Népszava, 1918. december (46. évfolyam, 285–309. sz.)

1918-12-10 / 292. szám

2 fölajánlják­ Károlyi minisilzterelnök, amikor a küldöttségük nála járt, az ajánlatot örömmel fogadta és arra kérte, hogy forduljon a had­ügy­miniszterhez. A küldöttség hangsúlyozta, hogy az aktív tisztek és hivatásos altisztek szer­­ezkedése tisztára a belső rend föntartására és a forradalom vívmányainak a megvédelmezé­sére irányul Ezért arra kérnek bennünket, ha tvidotm­ámukra jut, hoggy valahol aktív tisztek ellenforradalmi mozgalmat szítanak, leplezzük le őket a lapunkban vagy közöljük a MOVE-vel­­­z illetők neveit és ők majd gondoskodnak ar­r­ól, hogy az illetőket lehetetlenné tegyék egy­szer s mindenkorra. Molnár Dezső altábor­nagyra vonatkozóan a küldöttség kijelentette, hogy az altábornagy a MOVE elnökségéről le­mondott, azzal a megokolással, hogy nem akar egy országos ügynek ártani. Az elnökséget Zsí­ros István alezredes vette át. Hogy a MOVE külsöttségjárását nencsak mi értettük félre, hanem sokan mások­ is, azt bi­nyítja egy aktív tisztnek, aki sok társa­sak megbízásából járt a szerkesztőségünk-Va, a következő nyilatkozata: Nagy felháborodást keltett a nagy közvéle­ményben és az egész sajtóban, hogy Molnár altábornagy egy deputációval megjelent a hadügyminiszternél és a miniszterelnöknél, hogy előadja az aktív tisztek azon kérését, h­ogy tiszti ezredeket állíthassanak föl. Bár Molnár altábornagy megtehette a maga, a deputáció vagy il son rojalista tisztek nevé­ben, akik a múlt hagyományaival sem nem hiadnak, sem nem akarnak szakítani, de semmi körülmények között sem tehette meg az egész tényleges tisztikar nevében. A tényleges, tiszti­ karnak az a jelentékeny része, amely szívvel­lélekkel csatlakozni akar és már részben csat­lakozott is a szociáldemokrata párthoz, a leg­nagyobb fölháborodással tiltakozik, hogy őt Molnár altábornagy és Járaei egy ilyen, az ellenforradalom látszatát fölkeltő puccsba bele­keverje, egyúttal kijelenti, h­ogy ezekkel az irakki? minden közösséget megtagad. J " A tényleges tissztikarnak ess­ő'rééne kijelenti, hogy minden korlátot lerombolva, teljesen t Ottbt­ akar forrni a magyar dolgozó munkás­néppel, együtt akar vele küzdeni a közös nagy fél diadalra juttatásáért, a szocializmus teljes győzelméért és a szociális állam kiépítéséért Végül kijelentjük az aktív tisztek csoportja es­vében, hogy ha akadna olyan vakmerő és fod­or egyén, aki fehér gárda fölállításával próbálná a társadalom nagy munkáját meg­kavarni, mi leszünk az elsők, akik a nép élére állva, az ellenforradalmi fehér gárdát szét­agraostunk és gyökeresen kiirtjuk. Ehhez a cikkhez csak annyit akarunk hozzátenni, hogy az aktív tiszteknek az a része, amelynek csodálatosan szerencsétlen választása éppen Molnár altábornagy tetszett alkalmasnak a vezérségre, ne csodálkozzék azon, hogyha működésüket eddig bizonyos bizalmatlansággal szemlélték, mert az két­ségtelen, hogy Molnár altábornagy valóban a forradalom leverésére hozta hadosztályát Budapestre. És ha Molnár altábornagy estét és reakciós tervéből semmi sem lett, akkor ez nem az aktív tiszteknek, hanem a közka­tonák forradalma ösztönének köszönhető. Vé­gül pedig ugyanakkor, amikor megállapít­juk, hogy az aktív tisztek derekas része hű katonái akar lenni a köztársaságnak, azt ie megállapítjuk, hogy az aktív tisztek egy része igen­is a leggyanúsabb módon sürög­forog, titkos értekezleteket tart és király­párti szólamokkal dobál­ódzik. Tudomásul veszük, hogy a MOVE távol áll ezektől az üzelmektől, de azért a szükséges demokrati­kus bizalmatlansággal kísérjük figyelemmel működésüket. Ezen nem szabad fölháborod­nuok, mert hiszen éppen a köztársaság érde­kében kell vigyáznunk arra, hogy semmiféle ellenforradalmi mozgalom ne veszélyeztesse az