ha valami rohad Magyarorszá­got­, akkor egy tetőt öt­ talpig romlott ország rohadásának bűzét a hírszolgálat, a diplo­mácia parfüm­jével nem­ lehet eltüntetni. Az egyedüli orvosság jó hírnevünk megterem­tése érdekében a tettek orvossága. Át kell alakulnunk te­tő­től-talpig, meg kell változ­nia a régi Magyarország minden poltikájá­nak és ne higgjük­, hogy ennek a nagy átala­kulásnak a híre nem megy el igen gyorsan. Agrár­állam ,nagybirtokos rendszer mellett nem lehet demokratikus. A nagybirtok rend­szerét gyorsan meg kell szüntetni Magyar­országon. Ha mi a nagybirtok és a bojárok uralmát nyögő Romániával szemben rámu­tathatunk a magyar agrárreform rendkívüli eredményeire, akkor régi rossz hírnevünket meg fogjuk javítani a világ nemzetei előtt. Nem Rákóczi, nem Bercsényi, nem a Bocs­kayak és a Kossuthok, nem a történelem el­avult­ pergamenjei, nem­ paragrafusok, amik még ma is nagyon kísértenek ebben a múlt kísérte­teivel, sajnos, erősen telített­ ország­ban, hanem igazi szociális reformok, az ag­rárkérdés gyors megoldása, nem szavak,­­ha­nem tettek segíthetnek, csak rajtunk. A gyor­san átalakuló új világ közepette rohamosan megváltozó Magyarország, a­ mi­ cselekede­tünk, a mi belső megváltozásunk, ez lehet csak a mi igazi megmentőnk.­ ­Az ácsorgás. A havas téli időben ismét ott látjuk fagyoskodni az asszonyok hosszú sorát a különböző boltok előtt, rossz ruhában, ron­gyos cipőben, dideregve. Szomorú kép ez. Amidőn a forradalom győzedelmeskedett, mindenki azt remélte, hogy no most, már béke lesz, népuralom lesz, hőség lesz, megszűnik az ácsorgás rettenetes kínszenvedése. Kétségte­len, hogy az ácsorgó asszonyok tízezrei ke­serű kiábrándulást éreznek. Azonban nyíltan meg kell mondani,­ hogy annak a reménységnek,­­miszerint, a forra­dalom győzelmével azonnal minden rendben lesz, nem volt­ meg a kellő alapja. T­ehetetlent kiván a kormányt­ól az, aki azt követeli, hogy most már azonnal bőségben legyen minden, ne legyen cuaorgás. Két hét alatt, lehetetlen, rendbehozni "mindazt a súlyos mulasztást, amit az, résző kormányul éveken át egy­másra halmoztak. .A mai kormány helyzete pillanatnyilag még nehezebb, mint az előzőé volt. A vasutat lefoglalják a frontokról haza­siető katonák, így­­ minden élelmiszerfelhoza­tal megnehezül. A külföldi behozatal még teljesebben megszakadt, mint a háború alatt, amidőn legalább Ausztriából és Német­országból lehetett árut behozni. Most ez a be­hozatal is megszűnt, viszont az antant-álla­mokból egyelőre semmiféle áru sem jön. A frontról hazajött katonák egyelőre még csak fogyasztók; a termelő munkában eddig nem tudtak még elhelyezkedni, nem szaporítják még az ország árukészletét. Ehhez járul még az is, hogy számos község nemzeti tanácsa, rosszul fogván föl hivatását, nemcsak meg­tiltja az élelmiszer kivi­telt a faluból vagy mezővárosból, hanem még a községen át­haladó élelmiszereket is lefoglalja. Természetes tehát, hogy­ az áruhiány­­ ma nagyobb, mint­ valaha volt; az áruhiány el­maradhatatlan következménye pedig az, hogy a­ venni akarók odatódulnak, ahol va­lamiféle eladó áru­ va­n és így tolongás és ácsorgás keletkezik. Másfelől azonban nyomatékosan követel­jük a kormánytól, hogy kövessen el mindent, hogy az ácsorgás lehetően kis mértékre szo­ruljon. Azoknak, akik most a közélelmezést intézik — főleg Erdélyi elvtársnak, Budapest és környéke kormánybiztosának — fölösle­ges, hogy mi magyarázzuk, miként lehet az ácsorgást korlátozni. Ö éppen olyan jól tudja, mint mi, hogy az árusítóhelyek szaporítása•

Next