Népszava, 1918. december (46. évfolyam, 285–309. sz.)

1918-12-20 / 301. szám

1918 december 20. NÉPSZAVA 7 HÍREK. * * * — Mert ez a fő? Ugyan a­kad-e okos emberek között csak egy is, a­ki ráérő idejében csak egy kicsit is sajnálná annak a katonai szellemnek az összeomlását, amely az osztrák-magyar had­erő fölött uralkodott a híres, régi copffal, a pléhgalléros­éssel és azzal a híres katonai zsenialitással, ami a tollas kalapu táborno­kokra rámondotta ezt a szintén régi igazságot: — Ezek az u urak is csak olyan csatát tudnak megnyerni, amit más készakarva elveszít. Bajosan akad ilyen jámbor férfiú, hacsak maguk az osztrák generális urak pihenésre kényszerült táborában nem akad. Ezek az urak még sajnálkozhatnak azon, hogy letűnt a nap­juk, hogy nincs a kezeügyükben egy nagy hadsereg, amelyet megint meg tudnának ve­retni, szét tudnának zülleszteni és nem kez­dődnek a kedvükért új világháborúk, amikben újra kezdhetnék a régi mesterségüket: az em­beranyag és a muníciópusztítást. Mert ehhez kitűnően értettek. Az az iskola, aminek emlőjét szívták, aminek a keblén meg­potrohosodtak, egyébre sem tanította őket. Ha Valaki rájuk bízott volna egy ütközetet, aminek a győzelmes befejezéséhez nem hiány­zott volna egyéb, mint egy óra, ezzel a megbí­zatással: — Generális urak, az ütközet sorsa már el­dőlt, szíveskedjenek egy óra alatt győzelmesen befejezni — hát mérget lehetett volna rá venni, hogy a generális urak rövid félóra alatt ugy elvesztették volna az egészet, hogy magá­nak a hadak istenének a legzseniálisabb had­vezére sem tudta volna visszanyerni hónapok alatt. Hogy ezeknak a mi híres generálisainknak a tollas csákója alatt milyen szellemmel átita­tott agyvelő szókelt, arról­­ köteteket lehetne írni. Most csak egy apró, de jellemző példát mutassunk be, amit az Arbeiter-Zeitungban a levitézlett generális urak szelleméről mond el egy tiszt, akit az 1915. év tavaszán Budapestre vezényeltek. 1 . Március volt. „A legkomiszabb helyzet állott elő. Az oroszok hadereje a Kárpátokban állott. Az egész ország reszketett a sorsáért és az ösz­szeomlás nagyon közel volt. A mi generáli­sainknak kellett volna csinálni valami nagyot, merészet, zseniálisat, ami bizonyította volna, hogy a mi vörös stráfos Napóleonjaink is tud­nak valamicskét.­­ Azt beszéli a tiszt, hogy éppen abban az idő­ben köröztek egy nyomtatott katonai paran­csot, amiben a szorongatott ország fővárosának katonai parancsnoka, a városparancsnok úr olyan legényt keres, aki — aki kiveri az oro­szokat a Kárpátokból? Dehogy is! Mi köze volt a városparancsnok úrnak az oroszokhoz és ál­talában­ a háborúhoz? Ő olyan legényt kere­sett, aki magyarul és németül beszél, ezenkívül fölszolgálni is tud, nehogy valami ügyetlen szervirozással megrontsa a városparancsnok úr étvágyát. De még más föltételt is szabott a történelmi időkben szerkesztett katonai parancs: azt, hogy az illető ételhordó vagy hogy is hívják, az ilyen fontos katonai szolgálatra hivatott egyént, a bajuszát is leborotváltassa a város­parancsnok úr kedvéért. — Ilyen emberek kezdték a háborút és ilye­nek akarták megnyerni! — sóhajtozik a tiszt. Bizony ilyenek. Igazán nem csoda, hogy olyan alposan elvesztették, hogy már alapo­­sabban nem is lehetett volna. Amikor az orosz hadsereg bennünket akart fölfalni, akkor a vá­rosparancsnok úr a saját háztartása számára borotvált bajuszú fölszolgálót keresett. Egyéb keresnivalót már nem tudott találni. Neki így is jó volt: fő az ügyes szervirozás és a borot­vált bajusz. Ki volt ez a zseniális hadvezér? Ez a katonai lángelme, akinek adósak maradtunk a szobrá­val? Ki törődik vele. Csak azt tudjuk, hogy egyforma nagyság volt ez, ha még annyi lett volna is belőlük. — Mesedél­után Nagy karácsonyi gyermekdélután lesz a hó 29-én, vasárnap délután 1­3 órakor a Vigadóban. A gazdag