eddigi kiküzdött vívmányokat. A mezőgazdasági népoktatás szervezése. A készülő földreform, amely földhöz jut­tatja a mezőgazdasági proletárokat és a tör­pebirtokosokat, magában véve még nem je­lent nagyobb gazdasági előnyöket sem az or­szágra, sem az új kisgazdákra nézve. Az or­szágnak is, a földhöz jutó parasztságnak is csak úgy válik javára a reform, ha általa biztosítani lehet a termelés fokozását. Ugyan­azon a területen többet termelni, mint eddig: ez az, amit megkövetel az állam érdeke; e nélkül az új kisgazdák is vödörből-csöbörbe, rossz gazdasági helyzetből még rosszabba jutnak. A többtermelésnek pedig egyik leg­fontosabb föltétele: a mezőgazdasággal fog­lalkozók általános műveltségének és szaktu­dásának emelése. Ezért a földbirtokreform­mal egyidőben kell megoldani a népoktatás mélyreható reformját is. Erre vonatkozóan a következőket ajánljuk az illetékes körök figyelmébe. Elsősorban az elemi népoktatást kell új alapokra fektetni. A mai hat évfolyamú nép­iskolákat nyolc évfolyamúvá kell fejleszteni. De nemcsak papiroson. Hiszen ma még a hat évfolyamú népiskola, is csak papiroson van meg: a gyermekeknek 70 százaléka egyáltalá­ban nem végzi el a hat osztályt vagy annak megfelelő más iskolát. Sőt, az iskolaköteles gyermekek 28 százaléka (a háború előtti időt tekintve­ egyáltalában nem jár iskolába. Az a minisztérium, amely 50 év alatt így hajtotta végre a törvényt, nem számíthat arra, hogy újabb ígéreteiben bízzunk. Azt akarjuk, h­ogy most a nyolc évfolyamú min­dennapi iskolát valóban megcsinálják. Az új iskolában a természettudományt komolyan kell tanítani. Ma az osztatlan népiskola hato­dik osztályában összesen heti 1—1% óra jut a természetrajz, természettan és vegytan ta­nítására. Ezeket a tárgyakat intenzíven kell tanítani, mert enélkül a mezőgazdasági ok­tatásnak nincs alapja. Ma az iskolák kéthar­madrésze osztatlan (egytanítós) iskola. Ez a legkézzelfoghatóbb szédelgés a népkultúrá­val. Az egy szál tanító (aki amellett kántor, szövetkezeti ügyvivő, életbiztosítási ügynök s még sok minden egyéb), nem taníthat ered­ményesen hat osztályt, annál kevésbé nyol­cat. Tehát szét kell választani az osztatlan iskolát; minden iskolának legalább két taní­tója legyen. (Kerül most elhelyezést kereső tanító és tanítónő elégi) És természetesen végre is kell hajtani az iskolakötelezettséget komolyan. Minden gyermek valóban járjon iskolába a meghatározott életkor betöltéséig. Az eddigi szédelgésnek legyen vége, de azonnal. Csak az alaposan megreformált népiskolára (amelyet itt még vázlatosan sem ismertethe­tünk) lehet fölépíteni földmivelőink szak­képzését, amelynek szervezete nagyjában ez lehetne: 1. A nyolc évfolyamú mindennapi iskola fölé kerülne a négy évfolyamú továbbképző népiskola, amely a mezőgazdasággal foglal­kozó vidékeken mezőgazdasági, szakirányt követ. Ebbe a 14—18 éves serdülők kötelesek járni. (Négy évfolyamú.) A tanítási idő leg­alább évi 7 hónap és heti 10 óra. A ta­nítás gyakorlati irányú, ennek biztosí­tására az iskolához megfelelő konyhakert és gyümölcsös (lehetőleg baromfitenyésztés és méhes is), továbbá legalább öt holdnyi gaz­dasági gyakorlóterület tartozik a szükséges épületekkel, élő és holt gazdasági felszerelé­sekkel. 2. Minden olyan községben, ahol legalább 50 olyan gazda van, aki 5—50 katasztrális hold földön gazdálkodik, önálló mezőgazda­sági népiskolát kell állítani, amelyhez leg­alább egy katasztrális holdnyi belsőségből (a szükséges épületekkel) és legalább tiz ka­tasztrális holdnyi gazdasági területből álló mintagazdaságnak kell tartoznia, a megfe­lelő gazdasági felszereléssel és állatállo­mánnyal Az ilyen iskolában a tanítási idő legalább évi 8 hónap és legalább heti 15 óra. A természettudományokat a továbbképző népiskolában és az önálló mezőgazdasági népiskolában olyan terjedelemben és szel­lemben kell tanítani, hogy ezzel alapot te­remthessünk a mezőgazdaságtan sikeres el­méleti és gyakorlati tanításához. 