Népszava, 1919. január (47. évfolyam, 1–27. sz.)
1919-01-30 / 26. szám
4 ___ umbert köztük Gidrőt, a vulkáni csoport elnökét, letartóztatta. Midőn a lupényi munkásoknak ez tudomásukra jutott, közbenjártak az illetőit szabadlábra helyezése ügyében, de eredménytelenül. Erre a kokszgyár gőzkürtjén riadót fújtak és a munkát beszüntették. A román katonák Kosztint, az ottani helyi csoport elnökét, letartóztatták. Mialatt ez Lupényban történt, azalatt a vulkáni bányamunkások fölfegyverkeztek dinamittal és fegyverrel, hogy tásasaikat erőszakkal kiszabadítsák. Amidőn ez a lupényi munkások tudomására jutott, s ők is fölfegyverkeztek és elmentek aKar©iina-aknán levő tlinamitraktárhoz és az ottlervo készletből felszerelték maglikat. Igy fölszerelve elmw*eff Vulkánba az ottani elvtarsak segi^gere. Vulkánban egyesültek az 'rwl!í&SaUrasokkal, akik akkor már harcban álltak 'a román csapatokat, ki is verték őket eptt a falu szélén levő temetőig. A román katonai parancsnok látva a túlerőt, gyűlést kezdeményezett E célra Kosztint a lupényi csoport elnökét és Szedlacseket, a bányamunkásszövetség zsilvölgyi titkárát aki szintén le volt tartóztatva, a tárgyalásra hívták E tárgyalásnak az volt az eredménye, hogy megegyeztek abban, hogy a román gárda tartozik fegyvereit beszolgáltatni, ugyanakkor a magyar munkások is hajlandók a fegyvereket letenni. A tárgyalás közben megérkeztek az aninószaiak 3 gépfegyverrel, így most már a gépfegyver állt a munkások rendelkezésére. Az egyik munkás, Német András, a gyűlésezi csoporthoz akart menni, mire a román gárdisták, akik odavaló munkások, minden előzetes figyelmeztetés nélkül lelőtték. Ez az eset a tárgyalásokat fölbontotta és a magyar munkások most már a végsőkig elkesedve, újbólfölvették a harcot a román csapatokkal. A lupényi csoport elnöke ismét közbelépett, hogy az ellenségeskedést szüntessék be, a vele jött két román tiszt ígéretet tett, hogy a munkásoknak ebből kifolyólag semmi bántódásuk nem lesz és a román gárda tartozik fegyvereit leadni és megigérték, hogy a botbüntetést beszüntetik. A munkásoknak minden panaszát a lehető legnagyobb jóakarattal fogják orvosolni. E harcban elesett a magyar munkások részéről öt a románok részéről három munkás és egy román katona Ez egyezség értelmében úgy a magyar, mint a román gárdisták, kiknek egy része hegyi lakó, elindult a kijelölt helyre, hogy a fegyvereket lerakják, a munkások vezetői és román tisztek előtt fölváltva két magyar, azután két román gárdista rakta le a fegyvert A munkások vezetői azonban látták, hogy a román gárdából igen sokan hiányzanak. A munkások féltek, hogy ezek a hazatérő munkásokat meg fogják támadni, a román tisztek azonban felelősséget vállaltak, hogy bántódásuk nem lesz. A megállapodások ellenére a következő éjjel ismét felfegyverezték a román lakosságot még jobban, mint eddig voltak és még azon éjjel a román katonasággal együtt elindultak ösreefogni mindazon munkásokat akik fegyverrel szálltak szembe a román gárdával. Mindez Vulkánban történt A lupényi munkások szerdán reggel föl akarták venni a munkát csak miután értesültek a vulkáni eseményekről, szüntették be továbbra is. Erre Lupényban is fölfegyverezték a román parancsnokok a román munkásokat és lakosokat A községházán Bocsát mérnök gyűlést tartott a románokkal és arra akarta bírni a románokat hogy a magyarok nélkül vegyék föl a munkát, nagyobb űzetést ígért és kilátásba helyezte, hogy mindenki annyi élelmiszert kap, amennyit akar. A román munkások féltek a magyaroktól, erre a mérnök őket mind az István- és Ilona-aknába, telepítette, a magyar munkásokat pedig a Karolin-és a Viktória-bányába, küldte. Ugyancsak kilátásba helyezte hogy a román munkásokat az új kolóniába helyezi, a magyarokat pedig a régibe. Szerdán délután 2 órakor megindult a munka. A rákövetkező éjjel azonban Bocsát mérnök 60 román munkással elindult és összefogdosta mindazokat akik a Vulkáni harcban résztvettek. Valamennyi összefogott munkást a községházán megbotolták, ugy hogy mind kórházba került Közöttük volt a lupényi vasúti állomásfőnök és még három vasúti hivatalnok. Siebó állomásfőnököt súlyosan megbotozták, ugy hogy életveszedelmes sebesüléssel került