Népszava, 1918. december (46. évfolyam, 285–309. sz.)
1918-12-27 / 306. szám
1918 december 27. NÉPSZAVA Miért nem javul a közlekedés? * A berendezések leromlottak. — Hét millióba kerülne százötven új motor. Minden lehető reform folyamatban van Budapest közönsége sokat vár az új alapra fektetett egyesített és szocializált villamosvasutak új vezetőségétől. Azt várta, hogy karácsonyi ajándékul megjavult forgalmat elegendő kocsit kap és kényelmes utazásban lesz része. Ez a karácsonyi ajándék elmaradt. De nem az új rezsim hibájából maradt el, régi mulasztások és hibák az okai. Fölösleges bizonyítani, hogy a villamosmizériákat nem a legutóbbi hónapok körülményei okozták, megtízszereződött az utazó közönség, a kocsik rendkívüli súlybeli megterhelése , az áramfejlesztő telepek igénybevétele az elhasznált villamos energia mennyiségét illetően, kétségtelenül nehéz feladat elé állítja a vasutat de ma a helyzet az, hogy ha megfelelő szénellátásban részesülnek az egyesített villamosvasutak, még a leromlott vasúti berendezések mellett is föntartják a forgalmat. Hogy az a forgalom nem felel meg a vele szemben támasztott igényeknek, az természetes. A volt Városi vasútnál 7 fi birtokreformi-tervezetet az országos értekezlet eoyhaipan elfogadta. * A földmunktások és Kisgazdák Országos Szövetségének országos értekezlete. a reformot minimumnak tekintik. Csütörtökön tartották meg a földmunkások és kisgazdák országos értekezletüket, amelynek egyetlen, de nagyjelentőségű tárgya volt: állásfoglalás a birtokreform ügyében a magyarországi szociáldemokrata párt és a Munkástanács javaslata alapján. Az értekezleten több mint hatszáz küldött jelent meg és komoly, tárgyilagos vita után egyhangúan elfogadták a földbirtokreform tervezetét, hangsúlyozva azt, hogy a megoldást követeléseik minimumának tekintik, alapnak, amelyen a fejlődés legszélesebb lehetőségeit és a szocialista termelési és társadalmi rend teljes kiépítését biztosíthatják. Leghevesebb volt a vita a javaslat 4. és 9. pontja körül, aminek során erős hangok emelkedtek a megváltás ellen. Számolva azonban az adott helyzettel, ennek minden tényezőjével és az adott lehetőségekkel, az egész javaslattal egyetemben ezeket a pontokat is egyhangúan elfogadták Az országos értekezlet jelentőségével egyébként külön cikkben is foglalkozunk. * Az értekezletet eredetileg az építőmunkások Aréna úti otthonában akarták megtartani, az itt rendelkezésre álló helyiség azonban szűknek bizonyult a meglepő nagy számban megjelent küldöttek befogadására. Átvonultak a vas- és fémmunkások Thököly úton lévő otthonába, amelynek nagyterme is egészen megtelt. Az értekezletet kevéssel 10 óra előtt nyitotta meg Gyalog János elvtárs (Mezőtúr). Elnöknek Nyisztor György és Reicher János, jegyzőnek Takács és Migray elvtársakat ajánlotta, akiket egyhangúan megválasztottak. Nyisztor elvtárs elnöki megnyitójában rámutatott az értekezlet jelentőségére, majd a nagy irányelvről beszélt, amely vezeti az ország népét a fontos reform megoldásánál, hogy a föld azé legyen, aki azt megműveli. Olyan reformot nei is akarunk, amely újra a nép bőrére menő spekulátiómak adhat helyet. Előterjeszti az ügyrendet, amely szerint az előadó 1 óra hosszat, minden hozzászóló pedig 15 percig beszélhet. Az értekezlet az ügyrendet elfogadja, azután Bokányi elvtárs üdvözli az országos gyűlést a szociáldemokrata párt nevében. Hangsúlyozza, hogy az új világért, a szocialista társadalomért folytatott nagy küzdelemben az ipari