3. A továbbképző népiskola és az önálló mezőgazdasági népiskola gyakorló területét és teljes fölszerelését a község adja, amely szükség esetén kisajátítás útján szerez al­kalmas területet A község határának tago­sítása alkalmával a tagosítás alá eső terület 1%-át — az érdekelt birtokosoknak való min­den térítés nélkül — népoktatási és elsősor­,­ban mezőgazdasági népoktatási célokra kell kihasítani. Hasonló célra a mostani állami parcellázás alkalmával is 1—2%-ot kell a legalkalmasabb helyen kihasítani a rendel­kezésre álló területekből.­­ A továbbképző népiskola tanítói az elemi népiskola tanítói karából kerülnek ki; eze­ket szünidei és más rövidebb tartamú tan­folyamokon kell a szükséges szakszerű ki­képzésben részesíteni. Az önálló gazdasági népiskola tanítói az elemi tanítói képesítés után 2 éves tanfolyamú szakiskolában szer­zik meg a szaktanítói képesítést. 5. A tanítók képzésére szervezett tanfolya­mok és szakiskolák mellett külön tanfolya­mokat kell szervezni olyan fiatal földmívesek számára, akik a továbbképző népiskolát vagy az önálló gazdasági népiskolát elvégezték. Ilyen szakiskolát vagy legalább tanfolya­mot minden megyében kell szervezni oly mó­don, hogy az oktatás mindenütt az illető vi­dék speciális mezőgazdasági ágait gondozza első­sorban.­­5. Egyes speciális ágakra nézve (mint konyhakertészet, gyümölcstermelés, szőlő­mivelés, baromfitenyésztés, tejgazdaság) na­gyobb mintaüzemeket kell létesíteni, ame­lyekben alapos elméleti és gyakorlati kikép­zést és önálló üzemvezetői képesítést nyer­hetnek olyan ifjak, akik a továbbképző nép­iskolát már elvégezték. 7. A mezőgazdasági népesség számára or­szágszerte rendszeresen szer­vezett nép­zetű előadásokat és rövid (1-2 hetes) tanfogja-Moka*itol tartani: • •!*?•• mezőgazdaság- egyé­ fő ágaiban való gyakorlati­ továbbképzés céljá­­­ból, továbbá a természettudományok köréből különös tekintettel a mezőgazdasági terme­lésre. Előadókul mezőgazdasági főiskolai ta­nárokat, gazdasági szaktanító-képző tanáro­kat, kiváló néptanítókat, továbbá az elmélet és gyakorlat terén kitűnt gazdákat kell al­kalmazni. 8. Mezőgazdasági középiskolákat kell szer­vezni olyanok számára, akik mezőgazdasági középüzemeket önállóan szándékoznak ve­zetni (akár mint tulajdonosok, akár mint al­kalmazottak). Ezek megfelelő mintagazda­ságokkal kapcsolatos három évfolyamú szak­iskolák lennének, amelyekbe továbbképző népiskolát végzett ifjakat vennének föl. 9. Egy vagy két mezőgazdasági főiskolát kell szervezni megfelelő mintaüzemekkel kapcsolatban, amelyekben a gyakorlati ki­képzés mellett a legmagasabb fokú tudomá­nyos képzést lehet megszerezni. Mindez nagyon sok pénzbe kerül. De mindez nagyszerű­ befektetés lenne. Az új Magyarországnak életföltétele, hogy a me­zőgazdaság terén tökéletes mintaüzemek nagy, összefüggő sokaságává változzék át, hogy azután bőven táplálhassa lakosságát a bőven szállíthasson terményeiből a külföld­nek is. Ennek a célnak a biztosítására a szo­ciáldemokrata párt semmi költséget sem sokall. Minél többet fektetünk be, annál bő­ségesebben fog a befektetés kamatamn­. yÉPSZAVA 1918 december 10. « Most jelent meg! Szocialista Agitációs Iratok 21. száma! A győzelmes magyar forradalom (Az októberi forradalom előzményei. — A magyar munkásság küzdelmei a háboru előtt és a háború alatt.­­ Miért kellett kitörnie a forradalomnak? — Hogy tört ki és hogyan folyt le a forradalom?) — Irta Révész Mihály Ar* M fillér.­­ 30»ph*16 * NépMav». könyvkereskedésben Budapest.VII. Erzsébet-körut II. sz., valamint frt össze» szervezeti könyváru­sit­ók«és

Next