Népszava, 1918. december (46. évfolyam, 285–309. sz.)

1918-12-27 / 306. szám

1918 december 27. NÉPSZAVA Miért nem javul a közlekedés? * A berendezések leromlottak. — Hét millióba kerülne százötven új motor. Minden lehető reform folyamatban van Budapest közönsége sokat vár az új alapra fektetett egyesített és szocializált villamosvas­utak új vezetőségétől. Azt várta, hogy kará­csonyi ajándékul megjavult forgalmat ele­gendő kocsit kap és kényelmes utazásban lesz része. Ez a karácsonyi ajándék elmaradt. De nem az új rezsim hibájából maradt el, régi mulasztások és hibák az okai. Fölösleges bizo­nyítani, hogy a villamosmizériákat nem a leg­utóbbi hónapok körülményei okozták, megtíz­szereződött az utazó közönség, a kocsik rendkí­vüli súlybeli megterhelése , az áramfejlesztő telepek igénybevétele az elhasznált villamos energia mennyiségét illetően, kétségtelenül ne­héz feladat elé állítja a vasutat de ma a hely­­zet az, hogy ha megfelelő szénellátásban része­sülnek az egyesített villamosvasutak, még a leromlott vasúti berendezések mellett is fön­tartják a forgalmat. Hogy az a forgalom nem felel meg a vele szemben támasztott igények­nek, az természetes. A volt Városi vasútnál 7 fi­ birtokreform­i-tervezetet az országos értekezlet eoyhaipan elfogadta. * A földm­unktások és Kisgazdák Orszá­gos Sz­­ö­vetségének országos értekez­le­te. a reformot minimumnak tekintik. Csütörtökön tartották meg a földmunkások és kisgazdák országos értekezletüket, amely­nek egyetlen, de nagyjelentőségű tárgya volt: állásfoglalás a birtokreform ügyében a ma­gyarországi szociáldemokrata párt és a Mun­kástanács javaslata alapján. Az értekezleten több mint hatszáz küldött jelent meg és ko­moly, tárgyilagos vita után egyhangúan elfo­gadták a földbirtokreform tervezetét, hang­súlyozva azt, hogy a megoldást követeléseik minimumának tekintik, alapnak, amelyen a fejlődés legszélesebb lehetőségeit és a szocia­lista termelési és társadalmi rend teljes kiépí­tését biztosíthatják. Leghevesebb volt a vita a javaslat 4. és 9. pontja körül, aminek során erős hangok emelkedtek a megváltás ellen. Számolva azonban az adott helyzettel, ennek minden tényezőjével és az adott lehetőségek­kel, az egész javaslattal egyetemben ezeket a pontokat is egyhangúan elfogadták Az orszá­gos értekezlet jelentőségével egyébként külön cikkben is foglalkozunk. * Az értekezletet eredetileg az építőmunkások Aréna­ úti otthonában akarták megtartani, az itt rendelkezésre álló helyiség azonban szűknek bizonyult a meglepő nagy számban megjelent küldöttek befogadására. Átvonultak a vas- és fémmunkások Thököly­ úton lévő otthonába, amelynek nagyterme is egészen megtelt. Az értekezletet kevéssel 10 óra előtt nyitotta meg Gyalog János elvtárs (Mezőtúr). Elnöknek Nyisztor György és Reicher János, jegyzőnek Takács és Migray elvtársakat ajánlotta, akiket egyhangúan megválasztottak. Nyisztor elvtárs elnöki megnyitójában rámu­tatott az értekezlet jelentőségére, majd a nagy irányelvről beszélt, amely vezeti az ország né­pét a fontos reform megoldásánál, hogy a föld azé legyen, aki azt megműveli. Olyan reformot nei is akarunk, amely újra a nép bőrére menő spekulátiómak adhat helyet. Előterjeszti az ügy­rendet, amely szerint az előadó 1 óra­ hosszat, minden hozzászóló pedig 15 percig beszélhet. Az értekezlet az ügyrendet elfogadja, azután Bokányi elvtárs üdvözli az országos gyűlést a szociáldemokrata párt nevében. Hangsú­lyozza, hogy az új világért, a szocialista tár­sadalomért folytatott nagy küzdelemben az ipari proletárság