Népszava, 1918. november (46. évfolyam, 256–284. sz.)
1918-11-01 / 256. szám
1918 november 1, 3 talok, a Nemzeti Tanácsnak még meg nem hódolt, polgári és katonai intézmények, újból megkezdődött az események áradata. De ezek az események már a teljes győzelmet befejező mozzanatok voltak. Ugyanekkor a Szerb utcában levő régi központi zálogház épületében, amely egy bosnyák ezrednek szolgált ideiglenes laktanyán, már a Nemzeti Tanács katonái tartják fönn a rendet A forradalmi csapatokra, amelyek ott gyülekeznek, a járókelők sürü csoportjai mámoros örömmel szórják a fehér őszi rózsák egész záporát és éljenzik a magyar katonákat, a Nemzeti Tanácsot. És jönnek egymásután uj és uj forradalmi csapatok, hogy a Szerb utcai laktanyából fegyvert kérjenek. És miközben a fölfeszverzett megtörténik, itt is, ott is hangzik a kiáltás: — Vesszen Vilmos császári — Le a királyokkal! — Pusztuljanak a nemzet hóhérai! — Éljen a köztársaság! A főkapitányság is a Nemzeti Tanács kezére kerül. Ugyanaz a főkapitányság, amely hétfőn még gyilokkal és gyilkolni állította a Nemzeti Tanács katonái elé a rendőröket, csütörtökön reggelre már a Nemzeti Tanács hatalmában volt. Környey fogalmazó és Kormos detektív, akik a rendőrségi alkalmazottak legutóbbi mozgalmában is vezető szerepet játszottak, még az éjjeli órákban megjelentek a Nemzeti Tanácsban és vállalkoztak arra, hoggy a főkapitányságot katonaság segítsége nélkül a Nemzeti Tanács hatalmába juttatja. Hajnalban meg is jelentek a főkapitányságon, ahol nyomban Sándor Lászlóhoz mentek és Környey közölte a főkapitánnyal, hogy a rendőrség vezetését a Nemzeti Tanács megbízása alapján átveszi De a rend föntartása érdekében a Nemzeti Tanács utasításait a főkapitánnyal, együtt akarja végrehajtani. Sándor László halott-Siípadtan kijelentette, hogy ő is éppen a rend föntasítása érdekében kéeséggel veti magát alá a Nemzeti Tanács utasításainak és azokat végre fogja hajtani Körmyey ezután azonnal meg is kezdte a szervezést és különböző intézkedéseket tett a rend föntartására. Délelőtt azután a Nemzeti Tanács gondoskodott a főkapitányi hivatal betöltéséről. A hivatal vezetésével ugyanis dr. Dietz Károly rendőrkapitányt bizta meg. Diets nyomban kiáltvány'. ..ott ki, nyugalomra, rendre kérve mindenkit, hogy ne veszélyeztessék a forradalmat. Egy későbbi rendeletével pedig megtiltotta a szesz kiszolgálását, bezáratta a pálinkaméréseket Egyben kinyittatja a színházakat, mozgókat és a csütörtöki esti záróórát éjféli 12-ig engedélyezi. A közalkalmazottak kiszabd Lékai elvtársat A postatakarékpénztár szervezett tisztviselők Petrácz Géza és Pálffy István vezetésével a földművelő ügyi minisztériumba vonultak, ahol Pálffy gyujtóhangú szónoklata után a minisztérium udvarában összegyűlt tisztviselői egyhangú b Usegédéssel csatlakoztak a Nemzeti Tanácshoz és valamennyien abbahagyták a munkát. A tömeg Büchler József elvtárs vezetése alatt az Alkotmányutcai törvényszék elé vonult, ahol a hozzájuk csatlakozott katonák segítségével a börtönigazgatótól az ott fogva tartott Sche itreitner János elvtársnak, Tisza merénylőjének, szabadon bocsátását követelte. A kapuk előtt téptető, nyugtalana tömeget Sudzár Sándor, majd Robiterk Pál intették türelemre. Kisvártatva katonák vállain a nép üdvrivalgása között megjelent a börtöntől sápadtan Lékai és égési? létében reszketve a következőket mondtam — Így képzeltem el kiszabadllásomat, a fölszabadult nép nyitotta meg börtönöm kapuit, az ő lelkük, a prófétárók jajfeláHásai, amely most a feudális nagyurak Magyarországát törte össze, hozott _ vissza _ engem újra az életbe és az életnek. Éljen a nép, éljen a forradalom! A tömeg katonai autóba emelte Lékait és az utca leírhatatlan örömujjongása közben a Nemzeti Tanács elé vitte. Ostrom a régi Lloyd épülete ellen. A reggeli