proletárság a földmunkásproletárokkal akar együtt haladni. A nagy céhoz még sok zökkenő van, hidat kell verni ezek fölé. Ilyen hid akar,lenni az értekezlet elé terjesztett földreformjavaslat. Kéri annak elfogadását. Rády Sándor elvtárs a Szakszervezeti Tanács nevében köszönti a fontos tanácskozásra egybegyűlteket. Hiszi, hogy a megindult nagy harcból a földmunkások is komolyan kiveszik a maguk részét. A javaslatot Csizmadia Sándor elvtárs, földmivelésügyi álamtitkár ismerteti. Mielőtt rátérne magának a javaslatnak a pontos ismertetésére, hosszasabban indokolja azt Komoly megfontolásra és mélyre nyúló meggondolásra inti az országos értekezletet. Rámutat a nehézségekre, amelyek a romokon való építést oly súlyos feladattá teszik. Az építéshez, az alkotáshoz mindenekelőtt rend és nyugalom, azután munka szükséges, a pusztító szervezetlenség helyett a teremtő szervezett erő. Be kell bizonyítanunk, hogy a mi rendünk nagyobb, mint a múlté, a mi igazságunk erősebb igazság, mint a régi rendé. Az új világ a szocialista társadalom fölépítésének egyik alapja a földkérdés okos, igazságos megoldása. Ezt akarja lehetővé tenni a javaslat. Vannak ellene kifogások, amelyek közül az egyik szélsőség soknak, a másik kevésnek találja. De éppen ez mutatja a helyes voltát, a középutat, amelyen haladva, biztosan elérhetünk a végső célunkhoz. A magántulajdonhoz ragaszkodó szélsőségnek épp úgy nincs igaza, mint a kommunizálást követelőnek, mert egyik nem számol az adott helyzettel, a másik a lehetőségekkel. Akik a magántulajdonért agitálnak, "pórul járhatnak, akik a teljes kommunizmust hirdetik, a padlásrakarnak ugrani — létra nélkül, ami lehetetlen", aki megkísérli, összezúzhatja magát. Mi, szocialisták mindig a végcélokért küzdöttünk és küzdünk. De arról van szó, hogy mit, bírunk most rögtön megvalósítani. Azt, ami a javaslatban le van fektetve. A földet igenis el kell venni. De tegyük ezt okosabban és nemesebben, mint amilyenek velünk szemben voltak a régi rend urai. A boszszú és oktalanság politikája nem a mi politikánk. Kéri a javaslat elfogadását, amelyet Bokányi elvtárs olvas föl és magyaráz meg részletesen a Világszabadságban, de a Népszavában is m megjelent szöveg alapján. A megindult vita során elsőnek Gyura János elvtárs (Kaposvárt szólalt föl. A javaslatot elfogadja, bár ő is jobban szerette "volna, ha azonnal áttérhettek volna a kommunista alapra. Hiszen minden szocialista ezt akarja De ebben a pillanatban még nem látja ennek a lehetőségét, azért helyezkedik ő is a javaslat alapjára Tolnai Gábor elvtárs (Kunágota) a papi birtokokról beszél és helyesli a javaslat idevonatkozó részét,, Elfogadja a javaslatot Horváth János elvtárs (Békés) a 4. pontot kifogásolja. Nem hajlandó a megváltásra. Minden ellenszolgáltatás nélkül kell elvenni a földet. Weinacht János elvtárs (Bia) magasnak tartja a maximumot, amelyet meg akarnak hagyni a föld régi urainak kezében. A javaslatot egyébként elfogadja. Lei Péter elvtárs (Tököl) az egyházi birtokok teljes kisajátítását követeli. Benke Imre elvtárs (Hódmezővásárhely) elfogadja a javaslatot. Nem helyesli azt az álláspontot hogy el kell a régi földbirtokosokat kergetni. Majd megjön annak is az ideje és módja szépen, fokozatosan is. Ne találjuk magunkkal szemben sem őket, sem a nyugati államokat. Azt azonban kifogásolja, hogy a 200 holdon fölül megváltást kelljen fizetni. F. Kovács Lőrinc elvtárs (Ozora) kifogásolja azt hogy nincs a javaslatban a megváltás összegének nagysága