a kórházba. Ugyancsak megbotozták a petrozsényi állomásfőnököt is. Basili mérnököt a lupényi csoport elnökét, Kosztin elvtársat és a lupényi katolikus káplánt meztelenre vetkőztették és a Zsil-folyóba kergették őket. A vulkáni bányagondnokot pedig főbelőtték. Ezek az embertelenségek és példátlan gazságok váltották ki Erdély szervezett munkásságából azt az elkeseredést, amely általános sztrájkba kergette őket * Kegyetlenkednek a Újabb hírek is vannak arról, hogy a román bojáruralom pandurai hogyan kegyetlenkednek a magyarokkal. „Az Este közlése szerint a magyar államvasutak igazgatóságához nemrégiben Nagyváradról aláírás, nélkül a következő távirat érkezett: „Tessék azonnal intézkedni, a Nagyvárad-Kolozsvár-i vonalon a vasutasokat megsebesítik és besózzák.* A távirati jelentést bár hihetetlenül hangzott nyomban megküldték az aradi üzletvezető-cégnek, amelynek vizsgálata megállapította, hogy Csúcsa és Kissebes között egy járőr katonájának levágták karját és lábát, a sebhelyeket besózták ,és így hagyták órákig a legnagyobb kunok között vergődni. Barátkán történt állítólag a másik eset Itt egy vasúti alkalmazottnak a húsába vágtak, besózták és azután bevarrták és órákig nézték a szerencsétlen ember szörnyű kínlódását A zsilvölgyi állomásokról azt jelentették, hogy ott a botozáson kívül a sebek sózása már általános szokás lett Az államvasút igazgatósága a vizsgálat adatait fölterjesztette a kormányhoz, amely el fogja juttatni azokat a párisi békekonferenciához. E hihetetlennek hangzó hírrel szemben dr. Erdélyi János, a román kormányzótanács budapesti meghatalmazott minisztere azt jelentette ki, hogy a hir elejétől végig szemenszedett valótlanságra csak az a célja, hogy a magyarság körében gyűlölséget keltsenek a román lakosság ellen. A POLITIKA HÍREI. * * Az egyetemi tanács fölfüggeszti az új tanárok esküjének kivételét. * Kunfi elvtárs, közoktatásügyi miniszter nyilatkozik a tanács állásfoglalásáról. Az egyetemi tanács szerdán délben tartott ülésén foglalkozott azokkal a határozatokkal, amelyeket az egyetem egyes fakultásai az egyetemre újabban kinevezett hét egyetemi tanár ügyében hoztak. A tanács ülésén Moravcsik Ernő rektor elnöklésével részt vettek a jogi kar részéről Király János és Szentmiklósi Márton, a bölcsészeti kar részéről Angyal Dávid és Goldzieher Ignác, a hittudományi kar részéről Kmoskó Mihály és Lekcsics József és az orvosi kar részéről Kromppeher Ödön és Buday Kálmán dékánok és prodékánok. A tanácsülés az új kinevezésekkel szemben a következő, állítólag egyhangú, határozatot fogadta el: Az egyetemi tanács törvénysértésnek minősíti a miniszternek azt a tényét hogy az egyetem meghallgatása nélkül tanszéket szervez és tölt be. A tanács felfüggeszti az eskü kivételét a miniszteri leiratban említett uraktól és kéri a minisztert hogy a leiratban fölsorolt tanszékek fölállítását és az azokra kinevezettek kinevezését helyezze hatályon kívül. Ilyen értelemben járult hozzá egyhangúlag a jogi- és államtudományi karnak a többi tudománykarokkal egyező javaslatához és fölterjesztését ilyent, értelemben fogja megtenni. Az egyetemi tanácsnak erről az állásfoglalásáról kérdést intéztünk Kunfi Zsigmond, elvtárs, közoktatásügyi miniszterhez. A közoktatásügyi miniszter nyilatkozata a föltett kérdésre a következő volt: A budapesti egyetem tanácsának határozatát csak az újságokból ismerem és mivel hivatalos úton ez a határozat még nem jutott el hozzám, nem tudom, hiteles-e? Amennyiben azonban, legalább lényegében, hiteles az újságok, közlése, azt hiszem, hogy a forradalmi kormány és a budapesti egyetem tanácsa között a harc kikerülhetetlen és én bennem minden akarat megvan arra, hogy ezt a harcot megvívjuk és ebben a kormány álláspontját győzelemre segítsük. Az egyetemi tanács állítólag törvénysértésnek minősíti az én eljárásomat. Ezzel szemben meg akarom állapítani azt, hogy egyetlen egyetemi törvény nincsen, amely a budapesti tudományegyetemre nézve megállapítaná a miniszternek azt a kötelezettségét hogy az egyetemet megbhívogassa. A kolozsvári és az újonnan fölállított egyetemekre nézve a törvény kimondja az egyetemeknek ezt a jogát de a budapesti egyetemre néve nem. Maga