órákban nagyobb katonacsapat tartott a Ferenc József tér és Dorottya utca sarkán levő régi Lloyd-épület felé, amelyben valamikor az a szabadelvű párt, később a munkapárt tartotta tanyáját. Ebben az épületben egy idő óta katonai ruharaktár volt. A katonacsapat, amelynek élén két hadnagy állott, egy hatalmas termetű polgáremberrel az épület elé vonult, amelynek kapuja be volt zárva. A hadnagy a kapuhoz állott és harsány hangon azt a felszólítást intézte a belül elhelyezett őrséghez, hogy az épületet nyissa ki és a ruharaktárt bocsássa a Nemzeti Tanács rendelkezésére. Miután választ a felszólításra a csapat nem kapott, egy robosztus termetű fiatalember, aki hatalmas bárdot tartott kezében, a bárddal néhány csapás után tág nyílást ütött a fából faragott széles kapun, amelyet csakhamar betört és a csapat félretolva, útjából a néhány őrt, pillanatok alatt elárasztotta a ruharaktár helyiségeit, megszállotta az épületet és birtokába vette a ruharaktárt. Egy halott Arról már a csütörtöki lapunkban megemlékeztünk, hogy szerdája este a forradalmat lángragyújtó nagy tüntetés alkalmával minden katona letépte a sapkájáról a K-betűs rézrózsát, ami tudvalevően Károly király kezdőbetűje. És letépték mindenki sapkájáról, aki maga jószántából nem akarta letépni. Akadtak ugyanis sokan, különösen a tisztek között, akik nem ismerték föl az események jelentőségét és nem akartak a fölszólításnakengedelmeskedni. Ennek a konokságnak ezután egy áldozata is lett. A Nagymező utcában egy katona megszólít egy fiatal huszárfőhadnagyot, hogy a rozettáját vegye le. A huszárfőhadnagy, aki úgy látszik, nem tudta még, mi történt szerda éjszaka, meglepetve tiltakozik a fölszólítás ellen. — Nem veszem le. Én fölesküdt katonája vagyok őfelségének. A katona revolvert ránt elő és a következő pillanatban a huszárfőhadnagy élettelenül roskad az utca aszfaltjára. A holttest körül izgalmas csoport verődik össze, amely a köztársaságot élteti. A hullát végre a mintők vitték el. Az utca képe délelőtt Kint az utcákon az egész délelőtt folyamán óriási embertömegek hullámzottak állandóan, az üzletek, kávéházak zárva maradtak és a hajnalban meginduló villamosok is csakhamar visszamentek a kocsiparkokba. Minden arcon a nagy meglepetés, azután az öröm ütközött le, mindenki lelkesen éljenezte az autókon elszáguldó katonákat és virágesőket szórtak feléjük, mint ahogy a járókelők mellén is majdnem kivétel nélkül fehér őszirózsa hirdette a békéért, az uj Magyarországért megvívott diadalmas, vértelen forradalmat. A 7. Astoria, előtt A forradalom éjjel... Ködös, esős idő. De azért a szokottnál erősebb forgalom. Gépfegyverrel és katonákkal megrakott autók száguldanak a városon át, az autókon katonák lövésre kész fegyverrel. Az Astoria olyan, mint egy megszállott vár. Fegyveres autók veszik körül, gépfegyveres katonák. A számuk percről-percre nő. Egyik kaszárnya a másik után ürül ki és csatlakozik a nemzeti hadsereg csapataihoz. A csapatok megszállják a telefonközpontot. A térparancsnokságon Heltai főhadnagy városparancsnok, az Astoriában Szántó Béla hadnagy rendelkezik.Az Astoriában bent a legnagyobb izgalomban folyik a forradalom szervezése. Hírlapírók és munkások rendelkeznek, bocsátják ki a szükséges rendelkezéseket és rendezik a forradalom ügyeit. A rend föntartása igen nagy mértékben a munkásságnak a műve. Ott, ahol fegyelmetlenség mutatkozik, kiáll egy munkásszónok és a katonák tömegei lecsillapodnak. Reisz Mór és Horovicz Gábor elvtársak csillapítják sokhelyütt a tömegeket a Nemzeti Tanács megbízásából. A kiszabadított Butainszka és Sugár délelőtt megjelennek a Nemzeti Tanács Aátoriabeli ülésén. Lelkes éljenzéssel fogadják őket. Elfoglalják a Mária Terézia-kaszárnyát Az Üllői úti Mária Terézia-laktanyát már szerdán éjszaka akarták elfoglalni