Ellenzi a megváltást Csizmadia elvtárs figyelmezteti az értekezletet a gyors és egyöntetű határozat jelentőségére és kéri a felszólalókat hogy a lehetőség szerint rövidítsék meg a vitát. Orbán István elvtárs (Somogy) a javaslatot elfogadja. Háy László elvtárs (Mezőtúr) a 9. pontot kifogásolja, mert az lehetővé teszi a magántulajdon megmaradását. Kéri a 9. pont törlését a javaslatból. (Orbán elvtárs sürgősségi indítványt terjeszt elő, amely szerint a vitát zárják be és a szavazást ejtsék meg. Az értekezlet így határoz, az elnök a javaslatot szavazás alá bocsátja. Mielőtt a szavazást megejtenék, Bokányi elvtárs még egyszer figyelmezteti az értekezletet döntésének jelentőségére. Ez a javaslat a minimum a Buza Barna földművelésügyi miniszter javaslatával szemben. Talán nem tökéletes. De tökéletesíteni fogják. Kéri a megjelenteket hogy a javaslat szellemében agitáljanak, szervezzenek és ahol alakulnak csoportok, amelyek szövetkezetet akarnak majd létesíteni, jelentsék be a Földmunkások és Kisgazdák Országos Szövetségénél (Budapest Alsó erdősor 32). Ezután megejtik a szavazást. Az országos értekezlet a javaslatot egyhangúan elfogadja. Takács József elvtárs határozati javaslatot terjeszt az értekezlet elé az 1918. évi IV. néptörvény módosítására vonatkozóan. Mondja ki az országos értekezlet hogy nem tartja helyesnek a mezőgazdasági ügyeknek átutalását a népjóléti minisztérium hatáskörébe és kivonja ezeknek az tiszveknek a földművelésügyi minisztériumba való visszautalását ahol külön osztályt szervezzenek ezen ügyek intézésére. Az értekezlet a javaslatot egyhangúan elfogadja. Csizmadia elvtárs zárószavaiban méltatja a komoly tanácskozás nagy eredményét és a döntés jelentőségét Most már azután a megjelenteken a sor, hogy a javaslatot ismertessék, ha hazamennek, azután agitáljanak, szervezkedjenek, szervezzék meg az ország egész dolgozó földmunkás népességét hogy azután a mostani reformot folyton javíthassák és elérhessék a végcélt: a szocialista társadalom teljes kiépítését. Ezután az elnök a gyűlést beaárta és a küldöttek komoly, lelkes hangulatban szétoszlottak, több mint egy éve 150 motorkocsi berendezése használhatatlan és ezeket csak akkor lehet ismét üzembe helyezni, ha az elromlott motorokat teljesen új motorokkal cserélhetik ki. Maga ez a 150 motor ma 7.000.000 koronába kerül. A kocsik száma az elmúlt évnegyedben nem csökkent, de nem is emelkedett olyan mértékben, mint amennyire szükség lett volna Még az elromlott kocsik javítása is leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik. Nincs anyag, nincsenek jó minőségű alkatrészek. A volt Városi vasút kocsijait legalább tisztán tartották, a közönség kényelmét ennyiben biztosították és megfeleltek az egészségügyi követeléseknek, a közúti vasút azonban még a tisztogatást is elhanyagolta. A kocsi padlója elkorhadt a befolyó víztől, a szenny ellepte a kocsi minden zugát ám a takarítás nem segít a forgalom bajain, sokkal mélyrehatóbb újításokra van szükség. A személyzet kioktatása, a menetrend és jegykezelés pontos ellenőrzése, a jegyosztók szaporítása folyamatban van és a kocsik szaporításán dolgozik a vasutak minden műhelye, de ha meggondoljuk, hogy míg 1913-ban kétszázharminc millió utast szállítottak, a fővárosi vasutak és ma négyszáz milliót tesz, ki a szállítandó utasok száma; érthető a forgalom lebonyolításának minden fogyatkozása Mintegy 60.000.000 koronát tesz ki ma az az összeg, amely a vasutak és így a forgalom rendbehozására