Népszava, 1919. március (47. évfolyam, 52–76. sz.)
1919-03-16 / 65. szám
XLVII. évfolyam. Budapest, 1818 március 18. vasárnap. 85. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre........ "2.— kor. I negyed évre..... 18.— kor. fél.évre... 30.—kor. tegy hóra ..—kor. egy hétre 158 korona. EGYES SZÁM ÁRA 24 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE, Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VEIL, CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VXXL, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Munkások! Elvtársak! Vasárnap, március Hó 16-án, délután 3 órakor a magyarországi szociáldemokrata párt a Petőfi-szobornál márciusi ünnepélyt rendez. AZ ÜNNEPÉLY PROGRAMJAI 1. Az Ünnepélyt a Magyarországi Dalosszövetség nyitja meg. 2. Csizmadia Sándor elvtárs „TŰz" című költeményét Balassa Jenti elvtárs, a Vígszinház tagja szavalja. 3. Március Jelentőségét dr. Landler Jenő elvtárs méltatja. Az egyes szakmai szervezetek zászlók alatt külön- külön vonulnak föl az Ünnepély színhelyére. A pártvezetőség. Felhívás a budai elvtársakhoz! Buda szervezett munkásai március 16-án, vasárnap délután 4 órakor nagy népgyűlést tartanak a Vérmezőn, ahonnan a gyűlés után Martinovicsék kivégzésének helyére vonulnak. Gyülekezési helyek: I. Mészáros utca és a Délivasút között elterülő tér; a svábhegyi fogaskerekű állomás; hűvösvölgyiek, zugligetiek és pasarétiek pedig a Közúti villamos vasút Ilonai állomásánál gyülekeznek. Az egyes csoportok 3 órakor indulnak a Vérmezőre. Kedvezőtlen időjárás esetén a gyűlést a Krisztinavárosi Színkörben tartják meg az elvtársak. A szabadságnak leggonoszabb ellensége a szabadosság, a forradalom halálos veszedelme az anarchia. Ezt az igazságot nem mi találtuk ki és legszebben Trocki fogalmazta meg, aki már 1905-ben azt a tanácsot adta az orosz proletariátusnak, hogy óvja meg egységét, fegyelmét, hogy megóvhassa a forradalom rendjét Azt írja, „Russland in der Revolution" című gyönyörű könyvében, hogy a forradalmi osztályok kötelessége összedönteni a régi uralmat, de ezerszeresen jaj a forradalmi osztályoknak, ha a régi rend anarchiája megfertőzi őket is, megbontja soraikat, szétzilálja szervezettségüket. A forradalom rombol, de kötelessége építeni, szervezni, javítani, termelni, mert ha nem lesz különb, produktívabb, termékenyebb, mint a régi rend, akkor az ellenforradalom, a véres, kegyetlen, bosszúálló reakció útját egyengeti. Trocki talán van olyan tekintély, hogy még a mi saját külön úgynevezett kommunistáink issakhajólnak előtte és elhiszik neki, hogy a forradalom kötelessége nemcsak a rombolás, hanem az építés, a szervezés is. Ha Trocki nem elég tekintély nekik és arra hivatkoznak talán, hogy ezt 1905-ben mondta, idézhetünk Lenin elvtárs beszédeiből, írásaiból is. Nem fogják letagadhatni, hogy Lenin már1918 márciusában a legszigorúbb munkafegyelmet követelte a harmadik moszkvai szovjetkongresszuson, a termelés fokozását sürgette és bejelentette, hogy a Taylor-rendszer alkalmazásától és az akkordbérek bevezetésétől sem fog visszariadni, ha a műhelyekben,gyárakban folytatódik az úgynevezett „olasz sztrájk", a tessék-lássék munka. Ez a harmadik szovjet kongresszus határozati javaslatot is fogadott el erről és olyan meggyőződött, régi kommunista, mint Swerdlow elvtárs, a központi végrehajtó tanács elnöke, bizony nem röstelte aláírni ezt a határozatot különösen szép és lélekemelő, ahogy Lenin a munkafegyelem követelését megindokolta. A forradalommal — magyarázza — a