Népszava, 1918. november (46. évfolyam, 256–284. sz.)

1918-11-20 / 274. szám

2 Hát újra háború van? Mélyen fájlaljuk a cseheknek számunkra teljesen megfoghatatlan eljárását, hogy min­den ok nélkül csapatokat küldtek Magyar­országra. Minden ok nélkül, mert hiszen az összes területi kérdések a békekonferencián fognak eldőlni és az a körülmény, hogy vala­mely területet pillanatnyilag ki tart meg­szállva katonailag, ennek a kérdésnek az el­döntésénél semmiféle befolyással nem bír­hat A cseh betörésnek tehát semmi értelme nincs! Mélyen fájlaljuk, hogy a magyar kor­mánynak az a törekvése, hogy a csehekkel valami úton-módon békés megegyezésre jus­son, kudarcot vallott Sajnáljuk, hogy a kor­mány nem talált más megoldást, mint fegy­­veres erővel szállni szembe a betört csali katonákkal és reméljük, hogy hamarosan sikerülni fog a fentorgó ellentéteket békésen kiegyenlíteni és ezt a kis pótháborúskodást hamarosan befejezni De akár teljesedik ez a reménységünk, akár nem, tiltakoznunk kell az ellen a há­borús hangulat ellen, amely jóformán az­ egész magyar sajtóban észlelhető, ökölnyi betűkkel olvassuk egyik esti lapban a két­hasábos címet: J­uttkáról kivertük a cseh bandákat. Cseh zsoldosok menekülése. Har­cok Turócszentmártonért." És igy végig, jó­formán az egész sajtón. A jóérzésű ember borzadva kérdezi a sok hasábos tudósítás láttán: Hát még mindig háború van? Ha azután elolvassuk magukat ezeket a híreket meg kell állapítanunk, hogy nincs háború! Mert az, hogy 40 magyar tengerész kiszorít Szombathelyről egy 50 főnyi cseh csapatot; hogy egy 200 emberből álló cseh Csapat két gépfegyverrel elfoglalja Buttkát ahonnan három nap múlva ugyancsak 200 főnyi magyar kiszorítja, akik viszont har­madnapra kénytelenek egy 500 főnyi cseh­ "túlerő" elől kivonulni a városból: ez nem háború! Ezek sajnálatos, kellemetlen kis in­cidensek, amelyeket a magyar újságírók, akik négy év alatt úgy beleszoktak a háborús írásmódba, hogy úgy látszik, már élni sem tudnak nélkülük, oktalan és kártékony mó­don haditényekké fújnak föl! Kártékony két okból. Ma már a legvéresebb tollú itthoni hábo­rús rajongó sem tagadhatja azt a tényt hogy a középhatalmak és velük együtt Magyar­ország is az antant óriási túlerejével szem­ben a harcot elvesztette. Ennélfogva nekünk igyekezni kell a győzőkkel lehetőleg barát­ságos viszonyba kerülni, mert csak ilyen módon remélhetünk kedvező békeföltétele­ket. Ámde mit szól majd az ántant közvéle­ménye, amelynek közönségét négy év óta azzal tartották, hogy a háború a militariz­mus megszüntetéséért a tartós, sőt végleges békéért folyik, ha most olvassák a magyar sajtó tipikusan­­ militarisztikus szellemű ha­ditudósításait a csehek fölött aratott győ­zelmekről, a csehek, az ántant elismert szö­vetségesei fölött aratott győzelmekről. A má­sik nem kevésbé fontos károsodás a követ­kező: Magyarország jó vagy rossz sorsa a következő néhány hónapban jórészt azon múlik, tudunk-e Németországból kellő men­­nyiségű szenet kapni. A német szén rendes útja Csehországon visz át, minden más út nagy kerülő. Minél jobban elmérgesedik a viszony a sajtó uszítása folytán Magyaror­szág és Csehország között, annál kevésbé szá­míthatunk arra, hogy belátható időn belül rendszeresen és zavartalanul megkaphassuk a német szénszállítmányokat Ami azt je­lenti, hogy hideg szobánk lesz a télen, hogy a gyáripar nem tud termelni, hogy a vasút­forgalomban és vele az élelmiszerszállításban fönnakadások lesznek