Népszava, 1919. január (47. évfolyam, 1–27. sz.)
1919-01-19 / 17. szám
1919 január 19. STÉPSZAVA Pedig a kiütéses tífusznál sokkalta nagyobb a halálozási számarány, mint volt a lezajlott spanyol náthánál — mintegy 75%-ról 81%-ra tehető. Ha már a fölgyülemlett szemeted, e veszedelmes melegágyát, csirafészkét minden heveny fertőzésnek nem lehet elszállíttatni, akár karhatalommal, a legelegánsabb luxusautót igénybevételével, ha más szállítási eszköz nincs, úri soffőrökkel, ha nem kapni személyzetet ehhez a fontos és szükséges köztisztasági, tehát közegészségügyi munkához. Akkor legalább az emberi testet lehessen higiénikusan tartani. Ne akarja a város mostan harctéri forrásnak tekinteni a fürdőket, amelyekre szükségünk van, sürgősen, azonnal, hosszadalmas jóváhagyási fórumok elkerülésével. Évszázadok előtt a „vad” ozmánoktól tanultuk az áldásos intézmények meghonosítását, de sajnos, még ma sem értük utól őket, mert u. o. a Császár-fürdő ugyan a római korból ered, Mátyás király alatt használatban volt, de mi Mohamed basának köszönhetjük mai formájában, tíz forrása napi 1170 hl. vizet termel. Ugyancsak a török Mustafa basa létesítette a Király-fürdőt, valamint a Lukács-fürdőt is, amelynek 11 forrása között van olyan is, amely eléri a 60' C.-t. 1560-ból ugyancsak a törököktől erednek a Riác- és Rudas-fürdők, utóbbinak 5 forrása napi 8500 hl. 42-2° C. fokú vizet produkál. A Sáros-fürdőt 1895-benlebontották és napjainkban nyitották meg a százszorszép Gellért-fürdőt, amely óriási fényűzéssel beépített komplexum, vannak játék- és zenetermei, kárja, fő- és aligazgatói, fő és alorvosai, csak éppen fürdője nincsen. Egyik félreeső zagában miniatűr bazin és egy-egy kabin található az óriás épületben. A protekciós korszak vállalkozói bizonyára e mellett az architektonikus megoldás mellett találták meg legjobban számlájukat az X milliónyi költségvetésből. A megnyitáskor valaki találóan és jellemzően mondta: „ez olyan, mint a vendéglői sült körítésekkel, csupa garniring, semmi hús!" De van még a jó Artézi, az aquincumi, a Sós-és a margitszigeti fürdő, mindezeket olcsó, 1—2 koronás áron át kell adni a lakosság használatára, demokratizálniu kell a nép részére, hogy mindenkire jusson legalább heti egyszeri fürdés. Hiszen magán a budai oldalon napi 486.000 hl. meleg viz folyik el, míg az Artézifürdőnek a napi vizellátottsága 7600 hl. természetes héviz Korunk szociális viszonyainak megfelelően alkalmat kell adni mindenkinek, a testi munkásnak s a fülledt irodákban dolgozóknak egyformán, hogy legalább is egyszer hetenkint megtisztíthassa bőrét a reátapadó váladéktól, szennytől, portól, koromtól, izzadtságtól, mert az ápolatlan bőr perifériája, melegágya mindenféle ragályos kórnak. Nemcsak a nagyon régi és fejlett arab orvostudomány, hanem Hypokrates idejéből reánk származott följegyzésekből tudjuk, hogy a legrégibb orvostudomány becses segédeszköze volt a fürdő. Az ókorban, kelet népei, kivált a mohamedánok és zsidók vallási rítusához tartozott a fürdés, meg a gyakori kézmosás. Sajnos, hogy a középkorban a klérus egészen betiltotta a fürdést csak az apró gyermekeknek lehetett részük alapos tisztálkodásban. Viszont Nagy Károly idejében a kórházakba fürdőket is építettek. Napjainkban a balneotherapia nagy szerepet játszik a gazdagok orvosi kezelésénél. Azok fölkereshették a legdrágább divatfürdőhelyeket, azonban ott, a legnagyobb haute-saisonban is olcsóbban fürödhettek, mint mi Budapesten! A legnagyobb nyomorúság idejében a világhírű hévforrások tömegével megáldott városban! A hevenyészett hadifogolytáborokban is voltak fürdők és Dostojevski híres regényének mesteri leírásából tudjuk, hogy a szibériai bányák rabjai számára is volt egy nyomorúságos fürdőhelyiség! Csak Budapest népének kell Tantalus kínjait szenvednie. Pedig fenyeget úgy is a keresztes hadjáratok utáni teljes bomlás, erkölcsi és testi lezüllés katasztrófája ha ránkszakad a nagy járványok csapása is! A rómainak, a töröknek éppen olyan fontos volt a fürdője, mint a kenyere, tőlük tanulta a modern civilizáció a test kultúrájának alapföltételeit; a magyar nép nem nagyon tisztálkodó természetű, nem nagyon szereti a vizet rá kell nevelni, rá kell szorítani, mert a sta kikatonatisztek garázdálkodása. * Sok százezer* konoruval megkárosított Sáft a Timot'Utcai tüzérségi szertárt, — A? f^adUgyminiszterium feliktetessége, leleplezett ,,ébredő sz.