Népszava, 1918. november (46. évfolyam, 256–284. sz.)

1918-11-01 / 256. szám

1918 november 1, 3 talok, a Nemzeti Tanácsnak még meg nem hódolt, polgári és katonai intézmények, újból megkezdődött az események áradata. De ezek az események már a teljes győzel­met befejező mozzanatok voltak. Ugyanekkor a Szerb­ utcában levő régi köz­ponti zálogház épületében, amely egy bos­nyák ezrednek szolgált ideiglenes laktanyán­, már a Nemzeti Tanács katonái tartják fönn a rendet A forradalmi csapatokra, amelyek ott gyü­lekeznek, a járó­kelők sürü csoportjai mámo­ros örömmel szórják a fehér őszi rózsák egész záporát és éljenzik a magyar katonákat, a Nemzeti Tanácsot. És jönnek egymásután uj és uj forradalmi csapatok, hogy a­ Szerb­ utcai laktanyából fegyvert kérjenek. És miközben a fölfeszverzett megtörténik, itt is, ott is hangzik a kiáltás: — Vesszen Vilmos császári — Le a királyokkal! — Pusztuljanak a nemzet hóhér­ai! — Éljen a köztársaság! A főkapitányság is a Nemzeti Tanács kezére kerül. Ugyanaz a főkapitányság, amely hétfőn még gyilokkal és gyilkolni állította a Nem­zeti Tanács katonái elé a rendőröket, csü­törtökön reggelre már a Nemzeti Tanács hatalmában volt. Környey fogalmazó és Kormos detektív, akik a rendőrségi alkalmazottak legutóbbi mozgalmában is vezető szerepet játszottak, még az éjjeli órákban megjelentek a Nem­zeti Tanácsban és vállalkoztak arra, hoggy a főkapitányságot katonaság segítsége nélkül a Nemzeti Tanács hatalmába juttatja­. Hajnalban meg is jelentek a főkapitánysá­gon, ahol nyomban Sándor Lászlóhoz mentek és Környey közölte a főkapitánnyal, hogy a rendőrség vezetését a Nemzeti Tanács megbízása alapján átveszi De a rend fön­tart­ása érdekében a Nemzeti Tanács utasításait a főkapitánnyal­, együtt akarja végrehajtani. Sándor László halott-Siípadtan kijelentette, hogy ő is éppen a rend föntas­ítása érdekében kées­éggel veti magát alá a Nemzeti Tanács utasításainak és azokat végre fogja hajtani Körmyey ezután azonnal meg is kezdte a szervezést és különböző intézkedéseket tett a rend föntartására. Délelőtt azután a Nemzeti Tanács gondoskodott a főkapitányi hivatal betöltéséről. A hivatal vezetésével ugyanis dr. Dietz Károly rendőrkapitányt bizta meg. Diets nyomban kiáltvány'. .­­.ott ki, nyuga­lomra, rendre kérve mindenkit, hogy ne ve­szélyeztessék a forradalmat. Egy későbbi rendeletével pedig megtiltotta a szesz kiszolgálását, bezáratta a pálinkam­éréseket Egyben­­ kinyittatja a színházakat, mozgó­kat és a csütörtöki esti záróórát éjféli 12-ig engedélyezi. A közalkalmazottak kiszabd Lékai elvtársat A postatakarékpénztár­ szervezett­­ tisztvi­selők Petrácz Géza és Pálffy István vezeté­sével a földművelő ügyi minisztérium­ba vo­nultak, ahol Pálffy gyujtóhangú szónoklata után a minisztérium udvarában összegyűlt tisztviselői egyhangú b­­ Usegédéssel csatlakoz­tak a Nemzeti Tanácshoz és valamennyien abbahagyták a munkát. A tömeg Büchler József elvtárs vezetése alatt az Alkotm­ány­utcai törvényszék elé vonult, ahol a hozzájuk csatlakozott katonák segítségével a börtön­igazgatótól az ott fogva tartott Sche i­treitner János elvtársnak, Tisza merénylőjének, sza­badon bocsátását követelte. A kapuk előtt téptető, nyugtalana tömeget Sudzár Sándor, m­ajd Robiterk Pál intették türelemre. Kis­vártatva katonák vállain a nép üdv­rivalgása között megjelent a börtöntől sá­padtan Lékai és égési? létében reszketve a következőket m­ondta­m — Így képzeltem el kiszabad­llásomat, a föl­­szabadult nép nyitotta meg börtönöm ka­puit, az ő lelkük, a prófétárók jajfeláHásai, amely most a feudális nagyurak Magyar­országát törte össze, hozott _ vissza _ engem újra az életbe és az életnek. Éljen a nép, él­jen a forradalom! A tömeg katonai autóba emelte Lék­ait és az utca leírhatatlan örömujjongása közben a Nemzeti Tanács elé vitte. Ostrom a régi Lloyd épülete ellen. A