a földmunkásproletárokkal akar együtt haladni. A nagy céh­oz még sok zökkenő van, hidat kell verni ezek fölé. Ilyen­ hid akar,lenni az értekezlet elé terjesztett föld­reformjavaslat. Kéri annak elfogadását. Rády Sándor elvtárs a Szakszervezeti Ta­nács nevében köszönti a fontos tanácskozásra egybegyűlteket. Hiszi, hogy a megindult nagy harcból a földmunkások is komolyan kiveszik a maguk részét. A javaslatot Csizmadia Sándor elvtárs, föld­mivelésügyi álamtitkár ismerteti. Mielőtt rá­térne magának a javaslatnak a pontos ismer­tetésére, hosszasabban indokolja azt Komoly megfontolásra és mélyre nyúló meggondolásra inti az országos értekezletet. Rámutat a ne­hézségekre, amelyek a romokon való építést oly súlyos feladattá teszik. Az építéshez, az al­kotáshoz mindenekelőtt rend és nyugalom, az­után munka szükséges, a pusztító szervezetlen­ség helyett a teremtő szervezett erő. Be kell bizonyítanunk, hogy a mi rendünk nagyobb, mint a múlté, a mi igazságunk erősebb igaz­ság, mint a régi rendé. Az új világ a szocia­lista társadalom fölépítésének egyik alapja a földkérdés okos, igazs­ágos megoldása. Ezt akarja lehetővé tenni a javaslat. Vannak el­lene kifogások, amelyek közül az egyik szél­sőség soknak, a másik kevésnek találja. De ép­pen ez mutatja a helyes voltát, a középutat, amelyen haladva, biztosan elérhetünk a végső célunkhoz. A magántulajdonhoz ragaszkodó szélsőségnek épp úgy nincs igaza, mint a kommunizálást követelőnek, mert­ egyik nem számol az adott helyzettel, a másik a lehetősé­gekkel. Akik a magántulajdonért agitálnak, "pórul járhatnak, akik­­ a teljes kommunizmust hirdetik, a padlásra­karnak ugrani — létra nélkül, ami lehetetlen", aki megkísérli, össze­zúzhatja magát. Mi, szocialisták mindig a vég­célokért küzdöttünk és küzdünk. De arról van szó, hogy mit, bírunk most rögtön megvalósí­tani. Azt, ami a javaslatban le van fektetve. A földet igenis el kell venni. De tegyük ezt oko­sabban és nemesebben, mint amilyenek ve­lünk szemben voltak a régi rend urai. A bosz­szú és oktalanság politikája nem a mi politi­kánk. Kéri a javaslat elfogadását, amelyet Bokányi elvtárs olvas föl és magyaráz meg részletesen a Világszabadságban, de a Nép­szavában is m megjelent szöveg alapján. A megindult vita során elsőnek Gyu­ra János elvtárs (Kaposvárt szólalt föl. A javaslatot elfogadja, bár ő is jobban sze­rette "volna, ha azonnal áttérhettek volna a kommunista alapra. Hiszen minden szocialista ezt akarja De ebben a pillanatban még­ nem látja ennek a lehetőségét, azért helyezkedik ő is a javaslat alapjára Tolnai Gábor elvtárs (Kunágota) a papi bir­tokokról beszél és helyesli a javaslat idevonat­kozó részét,, Elfogadja a javaslatot Horváth János elvtárs (Békés) a 4. pontot kifogásolja. Nem hajlandó a megváltásra. Minden ellenszolgáltatás nélkül kell elvenni a földet. Weinacht János elvtárs (Bia) magasnak tartja a maximumot, amelyet meg akarnak hagyni a föld régi urainak kezében. A javas­latot egyébként elfogadja. Lei Péter elvtárs (Tököl) az egyházi birto­kok teljes kisajátítását követeli. Benke Imre elvtárs (Hódmezővásárhely) el­fogadja a javaslatot. Nem helyesli azt az állás­pontot hogy el kell a régi földbirtokosokat kergetni. Majd megjön annak is az ideje és módja szépen, fokozatosan is. Ne találjuk ma­gunkkal szemben sem őket, sem a nyugati ál­lamokat. Azt azonban kifogásolja, hogy a 200 holdon fölül megváltást kelljen fizetni. F. Kovács Lőrinc elvtárs (Ozora) kifogá­solja azt hogy nincs a javaslatban a megvál­tás összegének nagysága Ellenzi a