Népszava, 1918. december (46. évfolyam, 285–309. sz.)
1918-12-10 / 292. szám
2 fölajánlják Károlyi minisilzterelnök, amikor a küldöttségük nála járt, az ajánlatot örömmel fogadta és arra kérte, hogy forduljon a hadügyminiszterhez. A küldöttség hangsúlyozta, hogy az aktív tisztek és hivatásos altisztek szerezkedése tisztára a belső rend föntartására és a forradalom vívmányainak a megvédelmezésére irányul Ezért arra kérnek bennünket, ha tvidotmámukra jut, hoggy valahol aktív tisztek ellenforradalmi mozgalmat szítanak, leplezzük le őket a lapunkban vagy közöljük a MOVE-velz illetők neveit és ők majd gondoskodnak arról, hogy az illetőket lehetetlenné tegyék egyszer s mindenkorra. Molnár Dezső altábornagyra vonatkozóan a küldöttség kijelentette, hogy az altábornagy a MOVE elnökségéről lemondott, azzal a megokolással, hogy nem akar egy országos ügynek ártani. Az elnökséget Zsíros István alezredes vette át. Hogy a MOVE külsöttségjárását nencsak mi értettük félre, hanem sokan mások is, azt binyítja egy aktív tisztnek, aki sok társasak megbízásából járt a szerkesztőségünk-Va, a következő nyilatkozata: Nagy felháborodást keltett a nagy közvéleményben és az egész sajtóban, hogy Molnár altábornagy egy deputációval megjelent a hadügyminiszternél és a miniszterelnöknél, hogy előadja az aktív tisztek azon kérését, hogy tiszti ezredeket állíthassanak föl. Bár Molnár altábornagy megtehette a maga, a deputáció vagy il son rojalista tisztek nevében, akik a múlt hagyományaival sem nem hiadnak, sem nem akarnak szakítani, de semmi körülmények között sem tehette meg az egész tényleges tisztikar nevében. A tényleges, tiszti karnak az a jelentékeny része, amely szívvellélekkel csatlakozni akar és már részben csatlakozott is a szociáldemokrata párthoz, a legnagyobb fölháborodással tiltakozik, hogy őt Molnár altábornagy és Járaei egy ilyen, az ellenforradalom látszatát fölkeltő puccsba belekeverje, egyúttal kijelenti, hogy ezekkel az irakki? minden közösséget megtagad. J " A tényleges tissztikarnak esső'rééne kijelenti, hogy minden korlátot lerombolva, teljesen t Ottbt akar forrni a magyar dolgozó munkásnéppel, együtt akar vele küzdeni a közös nagy fél diadalra juttatásáért, a szocializmus teljes győzelméért és a szociális állam kiépítéséért Végül kijelentjük az aktív tisztek csoportja esvében, hogy ha akadna olyan vakmerő és fodor egyén, aki fehér gárda fölállításával próbálná a társadalom nagy munkáját megkavarni, mi leszünk az elsők, akik a nép élére állva, az ellenforradalmi fehér gárdát szétagraostunk és gyökeresen kiirtjuk. Ehhez a cikkhez csak annyit akarunk hozzátenni, hogy az aktív tiszteknek az a része, amelynek csodálatosan szerencsétlen választása éppen Molnár altábornagy tetszett alkalmasnak a vezérségre, ne csodálkozzék azon, hogyha működésüket eddig bizonyos bizalmatlansággal szemlélték, mert az kétségtelen, hogy Molnár altábornagy valóban a forradalom leverésére hozta hadosztályát Budapestre. És ha Molnár altábornagy estét és reakciós tervéből semmi sem lett, akkor ez nem az aktív tiszteknek, hanem a közkatonák forradalma ösztönének köszönhető. Végül pedig ugyanakkor, amikor megállapítjuk, hogy az aktív tisztek derekas része hű katonái akar lenni a köztársaságnak, azt ie megállapítjuk, hogy az aktív tisztek egy része igenis a leggyanúsabb módon sürögforog, titkos értekezleteket tart és királypárti szólamokkal dobálódzik. Tudomásul veszük, hogy a MOVE távol áll ezektől az üzelmektől, de azért a szükséges demokratikus bizalmatlansággal kísérjük figyelemmel működésüket. Ezen nem szabad fölháborodnuok, mert hiszen éppen a köztársaság érdekében kell vigyáznunk arra, hogy semmiféle ellenforradalmi mozgalom ne veszélyeztesse