Népszava, 1918. december (46. évfolyam, 285–309. sz.)

1918-12-24 / 304. szám

1918 december 24. NÉPSZAVA 9 jó közigazgatás szükségességét, mert ez " az alapja a demokráciának, továbbá a mezőgaz­das­ág és a kereskedelem támogatásának szük­séges voltát és megígérte, hogy új vasúti és újközlekedési politikát fog teremteni. Az Egye­sült Államok kormánya pénzügyi támogatást ígért. (Viharos taps) és Wilson elnök meg­ígérte, hogy élelmiszerrel is támogat bennün­ket az átmeneti időszakban. (Wilsont viharo­san éljenzik.) A nemzeti hadsereg biztosí­tani fogja határainkat és a közrendek Az elnök tá­mogatást kér e törekvéseihez és beszédének végén boldog és vidám ünnepeket kiván hall­gatóságának. —r­—r m mii - in« ~ 11« 1—1111 •«• 11 I­HHB A svájci pártgyűlés. * Demokratikus vagy erőszakos helyzet. (Bern, december 21. — Svájci Távirati Iroda.) Szombaton nyitották meg a szocia­lista pártkongresszust. Tekintettel a küszö­bön álló munkáskongresszusra, törölték a tárvlysorozatból ama tárgyakat, amelyek a mai nemzetközi helyzetből a svájci munkás­ság szempontjából előállanak, nevezetesen a propagandát hadi és katonai ügyekben. A zárszámadásokat és az évi jelentést vita nél­kül elfogadták. A szövetségi hadiadó új javaslatáról Mül­ler Gusztáv (Bern) referál. A vezetőség a rendes pártkongresszusnak ajánlja, hogy küldjön ki egy bizottságot, az alapelvek ki­dolgozására. A vezetőség taktikai és politi­kai okokból elutasítja egy közveten tartós szövetségi adónak régi alakban való kikény­szerítését. A hodiadót­ legalább tizenhat évig meg kell újítani. A tartós közvetlen szövet­ségi adó gondolata akkor annyira átment a­ nép érzületébe, hogy 15 év múlva az adó min­den további nélkül érvényben marad, bár esetleg enyhített formában. A részletes tár­gyalás során gondoskodni kell arról, hogy a mezőga­zdaságot, amely a háború alatt mil­lió­ millióra halmozott, ne kíméljék és ne ré­szesítsék előnyben. A vezetőség indítványát ezután Müller Gusztáv módosításával vita nélkül elfogadták. A pártgyűlés elhatározza, hogy lényegében ragaszkodik követeléseihez és elhatározta, hogy visszautasít, minden kísérletet, amely arra irányul, hogy a mozgósítási költségek­nek a rendi tanács által elhatározott, teljes törlesztése csak részleges fedezéssel helyet­terítessék. A pártnak a holnapi munkáskongresszu­son való állásfogalásáról Noske (Zürich) referál. Fontos ak­c­ókban elvileg a párt gyümölcsöző együttműködése mellett foglal állást. A mun­káskongresszus van hivatva dönteni afelett, vaj­­on az akcióbizottság helyesen járt-e el ezzel a­ jelszóval: „átalános sztrájk" és hogy helyes volt-e a sztrájkot félbeszakítani, to­vábbá, hogy a munkáskongresszus jelenlegi formáját fenn kell-e tartani. Platten ezeket mondja: Ellenfeleinknek iga­zuk van, ha ezt mondják: alapjában véve ii erőszakot követtek el a munkások egy részé­vel szemben, mert sohasem kérdeztétek meg őket a felől, hogy el akarnak-e térni eddigi taktikájuktól és tömegakciók alkalmazására akarnak-e áttérni. E tömegakció csaknem egy éjjel szakadt reánk. Elfogadom a forra­dalmi­ programot. Hogy a munkásság ezzel egyetért-e, arról magának kell döntenie.­­Szóló beszéde további során védelmébe veszi a bolsevizmust. Reinhard (Bern) és Greulich (Zürich) az előző szónok ellen foglalnak állást. Lang (Zürich) világosságot követel a te­kintetben, hogy a régi szociáldemokrata párt­ minő állást foglal el a­ munkáskongresszus új alakulatával szemben. Greulich élesen jellemzi azt a zavart, amely az új munkáskongresszus fogalmazásából származhatik és, ezt mondja, az a veszély fe­nyeget bennünket, hogy e percben nem tud­juk, mit kell tennünk. Az idők irányzatai ez­időszerint a munkában való uralomért küz­denek. Az egyik irányzat a munkásmozgal­mat­, demokratikus alapon akarja előre vinni, a másik új rendszert keres, hogy erőszakos akciót teremtsen. Döntenünk kell afelől, hogy melyik taktikát alkalmazzuk a jövőben. Szalló nyomatékosan fölhívja a figyelmet, hogy ne járjanak el megfontolás nélkül és ezt hangoztatja: Még ha­ meg is buktatjuk az uralkodó pártokat, részünkre nagy nehézsé­gek