megváltást Csizmadia elvtárs figyelmezteti az értekez­letet a gyors és egyöntetű határozat jelentő­ségére és kéri a felszólalókat hogy a lehető­ség szerint rövidítsék meg a vitát. Orbán István elvtárs (Somogy) a javaslatot elfogadja. Háy László elvtárs (Mezőtúr) a 9. pontot ki­fogásolja, mert az lehetővé teszi a magántulaj­don megmaradását. Kéri a 9. pont törlését a ja­vaslatból. (Orbán elvtárs sürgősségi indítványt terjeszt elő, amely szerint a vitát zárják be és a sza­vazást ejtsék meg. Az értekezlet így határoz, az elnök a javas­latot szavazás alá bocsátja. Mielőtt a szavazást megejtenék, Bokányi elv­társ még egyszer figyelmezteti az értekezletet döntésének jelentőségére. Ez a javaslat a mini­mum a Buza Barna föl­dm­ű­vel­ésügyi miniszter javaslatával szemben. Talán nem tökéletes. De tökéletesíteni fogják. Kéri a megjelenteket hogy a javaslat szellemében agitáljanak, szer­vezzenek és ahol alakulnak csoportok, amelyek szövetkezetet akarnak majd létesíteni, jelentsék be a Földmunkások és Kisgazdák Országos Szö­vetségénél (Budapest Alsó erdősor 32). Ezután megejtik a szavazást. Az országos értekezlet a javaslatot egyhan­gúan elfogadja. Takács József elvtárs határozati javaslatot terjeszt az értekezlet elé az 1918. évi IV. nép­törvény módosítására vonatkozóan. Mondja ki az országos értekezlet hogy nem tartja helyes­nek a mezőgazdasági ügyeknek átutalását a népjóléti minisztérium hatáskörébe és kivonja ezeknek az tiszveknek a földművel­ésügyi minisz­tériumba való visszautalását ahol külön osz­tályt szervezzenek ezen ügyek intézésére. Az értekezlet a javaslatot egyhangúan elfo­gadja. Csizmadia elvtárs zárószavaiban méltatja a komoly tanácskozás nagy eredményét és a dön­tés jelentőségét Most már azután a megjelen­teken a sor, hogy a javaslatot ismertessék, ha hazamennek, azután agitáljanak, szervezkedje­nek, szervezzék meg az ország egész dolgozó földmunkás népességét hogy azután a mostani reformot folyton javíthassák és elérhessék a végcélt: a szocialista társadalom teljes kiépí­tését. Ezután az elnök a gyűlést beaárta és a kül­döttek komoly, lelkes hangulatban szétosz­lottak, több mint egy éve 150 motorkocsi berendezése használhatatlan és ezeket csak akkor lehet is­mét üzembe helyezni, ha az elromlott motoro­kat teljesen új motorokkal cserélhetik ki. Maga ez a 150 motor ma 7.000.000 k­oronába kerül. A kocsik szám­a az elmúlt évnegyedben nem csökkent, de nem is emelkedett olyan mérték­ben, mint amennyire szükség lett volna Még az elromlott kocsik javítása is leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik. Nincs anyag, nincsenek jó minőségű alkatrészek. A volt Városi vasút kocsijait legalább tisztán tartották, a közönség kényelmét ennyiben biztosították és megfelel­tek az egészségügyi követeléseknek, a köz­úti vasút azonban még a tisztogatást is elhanya­golta. A kocsi padlója elkorhadt a befolyó víz­től, a szenny ellepte a kocsi minden zugát ám a takarítás nem segít a forgalom bajain, sok­kal mélyrehatóbb újításokra van szükség. A személyzet kioktatása, a menetrend és jegykezelés pontos ellenőrzése, a jegyosztók szaporítása folyamatban van és a kocsik sza­porításán dolgozik a vasutak minden műhelye, de ha meggondoljuk, hogy míg 191­3-ban két­százharminc millió utast szállítottak, a fővá­rosi vasutak és ma négyszáz milliót tesz, ki a szállítandó utasok száma; érthető a forgalom lebonyolításának minden fogyatkozása Mint­egy 60.000.000 koronát tesz ki ma az az összeg, amely a vasutak és így a forgalom rendbe­hozására kellene. Ekkora