Népszava, 1919. január (47. évfolyam, 1–27. sz.)

1919-01-19 / 17. szám

1919 január 19. STÉPSZAVA Pedig a kiütéses tífusznál sokkalta nagyobb a halálozási számarány, mint volt a lezajlott spanyol náthánál — mintegy 75%-ról 81%-ra tehető. Ha már a fölgyülemlett szemeted, e veszedelmes melegágyát, csirafészkét minden heveny fertőzésnek nem lehet elszállíttatni, akár karhatalommal, a legelegánsabb luxus­autót igénybevételével, ha más szállítási esz­köz nincs, úri soffőrökkel, ha nem kapni sze­mélyzetet ehhez a fontos és szükséges köztisz­tasági, tehát közegészségügyi munkához. Ak­kor legalább az emberi testet lehessen higiéni­kusan tartani. Ne akarja a város mostan harc­téri forrásnak tekinteni a fürdőket, amelyekre szükségünk van, sürgősen, azonnal, hosszadal­mas jóváhagyási fórumok elkerülésével. Évszázadok előtt a „vad” ozmánoktól tanul­tuk az áldásos intézmények meg­honosítását, de sajnos, még ma sem értük utól őket, mert u. o. a Császár-fürdő ugyan a római korból ered, Mátyás­ király alatt használatban volt, de mi Mohamed basának köszönhetjük mai formájában, tíz forrása napi 1170 hl. vizet ter­mel. Ugyancsak a török Mustafa basa létesí­tette a Király-fürdőt, val­amint a Lukács-für­dőt is, amelynek 11 forrása között van olyan is, amely eléri a 60' C.-t. 1560-ból ugyancsak a tö­rököktől erednek a Riác- és Rudas-fürdők, utób­binak 5 forrása napi 8500 hl. 42-2° C. fokú vizet produkál. A Sáros-fürdőt 1895-ben­­lebontották és napjainkban nyitották meg a százszorszép Gellért-fürdőt, amely óriási fényűzéssel beépí­tett komplexum, vannak játék- és zenetermei, kárja, fő- és aligazgatói,­ fő és alorvosai, csak éppen fürdője nincsen. Egyik félreeső zagában miniatűr bazin és egy-egy kabin található az óriás épületben. A protekciós korszak vállal­kozói bizonyára e mellett az architektonikus megoldás mellett találták meg legjobban szám­lájukat az X milliónyi költségvetésből. A meg­nyitáskor valaki találóan és jellemzően mondta: „ez olyan, mint a vendéglői sült körítésekkel, csupa garniring, semmi hús!" De van még a jó Artézi, az aquincumi, a Sós-és a margitszigeti fürdő, mindezeket olcsó, 1—2 koronás áron át kell adni a lakosság hasz­nálatára, demokratizálni­u kell a nép részére, hogy mindenkire jusson legalább heti egyszeri fürdés. Hiszen magán a budai oldalon napi 486.000 hl. meleg viz folyik el, míg az Artézi­fürdőnek a napi vizellátottsága 7600 hl. termé­szetes héviz Korunk szociális viszonyainak megfelelően alkalmat kell adni mindenkinek, a testi mun­kásnak s a fülledt irodákban dolgozóknak egyformán, hogy legalább is egyszer hetenkint megtisztíthassa bőrét a reátapadó váladéktól, szennytől, portól, koromtól, izzadtságtól, mert az ápolatlan bőr perifériája, melegágya min­denféle ragályos kórnak. Nemcsak a nagyon régi és fejlett arab orvostudomány, hanem Hypokrates idejéből reánk származott följegy­zésekből tudjuk, hogy a legrégibb orvostudo­mány becses segédeszköze volt a fürdő. Az ókorban, kelet népei, kivált a mohamedánok és zsidók vallási rítusához tartozott a fürdés, meg a gyakori kézmosás. Sajnos, hogy a kö­zépkorban a klérus egészen betiltotta a fürdést csak az apró gyermekeknek lehetett részük alapos