Népszava, 1918. november (46. évfolyam, 256–284. sz.)
1918-11-19 / 273. szám
2 NÉPSZAVA * 1918 november 16. amelyek gazdasági helyzetüknél, egész társadalmi elhelyezkedésüknél és nagyrészt életmódjuknál fogva a proletárság osztályához tartoznak. A kapitalizmus mindezeket a rétegeket már régen proletárrá tette, de lelkileg mindezek a csoportok és foglalkozási ágak még mindig megmaradtak a kapitalizmus híveinek. Már a kommunista kiáltvány is megállapította: „A burzsoázia minden eleddig tiszteletreméltó és jámbor félelemmel szemlélt tevékenységről letépte szentséges voltának látszatát, fizetett bérmunkássá változtatja át az orvost, a jogtudóst, a papot, a költőt, a tudomány emberét." A szellemi munkás már régóta fizetett bérmunkássá lett Magyarországon is, de azért a forradalomnak kellett jönnie ahhoz, hogy az orvos, a jogtudós, a költő, a tudomány embere, a színész, a mérnök, az állami tisztviselő, a tanár fölismerte, hogy a valóban nem élvezője, hanem csak bérmunkása, fizetett bérmunkása a kapitalista világrendnek. De a forradalom végre kinyitotta az emberek szemét és lelkét és mo már valósággal szédítő rohamcsánggal terjed az ige a »sociál -demokráciától eddig távol álló rétegek között te. Boldog büszkeséggel fogadjuk , öleljük testvériesen magunkhoz ezeket az új rétegeket, ám ugyanakkor komoly intelemmel fordulunk hozzájuk. Gondolják meg, hogy amikor a szociáldemokráciához csatlakoznak, ezzel mindörökre szakítottak a polgári társadalommal. Gondolják meg, hogy a szociáldemokrácia nem jelent egyet ezzel a mai forradalommal, hanem ennél sokkal több, ennél sokkal mesgisebbmmö. céljai vannak. Ne feledkezzenek meg arról, hogy a szocializmus meg akarja szüntetni a magántulajdont és a demokráciát, a politika teréről át akarja vinni a gazdaság terére is. Véssék elméjükbe, hogy a szociáldemokrácia nem a kivívott diadalok ujjorogásának a pártja, hanem újabb és újabb harcoké. Már eleve figyelmeztetjük őket, hogy jönni fognak majd idők, amikor a szociáldemokrata proletárság ismét, sőt minden eddigieket fölülmúlóan harcban fog állni minden polgári párttal , magával az egész polgári társadalommal. Legyenek készen arra is, hogy jöhetnek újabb válságok, jöhetnek üldözések, megpróbáltatások, szenvedések. Tudják meg, hogy csak akkor igazán szociáldemokraták, ha tudnak szenvedni és áldozni itt az eszméért. Hálával és örömmel köszöntjük új testvéreinket, de már most — ahogyan szociáldemokratákhoz illik — munkára, tanulásra, elméleti tudás megszervezésére, a gyakorlati agitáció eszközeinek megteremtésére, a minden áldozatra kész, a polgári társadalommal teljesen szakító szocialista forradalmiság hitvallására szólítjuk föl őket. Európába jön és részt vesz a békekongesz SRnson. Ez a hit csak örvendetes azok számára, akik hívei a népek egyetértésén nyugvó békének, a wilsoni békének .Mi a lényege Wilson elveinek, törekvéseinek? Wilson békéje a demokráciák együttes működésén alapuló béke. Wilson békéje a háború kiküszöbölésének gondolatán nyugvó béke. Nem fegyveres béke, ami voltakép fegyverszünet, új háborúra való készülődés. Hartem igazi béke, igazi nyugalom a világháborúban kifáradt népek számára. Wilson a németek kudarcot vallott mexikói politikája óta állandóan hirdeti, hogy Németország demokratizálódása nélkül nincs világbéke. Nincs világbéke, mert a militarizmus és az abszolutizmus ellenségei minden békés megegyezésnek. Tilson egész világfölfogása, egész ideológiája a