~gyarok" és keresztényszocidiisok. December vége felé befészkelődött a hadügyminisztériumba egy magiét Lovass Károlynak nevező, századosi egyenruhát viselő egyén. Ez az ember a forradalom után mint zászlós iparkodott működési teret találni, időközben azonban oly ügyesen léptette elő önmagát századossá bogi" december 31-ére már ebben a minőségében bízta meg őt a hadügyminisztériumegyik osztálya egy vasúti kirakodó osztag alakításával és vezetésével. Lovasi összetoborzott 200 főnyi csapatot és egy Cserhát Imre nevű állítólagos főhadnagyot állított a maga helyetteséül." Vásárolt magának 34.000 koronáért egy fogatot rekvirált egy német gépkocsit és megkezdte működését, a vasútról nagy tömegekben szállította az anyagot a Timót utcai tüzérségi szertárba. Karián alezredes, a szertár parancsnoka előtt szabályos okmányokkal igazolta magát, irodát rendezett be és otthonosan érezte magát Kúriái alezredes látva, hogy Lovasi csak zavart okoz, mert a szertár betanult munkásait félretolva, saját embereivel rendszertelenül intézi a raktározást, rögtön jelentést tett a hadügyminisztériumnak, onnan ki is szállt a helyszínére az illetékes ügyosztály egy bizottsága, de az az ügyosztály, amely Lovassnak a megbízást adta, teljesen igazolta az álszázadost, aki ily módon folytathatta egyre vakmerőbben terjeszkedő tevékenységét. Végül a tüzérségi szertár régi, szervezett munkásai előtt vált fölötte gyanússá Lovass működése. Egy napon két civillel jelent meg és helyszíni rajzokat készíttetett az ekvazitraktárakról. Gyanússá tette magát Lovass azzal is, hogy keresztény-szociális jelszavakat hangoztatott, sőt ráadásul a múlt héten 20 embert akart átengedni Rimanóczy nevű főhadnagynak, a keresztény-szociális diákok egyik vezetőjének, arra a célra, hogy az „Ébredő Magyarok Egyesülete" hamis cím mögé bújt keresztény-szociálisok „Keresztény testvéreink!" kezdetű plakátját (amelyen mára, vasárnapra gyűlést hívnak egybe) kiragasszák. Végül gyanús volt az is, hogy Lovass azt hirdette, hogy — gróf Apponyi Albertné támogatásával — 4000 keresztény-szociális diákot és 2000 csepeli munkást fog fölfegyverezni és vezetni a csehek ellen. A szervezett munkások szombaton mindezt tudomására hozták a Katonatanácsnak és gyúttal őrizetbe vették Lovasst és helyettesét. A Katonatanács megbízottai a rendőrségre kisérték a két urat, ahol hamarosan kiderült hogy sem Lovass, sem Cserhát soha katonatisztek nem voltak, hanem közönséges szélhámosok. A tüzérségi anyagok körüli manipulációikkal több százezer koronás kárt okoztak a kincstárnak, amennyiben igen értékes tárgyak (pl. dróttalan távírókészülékek platina alkotórészei) tűntek el kezükön. A rendőrség — úgy látszik — kevésbé bízik a két álkatonatisztben, mint a hadügyminisztérium, mert Lovasst előzetes letartóztatásba, Cserhátot pedig őrizetbe helyezte. Így az „Ébredő Magyarok Egyesülete" (alias: keresztény-szociális diákok szabadszervezete) vasárnap délután 5 órára, a régi műegyetem „gólyavárnába összehitt népgyűlésén ez a két vezérfér fiát kénytelen lenélkülözni tisztika mutatja, hogy a város azon részeiben, ahol nagyobb tisztaság és több fürdőszoba van, ahol higiénikusabb, tisztább és mértékletesebb az életmód, ott kisebb a mortalitás, mint piszkos vidékeken, ahol nem fürdenek és nem szellőznek; a Belvárosban például 1000 emberre 11,4, míg a IX. kerületben 1000 lélekre már 18.8 a halálozási számarány. Budapest fürdőit egészen olcsón, 1—2 koronás fürdődíjakkal Budapest népének rendelkezésére kell bocsátani, hogy tisztasággal idejekorán és hathatósan védekezhessen a heveny fertőző bajok újabb és félelmetesebb pusztításai ellen! 