és így tovább. Ezért nyomatékosan fölhívjuk magyar laptársainkat ne éljenek vissza a sajtósra- HIFSZA ¥ A badsággal, ne uszítsanak fölöslegesen, ne fújják föl a cseh csetepatét háborúvá, ne kö­zöljenek hasábos harctéri tudósításokat 50 katona mozdulatairól. A kormányt pedig föl­hívjuk, igyekezzék ennek a céltalan ütő­háborúcskának minél előbb békés meg­egyezéssel véget vetni. Ruhát a katonáknak. Az elmúlt bűnös és gonosz kormányrend­szer egyik legnagyobb és legmegbocsátha­tatlanabb gaztette volt, amit a vagyontalan katonák és vagyontalan répnek ruhaellá­tása ügyében elkövetett. "Két esztendővel ez­előtt tudták már, hogy minden textil nyers­anyagból kifogytunk, tudták, hogy a vagyon­talan nép minden ruhakészletét elvesztette, mégh folytatták a­ háborút és a háború foly­tatása­ mellett­­ mi gondoskodtak róla, hogy az országban lévő készleteket arányosan el­osszák a népesség között Akinek pénze volt, az csináltatott magának annyi ruhát, amennyi jól esett, a szegény ember képtelen volt a ruházati cikkekért kért vagyonokat kitevő összegeket kifizetni. Elprédálták, elherdálták az ország készle­teit. Bűnös könnyelműséggel veszélyeztetett helyeken százmilliókat érő textilárukat hal­mozták föl. Egy-egy tudatlan hadvezér bak­lövései következtében elveszett százezrek ru­házata és most, a leszerelésnél százezer­számra,, jönnek vissza katonák, akik négy és fél esztendőn keresztül 16 filléres zsoldból és a nyomorúságos hadisegélyből tengődtek, ru­hára nem tellett akik­ a Piave mellől Prager­hofig hegyes-völgyes vidéken keresztül, eső­ben, hóban, hidegben szenvedve, gyalog te­szik meg az utat, akiknek nincsen ingük, nincsen, alsóruhájuk, a felsőruhájuk szerte­foszlik, ázva, fázva érkeznek vissza a forra­dalmi Magyarországba A bűnös Wekerlék, Szterényiok és Szur­mayák vétkes könnyelműsége folytán az or­szágban nincsen textilkészlet, nem tudjuk a háborúból hazatérő testvéreinket fölmházni. A népkormány bizonyára meg fogja találni az utakat és módokat arra nézve, hogy azo­kat, akik személyükben is bűnösek voltak ezekért az állapotokért, felelősségre vonja, megbüntesse ezért, az égbekiáltó gazságért. A bűnösök megbüntetésével párhuzamban azonban a népkormánynak kötelessége gon­doskodni arról, hogy lehetővé tegye a haza­térő katonák felruházását A népkormány teljesíteni akarja ezt a kötelességét. Részle­tek hiányában el kell vennie azoknak a ruhá­ját, akiknek fölöslegük van. Százával és ez­rével jelentkeznek a katonák a különböző ruhaüzletekben, a Népruházati Bizottság he­lyiségeiben, a minisztériu­mokban ruhát kö­vetelnek, ázva, fázva, dideregve, lyukas ci­pőkben, rongyos, szakadt, férgekkel teli ru­hában járnak a fővárosban. Nem lehet to­vább várni, a cselekedetek terére kell lépni. Nem szabad addig várakozni, amíg szegény katonák a végső kényszerűségükben meg­fontolatlan eszközökhöz nyúlnak és ezzel diszkreditálják a demokrácia és a népkor­mány uralmát. Ennek megfontolása alapján adta ki a népkormány a ruharekvirálási rendeletet. Azoktól veszi el progresszív alapon a ruha­neműt, akiknek több van, mint amennyi ok­vetetlenül szükséges. Minél több ruhakész­lete van valakinek, annál többet kell lead­nia. Meg vagyunk győződve róla, hogy a munkásság, amely a szolidaritás eszméjében nevelkedett föl, a legnagyobb lelkesedéssel és szeretettel fogadja a kormánynak ezt az in­tézkedését. A munkásság teljesen kikopott minden ruhakészletéből, a hosszú háború következtében elvesztette ruháját