műsor keretében Oszkár bácsi, a gyermekvilág közkedvelt mesemondója, karácsonyi meséket mond. Lesz több szórakoztató jelenet. Több zenés és táncos telepet. — A fölmentett hadkötelesek bevonulása A hadügyminisztérium az 1896—1900. évben született hadkötelesek fölmentését december 31-ével megszünteti, bevonulniuk azonban egyelőre nem kell. Mivel a hadügyminiszter méltányolni kívánja a gazdasági és családi érdekeket,­ meg fogja engedni, hogy az érde­kelt 1896—1900. évbeli, ezidő szerint szolgáló hadkötelesek szabadságoltatásukat kérhessék,­ föltéve, hogy erre törvényes rendelkezések szerint jogcímük van. A szabadságoltatási ké­relmet a póttestnél kell előterjeszteni, amely az illetékes község elöljáróságának és hadi­segélyvéleményező bizottságának javaslata alapján a hadügyminisztériumhoz küld fölter­jesztést. Szabadságolásra csak az tarthat igényt, aki szolgálatra visszamaradt vagy a szolgálatból eltávozott ugyan, de újból be­vonult.­­ Az országos postásszervezet, mint a Magyarországi Közalkalmazottak Szövetségé­nek tagja, nyomatékosan figyelmezteti az ösz­szes postaigazgatóságok, számvevőségek, mű­szaki fel­ügyel­őségek és posta-, távírda-, távbe­szélő hivatalok egész személyzetét, hogy csak­is az országos postásszervezet által kibocsá­tott fölhívások, szervezkedési utasítások, kör­levelek, stb. hitelesek és csakis ezeknek tegye­nek eleg­et. Minden egyéb alakulatok fölhívá­sai, különösen a számvevőségekhez és a nem kinevezett postásokhoz intézett köriratok, ide­gen célok elérésére és magánüzleti érdekek ki­elégítésére szolgáló és egységbontó, fegyelem­sértő, az egész postásság érdekeit veszélyez­tető kalandorpolitikát űző egyéni vállalkozá­­ sok termékei, melyeket a postásság saját érde­kében fölháborodva utasítson vissza. . . A Habsburg-család hadisegélyt kapott. A múlt kornak bűneiből ismét egy kis mutató. Amíg a­ hadbavonult munkások és hivatalno­kok családjai a szó szoros értelmében koplal­tak és nyomorogtak és a kormányoknak nem volt pénzük, hogy a koldusalamizsnát fölemel­jék, legzalább annyira, amennyit más országok­ban adnak, a Habsburg-család sok millió va­gyonnal biró tagjainak családja, sőt az ország eg­yik leggazdagabb emberének, Frigyes fő­hercegnek családja is — amely csak nem szo­rult rá semmiféle hadisegélyre — nagy össze­geket kaptak és ezeket igénybe is vették. A bécsi hadügyi hivatal a következőket teszi közzé: Az uralkodóház női tagjai férjük bevo­nulása ideje alatt havonkint a hadiveszélyt és negyedévenkint a lakbér­segélyt fölvették. A tisztek feleségeinek illetményeire vonatkozó elő­írásoknak megfelelően­ a következő összegeket fizették ki nekik: Zita főhercegnőnek 15.505.56, Auguszta főhercegnőnek, József főherceg fele­ségének 73943. Izabella főhercegnőnek, Frigyes főherceg feleségének 30.837, Blanka főhercegnő­nek, Lipót Salvator főherceg feleségének 37.340, Mária Krisztina főhercegnőnek, Péter Ferdi­nánd főherceg nejének 12.692, Mária Anna fő­hercegnőnek, Emil pármai herceg feleségének 17.030,12 koronát. (Ez utóbbi 1918. évre fölvette a hat­ gyermeke után járó segélyt is.) Az ural­kodóház férfitagja­inak fizetései és harctéri illet­ményei ezekben az összegekben nem foglaltat­nak benn. — A népfölkelő és tartalékos altisztek gyű­lése. A leszerelt népfölkelő és tartalékos al­tisztek szabadszervezete csütörtökön délelőtt a Múzeum-kertben nagygyűlést tartott, amelyen jelenlegi nehéz helyzetüket beszélték meg. A közelgő ünnepekre való tekintettel elhatároz­ták, hottv anyagi helyzetüknek azonnali meg­javítását és azonnali segélyt kérnek a kormány­tól. A gyűlésről száztagú monstre küldöttség ment Károlyi Mihály miniszterelnök és had­ügyminiszterhez. A miniszterelnök kijelentette, hogy rövidesen gondoskodni fog a sorsukról. Mayer úr agitál. (Levél.) A kápolnai választókerü­letben 48-as