a tüntetők. Hatalmas, tömeg indult a kaszárnya felé. A tömeg élén fegyveres katonák és kivont karddal tisztek. Útközben azonban arról értesült a tömeg, hogy a laktanyát csendőrök tartják megszállva és a kaszárnyát gépfegyverek őrzik. Miután azonban a fölösleges vérontást el akarta kerülni a nép és a katonaság, a tömeg visszafordult és forradalmi dalok éneklése közben végighaladt a Körúton, a Nemzeti Színháznál befordult a Rákóczi-utca és az Astoria-szálló elé vonult, ahol a Nemzeti Tanács ülésezett A kaszárnya körül egész éjszaka mozgalmas élet volt. Éd a hajnal derengésével egyre nagyobb tömegek özönlöttek feléje. Mindenki érezte, hogy a legközelebbi órákban valaminek történi kell, a nép hatalmába fogja keríteni a kaszárnyát. Hat óra után már rengeteg ember hullámzott a kaszárnya előtt, a mellékutcákból csak úgy özönlött a forradalmi hangulata sokaság, virággal fölékesített katonák, munkások, asszonyok, lányok és egyre hangos,abban követelték, hogy be kell nyomulni a kaszárnyába és a Nemzeti Tanács nevében el kell foglalni. Közben fegyveres katonákkal megrakott automobilok robogtak a kaszárnya elé. Riadó éljen és virágeső köszöntötte az érkező katonákat. Reggel félnyolc volt. A mámoros tömeg már nem várt tovább. A forradalom és a köztársaság éltetése közben benyomult a kapukon, fölrohant az emeletekre és fölszólította a katonákat, hogy csatlakozzanak a Nemzeti Tanácshoz. Pár pillanat műve volt az egész. A katonák, közöttük több tiszt, mámoros lelkesedével éltették a forradalmat, lerohantak az udvarra és boldogan fogadkoztak, hogy most már ők is a népi katonái Ezalatt a tömeg a kaszárnya fogdájából kiszabadította az ott levő több száz foglyot. Az őrség eleinte akadékoskodott, de egyszerűen félrelökték őket az útból, föltárták az ajtókat és a foglyok kiüzönlöttek. Az emberek azután a fegyverraktárba nyomultak és az ott levő fegyvereket magukhoz vették. Az udvaron összesereglett katonák közül ezalatt 4&szarohantak a szobákba é, az ott lévő felszerelési tárgyakat kihajították az ablakon keresztül az utcára. Bakancsok, köpenyek, patrontáskák hullottak az utca kövezetére az utcán állók egetverő éljenzése közben. A tömegből sokan teljesen fölszerelték magukat Derékszíjas patrontáskát, szuronyt és fegyvert kerítettek és így állottak azután a sokaság közé. A Nemzeti Tanács ezalatt értesülvén a kaszárnya elfoglalásáról, utasítást adott, hogy a katonaság vonuljon az Astoria elé. Erre a katonák rendben fölsorakoztak és zárt sorokban, tisztek vezetésével, a Körúton és a Rákóczi-uton át az Astoria elé vonultak.. Leírhatatlan lelkesedéssel köszöntötte őket a kaszárnya előtt hullámzó tömeg, amikor az utcára értek. A nők közéjük rohantak és fölékesítették őket virágokkal. A fegyverük és a sapkájuk tele volt tűzdelve fehér őszi rózsával. Hozzájuk csatlakozott persze a tömeg is, amely végigkísérte őket az egész után. Amerre mentek, kinyíltak az ablakok, kendőket, lobogtattak feléjük és virágokat szórtak az ujjukra. Hol a Kossuth ••nóta, majd pedig a Marseillaise hangjai csendültek föl. És szüntelenül zúgott közben a tömeg: — Éljen a forradalom! A katonák feleltek reá: — Éljen a béke! Éljen a köztársaság! Rekvirálják a munkapárti kör helyiségeit Budapest dolgozó népének nagyszerű megmozdulása, forradalmi lendülete úgy elsöpörte a bihari gárdát a mungók reakciós bandáját, hogy most már — helyiségük sincsen. A munkapártnak tudniillik a Dohány utca és volt Károly körút sarkán levő házban, az első emeleten körhelyisége volt amelyet „a változott viszonyokra" való tekintettel a Munkástanács csütörtökön délután birtokába vett és a maga céljaira lefoglalt. A magyar nép átka fűződik ehhez a körhelyiséghez. Itt gyülekeztek össze, itt beszéltek meg as oligarchák és csatlósaik a nép ellen irányuló gyilkos terveiket. Ezek- ,