7 Üres a vásárcsarnok. * Csak vásárló tömeg van, de áru nincs. Ilyen sivár, mint most, eddig még a háborús években sem volt a vásárcsarnok képe. Az áruhelyek nagyobb része ponyvával leborítva vagy üresen tátong, a vásárolni akaró pedig annyi, hogy egymástól nem tudnak mozogni. Idegesen taszigálják egymást az emberek és többszörös körutazás után mégis csak üres szatyorral állnak odébb. Kezdődik a húsdrágítás. A hüsinség már erőteljesen jelentkezik. Minden mészáros előtt annyian állnak, hogy még a legjobb könyökű asszonyok is csak hosszas várakozás után jutnak sorra, az akcióhúsért pedig éppenséggel végeláthatatlan sorokba kell beállni. A jobb húsok eltűntek, úgy látszik, azok már csinos kis ádrágitással, a vásárcsarnokot elkülve jutnak a vendéglősökhöz, akik az árdrágitást azután megsokszorozva, hárítják tovább a közönségre. Egyik mészárosnál (véletlenül az ipartestület elnöke) szép, egész marhaszegyet látunk, kérünk belőle, megtagadják, el van adva egészben. Várjon kinek és mennyiért? Igazán itt a tizenkettedik órája, hogy a húsellátást teljesen megbízható hatósági kezekben központosítsák... Van még borjú- és bárány hús is, hadimilliomosok részére. A bárány eleje — 70 százaléka csont — 18 korona, hátulja — szegény girhesnek legalább fele csont — 20 korona kilónkint. Ugrik a halála. A halasoknál azon elmélkedünk, miért 32 korona a süllő és miért 24 korona a csuka és 20 korona a ponty kilója. Véletlenül igen gyors választ kapunk kérdésünkre. Kimenve a csirkepiacra, látjuk, hogy vidéki halászok nagy kosarakban halat visznek be kocsijukból a csarnokba. Egy halkereskedőnek adják el nagyban, a csukát 18, a pontyot 15 koronájával. A jó halas pedig fél óra múlva minden kiló csukán 6, minden kiló pontyon pedig 5 korona nyereséggel ad tut. E néhány év alatt szegény emberből mindegyik milliomossá vedlett hála a haláraknak, amelyek ekkorát bírnak ugrani, mialatt a szabad ég alól a csarnok fedele alá kerülnek... A derék hatóság pedig évek óta nézi ezt és úgy látszik, még csak nem is sejti, hogy az ilyesmihez neki is volna valami köze. Egyéb aztán nincs is a vásárcsarnokban, a közönséges dolgozó halandó részére legalább nincs. A zöldség- és főzelékfélék áruhelyei letakarva, gyümölcsnek nyoma sincs, csak diónyi mandarin-narancsot kínálnak 3 korona 60 fillérjével és titromot 5 koronájával. Egy hét alatt ez is 1 kronával drágult, bizonyára azért, mert Az uzsorások belátták, hogy kár 4 koronájával vesztegetniük, amikor 5 koronát is biztosan megad az olyan hadiuzsorás vagy balek, akinek volt szíve egy picike citromért 4 koronát az orvostudomány fejlesztéséért. * 12 szocitildimortrata orvosok akciója. A Magyarországi Szociáldemokrata Orvosok Szakszervezete e hó 17-én este tartott taggyűlésén Goldner Viktor elvtárs számolt be a szakszervezet eddig kifejtett működéséről. A szakszervezet állásközvetítő irodát tart fönn, lakást közvetít az ez ügyben hozzáforduló orvosoknak a Lakáshivatal megbízása alapján. Az orvosok panaszügyeiben és több egészségügyi fontos kérdésben járt el a szakszervezet a megfelelő helyeken és tett előterjesztéseket. Ezután dr. Török Lajos egyetemi tanár elvtárs tartotta meg előadását az egyetemi oktatás reformjáról. Előadásának röviden megadott lényege az, hog az orvosképzést két irányban való tanításra kell kiépíteni. Gyakorló orvosokat kell nevelni és külön irányban kell orvosbúvárokat képezni. A mai rendszer mellett sem tökéletes gyakorló orvosokat sem tökéletes orvosbúvárokat nem képez az egyetem. A gyakorló orvosok teoretikus kiképzését minél szűkebb határok közé kell szorítani és minél szélesebb gyakorlati kiképzésben kell őket részesíteni. E célból nemcsak az egyetemi klinikák, de a kórházak beteganyaga is hozzáférhetővé teendő a tanulás számára Az orvosok kiképzésének öt évi tartamából két évet javasol a teoretikus és három évet a praktikus klinikai tárgyakra A decentralizálásnál az a főszempont, hogy a hallgatók kis csoportokban vehessenek részt a klinikai tárgyak tanulásában. A főbb klinikai tárgyak: szülészet, belgyógyászat, sebészet gyermekorvoslástant hosszabb ideig, a kevésbé fontos klinikai tárgyak pedig 2—3 hónapos kurzusokon tanítsák. Külön szociálhigiéniai tanszék állítandó föl. Követeli a teljes tanítási szabadságot és azt hogy a fakultás ügyeinek intézésébe a docensek tágabbkörű beleszólási jogot nyerjenek. Török elvtárs előadása után Hahn Dezső elvtárs megköszönte az előadónak magas színvonalú előadását, amellyel a szakszervezet azonosítja magát. Az előadás fölött való vita megnyitását a rövidesen összehívandó, legközelebbi taggyűlésre halasztották