kanti meggyőződésen nyugszik. Kantnak a pacifizmus és demokrácia régi apostolának elvei s a nemzetközi ,jog szabad államok szövetségén nyugodjék, a polgári alkotmány minden államban legyen köztársasági és ezek az elvek támadnak föl újból a Wilson hitében.Nem szocialista, de a polgári demokráciának ama árnyalatához tartozik, amely küzd az imperializmus és a finánctőke túlkapásai ellen. Mint a trösztök ellensége, mint, a militarizmus kritikusa lépett föl Amerikában és választották meg a trösztök barátai és az imperializmus híveivel szemben Amerika kispolgárai és munkásai. Nagyon tévednek azok a magyar kávéházi politikusok, akik szerint az egész wilsoni rendszer amerikai. blöf.<Amerika beavatkozása nem volt a hadseregszállítóknak, nem volt, az imperialistáknak a beavatkozása. Amerika demokratikus tömegeit és ezeknek a tömegeknek fanatikus, szigorít elveket követő vezérét mélyen áthatotta a német imperializmus veszedelmének és a német abszolutizmus kiirtása, szükségességénnk hite. Az egész világ demokráciáinak egy szövi 4ben való egyenitáse, ez a wilsoni gondolat Amerikában bosszú 4.örténelmi előzményekre tekinthet vissza. A döntőbíráskodás eszméjének, a népei• békés megegyezésének Amerikában vannak a legrégibb gyökerei.)Franklin Benjámin 1780-ban hirdeti a nemzetek társaságának eszméjét és az Egyesült Államok már 1794-ben kezdik meg a nemzetközi vitáknak békés döntés utján roló /i.v//o?rfd/dí.<Demokrácia és béke, a között s két fogalom között, igazán szerves összefüggés van. Legjobb bizonyság erre Amerika csaknem vallásos erővel föllépő pacifizmusa !D e mit használ nekünk a tvilsioni pacifizmus, kérdik sokan, ha határainkon a fegyverszünet megkötése után is cseh seregekkel kell küzdenünk, ha Románia fenyegeti Erdélyt, ha Magyarországon a világbéke beköszöntekor is háborús válságok veszedelme kísért. Mi ezekkel a jelenségekkel szemben valljuk, hogy minden erőnket meg kell veszíteni a nacionalista lázban égő szomszédainkkal való megegyezés érdekében. Komolyan hisszük, hogy Amerika demokráciája és pacifizmusa. Wilson befolyása segítségünkre lesz ebben a megegyezésben és meg fogja akadályozni, hogy a nacionalizmus szenvedélye újból háborús lángba borítsa Magyarországot. Természetesen ehhez Wilson ereje egyedül nem elég. Az Egyesült Államok csak egy tagja az ántántnak, nem az egész ántánt. De Wilson mellett, ha mi következetesen a Wilson elvek alapjára helyezkedünk, nem kívánunk népek felett rendelkezni, hanem csak ahhoz ragaszkodunk, hogy a népek megnyugtató demokratikus formák között nyilvánítsák ki akaratukat, támogatni fog bennünket az a hatalmas demokratikus áramlat, amely a háború befejeztével megindul az antant valamennyi államában. Wilson nem jelent egyebet, mint. következetes demokráciát és Európa minden, demokratikus erőforrása a wilsoni béke folyamába torkoll!^). Ne higyjük azonban, hogy sorsunk kovácsa csak Wilson és az ántant, erősödő munkásmozgalma, mind öntudatosabban föllépő szocializmusa. Régi társadalmi igazság, hogy társadalmi csoportok, osztályok, népek fölszabadítása teljesen idegen erők műve nem lehet. Sorsunk kovácsa jórészt mi magunk vagyunk. A Magyarországot leigázó régi rendszer egyik legátkosabb hatása, amelyet még ma is nyögünk, Magyarország rossz híre. S ez a rossz hír nem a rossz sajtószolgálaton, nem a diplomácia hibáján nyugszik. Ez a rossz hír kifejezője mindannak, ami volt a régi Magyarország. Ha valami rohad Dániában, ha