kellene. Ekkora összeg fölött nem rendelkezik a vasút, nem is kap sehonnan. Várni kell tehát, nincs más mód a forgalom javítására, megfeszített munka a vasutak részéről, türelem és a fölösleges utazás elkerülése a közönség részéről. Az egyesített vasutak elsősorban a munkásság, a dolgozó nép érdekeit tartják szem előtt. Az utazóközönség legnagyobb részét ez a társadalmi osztály teszi ki, ez utazik legtöbbet és a szervezett munkások mégis türelemmel, megértéssel várják azt az időt, amikor a múlt hibáit ki lehet küszöbölni. Itt is történnek ugyan félreértések, de ezeket eloszlatni szociális-kötelesség. A villamosvasutak szocializálásának egyik kedvező eredménye a kalauzok szorgalmas, pontos munkája. A zsúfolásig megtelt kocsiban páratlan ügyességgel kutatják föl a jegy nélkül meglapuló utast, sőt még a lépcsőn zónázókra is van gondjuk, ha át tudják magukat törni a perron, sűrű emberfalán. Igaz, hogy még mindig nagyon nagy a potyautasok száma, de a kalauzok ébersége, ügyessége is egyre fejlődik. A közönség — pesti közönségtől nem is várhatunk jobbat — közönyösen nézi a kalauz küzködését, adószedőnek, végrehajtónak tekinti, holott a kalauz azért dolgozik szívesebben,, gyorsabban, mert tudja, hogy a vasút jövedelme ma már az alkalmazottaké. A közönség még mindig nem vette ezt tudomásul, sőt ami a legzfájdalmasabb, a szervezett munkásság egyes csoportjai sem. A helyiérdekű vasút kalauzai egyre arról panaszkodnak, hogy a szervezett munkások nem támogatják őket kötelességük teljesítésében. A helyiérdekű vasút kalauzainak tudniillik, a vasúti törvény értelmében — amely a helyiérdekű vasutakra is vonatkozik —, joguk van az utast aki jegy nélkül utazik, 10 koronát kitevő összeggel megbírságolni. Akalauzok természetesen csúnyán bánnak ezzel a jogukkal, mert hiszen ezen a vonalon járó utasok többé-kevésbé állandó „törzsvendégek", akikkel a kalauzoknak semmi okuk ellenséges viszonyba kerülni. Néha azonban mégsem tehetnek egyebet meg kell bírságolniok azt az utast, aki föltűnően és rendszeresen ki akar bújni a fizetés alól. A közönség persze nem érti és nem tudja a szigorú aktus előzményeit és minden alkalommal a megszorult utasnak siet a segítségére. Különösen a szervezett munkások, akiknek elsősorban kellene támogatniuk a maga és társai inegelhetéséért dolgozó kalauzt éppen a szervezett munkásság fogja pártját a csalónak, a nem fizető utasnak. Szomorú jelenség ez, csak abban bíznak a szervezett villamos alkalmazottak, hogy végre sikerül megértetni a munkástársaikkal azt hogy a kalauz ma mákr nem a részvényeseknek, nem az igazgatóságnak, hanem önmagának és társainak dolggozikis a szervezeti munkásoknak a kalauzt kell támogatniok, nem azt az utast, aki meg akarja őket fosztani tisztességes keresetüktől. N A szépirodalom igazolja a szocializmust! ttfl Most jelent r meg! 126—33. Jack London: Ádám előtt. Angolból fordította Schöner Dezső. Ara 2.MK. Ezelőtt megjelentet: 1. Molnár Ferenc: Széntolvajok. Ara 3* fillér. 2—4. Anatole France: Pontins Pilátus. Franel Attfl fordította Knin Zsigmond. Ara M fllér. 5—9. Leonid Andrejev: A kormányzó. Oro«Bbil fordította Fárnst Diniel. Ara 1.» K. 18—73. Giovanni Versa: Parasztbecsület. Olaazul fordította Ozobor Péter. Ara 1.» K. 14—I0. Honoré De Baisse: A vörös kocsma. Fmnetából fordította BoMal tiyörky. Ara M flllí 2. 17—25. Farkas Antal: Szilaj Péterék. Ara 2.1. F. Kapható a Népszava - könyvkereskedésben, Kirssébetkalint 35, valamint az összes szervezeti .-Ízomítóknál.