tisztálkodásban. Viszont Nagy Károly idejében a kórházakba fürdőket is építettek. Napjainkban a balneotherapia nagy szerepet játszik a gazdagok orvosi kezelésénél. Azok fölkereshették a legdrágább divat­fürdőhelye­ket, azonban ott, a legnagyobb haute-saison­ban is olcsóbban fürödhettek, mint mi Buda­pesten! A legnagyobb nyomorúság idejében a világhírű hévforrások tömegével megáldott vá­rosban! A hevenyészett hadifogolytáborokban is voltak fürdők és Dostojevski híres regényé­nek mesteri leírásából tudjuk, hogy a szibériai bányák rabjai számára is volt egy nyomorúsá­gos fürdőhelyiség! Csak Budapest népének kell Tantalus kínjait szenvednie. Pedig fenyeget úgy is a keresztes hadjáratok utáni­ telj­es bom­lás, erkölcsi és testi lezüllés katasztrófája ha ránksza­kad a nagy járványok csapása is! A rómainak, a töröknek éppen olyan fontos volt a fürdője, mint a kenyere, tőlük tanulta a modern civilizáció a test kultúrájának alap­föltételeit; a magyar nép nem nagyon tisztál­kodó természetű, nem nagyon szereti a vizet rá kell nevelni, rá kell szorítani, mert a sta­­ kikatonatisztek garázdálkodása. * Sok százezer* konoru­val megkárosított Sáft a Timot'Utcai tüzérségi szertárt, — A? f^adUgyminiszterium feliktetessége, leleplezett ,,ébredő sz.~gyar­ok" és keresztényszocidiisok. December vége felé befészkelődött a hadügy­minisztériumba egy magiét Lovass Károlynak nevező, századosi egyenruhát viselő egyén. Ez az ember a forradalom után mint zászlós ipar­kodott működési teret találni, időközben azon­ban oly ügyesen léptette elő önmagát száza­dossá bogi" december 31-ére már ebben a minő­ségében bízta meg őt a hadügyminisztérium­­egyik osztálya egy vasúti kirakodó osztag ala­kításával és vezetésével. Lovasi összetoborzott 200 főnyi csapatot és egy Cserhát Imre nevű állítólagos főhadnagyot állított a maga helyet­teséül." Vásárolt magának 34.000 koronáért egy fogatot rekvirált egy német gépkocsit és meg­kezdte működését, a vasútról nagy tömegekben szállította az anyagot a Timót­ utcai tüzérségi szertárba. Karián alezredes, a szertár parancs­noka előtt szabályos okmányokkal igazolta ma­gát, irodát rendezett be és otthonosan érezte magát Kúriái­ alezredes látva, hogy Lovasi csak za­vart okoz, mert a szertár betanult munkásait félretolva, saját embereivel rendszertelenül in­tézi a raktározást, rögtön jelentést tett a had­ügyminisztériumnak, onnan ki is szállt a hely­színére az illetékes ügyosztály egy bizottsága, de az az ügyosztály, amely Lovassnak a meg­bízást adta, teljesen igazolta az álszázadost, aki ily módon folytathatta egyre vakmerőbben ter­jeszkedő tevékenységét. Végül a tüzérségi szertár régi, szervezett mun­kásai előtt vált fölötte gyanússá Lovass műkö­dése. Egy napon két civillel jelent meg és hely­színi rajzokat készíttetett az ekvazitraktárak­ról. Gyanússá tette magát Lovass azzal is, hogy keresztény-szociális jelszavakat hangoztatott, sőt ráadásul a múlt héten 20 embert akart át­engedni Rimanóczy nevű főhadnagynak, a ke­resztény-szociális diákok egyik vezetőjének, arra a célra, hogy az „Ébredő Magyarok Egye­sülete" hamis cím­ mögé bújt keresztén­y-szociá­lisok „Keresztény testvéreink!" kezdetű plakát­ját (amelyen mára, vasárnapra