fognak tornyosulni. A termelési szabo­tázshoz jutunk el. Ez pedig valamennyiünk pusztulását jelentené. Térjünk vissza ismét a demokratikus talajra. Végül a következő ha­tározati javaslatot terjeszti elő: A svájci szociáldemokrata pártgyűlés kijelenti,­ hogy a jelenlegi helyzet rendkí­vüli nehézségére való tekintettel szükséges, hogy az általános akciókat a szakszerveze­tekben közösen készítsék elő és hajtsák végre, ragaszkodik azonban ahhoz a parla­mentáris taktikához, amely nem zárja ki az általános sztrájk akcióját. Schneider (Basel) kijelenti, hogy a poli­tikai túlsúly elérésére a tömegsztrájk, mint­ eszköz nem nélkülözhető. Nagy munkástöme­gek nem tudták, hogy miért kellett általános­­sztrájkot rendezni. Ennek folytán a jövőben az összes rendelkezésre álló eszközöket eset­ről-esetre kívánják alkalmazni. A tárgyalást ezután félbeszakították. Sza­vazás útján a legközelebbi gyűlés helyéül Bernt állapították­ meg 105 szavazattal. Ba­selre 78 szavazat esett. Másfél órai izgatott vita után, amely Grimm és Müller Gusztáv jelölése fölött folyt, Müllert száz szavazattal pártelnökké válasz­tották. A vezetőség többi tagjai: Bernath, Schürch, II g, Voller mann asszony, Vogel, Beinbaus, Grimm és Marbach. * A munkáskongresszus utolsó napján az ak­cióbizottság következő indítványát fogadták el "262 szavazattal 68 ellenében. Az általános svájci munkáskongresszus elismeri, hogy az egész munkásosztály együttes küzdelmére szükség van életérdekeik megvédése céljából és különö­sen a gazdasági és szociális követelések meg­valósítására, valamint a szocialista végcél el­érésére. Ennek a küzdelemnek eszközei a bér­munkásosztály szocialista szervezete és a szak­szervezeti és politikai hatalomnak tervszerű és céltudatos végrehajtása, amelynek kapcsán ki lehet használni mindazokat a polgári demo­krácia útján nyújtott lehe­­őségeket, amelyek a tömegakciókat nem akadályozzák meg. Ezekre szükség van, mert sem a párt, se­m a szakszer­vezetek nem képesek tisztán saját erejükre utalva a munkásosztály létérdekeit, egyedül megoltalmazni. A töm­egakció legnagy­obb erő­kifejtése az általános fegyelmezett, és jól meg­szervezett sztrájkba.!" áll. A tömegsztrájk a­to­mgakciónak nélkülözhetetlen fegyvere és felté­telezi a végrehajtására szükséges szervek fen­állását. Ezek az általános svájci munkáskon­gresszus, a központi akcióbizottság és a kibőví­tett akcióbizottság. A konferencia a szélsőséges bolsevista áramlatokat általában elutasította. LEGÚJABB * * * Januárban lesznek a választások. A „Politikai Híradó" jelenti: A kormány a h­étfőn éjjel tartott minisztertanácson el­határozta a választások kiírását, amelyeket január második felében fognak megtartani. A választás nagy kerületekben — amelyekre az ország területét fölosztják — fognak le­folyni, Ugy hogy egyszerre több jelöltre fog­nak szavazni, a kisebbségek képviseletének elve alapján. A választók névjegyzékét nem készítik el, hanem a választás a 20.000 lakoson fölüli városokban a hatóság által kiadott válasz­tási igazolványok alapján fogják a szava­zási jogot gyakorolni, a kisebb községekben pedig a szavazás alkalmával fogják egyide­jűleg a­ választók névjegyzékét megállapí­tani. A választás lajstromosan történik, a ki­sebbségek képviseletével. fc * # Wilson ellenzi a békekonferencia elhúzását. (Berlin, december 23.) A „Times" párisi leve­lezője jelenti: Sürgős megkeresés ment az á­n­tánt-kormányokhoz, hogy a szövetségesek kö­zötti előzetes békekonferenciát ne húzzák el, mert Wilson ebbe áligha egyezik bele. A leve­lező figyelmezteti az ántánt-kormányokat a pá­risi hangulatra és lap jel­entéseket közöl, ame­lyek a franciáik türelmetlenségét jellemzik. * * * Németország nem kapja vissza gyarmatait. (London, december 23.) Lloyd George Bris­tolban tartott beszédében még a következő­ket mondta: Nem képzelhető el, hogy Anglia arra gon­dolna, hogy a hadviselő államok művük be­fejezésére való jogukat föladják. Megállapí­tott tény, hogy Németország nem kaphatja vissza gyarmatait, még akkor sem, ha a bé­kedelegátusok más nézeten volnának. A KIADÓHIVATAL ÉS A