Népszava, 1918. december (46. évfolyam, 285–309. sz.)

1918-12-25 / 305. szám

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: ..... n. - kor. VT hrtr* ... . 1-W ksrcvii. EGZSS LEÁat ÁRA :4 FEUUÍB. a tasgarobszkui szociáldemokrata párt KÖZPONTI KÖZLÖKUL Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: TUL, OOKI-UTCA 4 (Telefon: József 8-39 és Jóneof 8-104 KIADÓHIVATAL: VXIX., OOSTI-UTCA 4. SZ.Telefon: József 8-31 és József 8-324 F8IUwbm»ls*s??fr és stisgazdák orsz&^os ésrfekesJet©. A »Mjjj MO» süftyi földmunkások és kisgaz-4Mr orm&gm szövetsége « hó 2€-án. karácmmy MáiMpjan twt, Kojcy állást foglaljon a földreform kérdés&re». A-f. értekezletet ríndszpesten. VII. kekUet. Aréma-wt «8. nzém a$an lévő Épitőmunkások otthonában délelőtt 9 órakor fogják megtartani. Békességet, munkát, boldogságot! Öttödször jogmímír a megváltás és a béke tsenépét, mióta, a ma gyászos nap vérö-tönnel bontotta el a világot. 15s minékünk, Magyaroszág népének, még mindig nincsen békességünk, a mi megváltásrarok órája még máig sem következett el. Folyton szűkebbre S350-ml6 határainkon ellenséges csapatok nyomulnak CUKságuik közepe felé, még ma is meg-megdördlenek a gyilkos fegyverek Északon és Keleten: SBWfw//damk roég nóta a fejtők fölött tartják a halálos ítéletet: megvonják tőlünk assz ami munkánknak lelket, nekünk magunknak életet ad, megvonják tőlünk a szenet a nyersanyagokat és kihűlnek a gyárak kazánjai, megbénulnak az ezerkezű gépek, élettelenül merednek a szürke téli égre a gyárkémnények. A béke pedig, a has áldott béke, amelyet Wilson hirdetett lassan, nagyon lassan készül és akik csinálják, nélkülünk csinálják, minket meg nem kérdeznek, velünk «soha nem állanak. Így köszönt be hozzánk az ötödik karácsony. Más megpróbált népek már a visszatérő béke örömeitőve®ik, mi nehéz küzdelmek centrumában állunk itten, az észbomlasztó bizonytalanság játszik velünk kegyetlen«. Hová jutunk így? Mi lesz a sorsunk? A forradalom fölszabadított, bennünket régi uraink járma aló. Most már magunk felezzük ki célunkat magunk akarjuk meghatározni sorsunkat. És mit akarhatnánk mi egyebet: békességet akarunk mindeneknek, munkát és kenyeret magunknak, boldogságot az egész emberiségnek. Ami eddig történt nem a dolgozó nép akaratából és beleegyezésével történt. Az ezer éve rajtunk uralkodó osztályok hozták ránk ezt a világ eleje óta soha nem látott méretű szerencsétlenséget Nekünk nem volt szavunk, nem volt akaratunk, ők határoztak, ők parancsoltak és a nép a maga öntudatlanságában, szervezetlenségében, akarat nélkül valóságában vak eszközük volt nekik. Az ő érdekükért az ő remélt hasznukért az ő korbácsuk suhogása alatt történt minden. És ami ma töténik és ami még történni fog a közeljövőben, ami keserűség, szerencsétlenség, inség és gyász még netán ránk fog borulni, az mind nem egyéb, mint szükségképen való következménye a jó országrontó uralmuknak. Azonban mi már szabadok vagyunk. Leráztuk magunkról az átkozott uralmat A jövendőnket magunk alapozhatjuk meg és amit csinálni fogunk, ami lesz, azért már magunk leszünk felelősek magunknak és gyermekeinknek. Mi a dolgunk, hogy megváltsuk magunkat a régi uralkodó osztályok bűneinek átkától? Békét teremteni kifelé, a demokráciát és 37 alkotó munkát megszervezni befelé. Legyőzött, letiport ország vagyunk és bármit prédikáltak is az antant-imperialisták az igazságos békéről, a népek önrendelkező jogáról, a népszövetségről, a béke föltételeit, ők fogják diktálni. És ne áltassuk magunkat tovább: az a béke, amelyet nekünk diktálni fognak, nem lesz Magyarország „területi integritását” biztosító béke. Ha hamar rább nem, hát legalább 1867 óta vett elég idő ée mód arra, hogy Magyarország területén n megszervezzék az itt élő népek nagyszerű szövetségi demokráciáját amely most kiáltotta volna az idők tűzpróbáját A magyar uralkodó osztály ezt elmulasztotta, az itt élő nem-magyar nemzeteket elnyomta, a magyar állam