gyűlést hívnak egybe) kiragasszák. Végül gyanús volt az is, hogy Lovass azt hirdette, hogy — gróf Apponyi Alb­ertné támogatásával — 4000 keresztény-szo­ciális diákot és 2000 csepeli munkást fog föl­fegyverezni és vezetni a csehek ellen. A szervezett munkások szombaton mindezt tu­domására hozták a Katonatanácsnak és gyúttal őrizetbe vették Lovasst és helyettesét. A Ka­tonatanács megbízottai a rendőrségre kisérték a két urat, ahol hamarosan kiderült hogy sem Lovass, sem Cserhát soha katonatisztek nem voltak, hanem közönséges szélhámosok. A tüzér­ségi anyagok körüli manipulációikkal több százezer koronás kárt okoztak a kincstárnak, amennyiben igen értékes tárgyak (pl. dróttalan távírókészülékek platina alkotórészei) tűntek el kezükön. A rendőrség — úgy látszik — kevésbé bízik a két álkatonatisztben, mint a hadügy­minisztérium, mert Lovasst előzetes letartózta­tásba, Cserhátot pedig őrizetbe helyezte. Így az „Ébredő Magyarok Egyesülete" (alias: keresz­tény-szociális diákok szabadszervezete) vasár­nap délután 5 órára, a régi műegyetem „gólya­várnába összehitt népgyűlésén ez a két vezér­fér fiát kénytelen le­­nélkülözni tisztika mutatja, hogy a város azon részeiben, ahol nagyobb tisztaság és több fürdőszoba van, ahol higiénikusabb, tisztább és mértékletesebb az életmód, ott kisebb a mortalitás, mint pisz­kos vidékeken, ahol nem fürdenek és nem szel­lőznek; a Belvárosban például 1000 emberre 11,4, míg a IX. kerületben 1000 lélekre már 18.8 a halálozási számarány. Budapest fürdőit egészen olcsón, 1—2 koro­nás fürdődíjakkal Budapest népének rendelke­zésére kell bocsátani, hogy tisztasággal ideje­korán és hathatósan védekezhessen a heveny fertőző bajok újabb és félelmetesebb pusztítá­sai ellen! 7 Üres a vásárcsarnok. * Csak vásárló tömeg van, de áru nincs. Ilyen sivár, mint most, eddig még a háborús években sem volt a vásárcsarnok képe. Az áru­helyek nagyobb része ponyvával leborítva vagy üresen tátong, a vásárolni akaró pedig annyi, hogy egymástól nem tudnak mozogni. Idegesen taszigálják egymást az emberek és többszörös körutazás után mégis csak üres szatyorral áll­nak odébb. Kezdődik a húsdrágítás. A hüsinség már erőteljesen jelentkezik. Min­den mészáros előtt annyian állnak, hogy még a legjobb könyökű asszonyok is csak hosszas vá­rakozás után jutnak sorra, az akcióhúsért pedig éppenséggel végeláthatatlan sorokba kell be­állni. A jobb húsok eltűntek, úgy látszik, azok már csinos kis ádrágitással, a vásárcsarnokot elk­­ülve jutnak a vendéglősökhöz, akik az ár­drá­gitást azután megsokszorozva, hárítják to­vább a közönségre. Egyik mészárosnál (véletle­nül az­ ipartestület elnöke) szép, egész marha­szegyet látunk, kérünk belőle, megtagadják, el van adva egészben. Várjon kinek és mennyiért? Igazán itt a tizenkettedik órája, hogy a húsellá­tást teljesen megbízható hatósági kezekben köz­pontosítsák... Van még borjú- és bárány­ hús is, hadimilliomosok részére. A bárány eleje — 70 százaléka csont — 18 korona, hátulja — sze­gény girhesnek legalább fele csont — 20 korona kilónkint. Ugrik a hal­ála. A halasoknál azon elmélkedünk, miért 32 ko­rona a süllő és miért 24 korona a csuka és 20 ko­rona a ponty kilója. Véletlenül igen