Népszava, 1919. január (47. évfolyam, 1–27. sz.)
1919-01-02 / 2. szám
AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évi n.— kor. I negyedérre ..... kor. fél évre.... M.— kor. tery hór» ....— kor. erl hétr. In koron«EGYES SZÁM ÁRA 94 flucht. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: Tm. COVTI UTCA 4. (Telefon: József 8-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: Tm., OOVTI-UTCA 4. SS. (Telefon: József 3-81 és József 3-32.) árfolyam. Budapest, 1910 jaruár 2. ossitörtok. S. reám. A páártválasztmány január 2-án, csütörtökön délután 15 órakor a nyomdászok helyiségében ülést tart. * A Munkástanács január 3-án, pénteken este 6 órakor az Újvárosháza termében ülést tart. * Az üléseken csakis e testületeknek" igazolt tagjai vehetnek részt A párttitkárság. Területi integritás. Károlyi Mihálynak okos beszéde világosan körvonalazza azt az egyedül lehetséges külpolitikát, amelyet követhetünk. Uszítók, a nemzeti szomorúság kamatoztatói ebben a kétségbeesett helyzetben dúsan burjánzanak. A mérséklés föladata ma nem háládatos szerep de lelkiismeretes, nemzetének és az emberiségnek jövőjével számot vető politikus mást nem csinálhat. A levert Magyarország nem hirdetheti a hóditól imperialista fölfogását. A levert Magyarország csak úgy boldogulhat, ha oly társadalmi rend következik Európában, amelyben az országhatároknak nincs meg a régi fontosságuk. Nem gazdasági, hanem csak lelki határok, amint Károlyi helyesen fejezd ki, lesznek abban a társadalomban, amely igazán a nemzetek szövetségének gondolatán épül föl. Szabad kereskedelem, nemzetközileg biztosított demokrácia és szociálpolitika melletti ország határainak nincs nagy jelentőségük. Csak ott, ahol a határok vámhatárt jelentenek, csak ott, ahol a határok a politikai elnyomás határait jelentik, ott van az országhatárnak igazi jelentősége. Mi többé nemzetek fölött uralkodni nem akarunk. A Magyarországon lakó német, szlovák, román, ruszin számára, ha Magyarországon akar maradni — programunk megvalósulása mellett — nemzeti, kulturális szempontból mindegy lesz, hogy saját országában lakik-e vagy itt A teljes nemzeti autonómia mellett a nemzeti, a kulturális fejlődés összes lehetősége biztosítva van mindenki számára, aki valamely nemmagyar nemzethez tartozik. A területi integritás Károlyi megjelölése szerint nem jelent mást, mint gazdasági egységet. Ha Magyarország részei között nincsenek vámhatárok, akkor a magyar gazdasági élet jövője szempontjából mindegy, hogy Erdély bányái, Északmagyarország gyárai olyan vidéken vannak-e, amelyen a közigazgatás magyar vagy román, vagy szlovák nyelven folyik. Gazdasági életünket csak akkor fenyegeti veszély, ha Magyarország egyes részeit vámhatárokkal vágják el tőlünk. Mi gazdasági egységre törekszünk. Ezt elszeretnénk érni, de senkit sem akarunk kényszerrel Magyarországhoz láncolni. A despotizmuson, a kényszer elvén nyugvó Magyarországból már elég volt nekünk. Mi jól tudjuk, hogy minden nemzeti elnyomás a demokrácia elsatnyulását jelenti. A wilsoni elvekhez, az önrendelkező joghoz ragaszkodunk minden Magyarországon élő nemzet számára. A területi integritás elve, amely gazdasági egységet jelent, csak addig érvényes a számunkra, amíg nem jön összeütközésbe az önrendelkező joggal. Természetesen a magunk számára is követelünk önrendelkező jogot. S ha Magyarországon a rendelkezésünkre álló eszközökkel a demokráciának olyan mértékét fejlesztjük ki, amelyikhez hasonló a körülöttünk levő imperialisztikus hajlamoktól telített országokban nincs, akkor a környező népekben fölkeltjük a velünk való szoros együttélés, összeműködés vágyát. A román nép igazi képviselői, a román szocialisták nem akarják semmikép Nagy-Romániát. Ez a magyar demokráciának nagy győzelme. Demokráciával és szociálpolitikával ma mi többet tudunk elérni, mint fegyveres ellenállással. Fegyveres ellenállás, különösen, haaz elszigetelten történik, csak a magyar nemzet kárára válhat. A reakció szeretné a fegyveres ellenállást, mert tudja, hogy ez idegen elnyomást jelentene és sokaknak ma az idegen elnyomás kellemesebb,mint a Kragyar uralom, mert az idegen elnyomástól régi prieiléfiumaik nagyobb kímélését várják. Ma a fegyveres ellenállásra való uszítás és a mérséklet, a nemzetközi megértés politikájának