Népszava, 1919. március (47. évfolyam, 52–76. sz.)

1919-03-16 / 65. szám

XL­VII. évfolyam. Budapest, 1818 március 18. vasárnap. 85. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre........ "2.— kor. I negyed évre..... 18.— kor. fél.évre... 30.—kor. t­eg­y hóra ..—kor. egy hétre 158 korona. EGYES SZÁM ÁRA 24 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE, Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VEIL, CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VXXL, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Munkások! Elvtársak! Vasárnap, március Hó 16-án, délután 3 órakor a magyarországi szociáldemo­krata párt a Petőfi-szobornál márciusi ünnepélyt rendez. AZ ÜNNEPÉLY PROGRAMJAI 1. Az Ünnepélyt a Magyarországi Dalos­szövetség nyitja meg. 2. Csizmadia Sándor elvtárs „TŰz" című költeményét Balassa Jenti elvtárs, a Vígszinház tagja szavalja. 3. Március Jelentőségét dr. Landler Jenő elvtárs méltatja. Az egyes szakmai szervezetek zászlók alatt külön- külön vonulnak föl az Ünne­­pély színhelyére. A pártvezetőség. Felhívás a budai elvtársakhoz! Buda szervezett munkásai március 16-án, vasárnap délután 4 órakor nagy­ népgyűlést tartanak a Vérmezőn, ahonnan a gyűlés után Martinovicsék kivégzésének helyére vonul­nak. Gyülekezési helyek: I. Mészáros­ utca és a Délivasút között elterülő tér; a sváb­hegyi fogaskerekű állomás; hűvösvölgyiek, zugligetiek és pasarétiek pedig a­ Közúti vil­lamos vasút Ilonai állomásánál gyülekeznek. Az egyes csoportok 3 órakor indulnak a Vér­mezőre. Kedvezőtlen időjárás esetén a gyű­lést a Krisztinavárosi Színkörben tartják meg az elvtársak. A szabadságnak leggonoszabb ellensége a szabadosság, a forradalom halálos veszedelme az anarchia. Ezt az igazságot nem mi találtuk ki és leg­szebben Trocki fogalmazta meg, aki már 1905-ben azt a tanácsot adta az orosz pro­letariátusnak, hogy óvja meg egységét, fe­gyelmét, hogy megóvhassa a forradalom rendjét Azt írja, „Russland in der Revolu­tion" című­ gyönyörű könyvében, hogy a forradalmi osztályok kötelessége összedön­teni a régi uralmat, de ezerszeresen jaj a forradalmi osztályoknak, ha a régi rend anarchiája megfertőzi őket is, megbontja soraikat, szétzilálja szervezettségüket. A forradalom rombol, de kötelessége építeni, szervezni, javítani, termelni, mert ha nem lesz különb, produktívabb, termékenyebb, mint a régi rend, akkor az ellenforradalom, a véres, kegyetlen, bosszúálló reakció útját egyengeti. Trocki talán van olyan tekin­tély, hogy még a mi saját külön úgynevezett kommunistáink is­s­akhaj­ólnak előtte és el­hiszik neki, hogy a forradalom kötelessége nemcsak a rombolás, hanem az építés, a szervezés is. Ha Trocki nem elég tekintély nekik és arra hivatkoznak talán, h­ogy ezt 1905-ben mondta, idézhetünk Lenin elvtárs beszé­deiből, írásaiból is. Nem fogják letagad­hatni, hogy Lenin már­­1918 márciusában a legszigorúbb munkafegyelmet követelte a harmadik moszkvai szovjetkongresszuson, a termelés fokozását sürgette és bejelen­tette, hogy a Taylor-rendszer alkalmazásá­tól és az akkordbérek bevezetésétől sem fog visszariadni, ha a műhelyekben,­­gyá­rakban folytatódik az úgynevezett „olasz sztrájk", a tessék-lássék munka. Ez a har­madik szovjet kongresszus határozati javas­latot is fogadott el erről és olyan meggyő­ződött, régi kommunista, mint Swerdlow elvtárs, a központi végrehajtó tanács el­nöke, bizony nem röstelte aláírni ezt a ha­tározatot különösen szép és lélekemelő, ahogy Le­nin a munkafegyelem követelését megindo­kolta. A forradalommal — magyarázza — a proletariátus hatalmas területet hódított meg a maga számára a politikai és gazda­sági hatalomból. Olyan helyzetben van, mint egy győzelmes hadsereg a diadalmas offenzíva után. De még a sikeres előnyomu­lás is megbontja a hadsorokat, elmarad a trón, a nehéz tüzérség, az utánpótlás. A kér­dés már most az, hogy folytassa-e ez a had­sereg a megvert hadsereg üldözését vagy előbb szervezkedjék meg, képezze ki alapo­san az erősítésére érkező csapatokat, várja be a trónt, a muníciót, az utánpótlást. Le­nin habozás nélkül az utóbbit ajánlja. Szer­vezni, nevelni, kiképezni, erősíteni