reggeli órákban nagyobb katonacsapat tartott a Ferenc József­ tér és Dorottya­ utca sarkán levő régi Lloyd-épület felé, amelyben valamikor az a szabadelvű párt, később a munkapárt tartotta tanyáját. Ebben az épü­letben egy idő óta katonai ruharaktár volt. A katonacsapat, amelynek élén két hadnagy állott, egy hatalmas termetű polgáremberrel az épület elé vonult, amelynek kapuja be volt zárva. A hadnagy a kapuhoz állott és harsány hangon azt a felszólítást intézte a belül el­helyezett őrséghez, hogy az épületet nyissa ki és a ruharaktárt bocsássa a Nemzeti Tanács rendelkezésére. Miután­­ választ a­­ felszólításra a csapat nem kapott, egy robosztus termetű fiatalember, aki hatalmas bárdot tartott ke­zében, a bárddal néhány csapás után tág nyílást ütött a fából faragott széles kapun, amelyet csakhamar betört és a csapat félre­tolva, útjából a néhány őrt, pillanatok­ alatt elárasztotta a ruharaktár helyiségeit, meg­szállotta az épületet és birtok­ába vette a ruharaktárt. Egy halott Arról már­ a csütörtöki lapunkban meg­emlékeztünk, hogy szerdája este a forradalmat lángragyújtó nagy tüntetés alkalmával mi­n­den katona letépte a sapkájáról a K-betűs rézrózsát, ami tudvalevően Károly király kezdőbetűje. És letépték mindenki sapkájá­ról, aki maga jószántából nem akarta letépni. Akadtak ugyanis sokan, különösen a tisztek között, akik nem ismerték föl az események jelentőségét és nem akartak a fölszólításnak­engedelmeskedni. Ennek a konokságnak ez­után egy áldozata is lett. A Nagymező­ utcában egy katona megszólít egy fiatal huszárfőhadnagyot, hogy a rozet­táját vegye le. A huszárfőhadnagy, aki úgy látszik, nem tudta még, mi történt szerda éjszaka, meglepetve tiltakozik a fölszólítás ellen. — Nem veszem le. Én föleskü­dt katonája vagyok őfelségének. A katona revolvert ránt elő és a kö­vetkező pillanatban a huszárfőhadnagy élettelenül roskad az utca aszfaltjára. A holttest körül izgalmas csoport verődik össze, amely a köz­társaságot élteti. A hullát végre a min­tők vitték el. Az utca képe délelőtt Kint az utcákon az egész délelőtt folyamán óriási embertömegek hullámzottak állandóan, az üzletek, kávéházak zárva maradtak és a hajnalban meginduló villamosok is csak­hamar visszamentek a kocsiparkokba. Minden arcon a nagy meglepetés, azután az öröm ütközött le, mindenki lelkesen élje­nezte az autókon elszáguldó katonákat és virágesőket szórtak feléjük, mint ahogy a járó­kelők mellén is majdnem kivétel nélkül fehér őszi­rózsa hirdette a békéért, az uj Magyarországért megvívott diadalmas, vér­telen forradalmat. A 7. Astoria, előtt A forradalom éjjel... Ködös, esős idő. De azért a szokottnál erőseb­b forgalom. Gép­fegyverrel és katonákkal megrakott autók száguldanak a városon át, az autókon kato­nák lövésre kész fegyverrel. Az Astoria olyan, mint egy megszállott vár. Fegyveres autók veszik körül, gépfegyveres katonák. A számuk percről-percre nő. Egyik kaszárnya a másik után ürül ki és csatlako­zik a nemzeti hadsereg csapataihoz. A csapa­tok megszállják a telefonközpontot. A tér­parancsnokságon Heltai főhadnagy város­parancsnok, az Astoriában Szántó Béla had­nagy rendelkezik.­Az Astoriában bent a legnagyobb izgalom­ban folyik a forradalom szervezése. Hírlap­írók és munkások rendelkeznek, bocsátják ki a szükséges rendelkezéseket és rendezik a forradalom ügyeit. A rend föntartása igen nagy mértékben a munkás­ságnak a műve. Ott, ahol fegyelmet­lenség mutatkozik, kiáll egy munkásszónok és a katonák tömegei lecsillapodnak. Reisz Mór és Horovicz Gábor elvtársak csillapítják­­ sokhelyütt a tömegeket a Nemzeti Tanács megbízásából. A kiszabadít­ott Butainszka és Sugár dél­előtt megjelennek a Nemzeti Tanács Aátoria­beli ülésén. Lelkes éljenzéssel fogadják őket. Elfoglalják a Mária Terézia-kaszárnyát Az Üllői­ úti Mária Terézia-laktanyát már s­zerdán éjszaka akarták elfoglalni