Népszava, 1918. december (46. évfolyam, 285–309. sz.)

1918-12-20 / 301. szám

1918 december 20. NÉPSZAVA vei sem, nem akarjuk az ő jogaikat korlátozni. De viszont nem szabad áttörni a tulajdon el­vét és hangoztatni kell, hogy rendet akarunk az országban. Ezután még Friedrich István hadügyi ál­lamtitkár és mások beszéltek. A fegyverszüneti bizottság nem mond le. A fegyverszüneti bizottság a „Politikai Hír­adó" útján a következő helyreigazítást közli: „Az Esf-nek 1918 december 20-iki számában közölt és a fegyverszüneti bizottságra vonat­kozó cikke nem felel meg a valóságnak. A fegyverszüneti bizottság tagjai azt is megálla­pítani kívánják, hogy közülök senki sem­ adott információt az illető lap munkatársának. Az üggyel első cikkünk is foglalkozik. „Az Újság" már megint sunyi, már megint bizonyságot tesz arról, hogy félre­fordított fejjel rohan el az események, kor­mány- és miniszteri ténykedések előtt, hogy csak azt írhassa, ami a bonyodalmaknak és ellenforradalmi törekvéseknek lehet a táplá­léka. Csütörtöki számának politi­kai referádájában a következőket írja: • • A kormány nagy gondjai közé tartozik a hadsereg kérdése. A szociáldemokrácia nagy agitációval azon van, hogy minél nagyobb be­folyása legyen a hadseregre és ezt a törekvé­sét bizonyos mértékig nem akadályozták a kormány többi tagjai sem. Legújabban az tör­tént, hogy Böhm Vilmos hadügyi államtitkár száznyolcvan bizalmi férfit kiküldött a vidéki laktanyákba, hogy előadást tartsanak a szo­cializmusról és újra szervezzék a hadsereget, megalkotva a katonatanácsokat és a bizalmi­férfi testületeket. Ez az új rend a katonatisz­tek hatáskörét a laktanyákban úgyszólván megszünteti. Hogy Böhm államtitkárnak ez az intézkedése az egész kormány tudtával tör­tént-e, az nem bizonyos. „Az Újság" tehát zagyvaságokkal okoskodik és úgy tesz,­ mintha nem tudná hogy a katona­tanácsok és a bizalmi férfiszervek megalakítá­sáról szóló rendeletet Barth­a hadügyminiszter adta ki. Ismertette ezt annakidején „Az Újság" is, de annyira lenézi olvasói memóriáját, hogy most bátran föltálal nekik olyasmit, mintha ezeknek a szerveknek a megalkotása Böhm ál­lamtitkár erőszakoskodása volna. Ami a „bi­zalmi térünk" kiküldését illeti, hát itt a dolog úgy áll, hogy a vidéki garnizonokból kérdések és utasításkérések jöttek Bartha rendeletének végrehajtására nézve. Erre küldte le a hadügy­minisztérium — Károlyi hadügyminiszterrel teljes egyetértésben —képviselőit a vidéki hely­őrségekbe, hogy a Bartha-féle rendelet végre­hajtásában közreműködjenek, illetve e kérdés­ben fölvilágosításokat adjanak. Bár­mennyire fáj is ez „Az Ujság"-nak, az új rendszer a katonák teljes polgári szabadságát biztosította és így a katonák ahhoz a politikai párthoz csatlakoznak, amelyikhez a meggyőző­désük vonzza őket. Csatlakoznak tehát a szo­ciáldemokrata párthoz is. Bármennyire nem tetszik is ..Az Újság"-nak, a katonák tömegével válnak­ szocialistákká, maga a szociáldemokrata párt pedig mindent el fog követni, h­og­y a ka­tonák szocialistákká legyenek. v­al kiegészítik a sajtótörvényt. A sajtó szabadságáról szóló 1918: II. nép­törvény fölhatalmazta a népko­rmányit arra, hogy a törvény rendelkezéseit kiegés­zítse. A rendelet, alapelveinek megvitatása céljából az igazságügyminiszter december huszonharma­dikára értekezletet hívott össze. Az értekezle­ten, amelyre a szakkörök már meghívást kap­tak, az igazságügyminiszter fog elnökölni. Az amnesztiarendelet vitája. A "Politikai Híradó" jelenti. A Nemzeti Tanács jogügyi szaktanácsa csütörtökön dél­után 5 órakor dr. Szindite Károly elnöklésé­vel ülést tartott, amelyen az amnesztiarende­let tervezetét tárgyalták le. A tervezetet Szé­kely Aladár előadó ismertette. Javasolta, hogy magyar népköztársasági kegyelmi tanácsot állítsanak föl és hogy a kegyelmet bűncselek­mények súlyosabb kategóriáira is terjesszék ki, de föltételesen. Vita után a szaktanács kimondotta, hogy az amnesztiarendelet kibocsátását időszerűnek tartja és hogy az összes politikai természetű