Népszava, 1918. december (46. évfolyam, 285–309. sz.)

1918-12-05 / 288. szám

197­­8 december 5. NÉPSZAVA A kormány kiáltványa a népMi, * * KerillBOfc az 8«sxend­s$xé$l és vérsniSst. A kormány a következő proklamációt bo­csátotta ki* Magyarok! Vi* alezredes a keleti szövetséges hadsere­gek nevében december 3-án azt követeli, hogy a magyar csapat­ok az egész tót vidékről a fegyverszünet értelmében haladéktalanul el­vonjuk, mert a cseh hadsereg beavatkozására a cseh-szlovák állam föl van jogosítva Ugyan­ekkor román csapatok szállják meg Erdélyt és sok helyütt átveszik a közigaz­gatást, amely pe­dig a fegyverszünet értelmében mindenütt a magyar kormánynak lett fön­tartva. A magyar népköztársaság kormánya és min­den egyes polgára tudja, hogy a fegyverszüneti szerződés szelleme egészen mást követel. De a kormánynak nincs hatalmában­­ követeléseket és tényeket megváltoztatni. Amikor azonban a kormány ezen követelése­ket teljesíteni és e tényeket tűrni kénytelen, egyidejűen a magyar népköztársaság nevében ünnepélyese® kijelenti, hogy e kényszerűséggel szemben az ország semmiféle jogáról le nem mond és az ország sorsának döntő birájául az erőhatalommal szemben csak a jogot és igazságot ismeri el. Magyarok! A népköztársaság kormánya arra kér benneteket, hajoljatok meg a kényszerűség előtt, ne nyújtsatok sem alkalmat, sem ürügyet arra, hogy összeütközésre, vagy éppen vér­ontásra kerüljön a sor. Ne feledjétek, hogy minden ilyféle eset rontaná helyzetünket a nemsokára összeülő nemzetközi, békekonferen­cián. Mert mi még mindig reméljük, hogy az ámtánt, ha jól megismeri ügyünk igazságát, ér­vényesíteni fogja nálunk is a népjogoknak azo­kat a magasztos elveit, amelyeket az egész há­ború alatt hirdetett s nem fogja engedni, hogy Magyarország jogosulatlan hódító törekvések áldozatává essék. Magyarország területi egységét sokszor fe­nyegette veszedelem. A török időkben másfél századnál tovább volt az ország több részre darabolva. Mégis újból eggyé lett. Mert ez az 8 A magyar kormány válasza: * Tiltakozik a fegyverszünet félremagyarázása ellen. A kormány Vix alezredes átiratára a­ követ­kezőképen válaszolt: Magyar népköztársaság. Károlyi Mihály, a magyar népköztársaság mi­niszterelnöke Vix alezredeshez, a szövetséges katonai küldöttség főnökéhez. Al ezredes Úr! Válaszolva az 1918. évi december 3-án kelt jegyzékére, van szerencsém a magyar népköz­társaság kormányának nevében a következőket tudomására hozni. A magyar népköztársaság kormánya abban a súlyos kényszerítő helyzetben lévén, hogy eleget kell tennie a fönt említett jegyzékben foglalt rendelkezéseknek, kiadta a szükséges rendeleteket abból a célból, hogy azokat — amennyiben lehetséges — késedelem nélkül végrehajtsa. A magyar kormány ezeknek a ren­delkezéseknek teljességükben történt végre­hajtását a legrövidebb idő alatt közölni fogja. A magyar népköztársaság kormánya kész és mindig is kész lesz arra, hogy mindent meg­tegyen azoknak a kötelezettségeknek teljesíté­sére, amelyek az 1918. évi november 13-án kelt katonai fegyverszüneti megállapodásból foly­nak, de tudatában annak a retteneteit erkölcsi és politikai felelősségnek, amelyet magára vesz azáltal, hogy föltétlenül foganatosítja a szövet­séges hadseregek parancsnoksága által kiadott rendelkezéseket, amelyek az annyira sújtott Magyarországra vonatkoznak, mégis az a fájdalmas kötelessége van, hogy tiltakoz­zék olyan megállapítások ellen, amelyek téves információkon alapulnak, továbbá hogy tilta­kozzék a fegyverszüneti megállapodásnak olyan értelmezése ellen­, amely