KÖNYVKERES­KEDÉS mindkét ünnepnapon zárva lesz. A NÉPSZAVA KARÁCSONY ELSŐ NAP­JÁN, szerdán megjelenik. A második ün­nepnapon nincsen lap, az ünnep után, pén­teken ismét a rendes időben ,jelenik meg a Népszava. HIVEK * * * „Ildomos" szocializmus. * Öles, lila plakátokon hívta össze hétfő dél­utánra a Vigadóba Hadik Karolina a „szocia­listákat, rokkantakat, szerencsétleneket, és kétségbeesetteket", hogy megvigasztalja őket saját kürlön szocializmusával, amely „megtisz­tult elavult teóriáktól és helytálló el­vekkel" dolgozik. Meg kell adni: hallatlanul bátor asszony őméltósága. És most már elhiszem, hogy Bécsben (ezt az előadásán hallottam) vad eszméiért a vörös grófnőnek nevezik. Grófnő­nek — ahogy mi a grófnőket ilyen messziről elképzeljük — valóban eléggé szocialista Ha­dik Karolina. Talán néhány szocialista, művet is elolvasott és ezek alapján „fölépítette egész rendszerét", egyelőre persze csak vázlatosan, ahogy zsenik és grófnők szokták, ha elfogad­juk tervezet szakértőkkel fogja kidolgoz­tatni, tehát ne félj, Magyarország. A grófnő azt kívánja, hogy megrázkódtatások nélkül" csináljunk kommunizmust, szép, ildomos mó­don, úgy hogy a vagyonorn­któl ne vegyünk el semmit, inkább „emeljük föl", juttassuk va­gyonhoz a szegényeket, is. Valami­­szociális biztosító bank" útján akar minden buzit meg­gyógyítani. Hozzájárul ahhoz, hogy az öt­millión fölüli, vagyonnal rendelkező emberek­től vegyenek el mindent — de (ne tessék meg­ijedni!) gyerekeik 24 éves korukban megint kapjanak vissza fejenként szerény öt-ötmil­liócskát kezdetnek a papájuk vagyonából. (Hány milliójuk lehet a grófnő ismerőseiknek! Gyanakszom, hogy neki magának nincs ötnél több — ezért ház a szegényekhez...) A mun­kások, béresek haszonrészesedésük százalékait — 50 éves koruktól kezdve kapják meg a fönt­nevezett banktól, hogy addig kedvvel, szíveseit dolgozzanak. Stb., stb. — jó olvasmányok fő­úri földolgozásban. Meglehet, grófnőtől ez na­gyon sok kommunizmus, meglehet, hogy saját körében nagyon vad szocialistának mondják a grófnőt, aki nyilván épp oly fessen és bátran bánik a lovaglóostorral és kutyakorbáccsal, mint amilyen tagadhatatlanul szellemesen érs kedélyesen intézi el a szocializmust. Miért hívta össze a grófnő a­ rokkantakat és szeren­csétleneket? Azoknak nem adott „vigasztalást", higgye el, az ő, talán jóindulatú, naiv terve­zete ... Ego. — Testvérek gyilkos harca. Öt, testvér gyűlöl­ködésének esett, hétfőn kettőjük áldozatul. Az öt Filák testvér közül István, János és György halálosan gyűlölték Józsefet és Ferencet. Állí­tólag egy asszony miatt folyt közöttük az el­lenségeskedés. Vasárnap délután József és Ferenc a József­ utcai Kovács-féle vendéglő­ben boroztak. Az alkoholtilalom ellenére a vendéglős hat liter bort adott a két embernek, akik seitták magukat és részegen elmentek a másik három testvér Dandár­ utcai lakásába. Itt, garázdálkodtak, mire kidobták őket. Hét­főn délután Filák István, aki rendőr, testvéré­vel, Györggyel — aki hentes — elmentek Fi­lák József házmester Egyetem­ utca 5. szám­­­ lakására, ahol ez Ferenc nevű fivérével együtt lakott. Filák József ágyban feküdt éppen, amikor az ellenséges testvérek beléptek hozzá Filák István elővette szolgálati revolverét és kétszer rálőtt az ágyban fekvő Józsefre, György pedig egy henteskéssel nekirontott Ferencnek és több szúrást ejtett rajta, azután elmenekültek. A házbeliek vérrel borítva ta­lálták mind a kettőt- Filák József a kórházban meghalt, Ferenc még él, de haldoklik. A gyil­kos testvérek este jelentkeztek a rendőrségen, ahol Keresztesi rendőrtanácsos hallgatta­ ki őket. Láthatóan ők is részegek voltak s szidták megölt fivéreiket A fegyverek, amelyekkel a gyilkosságot elkövették, náluk voltak és azo­kat átszolgáltatták. Egyelőre még nem hall­gatták ki őket.­­ A Népszava vezércikké caperan­to ujehod. A m*st*r­országi csperantiaták egyesülete a Nepnava miaa.pl „WM-t»n­elvei" cimil vezércikkét lefordították csperwat» nyelvre és elküldöttük a svájci csperanto-egyesü­letlwet azzal, h­ogy továbbítsák az antant államok osperantifa« egyesületeihez.

Next