összeg fölött nem rendelkezik a vasút, nem is kap sehonnan. Várni kell tehát, nincs más mód a forgalom javítására, megfeszített munka a vasutak ré­széről, türelem és a fölösleges utazás elkerü­lése a közönség részéről. Az egyesített vasutak elsősorban a munkás­ság, a dolgozó nép érdekeit tartják szem előtt. Az utazóközönség legnagyobb részét ez a tár­­sadalmi osztály teszi ki, ez utazik legtöbbet és a szervezett munkások mégis türelemmel, meg­értéssel várják azt az időt, amikor a múlt hi­báit ki lehet küszöbölni. Itt is történnek ugyan félreértések, de ezeket eloszlatni szociális-­köte­lesség. A villamosvasutak szocializálásának egyik kedvező eredménye a kalauzok szorgalmas, pontos­ munkája. A zsúfolásig megtelt kocsi­ban páratlan ügyességgel kutatják föl a jegy nélkül meglapuló utast, sőt még a lépcsőn zó­názókra is van gondjuk, ha át tudják magukat törni a perron, sűrű emberfalán. Igaz, hogy még mindig nagyon nagy a potyautasok száma, de a kalauzok ébersége, ügyessége is egyre fejlődik. A közönség — pesti közönség­től nem is várhatunk jobbat — közönyösen nézi a kalauz küzködését, adószedőnek, végre­hajtónak tekinti, holott a kalauz azért dolgo­zik szívesebben,, gyorsabban, mert tudja, hogy a va­sút jövedelme ma már az alkalmazottaké. A közönség még mindig nem vette ezt tudomá­sul, sőt ami a legzfáj­dal­masabb, a­ szervezett munkásság egyes csoportjai sem. A helyiér­dekű vasút kalauzai egyre arról panaszkodnak, hogy a szervezett munkások nem támogatják őket kötelességü­k teljesítésében. A helyiérdekű vasút kalauzainak tudniillik, a vasúti törvény értelmében — amely a helyiérdekű vasutakra is vonatkozik —, joguk van az utast aki jegy nélkül utazik, 10 koronát kitevő összeggel meg­bírságolni. A­­kalauzok természetesen csúnyán bánnak ezzel a jogukkal­, mert hiszen ezen a­ vonalon járó utasok többé-kevésbé állandó „törzsvendégek", akikkel a kalauzoknak semmi okuk ellenséges viszonyba kerülni. Néha azon­ban még­sem tehetnek egyebet meg kell bírsá­golniok azt az utast, aki föltűnően és rendsze­resen ki akar bújni a fizetés alól. A közönség persze nem érti és­ nem tudja a szigorú aktus előzményeit és minden alkalommal a megszo­rult utasnak siet a segítségére. Különösen a szervezett munkások, akiknek elsősorban kel­lene támogatniuk a maga és társai in­egelheté­séért­ dolgozó kalauzt éppen a szervezett mun­kásság fogja pártját a csalónak, a nem fizető utasnak. Szomorú jelenség ez, csak abban bíz­nak a szervezett villamos alkalmazottak, hogy végre sikerül megértetni a munkástársaikkal azt hogy a kalauz ma­ mákr nem a részvénye­seknek, n­em az igazgatóságnak, hanem önma­gának és­ társainak dolggozik­­is a szervezeti munkásoknak a kalauzt kell támogatniok, nem azt az utast, aki meg akarja őket fosztani tisz­tességes keresetüktől. N ­ A szépirodalom igazolja a szocializmust! ttfl Most jelent r meg! 126—33. Jack London: Ádám előtt. Angolból fordította Schöner Dezső. Ara 2.M­K. Ezelőtt megjelentet:­­ 1. Molnár Ferenc: Széntolvajok. Ara 3* fillér. 2—4. Anatole France: Pontins Pilátus. Franel Attfl for­dította Knin­ Zsigmond. Ara M fllér. 5—9. Leonid Andrejev: A kormányzó. Oro«Bbil fordí­totta F­árnst Diniel. Ara 1.» K. 18—73. Giovanni Versa: Parasztbecsület. Olaazul for­dította Ozobor Péter. Ara 1.» K. 14—I0. Honoré De Baisse: A vörös kocsma. Fmnetából fordította BoMal tiyörk­y. Ara M flllí 2. 17—25. Farkas Antal: Szilaj Péterék. Ara 2.1. F. Kapható a Népszava - könyvkereskedésben, Kirssébet­kalint 35, valamint az összes szervezeti .-Ízomítóknál.

Next