vélemény© szerint nincs teljes összhangban e megállapod?!!, kife­jezett rendelkezései­vel és amely, véleménye szerint, ellenkezik magá­nak a fegyverszünetnek gondolatává­. A ma­gyar hatóságok általánosságban egyáltalában nem hagyták el helyüket a forradalom követ­keztében, de igenis azért, mert cseh irreguláris csapatok őket onnan elűzték. Ezek a csapatok a magyar területnek szlovák többség által la­kott népessége között számos helységben fosz­togattak és arra kény­szerí­tették a magyar kor­mányt hogy olyan rendszabályokat alkalmaz­zon, amelyek a november 13-án kelt katonai m­egállapodásnak megfelelően a rend fentartá­sét, és a vasutak biztonságát megóvni vannak hivatva. A magyar csapatok nem fosztogatták a szlovák népességet és sohasem mentek túl an­nak a feladatnak határán, hogy véget vessenek a közelgő anarchia veszélyei­ek, amely anar­chia éppen abból a tényből állhatott volna elő, hogy az irreguláris cseh csapatok a vasúti köz­lekedés elé akadályokat állítva, a gineket föl­szedve, a telefonhuzalokat elvágva, arra töre­kedtek, hogy a szénszállítást és az élelmezést lehetetlenné tegyék. A fegyverszüneti megállapodás 17. szakaszá­nak az a célja, hogy a magyar kormány ré­szére a belső igazgatási hatalomnak teljességét az egész magyar államban biztosítsa. Ámde az első szakasz szerint kiürítendő sávon túl eső területnek cseh csapatok által foganatosított elfoglalása, amely különbözik attól a megszál­lástól, amelyről a megállapodás harmadik sza­kaszában van szó, teljesen illuzóriussá teszi, hogy a magyar kormány az országban a ren­det azokkal a közigazgatási hatóságokkal tartsa fönn, amelyek tőle függnek. A cseh-szlovák államnak a szövetségesek és a magyar állama által történt elismerése nem ad jogot annak feltételezésére, hogy a, a Magyar­országé név alatt ismert ezer éves államnak semmikép nem kétséges határai mitegy auto­matik­us módon már­is megváltoztak és ezáltal megelőzése jött létre ama békekonferencia ha­tározatának, amely egyedül lesz illetékes a ha­tárkérdésnek végleges megoldására, amit a cseh-szlovák köztársaság miniszterelnöke 1918 november 14-én kelt és a magyar népköztársa­ság miniszterelnökéhez intézett sürgönyében is kifejezetten elismert. A magyar népköztársaság kormánya ily kö­rülmények között azt a megokolt kérelmet ter­jeszti elő, hogy a fegyverszüneti megállapodás pontos végrehajtása végett: 1. megfelelő rendszabályok tétessenek ab­ból a célból, hogy a cseh reguláris vagy irreguláris csapatok tartózkodjanak a ma­gyar állam bármely területrészének kizáró­lagos elfoglalásától; 2. ismertessék el kifejezetten, hogy a fegy­verszüneti megállapodás második szakasza értelmében és annak korlátai között a ma­gyar népköztársaság kormánya a belső rend bi­ztoítása céljából­ jogosítva van gyalog­sági vagy lovassági­ csapatokat küldeni a magyar állam területének minden részébe, ki­véve természetesen a fegyverszüneti meg­állapodás első szakasza szerint kiürített vi­dékeket. 3. vegyes bizottság által foganatosítandó vizsgálat rendeltessék el haladéktalanul ab­ból­ a célból, hogy megállapítsa a fegyver­szünetnek különböző módon történt megsér­tését, amely a magyar állam északnyugati részein cseh csapatok vagy más cseh egy­é­nek részéről következett be, továbbá, hogy tisztázza az­it, hogy­ ennek a jegyzéknek ne­gyedik bekezdésében foglalt tényállítások a valóságnak megfelelnek. Fogadja Alezrades Ur megkülönböztetett tiszteletem kifejezését Károlyi, egység nem emberi mesterkedés eredménye, hanem a természet műve, amely ellen tartósan semmiféle erő