programmal lett képviselő Mayer János. Ez az ember úgy tétt képviselő, hogy elődje, Károlyi Mihály lemondott. Erről a Mayer úrról keveset olvastunk az új­ságokban a háború alatt. Most pedig utazik," faluzik, szó­nokol, terjeszti az ő eszméit és a legtörősebben agitál a szo­cializmus ellen. Ölelkezik a csuhásokkal, akik most az ur igéi helyett szintén Mű­yer úr igéit terjesztik. Nem tudom mi érdeke van Mayer úrnak, talán ismét képviselő akar lenni. Majd gondoskodunk róla, hogy nem lesz. Bár na­gyon hűséges követői vannak és segédkeznek a környék­beli egymások is, talán nekik is érdekük Mayer úr elő­haladása. Azt nem értem, hogy egy olyan nagy politikus, mint Mayer úr, aki pöffeszkedve veri a mellét, hogy csak az ő szavai boldogítanak, miért, fél a szocialista agitáto­roktól! Miért nem mer velük szembeszállni? Küzdöttünk már eleget, véreztünk már sokat, amig a kapitalisták a bűnü­nkön szerezték millióikat. Csak terjessze Mayer úr tovább is a kappitalista eszméket. Majd lesz gondunk, hogy véget érjen a földi menyország . A felső építőipar iskolát végzett műszaki alkalmazottak és az iskola növendékei decem­ber 19-én, csütörtökön este 7 órakor a régi mű­egyetem szólvavárnak nevezett termében ér­dekeik védelmezése érdekében gyűlést­ tartot­tak, amelyre meghívták a szociáldemokrata pártot is. Az óriási terem zsúfolásig megtelt hallgatóságrcal. Elnökké Fényes Zoltánt vá­lasztották. A párt kép­viseletében dr. Kalmár Simon elvtárs szólalt föl, amit egyhangú nagy lelkesedéssel fogadtak. A gyűlés határozati ja­vaslatot­ mondott el, amelynek fő követelése, hogy tisztázzák az ipariskolátok és mérnökök viszonyát. — Földosztá­s Erzsébetfalván. (Levél.) Az erzsébetfalvai lakosok földnélküli népe különös módon jutott valódi jó termőföldhöz, még pedig kilónként 72 fillérjével osztot­ták a városházán, ahol igen jó tapadó agyagot mértek krumpli helyett, ami beleragadt a zsákba. Ha így meg­száradhatna, még fejszével sem lehetne szétverni. Nem tudnák valami ipari célra fölhasználni az agyagot vagy például meg­mintázhatnák­ belőle a régi rendszer hatalmas szobrát. Miért cipeltetik szegény proletáralgonyokkalt Németh­ Gyula, Erzsébetfalva, Honvéd­ utca 15. — Elrekvirálták öt kaszinó helyiségeit. A Lakáshivatal a legnagyobb erővel és a leg­messzebbmenő radikalizmussal iparkodik eny­híteni a fojtogató lakásínséget. Fölkutat és igénybe vesz minden helyiséget, amely üres, la­katlan, aránytalanul nagy a bentlakók számá­hoz viszonyítva vagy amelyet jelenleg sokkal jelentéktelenebb célt szolgálnak, mint aminő nagyjelentőségű a lakásínségnek mindenáron és minden lehető eszközzel való enyhítése. Nem téveszti azonban szem elől a Lakáshivatal a múzeumokat, mint kulturszükségleteket és min­den­­muzeális érték megóvását fontosnak tartja. A közszükségletek kielégítésére azonban elen­gedhetetlennek mutatkozott a kaszinók helyi­ségeinek lefoglalása, miután ezek igazán csak néhány ember passziós szórakozásának kicsi­nyes céljait szolgálták. Erre legjellemzőbb pél­dául az, hogy a Hungária Unió Kaszinó tágas és fényes helyiségeiben, a milliomosok traccs­helyén mindössze 10 ember volt együtt. Most lefoglalták ezt és ezenkívül még négy kaszinót: a Nemzeti-, az Országos­, a Lipótvárosi Kaszá­ikat és a VII. kerületi Erzsébetvárosi Polgári Kör helyiségeit. A rekvirálás alkalmával ki­tűnt, hogy közérdekű irodahelyiségek és egye­temi hallgatók elhelyezésének céljaira egészen megfelelőek lesznek ezek a helyiségek. — Kéményseprőmesterek közgyűlése. A ké­ményseprőmesterek országos egyesülete de­cember 19-ére rendkívüli közgyűlésre hívta egybe az ország kéményseprőmestereit. A rendkívüli közgyűlés egyetlen tárgya a közsé­gesítés elleni tiltakozás kierőszakolása lett volna. Éppen ezért a közgyűlésen a kismeste­rek csak néhányan vettek részt, de annál töb­ben voltak ott