az eddigi kiküzdött vívmányokat. A mezőgazdasági népoktatás szervezése. A készülő földreform, amely földhöz juttatja a mezőgazdasági proletárokat és a törpebirtokosokat, magában véve még nem jelent nagyobb gazdasági előnyöket sem az országra, sem az új kisgazdákra nézve. Az országnak is, a földhöz jutó parasztságnak is csak úgy válik javára a reform, ha általa biztosítani lehet a termelés fokozását. Ugyanazon a területen többet termelni, mint eddig: ez az, amit megkövetel az állam érdeke; e nélkül az új kisgazdák is vödörből-csöbörbe, rossz gazdasági helyzetből még rosszabba jutnak. A többtermelésnek pedig egyik legfontosabb föltétele: a mezőgazdasággal foglalkozók általános műveltségének és szaktudásának emelése. Ezért a földbirtokreformmal egyidőben kell megoldani a népoktatás mélyreható reformját is. Erre vonatkozóan a következőket ajánljuk az illetékes körök figyelmébe. Elsősorban az elemi népoktatást kell új alapokra fektetni. A mai hat évfolyamú népiskolákat nyolc évfolyamúvá kell fejleszteni. De nemcsak papiroson. Hiszen ma még a hat évfolyamú népiskola, is csak papiroson van meg: a gyermekeknek 70 százaléka egyáltalában nem végzi el a hat osztályt vagy annak megfelelő más iskolát. Sőt, az iskolaköteles gyermekek 28 százaléka (a háború előtti időt tekintve egyáltalában nem jár iskolába. Az a minisztérium, amely 50 év alatt így hajtotta végre a törvényt, nem számíthat arra, hogy újabb ígéreteiben bízzunk. Azt akarjuk, hogy most a nyolc évfolyamú mindennapi iskolát valóban megcsinálják. Az új iskolában a természettudományt komolyan kell tanítani. Ma az osztatlan népiskola hatodik osztályában összesen heti 1—1% óra jut a természetrajz, természettan és vegytan tanítására. Ezeket a tárgyakat intenzíven kell tanítani, mert enélkül a mezőgazdasági oktatásnak nincs alapja. Ma az iskolák kétharmadrésze osztatlan (egytanítós) iskola. Ez a legkézzelfoghatóbb szédelgés a népkultúrával. Az egy szál tanító (aki amellett kántor, szövetkezeti ügyvivő, életbiztosítási ügynök s még sok minden egyéb), nem taníthat eredményesen hat osztályt, annál kevésbé nyolcat. Tehát szét kell választani az osztatlan iskolát; minden iskolának legalább két tanítója legyen. (Kerül most elhelyezést kereső tanító és tanítónő elégi) És természetesen végre is kell hajtani az iskolakötelezettséget komolyan. Minden gyermek valóban járjon iskolába a meghatározott életkor betöltéséig. Az eddigi szédelgésnek legyen vége, de azonnal. Csak az alaposan megreformált népiskolára (amelyet itt még vázlatosan sem ismertethetünk) lehet fölépíteni földmivelőink szakképzését, amelynek szervezete nagyjában ez lehetne: 1. A nyolc évfolyamú mindennapi iskola fölé kerülne a négy évfolyamú továbbképző népiskola, amely a mezőgazdasággal foglalkozó vidékeken mezőgazdasági, szakirányt követ. Ebbe a 14—18 éves serdülők kötelesek járni. (Négy évfolyamú.) A tanítási idő legalább évi 7 hónap és heti 10 óra. A tanítás gyakorlati irányú, ennek biztosítására az iskolához megfelelő konyhakert és gyümölcsös (lehetőleg baromfitenyésztés és méhes is), továbbá legalább öt holdnyi gazdasági gyakorlóterület tartozik a szükséges épületekkel, élő és holt gazdasági felszerelésekkel. 2. Minden olyan községben, ahol legalább 50 olyan gazda van, aki 5—50 katasztrális hold földön gazdálkodik, önálló mezőgazdasági népiskolát kell állítani, amelyhez legalább egy katasztrális holdnyi belsőségből (a szükséges épületekkel) és legalább tiz katasztrális holdnyi gazdasági területből álló mintagazdaságnak kell tartoznia, a megfelelő gazdasági felszereléssel és állatállománnyal Az ilyen iskolában a tanítási idő legalább évi 8 hónap és legalább heti 15 óra. A természettudományokat a továbbképző népiskolában és az önálló mezőgazdasági népiskolában olyan terjedelemben és szellemben kell tanítani, hogy ezzel alapot teremthessünk a mezőgazdaságtan sikeres elméleti és gyakorlati tanításához. 