nem érvényesülhet. A megszálló román hadsereg összes szuronyai és ágyúi sem akadályozhatják meg a Marost és a Szamost abban, hogy ne a Tisza felé siessenek és a vi­lág összes árkászai és műszaki csapatai sem hordhatják el az erdélyi havasokat, amelyek elválasztják Magyarországot Romániától. A Vág, a Nyitra, a Garam és az Ipoly, az ös­­szes utak és vasutak hozzánk fűzik a szlovák testvéreinket és a magyar népköztársaság kormánya mindent meg akar tenni, hogy a jövőben ne csak az élettelen természet, hanem a testvéri szeretet is kapcsolja hozzánk összes nem magyar polgártársainkat. Ma is, mint már kormányra lépésünk első pillanatában, készek vagyunk teljes közigazgatási és kulturális autonómiát adni a velünk élő összes nemzeteknek. Szabad, demo­kratikus keleti Svájcot akarunk csi­nálni a régi Magyarországból. A hatá­rainkon kívül lakó szomszédnépekkel is a barátságot és békés megegyezést keressük és reméljük, hogy meg fog­juk találni. A kormány előtt most az a feladat áll, hogy az ország boldogulását azokkal az eszközökke és azokon a tereken mozdítsa elő, amelyek ren­delkezésére állanak. Ez pedig a gazdasági élet­nek és a közrendnek föntartásán kívül csak egy lehet: az ország demokráciájának kiépí­tése és erősítése. A választójog, a földkérdés, az adó- és iskolaügy demokratikus és legsür­gősebb megoldását, a szabadságjogok biztosí­­tását és a népjóléti intézmények megalkotását semmiféle külső hatalom nem akadályozza. Ezeknek rendezésén a kormány , változatlan erővel, dolgozik tovább. Ezek a demokratikus intézmények lesznek Magyarország erősségei nemcsak a küszöbön álló béketárgyalásokon, de az eljövendő késő évszázadokon is. Rövid epizód legyen a régi kormányok bűne, e világ­háború s a nyomában járó zűrzavar. Térjünk vissza régi, szabadságért buzgó, a népjogokért küzdő politikánk hagyományaihoz, amelyek hazánkat egykor a külföld előtt nemcsak ha­talmassá, de ami minden hatalomnál többet ér, kedveltté tették. Magyarok! Támogassátok a kormányt céljá­ban, hogy e komor időkben az élelmiszer- és szénszükséglet lehető ellátásával mindnyájatok létét biztosítsa, hogy legalább a béketárgyalá­sokig méltányos megegyezést teremtsen a ve­lünk élő nemzetekkel, hogy szomszédaink, sőt ellenségeink rokonszenvét és becsülését a ma­gyar nemzet számára megszerezze. Mert a nemzetek szívbeli kibékülésének ideje is el fog következni. Álljunk úgy a világ előtt, mint akik ennek az időnek elkövetkeztére tőlünk tel­hetőleg mindenben előmozdítottuk. A magyar népköztársaság kormánya nevében Károlyi Mihály, miniszterelnök. Magyarország területe és az idegen csapatok. * A Mackensen-sereg lefegyverzet*. — A csehek és a románok további előnyomulása.­­ A székelyek saját kormányzatot követelnek. A Mackensen - sereg lefegyverzésére irá­nyuló tárgyalások szerdára befejeződtek. Mackensen tábornagy, mint legutóbbi szá­munkban megírtuk, elutazott a főparancs­nokság székhelyéről, mint utólag kiderült, Nagyváradra ment és ezalatt a magyar had­ügyminisztérium kiküldött bizottsága, ame­lyet Jankovich Arisztid vezérkari ezred«s vezetett és amelyhez csatlakozott a franca» parancsnokság részéről Ameille francia ve­zérkari kapitány, megállapodott a Macken­sen-hadsereg főparancsnokságával a fegyver­letételben. A Nagyszeben környékén levő német csapatok Berthelot, francia tábornok előtt tették le a fegyvert, az Erdély különböző városaiban és Nagyváradon, Szolnokon, Kis­újszálláson és Abonyban időző, hazafelé tartó német csapatok a magyar katonai bizottságok előtt tették le a fegyvert. a fegyverletétel

Next