támadása a reakciónak a fegyvere. Nem csoda, ha a levitézlett osztrák-magyar hadsereg volt szellemi munkciógyárosa, az uszító sajtó, tajtékzik a nemzetközi megértés ellen, így akarja ő ma a társadalmi reakció gondolatát szolgálni. Az a lap, amely az antant ellen való dühös uszítással, a folytonos nemzeti izgatással legalább annyit ártott a magyar ügynek, mint Tisza István, az „Az Est" most brutális támadást intéz a népkormány nemzeti politikája ellen. El akarja hitetni, hogy szomorú helyzetünket nem a vesztett háború, nem a régi magyar nemzetiségi politika, nem a magyar uralkodó osztály vaksága és elnyomása, nem a régi rendszer ezer bűne okozta, hanem az a megértésre, közeledésre való törekvés, az ellenségeink kiengesztelésére irányuló igyekezet, amely a népkormány politikáját jellemzi. Nem azok hibásak szerinte, akik évtizedeken át folytattak nemzetgyilkos politikát, hanem azok, akik a múltak bűneit egy-két hónap alatt nem tudták jóvá tenni. Mi minden uszítással szemben — ez a leghatározottabb állásfoglalásunk — nem akarunk elnyomást, de nem tűrünk elnyomatást sem. Mi nem akarunk uralkodók lenni, de nem kívánjuk az elnyomottak szerepét sem játszani. A mi mai helyzetünkben egyebet nem tehetünk, mint megvalósítjuk országunkon belül, amennyire erőnkből telik, a nemzeti és szociális igazságosság elveit. Ha az idő kerekét meg akarnók állítani, ha a nemzeti önteltség és nagyság hóbortjába esnénk, ha a régi uralmi helyzetet akarnák megmenteni, akkor ezzel nemcsak a magyar nép széles rétegeinek ártanánk, hanem az egész magyar politika jövőjének. A Magyarország jövőjéért folyó küzdelemben ma csak a belső reformokkal, a szellem fegyvereivel hadakozhatunk. Mindenki, aki a régi rendet akarja itt föntartani, mindenki, aki a fegyverek erejével akar védekezni, mindenki, aki ma soviniszta uszítást végez, csak árt az orszeágnak. Új vérfürdőből a jelenlegi helyzetben csak a még jobban megcsonkított és embereitől még jobban megfosztott Magyarország kerülhet ki. Lapunk mai azám a 10 oldal. Tömeghisztéria. Fájdalmas és visszataszító tömegjárvány vonul végig az országon és különösen a fővároson. Budapest, ez a majd másfélmilliós város valósággal hisztérikus görcsökben vonaglik. Rémhirbacillusok fertőzik meg a levegőt és teszik valósággal tűrhetetlenné az életet. Fantasztikus hazugságok gomolyognak. Az emberek mintha nem unták volna meg eléggé a háború véres borzalmait,, most kéjelegve tobzódnak a véresnél véresebb, rémesnél rémiesebb vészhírekben. Egyetlen fegyver elsül valahol, ée a tömeghisztéria azonnal nagy csatává duzzasztja. Egy leszerelt részeg katona garázdálkodik, — a tömegtéboly már véres csatává pöffeszti. Az emberek állandóan őrjítik egymást és önmagukat. Folyton gyilkolásról és rablásról, gépfegyveres csatákról, kaszárnyaostromokról, sőt ágyuharcokról lihegnek. Különösen a polgárság veszítette el a fejét és hiszi és terjeszti a bolondnál bolondabb, a gonosznál gonoszabb rémületeket. A nyárspolgárság e tömeghisztériájával szemben a valóság az, hogy egész Középeurópában és Keleteurópában e pillanatban aránylag még Magyarországon vannak a legrendezettebb állapotok és Budapest a legtűrhetőbb viszonyok között élő főváros. A munkakedvet és a termelés folytatásához szükséges lelki egyensúlyt fölborító rémhírek ostoba, otromba (és néha gonosz!) terjesztői ma a forradalom legkomolyabb és, minden egyéni ártalmatlanságuk és jelentéktelenségük ellenére is, legveszedelmesebb ellenségei. Sajnos, olyan ellenségek, akikkel szemben nincsen semmi fegyver, mert hiszen bár mindenütt ott vannak, mint a nyirkon az őszi köd, kézzel meg nem foghatók és szét nem foszlathatók. A nyárspolgári tömeghisztéria önmagában még nem volna komoly veszedelem, ha nem válna segítőtársává a sajtó egy része. Vissza kell döbbenni a valótlanságok, a túlzások, a kitalálások, a fantazmagóriák, a képtelenségek, a szörnytettek tömkelegétől, amik a sajtó egy részének támogatásával az amúgy is veszett tömeghisztériát tömegfobollyá fokozzák. A sajtó egyik része úgy ír budapesti eseményekről, hogy rémtörténeteivel fölülmúlja a bolseviki uralomról költött és kitalált rémtörténeteket és túlszárnyalja Texas minden revolverregényét. Az újságírószervezeteknek, amelyeknek jelentős részük van a forradalom kitörésében.