3. A továbbképző népiskola és az önálló mezőgazdasági népiskola gyakorló területét és teljes fölszerelését a község adja, amely szükség esetén kisajátítás útján szerez alkalmas területet A község határának tagosítása alkalmával a tagosítás alá eső terület 1%-át — az érdekelt birtokosoknak való minden térítés nélkül — népoktatási és elsősor,ban mezőgazdasági népoktatási célokra kell kihasítani. Hasonló célra a mostani állami parcellázás alkalmával is 1—2%-ot kell a legalkalmasabb helyen kihasítani a rendelkezésre álló területekből. A továbbképző népiskola tanítói az elemi népiskola tanítói karából kerülnek ki; ezeket szünidei és más rövidebb tartamú tanfolyamokon kell a szükséges szakszerű kiképzésben részesíteni. Az önálló gazdasági népiskola tanítói az elemi tanítói képesítés után 2 éves tanfolyamú szakiskolában szerzik meg a szaktanítói képesítést. 5. A tanítók képzésére szervezett tanfolyamok és szakiskolák mellett külön tanfolyamokat kell szervezni olyan fiatal földmívesek számára, akik a továbbképző népiskolát vagy az önálló gazdasági népiskolát elvégezték. Ilyen szakiskolát vagy legalább tanfolyamot minden megyében kell szervezni oly módon, hogy az oktatás mindenütt az illető vidék speciális mezőgazdasági ágait gondozza elsősorban.5. Egyes speciális ágakra nézve (mint konyhakertészet, gyümölcstermelés, szőlőmivelés, baromfitenyésztés, tejgazdaság) nagyobb mintaüzemeket kell létesíteni, amelyekben alapos elméleti és gyakorlati kiképzést és önálló üzemvezetői képesítést nyerhetnek olyan ifjak, akik a továbbképző népiskolát már elvégezték. 7. A mezőgazdasági népesség számára országszerte rendszeresen szervezett népzetű előadásokat és rövid (1-2 hetes) tanfogja-Moka*itol tartani: • •!*?•• mezőgazdaság- egyé fő ágaiban való gyakorlati továbbképzés céljából, továbbá a természettudományok köréből különös tekintettel a mezőgazdasági termelésre. Előadókul mezőgazdasági főiskolai tanárokat, gazdasági szaktanító-képző tanárokat, kiváló néptanítókat, továbbá az elmélet és gyakorlat terén kitűnt gazdákat kell alkalmazni. 8. Mezőgazdasági középiskolákat kell szervezni olyanok számára, akik mezőgazdasági középüzemeket önállóan szándékoznak vezetni (akár mint tulajdonosok, akár mint alkalmazottak). Ezek megfelelő mintagazdaságokkal kapcsolatos három évfolyamú szakiskolák lennének, amelyekbe továbbképző népiskolát végzett ifjakat vennének föl. 9. Egy vagy két mezőgazdasági főiskolát kell szervezni megfelelő mintaüzemekkel kapcsolatban, amelyekben a gyakorlati kiképzés mellett a legmagasabb fokú tudományos képzést lehet megszerezni. Mindez nagyon sok pénzbe kerül. De mindez nagyszerű befektetés lenne. Az új Magyarországnak életföltétele, hogy a mezőgazdaság terén tökéletes mintaüzemek nagy, összefüggő sokaságává változzék át, hogy azután bőven táplálhassa lakosságát a bőven szállíthasson terményeiből a külföldnek is. Ennek a célnak a biztosítására a szociáldemokrata párt semmi költséget sem sokall. Minél többet fektetünk be, annál bőségesebben fog a befektetés kamatamn. yÉPSZAVA 1918 december 10. « Most jelent meg! Szocialista Agitációs Iratok 21. száma! A győzelmes magyar forradalom (Az októberi forradalom előzményei. — A magyar munkásság küzdelmei a háboru előtt és a háború alatt. Miért kellett kitörnie a forradalomnak? — Hogy tört ki és hogyan folyt le a forradalom?) — Irta Révész Mihály Ar* M fillér. 30»ph*16 * NépMav». könyvkereskedésben Budapest.VII. Erzsébet-körut II. sz., valamint frt össze» szervezeti könyvárusitók«és