bűncselekmények tekintetében a caesarát ok­tóber 31-ről november 16-ra kívánja áttétetni. Az Országos Propaganda Bizottság munkája. * Bádig JOOO községben tart­ott­ak nép­gyűlést és hat millió röpiratot szórtak szét a falvakban és vámosokban* A forradalom utáni napokban néhány em­­bernek az a gondolata támadt, hogy a nagy átalakulásról az egész ország népességének minden rétegét föl kellene világosítani, meg­magyarázni a forradalom jelentőségét és mindenkit meggyőzni arról, hogy az felső nép­kormányt támogatni kell a magyar népköz­társaság megalapozásának és kiépítésének nagy munkájában. Alapja ennek a propa­gálásnak a Nemzeti Tanács programja lenne. Így született meg a Propaganda Bizottság terve, amelynek a fölvilágosító munkán kí­vül az is a feladata lett volna, hogy az ország 12.000 községében szétkü­ldve agitátorokat, győzzenek meg mindenkit arról, hogy az or­szág újraépítésének nagy munkájához első­sorban nyugalomra, rendre, azután mindenki munkájára szükség van. Mindenkinek a he­lyén kell maradni és dolgozni, kötelességét még lelkiismeretesebben teljesíteni — a sa­ját érdekében is — mint eddig. Ezt a nagy munkát maga a népkormány ezer és ezer súlyos feladata mellett nem vé­gezhette. De nem is végezhette volna. Min­denkitől független szervre volt egyelőre szükség. Így állt össze néhány lelkes ember és ön­kéntes munkaerőkkel megalakítottak egy ideiglenes szervezetet, amely működését azonnal megkezdte. Egy hétre rá, mikor nyilvánvalóvá lett, hogy milyen rendkívül fontos munkát vé­gez ez a szerv és mikor már a propaganda üzembe jött, három előfeltétel biztosítása volt sürgősen szükséges. És pedig: az iroda megszervezése állandó hivatalnokokkal, vá­lasztmány megalakítása a­­ szervezet iránt érdeklődő, közbecsülésben álló emberekből, valamint az ellenőrző szerv létesítése, végül a pénzügyi bizottság megalakítása és az ez­zel kapcsolatos ellenőrző és a nyomdai szám­lákat revideáló bizottság megszervezése. Mindez meg itt alakult még november 10-én. Azóta az egész nagy szervezet, az Orszá­gos Propaganda Bizottság a legnagyobb erő­vel és eredménnyel folytatja a működését. A működés a következőkből áll: A bizott­ság szervezett egy tekintélyes agitátori gár­dát a Károlyi-párt, a Radikális-párt és a szo­ciáldemokrata párt által ajánlott egyénekből. Az agitátorok száma eddig­ több mint 290, akik az egész országban előre meghatározott területeken csoportonként megjelennek, lehe­tőség szerint a megszállott területeken is és mindenütt népgyűlések­et tartanak a Nemzeti Tanács programja mellett, megmagyarázzák a forradalmi átalakulást, a népköztársaság szükségességét és fölhívnak mindenkit a rend biztosítására, valamint arra, hogy min­denki dolggozzék, mindenki teljesítse a maga kötelességét. Ez a propagáló munka négy hét alatt a legszebb eredményeket mutathatja föl. Ed­dig több mint 1000 községben és városban tartottak népg­y­üléseket és közel tíz millió röpiratot szórtak szét, amerre mentek. A röp­iratok ugyancsak a nasty átalakulást és min­denki kötelességét hirdetik a népköztársaság iránt és az ország összes nemzetiségi nyelvén megjelennek sok-sok százezer példányban. • A legutóbbi héten azt a fontos reformot valósította meg a szervezet­, hogy miután nagyjában már egyszer végigjáratta az em­bereit az egész ország területén és tájékozó­dást szerzett, a minél hatásosabb további agi­táció céljából a szervezetet decentralizálta olyképen, hogy külön központokat alakított az ország különféle fontos pontjain. Így a Dunántúloi­, az Alföldön, Erdélyben és a Felvidéken egy-egy központot, amelyek ál­landó összeköttetésben vannak a budapesti főszervvel, innen kapják az u­tasításokat és röpiratokat, azonban magát az agitációt a sa­ját hatáskörükben, a maguk embereivel vég­zik a nagy körzetben, amely hozzájuk tar­tozik. Úgy a budapesti föszterv, mint a vidéki köz­pontok, de a kiküldött agitátorok is állandó érintkezésben vannak a helyi szociáldemo­krata, Károlyi- és Radikális-pártok titkársá­gaival, állandóan informálódva