és fehér­neműjét — ahogy mi ismerjük a mun­kásságot aligha lesz három ruhánál több készlete bármely munkásnak mégis sokan lesznek közülük, akik egy-egy nadrágot, inget fognak didergő katonatest­véreik­nek átengedni. A ruharendelet nagy áldozatot jelent a tisztviselők számára, de ezek is bizonyára szívesen fognak eleget tenni — amennyiben van több ruhájuk, mint három — a kormány rendeletének, annál is inkább, mert a kormány hivatalba lépése óta sokat tett a tisztviselőkért. A jövőben még nagyobb erővel igyekszik a nélkülöző nép­osztályok, a munkásság, a tisztviselők és a kisemberek érdekeinek, megfelelő intézkedé­seket tenni. A kormány most a hazatérő ka­tonák javára elveszi a jelen viszonyok kö­zött fölös ruhakészleteket (akinek négy ru­hája van, abból egy ruhát), de gondoskodni fog róla, hogy a néhány hónap múlva a kül­földről behozott ruhakészletekből azok a tisztviselők és munkások, akik egy ruhát a hazatérő katonák számára átadnak, díjta­lanul és elsősorban részesüljenek ruhakárta­lanításban. A kormányt a visszatérítésnek ez a módjában­­,", a meggondolás vezette, hogy elsősorban csak azoknak ad térítést, akik a legszűkösebb ruhaviszonyok között, tehát négy ruhából adnak át egyet a kato­nák részére. Akiknek több ruhájuk van és egyet leadnak, azok részére térítés nem jár. Másrészt a kormány nem akar ma néhány koronát kiutalni, amelynek az illető munkás vagy tisztviselő hasznát nem venné, mert ruhát készlet hiányában nem tudna venni. Ellenben a későbbi ruhabehozatalból termé­szetben fog ruhát kiutálni azoknak, akik négy ruhájukból egyet a­ katonák céljaira, átadtak és ezáltal bőven új ruhával kárpó­tolja őket. A gazdagok, a vagyonosok, a hadimillio­mosok és sok ruhával rendelkezők pedig örüljenek, hogy módjukban van a ruhák bé­kés átadásával, a nyugalomnak és békének biztosítását elősegíteni. Azt hisszük, hogyha a most leadott ruhák száma kevésnek fog bi­zonyulni, a népkormány egy pillanatig sem fog visszariadni attól, hogy a gazdagoknak, vagyonosoknak a rekvirálás után is fön­maradó készleteik egy részét a katonák és a szegény nép számára kisajátítsa. A ruhabeszolgáltatás előkészületi munkád­­atai a legnagyobb erővel folynak, remélhe­tőleg a hét végén a hadügyminisztérium­megkezdheti a ruháknak az összegyűjtését és a jövő hét elején megkezdheti a ruháknak a Mosztéisát is. Katonatestvéreink várják meg nyugodtan ezt a néhány napot, amelyen belül erős munkát akarunk kifejteni az ége­tően fontos ruhaszükségletek kielégítése ügyében. Böhm Vilmos. i 1918 november 20. Á hadsereg demokratizálása. A forradalom egyik legégetőbb kérdése a katonai kérdés. A régi rend legerősebb tá­masza a hadsereg és a militarizmus volt, az új rendnek tehát legféltőbb gonddal éppen a militarizmust kell megszüntetnie és éppen a hadsereget kell demokratizál­ni­i. A fegyveres erő e pillanatban Magyaror­szágon az átmenet állapotát éli. A régi had­sereg katonatömegei egyre nagyobb mérték­ben leszerelnek és visszatérnek a civil életbe. Ugyanakkor pedig a kormány új fegyveres erőt szervez a védőrség, a nemzetőrség és a bentartott és behívott öt fiatal korosztály ezredeinek formájában. A legelső sorban tehát ezeket az új alakuláso­kat kell úgy megformálnunk, hogy demokra­tikus alapon szerveződjenek és semmiesetre se válhassanak a forradalom veszedelmeivé, sőt éppen a forradalom megbízható támaszai legyenek. Ennek első föltétele pedig az, hogy mind­ezekben az új fegyveres alakulatokban ne

Next