Kmetty professzor, aki varmi túl heves forradalmárnak nem nevezhető, állapítja meg azt hogy „a budapesti egyetem autonóm hatóságainak a miniszterhez való viszonya" „tisztázást igénylő kérdés" és azt írja, hogy amellett a fölfogás mellett „amelynél fogva az egyetemi autonómia nem valami átruházott állami hatáskör, hanem mint saját hatalom a kormány által csak ellenőrizhető", „az újabb tételes jogi fejlődés nem bizonyít". Sőt ő idézi Lechner jegyzeteit amelyek szerint „az egyetem felekezeti jelleg nélküli állami intézet amelynek közvetlen igazgatását a karok, a rektor, az egyetemi tanács, a miniszternek teljes alávetettségben viszik." De nincs igaza az egyetemi tanácsnak azért sem, mert nem felel meg a tényeknek az az állítás, hogy az egyetemet az új tanárok kinevezésére nézve a közoktatásügyi kormányzat nem kérdezte meg. Két kinevezett tanárra, dr. Varga Jenő és dr. Rónai Zoltán elvtársaimra — s azt hogy ők szociáldemokraták, én itt nyomatékosan hangsúlyozni kívánom — Lovászy Márton volt miniszter úr kérdést intézett az egyetemhez és fölszólította, hogy rájuk vonatkozó jelentését nyolc nap alatt terjessze be hozzá. Azóta körülbelül nyolc hét is eltelt , az egyetem állásfoglalásáról mindeddig semmi hír sem érkezett a közoktatásügyi minisztériumhoz. Egyszerűen azért mert a budapesti egyetem jogi karának reakciós, konzervatív és az én szememben ellenforradalmi elemei egyszerűen obstrukciót kezdettek a forradalmi kormánynak az ellen a törekvése ellen, amely a forradalomban győzedelmeskedett új világfölfogás előtt az egyetemet is meg akarta nyitni. Ez pedig meg fog történni; ha kell, meg fog történni a legkíméletlenebb küzdelem és a legerélyesebb rendszabályok alkalmazása révén, mert én sem mint szociáldemokrata, sem mint közoktatásügyi miniszter, nem vagyok hajlandó belenyugodni abba, hogy az ország első főiskoláján a régi világfelfogás emberei az új Magyarország ellenségeivé neveljék a főiskolai ifjúságot Ha az egyetemi tanács állásfoglalásáról szóló újságközlemények megfelelnek a valóságnak, akkor a budapesti egyetem tanácsa nyíltan kibontotta az ellenforradalom zászlóját mert ezzel a határozattal az első olyan közhatósággá vált az egyetemi tanács, amely a forradalom előtti időből származó jogelvekre támaszkodva, megtagadja a forradalom jogán alakult kormány rendeletének végrehajtását Az egyetemi tanács — lehet hogy joggal, lehet hogy jog nélkül, ez a kérdés e pillanatban nem érdekel engemet — nyíltan szembeszáll a kormánnyal, amelynek egész léte, hatalma nem az elmúlt világ törvényein, hanem a forradalom jogán alá viszik. A forradalomnak ez a szerve, amelynek a győztes forradalom után, úgy tudom az egyetemi tanárok is hűséget fogadtak, a Nemzeti Tanács az egész állami főhatalmat a kormányra ruházta. Ezen hatalom alapján fejezte be a kormány a háborút kötött fegyverszünetet törölte el a királyságot oszlatta föl a képviselőházat szüntette meg a főrendiházat, tiltotta el működéstől a törvényhatósági bizottságokat hozott törvényeket a választójogról, a sajtó szabadságáról, az egyesülési és gyülekezési jogról, a russzia és német autonómiáról és töménytelen más dologról. Azt hiszi várjon a budapesti egyetem tanácsa, hogy a kormány és a mögötte álló forradalmi Magyarország meg fog hátrálni vagy kapitulálni fog a budapesti egyetem tanácsa előtt? Azt hiszik az egyetemi professzorok, hogy az ő kiváltságaikat amelyekkel egyesek tudományos dolgokban épp oly vészes politikát űztek, mint más kiváltságaikkal a magyar uralkodó osztályok más területen, hajlandó lesz a forradalom kormánya respektálni. Meg vagyok róla győződve, hogy az egyetem jogi karának állásfoglalása áltudományos és jogi formulák köntösébe öltöztetett politikai támadás a kormány és a fogadalmi Magyarország ellen. Én minden erőmmel azon leszek, hogy ez a támadás úgy vezessék vissza, ahogyan az efféle akciókkal szembe kell szállania a forradalomnak, ha élni akar és ha céljait meg akarja valósítani. Arról is meg vagyok győződve, hogyha hét konszreganistát vagy nacionalistát nevezne ki ily módon a kormány, akkor a jog és államtudományi kar megtalálná azokat az érveket amelyekkel az ilyen kinevezése- NÉPSZAVA 1919 januáer 10.