valami rohad Magyarországot, akkor egy tetőt öt talpig romlott ország rohadásának bűzét a hírszolgálat, a diplomácia parfümjével nem lehet eltüntetni. Az egyedüli orvosság jó hírnevünk megteremtése érdekében a tettek orvossága. Át kell alakulnunk tetőtől-talpig, meg kell változnia a régi Magyarország minden poltikájának és ne higgjük, hogy ennek a nagy átalakulásnak a híre nem megy el igen gyorsan. Agrárállam ,nagybirtokos rendszer mellett nem lehet demokratikus. A nagybirtok rendszerét gyorsan meg kell szüntetni Magyarországon. Ha mi a nagybirtok és a bojárok uralmát nyögő Romániával szemben rámutathatunk a magyar agrárreform rendkívüli eredményeire, akkor régi rossz hírnevünket meg fogjuk javítani a világ nemzetei előtt. Nem Rákóczi, nem Bercsényi, nem a Bocskayak és a Kossuthok, nem a történelem elavult pergamenjei, nem paragrafusok, amik még ma is nagyon kísértenek ebben a múlt kísérteteivel, sajnos, erősen telített országban, hanem igazi szociális reformok, az agrárkérdés gyors megoldása, nem szavak,hanem tettek segíthetnek, csak rajtunk. A gyorsan átalakuló új világ közepette rohamosan megváltozó Magyarország, a mi cselekedetünk, a mi belső megváltozásunk, ez lehet csak a mi igazi megmentőnk. Az ácsorgás. A havas téli időben ismét ott látjuk fagyoskodni az asszonyok hosszú sorát a különböző boltok előtt, rossz ruhában, rongyos cipőben, dideregve. Szomorú kép ez. Amidőn a forradalom győzedelmeskedett, mindenki azt remélte, hogy no most, már béke lesz, népuralom lesz, hőség lesz, megszűnik az ácsorgás rettenetes kínszenvedése. Kétségtelen, hogy az ácsorgó asszonyok tízezrei keserű kiábrándulást éreznek. Azonban nyíltan meg kell mondani, hogy annak a reménységnek,miszerint, a forradalom győzelmével azonnal minden rendben lesz, nem volt meg a kellő alapja. Tehetetlent kiván a kormánytól az, aki azt követeli, hogy most már azonnal bőségben legyen minden, ne legyen cuaorgás. Két hét alatt, lehetetlen, rendbehozni "mindazt a súlyos mulasztást, amit az, résző kormányul éveken át egymásra halmoztak. .A mai kormány helyzete pillanatnyilag még nehezebb, mint az előzőé volt. A vasutat lefoglalják a frontokról hazasiető katonák, így minden élelmiszerfelhozatal megnehezül. A külföldi behozatal még teljesebben megszakadt, mint a háború alatt, amidőn legalább Ausztriából és Németországból lehetett árut behozni. Most ez a behozatal is megszűnt, viszont az antant-államokból egyelőre semmiféle áru sem jön. A frontról hazajött katonák egyelőre még csak fogyasztók; a termelő munkában eddig nem tudtak még elhelyezkedni, nem szaporítják még az ország árukészletét. Ehhez járul még az is, hogy számos község nemzeti tanácsa, rosszul fogván föl hivatását, nemcsak megtiltja az élelmiszer kivitelt a faluból vagy mezővárosból, hanem még a községen áthaladó élelmiszereket is lefoglalja. Természetes tehát, hogy az áruhiány ma nagyobb, mint valaha volt; az áruhiány elmaradhatatlan következménye pedig az, hogy a venni akarók odatódulnak, ahol valamiféle eladó áru van és így tolongás és ácsorgás keletkezik. Másfelől azonban nyomatékosan követeljük a kormánytól, hogy kövessen el mindent, hogy az ácsorgás lehetően kis mértékre szoruljon. Azoknak, akik most a közélelmezést intézik — főleg Erdélyi elvtársnak, Budapest és környéke kormánybiztosának — fölösleges, hogy mi magyarázzuk, miként lehet az ácsorgást korlátozni. Ö éppen olyan jól tudja, mint mi, hogy az árusítóhelyek szaporítása•