gyors vá­laszt kapunk kérdésünkre. Kimenve a csirke­piacra, látjuk, hogy vidéki halászok nagy kosa­rakban halat visznek be kocsijukból a csar­nokba. Egy halkereskedőnek adják el nagyban, a csukát 18, a pontyot 15 koronájával. A jó ha­las pedig fél óra múlva minden kiló csukán 6, minden kiló pontyon pedig 5 korona nyereség­gel ad tut. E néhány év alatt szegény emberből mindegyik milliomossá vedlett hála a halárak­nak, amelyek ekkorát bírnak ugrani, mialatt a szabad ég alól a csarnok fedele alá kerülnek... A derék hatóság pedig évek óta nézi ezt és úgy látszik, még csak nem is sejti, hogy az ilyesmi­hez neki is volna valami köze. Egyéb aztán nincs is a vásárcsarnokban, a kö­zönséges dolgozó halandó részére legalább nincs. A zöldség- és főzelékfélék áruhelyei letakarva, gyümölcsnek nyoma sincs, csak diónyi manda­rin-n­arancsot kínálnak 3 korona 60 fillérjével és titromot 5 koronájával. Egy hét alatt ez is 1 kronával drágult, bizonyára azért, mert Az uzsorások belátták, hogy kár 4 koronájával vesztegetniük, amikor 5 koronát is biztosan megad az olyan hadiuzsorás vagy balek, akinek volt szíve egy picike citromért 4 koronát az orvostudomány fejlesztéséért. * 12 szocitildimortrata orvosok akciója. A Magyarországi Szociáldemokrata Orvosok Szakszervezete e hó 17-én este tartott taggyűlé­sén Goldner Viktor elvtárs számolt be a szak­szervezet eddig kifejtett működéséről. A szak­szervezet állásközvetítő irodát tart fönn, lakást közvetít az ez ügyben hozzáforduló orvosoknak a Lakáshivatal megbízása alapján. Az orvosok panaszügyeiben és több egészségügyi fontos kér­désben járt el a szakszervezet a megfelelő he­lyeken és tett előterjesztéseket. Ezután dr. Török Lajos egyetemi tanár elv­társ tartotta meg előadását az egyetemi oktatás reformjáról. Előadásának röviden megadott lé­nyege az, hog­­ az orvosképzést két irányban való tanításra kell kiépíteni. Gyakorló orvoso­kat kell nevelni és külön irányban kell orvos­búvárokat képezni. A mai rendszer mellett sem tökéletes gyakorló orvosokat sem tökéletes orvosbúvárokat nem képez az egyetem. A gya­korló orvosok teoretikus kiképzését minél szű­kebb határok közé kell szorítani és minél széle­sebb gyakorlati kiképzésben kell őket részesí­teni. E célból nemcsak az egyetemi klinikák, de a kórházak beteganyaga is hozzáférhetővé teendő a tanulás számára Az orvosok kiképzé­sének öt évi tartamából két évet javasol a teo­retikus és három évet a praktikus klinikai tár­gyakra A decentralizálásnál az a főszempont, hogy a hallgatók kis csoportokban vehessenek részt a klinikai tárgyak tanulásában. A főbb klinikai tárgyak: szülészet, belgyógyászat, sebé­szet gyermekorvoslástant hosszabb ideig, a ke­vésbé fontos klinikai tárgyak pedig 2—3 hóna­pos kurzusokon tanítsák. Külön szociálhigiéniai tanszék állítandó föl. Követeli a teljes tanítási szabadságot és azt hogy a fakultás ügyeinek intézésébe a docensek tágabbkörű beleszólási jogo­t nyerjenek. Török elvtárs előadása után Hahn Dezső elv­társ megköszönte az előadónak magas színvo­nalú előadását, amellyel a szakszervezet azono­sítja magát. Az előadás fölött való vita meg­nyitását a rövidesen összehívandó, legközelebbi taggyűlésre halasztották

Next