elkeseredett ellenségeivé tette, akik ennek, az országnak fegyveres leverésétől várták fölszabadulásukat Reményük most beteljesedett. Hihető-e, hogy amire oly régen áhítoztak, arról most amikor az ölükbe hullott lemondjanak? Hiszen igaz, a forradalom meghozta nekünk a demokráciát. De, sajnos, némely tekintetben elkésetten. És ez a demokrácia sem olyan még, hogy föltétlen bizalmat ébreszthetne. Mikor a kormányon levő legnagyobb polgári pártban is vakmerően emelgetik meg a fejüket a konzervatív és ellenforradalmi törekvések, akkor ez a demokrácia nem követelhet magának teljes bizalmat sem a szomszéd nemzetektől, sem a magyar proletárságtól. Legelsőbben is tehát: tovább kell mennünk a demokrácia útján gyors, erélyes lépésekkel. Félre kell tolnunk a konzervatív és ellenforradalmi elemeket amelyeknek a rosszul leplezett munkája lépten-nyomon gáncsot akar vetni a belső reformoknak, míg külpolitikájuk azt a hitet kelti, hogy tovább is ragaszkodnak a más nemzeteken való uralmukhoz, fönhatóságukhoz. A demokráciának tiszta helyzetet fel teremtenie; el kell takarítania az útból a gyors és mélyreható reformok akadályait; és el kell takarítania mindent, ami gátolja a szomszédainkkal való megértést és gyors megegyezést. Ha ez sikerül, akkor hamarosan rendbe jöhetünk a csehekkel, a szerbekkel, a románokkal. De akkor hamarosan megindulhat a szomszédainkkal való áruforgalmunk, less szenünk, less szövőanyagunk, ipartelepeink újra dolgozhatnak, az egész vonalon föléledhet a teremtő munka, amely beheggesztheti borzalmas sebeinket, strucemadár-politikát, folytatni nem lehet és nem szabad tovább. A területi integritás elvét hasztalan hangoztatják, mikor a tények ellene szólnak; fs. azok, akik az országot a mostani helyzetbe döntötték, csak újabb halálos katasztrófát hoznak ránk oktalan agitációjukkal, mert lehetetlenné teszik gazdasági talpraálásúankat, Ínségbe és anarchiába taszítanak bennünket. A területi kérdéseket sem fegyverrel, sem jelszavakkal nem lehet elintézni; ezeket a békekongresszus fogja megoldani, remélhetőleg már az Internacionálé erőteljes hozzászólása mellett; ha pedig az elintézés nem lenne kedvünk szerint való, feleljenek érte azok az osztályok és egyének, a.ik a bajt fölidézték. De azt nem törhetjük, hogy ugyanazok az osztályok és elvének most halálra ítéljék Magyarországnak azt a részét is, amelyet még meg lehetne menteni és a magyar nép boldog otthonává lehetne tenni Békességet akarunk és le akarunk győzni mindent és mindenkit aki ennek útjában üt. A népek megváltója, a saperalizmus, hivatott arra, hogy ezt a munkát elvégezze és a magyar népnek mostan a legfőbb kötelessége, hogy a szocializmus naggyá, egységessé erőssé nagy feladatainak megoldására képessé tegye. Ezzel egyenlő fontosságú kötelességünk a békés termelő munka biztosítása. Termelés nélkül nincs és nem lehet fogyasztás. Ezt az országot a junkerek politikája mindenéből kiforgatta, kipusztította; a demokráciának az a kötelessége önmaga iránt hogy mindent helyreállítson, mindent újra teremtsen, a javak termelését soha nem sejtett magaslatra emelje... önmaga számára, a dolgozó emberek javára. Ennek a lehetőségét biztosítja a szociáldemokrácia, amikor a földbirtokreform megalakításán dolgozik, amikor az iparüzemek szocializálását készíti elő és amikor a nép kultúráját akarja emelni. Hogy a földbirtokreform mennyire közelíti meg a szociáldemokrata ideált, hogy az iparüzemek szocializálása milyen gyorsan és milyen nagy arányban mehet végbe, hogy a népkultúrát menynyire tudjuk emelni és a népjóléti intézmények terén mit tudunk teremteni, és mind attól függ, hogy milyen erős lesz a szociáldemokrácia Ha elég erősek leszünk, — és ennek gyorsan el kell dőlnie — akkor a termelő eszközök társadalmasításával elérjük végső célunkat és lesz békességünk, munkánk, egészségünk. Akkor öt véres, sötét karácsony után lesznek még virágos, boldog ünnepeink. Lapunk mai száma 12 oldal.