és informálva, az agitáció menetéről és a kiküldöttek mű­ködéséről. Az irányítást, ahová bárki fordulhat fel­világosításért vagy utasításért, a bizottság elnöksége végzi, amelynek élén Bokányi Dezső elvtárs áll, ügyvezető alelnök Varjas Sándor elvtárs és a technikai igazgató Gás­pár Géza. Az adminisztráció költségeit, amelyek ter­mészetesen igen nagy összegeket vesznek igénybe, erkölcsi­ testületek és független in­tézmények önkéntes adomá­nyaiból fedezik. Éppen a nagyfontosságú munkára való te­kintettel, amelyet az Országos Propaganda Bizottság a népköztársaság érdekében végez, kívánatos, hogy mindenki támogassa és mun­káját elősegítse. * , A „Magyarország" csütörtöki számában tá­madást intézett az Országos Propaganda Bi­zottság ellen, amiért szerinte a kiküldött agi­tátorok bolseviki propagandát csinálnak. A Propaganda Bizottság annak a kijelentésére kért föl bennünket, hogy a támadásnak semmi komoly alapja nincs, egyszerűen téves infor­máción alapszik. A kiküldöttek, miközben nagy és közérdekű munkát csinálnak, szigorúan tartják magukat a kapott utasításokhoz és ezekben az utasításokban távolról sincs szó a bolsevizmusról. Rendet, fegyelmet terem­tenek, a népköztársaság megszilárdításán dol­goznak és ennek érdekében mindenkit mun­kára hívnak föl. Bizonyára összetévesztik a Propaganda embereit más felelőtlen agitáto­rokkal. A sztrájkoló színházi zenészek­ fölvonulása, a­ z az igazgató urak sztrájkkörökkel akarnak operálni. A sztrájkoló színházi zenészek csütörtö­kön délben két hatalmas vörös lobogóval az élén az Andrássy-úton át a Szakszervezeti Tanács titkársága elé vonultak. A üzenet élén a színházi zenészek zenekara haladt és a nemzetközi munkásindulót játszotta. Egy hat tagból álló küldöttség fölment a titkár­ság helyiségébe és a Színházi Zenészek Or­szágos Egyesülete csatlakozását jelentette be a Szakszervezeti Tanácshoz és a szociál­demokrata párthoz. A menet innen zeneszóval vonult végig a Teréz-körúton, majd a Podmaniczky-utca, Váci-körút és Károly-körúton át a Gerlóczy­utcába mentek a Nemzedi Ze­i­edébe, ahol Pásztor Gyula jelentést tett a küldöttség fo­gadásáról. Utána dr. Haraszti Etal a Nem­zeti Zenede nevében üdvözölte az öntudatra ébredt zenészeket. A Szakszervezeti Tanács nevében Király Albert elvtárs üdvözölte a zenészgyűlést és kitartásra buzdította­­őket. A menethez útközben felelőtlen elemek csatlakoztak, akik inzultáltak­ a járókelőket. A fölvonuló zenészek ezzel semmi közössé­get nem vállalnak. Fölvonulásuknak egye­düli célja az volt, hogy egységüket doku­mentálják és; a szervezett munkásokhoz való csatlakozásuknak ünnepélyig keretet adja­nak. „­­ A fölvonuló zenészekhez csatlakozó tömeg egy része, miután a zenészek a Nemzeti Ze­nedébe mentek, külön menetté alakulva a „Vörös Újság" Visegrádi­ utca 15. szám alatt lévő szerkesztősége elé vonult, éltetve és kö­vetelve a proletárdiktatúrát. A „Vörös Új­ság" szerkesztőségi ablakából Kun Béla in­tézett beszédet a tömegh­ez. Követeli, hogy minden hatalmat a munkások, katonák és földm­­ves-szegények tanácsainak kell át­adni. Követeli a proletárdiktatúrát és fegy­ver­kezésre szólít föl mindenkit, aki a bur­zsoák rabszolgaigájában robotolt, míg maga nyomorult volt. Kun utáh Pór Ernő beszélt, ugyancsak fegyverkezésre szólítva föl a munkásokat. Ezután a tömeg eloszlott. Inci­dens sehol sem történt. Itt írjuk meg és hívjuk föl arra a fgyel­met, hogy a Király Színház hirdetések út­ján sztrájktörőket keret. Szeretnék letörni a bátor és öntudatos zenészek kenyérharcát, hogy őket is kisemmiznék, de azokat is éh­bérekért dolgoztassák tovább, akiket sikerül testvérárulásra és a sztrájktörés aljas szere­pére beugrasztaniuk. Címváltozás esetén arra kérjük be olvasóinkat, hogy az új címmel egyidejűleg azt a legutóbbi címet is közöljék velünk, amelyre a címváltozásig a lapot kapták. Akik a srentről érkeznek vissza, volt katonai elmüket közöljék, ha pedig a lap küldése katonai intézkedés miatt szünetelt, tu­dassák velünk a beszüntetés időpontját.

Next