a had­sorokat és azután a nehéz tüzérség, muníció beérkezése után következik az új roham. Ez a kérdés áll a magyar proletariátus előtt is. A forradalomban nagy eredmé­nyeket ért el. Meghódította a politikai ha­talom egy részét és olyan gazdasági hata­lomra tett szert, amilyenről néhány év előtt még álmodni sem igen mertünk. A szerve­zett munkásság tábora hatalmasan meg­duzzadt számban, erőben, forradalmi el­szántságban és tetterőben. A mi saját kü­lön kommunistáink azt akarják, hogy a hallatlan sikerű offenzívát folytassa a proletariátus. Potiorek-féle taktikát aján­lanak. A halálig, pusztulásig, a romlásig akarják rohamra kergetni a tömegeket Mi bizony ezt a tanácsot nem fogadjuk meg és inkább hallgatunk Leninre, mint pesti állítólagos helytartóira. Mi tehát meg akar­juk erősíteni az elfoglalt területet, ki akar­juk építeni a proletariátus új hadállásait. Most nevelni kell a meghódított tömegeket, meg kell tölteni őket igazi szocialista szel­lemmel, a forradalmi tettkészség és fegye­lem szellemével. Azután majd következik az új roham, új hódítás, új győzelem, a po­litikai és gazdasági hatalom újabb terü­le­­­teinek elfoglalása. Módszeresen akarjuk megvívni ezt a harcot, a proletariátus mi­nél kevesebb áldozatával, szenvedésével, de lankadatlanul, elszántan a szocializmus teljes győzelméig. Potrorek-taktikára nem kapható a magyar munkásság. Most tehát az a kötelesség, hogy konszo­lidáljuk a fáradalmat, termeljünk, dolgoz­zunk. Nem azért, hogy a burzsoáziát erő­sítse, profitját növelje, hanem azért, ho©v a tömegeknek legyen mit enni, legyen ru­házkodnivalója, lakása, mindene. És azért is, hogy azután, ha elkövetkezik az új ro­ham ideje, legyen mit kommunizálni. Egy­előre a rend megóvása, a termelés foko­zása a kötelesség és aki rendbontó, ahjól túl­zott követelésekkel anarchiába, csődbe dönti az államot, az rossz szolgálatot tesz a proletariátusnak, veszélyezteti a forra­dalmat A szocializmus szervezett terme­lést, a termelőeszközöknek köztulajdonba vételét jelenti és célja az, hogy az egész társadalom, mindenki jobban el legyen látva, nagyobb kultúrájú, emelkedettebb erkölcsű legyen, mint a kapitalista rend anarchiájában és népbutitásában. A magyar forradalom vasbrigádja, a szervezett proletariátus csak ebben az igazi szocialista szellemben dolgozhat po­litikai, társadalmi, gazdasági téren. A c­vaság, szenny, ami a lelkekben, utcákon, kocsikon, mindenütt van, a régi rend, a háború bűne. A renyheség, a mohóság a kapitalizmus erénye, de bűn a szocializmus szemében. Mi tiszta, nemes, becsületes, termelő és termékeny világrendet aka­runk. Lapunk ma i­s sima 12 oldal. A legjobb politikai iskola, Tisza István és hívei — sok minden egyéb közt — azzal érveltek az általános választójog ellen, hogy a tömeg politikailag éretlen, tehát nem szabad neki megadni a politikai jogot, mert nem tud vele helyesen élni. Igazuk volt a jogfosztás apostolainak: a tö­meg csakugyan éretlen volt és résziben még ma is az. De melyik tömeg? Elsősorban az, amelyikre ők támaszkodtak: a cenzurot válasz­tók aránylag nem nagy tömege. A „tisztelt polgártársak" politikai állásfoglalását rend­szerint az döntötte el, hogy melyik párt­ tud hivatalokat és üzleteket osztogatni, melyik ad a voksért több pénzt és több italt. Lepénzelt, erkölcsükben megrontott, egyének, leitatott emberceordáik járultak a szavazatt szedő kül­döttségek elé; ha pedig akadt néhány kivételes választókerület, ott — a nyítt szavazás mel­lett — igen sokszor a hivatalos erőszak dön­tötte el a választás eredményét De éretlen volt az a tömeg is, amely teljesen politikai jo­gok nélkül szűkölködött és amelynek így al­kalma s­em­ volt a politikai kérdésekkel foglal­kozni. A reakciósok „éretlenségi" elméletével szem­ben mind mindig azt mondták: a politikai jo­gok megadása és gyakorlása a legjobb, sőt az egyetlen jó politikai nevelőe­szköz. Megt kell adni a jogot, hogy az emberek élhessenek vele; ha a jog gyakorlása közben tévednek, a maguk kárára tévednek és ez a legbiztosabb módszer a helyes út megtalálására. Most megvan az általános választójog. Bi-

Next