a nagymesterek és azok között is a legtöbb a szakmát nem tanult reáljog­tulajdonos. A kegyülésen azonban a nagy­mesterekre nézve mégis balul ütöt ki, mert sokam különösen a vidéki kismesterek a föl­szó­la­lások során a községesítés mellett foglal­tak állást, mire a nagymesterek jónak látták hamar berekeszteni a gyűlést és elhatározták maguk között, hogy küldöttséget menesztenek Károlyi Mihályhoz, meggyőzni őt a községesí­tés hátrányairól. Ezek a hátrányok természe­tesen csak a nagyjövedelmű nagymestereket érintenék. Közgyűlés után a vidéki kismeste­rek képviselői fölkeresték Berlász Jenő minisz­teri biztos elvtársat és bejelentették neki, hogy ők hívei a községesítésnek. Arra kérték a mi­niszteri biztost, járna közben érdekükben a kereskedelmi miniszternél, hogy a miniszter a községesítésig való átmeneti időre is sürgősen javítson a vidéki kismesterek helyzetén is. — Mozognak a papszamarak. (Levél.) Kadabinyán keresztény-szociálisokat küldözget a szuhogyi plébános­­i szociáldemokrata vezetők nyakára, hogy ők, mint a kleri­kalizmus szekértolói tagjai maradhassanak a szociáldemo­krata pártnak. Tudtukra adtuk, hogy ez nem mehat: aki nem szociáldemokrata, aki ellensége a haladásnak, annak pusztulnia kell a mi pártunkból, m­ert mi nem kavargat­juk nekik a sült gesztenyét. A szuhogyi pap nagy buz­gal­mában 2—3 példány „Igaz Szó"-t is küldözget, 'i hj-h kunkra. Mit akar vele? Lelket halászni? Berente Balázs. — Hordják el a fölhalmozódott szemetet! Kaptuk a következő levelet: Olvaseva a spanyol járvány elleni védőintézkedésekkel kapcsolat­ban a­ napilapokban a járványbizottsági üléseit és a lefolytatott­ vitákat, minden értelmesebb ember gondolkodóba kell, hogy essen, vájjon az állandó ankétezésben megnyilvánuló ható­sági nagyképűsködésen hevessen-e vagy bosz­szankodjon. A járványbizottság egyetemi ta­nárok véleményére kíváncsi, a jár­vánnya­l nem egészen indokolható korlátozó intézkedése­ken tanácskozik ahelyett, hogy a laikus publi­kum azon természetes kívánságát venné leg­első­sorban figyelembe, hogy a szemételhor­dásra kellene több gondot fordítani és ne en­gedjék meg, hogy sok-sok kapualjban hónapok óta fölhalmozott több métermázsa szemét él­kor­datlanul heverjen, mert köztudomás szerint a szemétdombok a kórokozó bacillusok meleg­ágyai. Amíg ezen bacillustanyák el nem tűn­nek, az ankétezések meddők maradnak. Ha el­lenben az ilyen lehetetlen visszásságok meg­szüntettetnek és Budapest tisztasági viszonyai javulnak, úgy hitem szerint minden ilyen irányú ankétezés fölöslegessé válik és a spa­nyol járvány, ha nem is szűnik meg mindjárt egészen, de legalább annak vészedéine a mini­mumra fog leszállni. Külön föl kell hívni a figyelmet a vásárcsarnokok körül, így például a Rákóczi-téri csarnok előtt egész hegymagas­ságra fölhalmozott szeméttelepre, amelyet már hetek óta nem hordtak el onnan. (Aláírások.) — A Magyarországi Közalkalmazottak Szövetsége pénz­ügyi számvevőségi szakosztálya e hónap 22-én, délután 2 órakor a Múzeum­ körút 6- -8. szám alatt levő Trefort-terem­ben (Gólyavár) tagértekezletet tart, amelyre az összes kar­társakat meghívja. Kívánatos volna, hogy­­ vidéki kar­társak is képviseltessék magukat. — Árverés a postán. A m. posta és táviraigazgatóság 1918. évi december hó 20-án, pént­' - n a pos**üzemnél föl­merült bűnügyben a törvényszék által a kincstárnak oda­ítélt s a magyar posta tulajdonát képező mintegy 30.000 — 35.000 korona értékű ékszert és ruhaneműt nyilvános ár­verésen a legtöbbet ígérőknek készpénzfize­ts mellett el­adat. A karácsonyi ajándéknak alkalmas tárgyak árve­rezése a föntebb jelzett napon­-délelőtt 9 órakor VIII. 01-fői-nt 16/b. szám alatt a volt 84 számú postahivatal helyi­ségében történik, ahol a rés­zolni szándékoozók jelentkez­hetnek. A magyar posta- és távirdaigazgats­ág.

Next