a tüntetők. Hatalmas, tömeg indult a kaszárnya felé. A tömeg élén fegy­veres katonák és kivont karddal tisztek. Útközben azonban arról érte­sült a tömeg, hogy a laktanyát csendőrök tartják megszállva és a kaszárnyát gépfegy­verek őrzik. Miután azonban a fölösleges vér­ontást el akarta kerülni a nép és a katonaság, a tömeg visszafordult és forradalmi dalok éneklése közben végighaladt a Körúton, a Nemzeti Színháznál befordult a Rákóczi-utca és az Astoria-szálló elé vonult, ahol a Nemzeti Tanács ülésezett A kaszárnya körül egész éjszaka mozgal­mas élet volt. Éd a hajnal derengésével egyre nagyobb tömegek özönlöttek feléje. Mindenki érezte, hogy a legközelebbi órákban valami­nek történi kell, a nép hatalmába fogja kerí­teni a kaszárnyát. Hat óra után már rengeteg ember hullámzott a kaszárnya előtt, a mellékutcákból csak úgy özönlött a forra­dalmi hangulata sokaság, virággal fölékesí­tett katonák, munkások, asszonyok, lányok és egyre hangos,abban követelték, hogy be kell nyomulni a kaszárnyába és a Nemzeti Tanács nevében el kell foglalni. Közben fegyveres katonákkal megrakott automobilok robogtak a kaszárnya elé. Riadó éljen és virágeső kö­szöntötte az érkező katonákat. Reggel félnyolc volt. A mámoros tömeg már nem várt tovább. A forradalom és a köztársaság éltetése közben benyomult a kapukon, fölrohant az emeletekre és fölszólította a ka­tonákat, hogy csatlakozzanak a Nemzeti Ta­nácshoz. Pár pillanat műve volt az­­ egész. A kato­nák, közöttük több tiszt, mámoros lelkese­dével éltették a forradalmat, lerohantak az udvarra és boldogan fogadkoztak, hogy m­ost már ők is a nép­i katonái Ezalatt a tömeg a kaszárnya fogdájából kiszabadította az ott levő több száz foglyot. Az őrség eleinte akadékoskodott, de egysze­rűen félrelökték őket az útból, föltárták az ajtókat és a foglyok kiüzönlöttek. Az embe­rek azután a fegyverraktárba nyomultak és az ott levő fegyvereket magukhoz vették. Az udvaron összesereglett katonák közül ezalatt 4&szarohantak a szobákba é, az ott lévő fel­szerelési tá­r­gyakat kihajították az ablakon keresztül az utcára. Bakancsok, köpeny­ek, patrontáskák hullottak az utca kövezetére az utcán állók egetverő éljenzése közben. A tö­megből sokan teljesen fölszerelték magukat Derékszíjas patrontáskát, szuronyt és fegy­vert kerítettek és így állottak azután a soka­ság közé. A Nemzeti Tanács ezalatt értesülvén a­ ka­szárnya elfoglalásáról, utasítást adott, hogy a katonaság vonuljon az Astoria elé. Erre a katonák rendben föl­sorakoztak és zárt sorok­ban, tisztek vezetésével, a Körúton és a Rákóczi-uton át az Astoria elé vonultak.. Leírhatatlan lelkesedéssel köszöntötte őket a kaszárnya előtt hullámzó töm­eg, amikor az utcára értek. A nők közéjük rohantak és föl­ékesítették­­ őket virágokkal. A fegyverük és a sapkájuk tele volt tűzdelve fehér őszi ró­zsával. Hozzájuk csatlakozott persze a tö­meg is, amely végigkísérte őket az egész után. Amerre mentek, kinyíltak az ablakok, kendőket, lobogtattak feléjük és virágokat szórtak az ujjukra. Hol a Kossuth ••nóta, majd pedig a Mar­seillaise hangjai csendültek föl. És szüntele­nül zúgott közben a tömeg: — Éljen a forradalom! A katonák feleltek reá: — Éljen a béke! Éljen a köztársaság! Rekvirálják a munkapárti kör helyiségeit Budapest dolgozó népének nagyszerű meg­mozdulása, forradalmi lendülete úgy elsöpörte a bihari gárdát a mungók reakciós bandáját, hogy most már — helyiségük sincsen. A mun­kapártnak tudniillik a Dohány­ utca és volt Károl­y­ kör­út sarkán levő házban, az első eme­leten körhelyisége volt amelyet „a változott viszonyokra" való tekintettel a Munkástanács csütörtökön délután birtokába vett és a maga céljaira lefoglalt. A magyar nép átka fűződik ehhez a kör­helyiséghez. Itt gyülekeztek össze, itt beszéltek meg as oligarchák és csatlósaik a nép ellen irányuló gyilkos terveiket. Ezek- ,

Next