proletariátus hatalmas területet hódított meg a maga számára a politikai és gazdasági hatalomból. Olyan helyzetben van, mint egy győzelmes hadsereg a diadalmas offenzíva után. De még a sikeres előnyomulás is megbontja a hadsorokat, elmarad a trón, a nehéz tüzérség, az utánpótlás. A kérdés már most az, hogy folytassa-e ez a hadsereg a megvert hadsereg üldözését vagy előbb szervezkedjék meg, képezze ki alaposan az erősítésére érkező csapatokat, várja be a trónt, a muníciót, az utánpótlást. Lenin habozás nélkül az utóbbit ajánlja. Szervezni, nevelni, kiképezni, erősíteni a hadsorokat és azután a nehéz tüzérség, muníció beérkezése után következik az új roham. Ez a kérdés áll a magyar proletariátus előtt is. A forradalomban nagy eredményeket ért el. Meghódította a politikai hatalom egy részét és olyan gazdasági hatalomra tett szert, amilyenről néhány év előtt még álmodni sem igen mertünk. A szervezett munkásság tábora hatalmasan megduzzadt számban, erőben, forradalmi elszántságban és tetterőben. A mi saját külön kommunistáink azt akarják, hogy a hallatlan sikerű offenzívát folytassa a proletariátus. Potiorek-féle taktikát ajánlanak. A halálig, pusztulásig, a romlásig akarják rohamra kergetni a tömegeket Mi bizony ezt a tanácsot nem fogadjuk meg és inkább hallgatunk Leninre, mint pesti állítólagos helytartóira. Mi tehát meg akarjuk erősíteni az elfoglalt területet, ki akarjuk építeni a proletariátus új hadállásait. Most nevelni kell a meghódított tömegeket, meg kell tölteni őket igazi szocialista szellemmel, a forradalmi tettkészség és fegyelem szellemével. Azután majd következik az új roham, új hódítás, új győzelem, a politikai és gazdasági hatalom újabb területeinek elfoglalása. Módszeresen akarjuk megvívni ezt a harcot, a proletariátus minél kevesebb áldozatával, szenvedésével, de lankadatlanul, elszántan a szocializmus teljes győzelméig. Potrorek-taktikára nem kapható a magyar munkásság. Most tehát az a kötelesség, hogy konszolidáljuk a fáradalmat, termeljünk, dolgozzunk. Nem azért, hogy a burzsoáziát erősítse, profitját növelje, hanem azért, ho©v a tömegeknek legyen mit enni, legyen ruházkodnivalója, lakása, mindene. És azért is, hogy azután, ha elkövetkezik az új roham ideje, legyen mit kommunizálni. Egyelőre a rend megóvása, a termelés fokozása a kötelesség és aki rendbontó, ahjól túlzott követelésekkel anarchiába, csődbe dönti az államot, az rossz szolgálatot tesz a proletariátusnak, veszélyezteti a forradalmat A szocializmus szervezett termelést, a termelőeszközöknek köztulajdonba vételét jelenti és célja az, hogy az egész társadalom, mindenki jobban el legyen látva, nagyobb kultúrájú, emelkedettebb erkölcsű legyen, mint a kapitalista rend anarchiájában és népbutitásában. A magyar forradalom vasbrigádja, a szervezett proletariátus csak ebben az igazi szocialista szellemben dolgozhat politikai, társadalmi, gazdasági téren. A cvaság, szenny, ami a lelkekben, utcákon, kocsikon, mindenütt van, a régi rend, a háború bűne. A renyheség, a mohóság a kapitalizmus erénye, de bűn a szocializmus szemében. Mi tiszta, nemes, becsületes, termelő és termékeny világrendet akarunk. Lapunk ma is sima 12 oldal. A legjobb politikai iskola, Tisza István és hívei — sok minden egyéb közt — azzal érveltek az általános választójog ellen, hogy a tömeg politikailag éretlen, tehát nem szabad neki megadni a politikai jogot, mert nem tud vele helyesen élni. Igazuk volt a jogfosztás apostolainak: a tömeg csakugyan éretlen volt és résziben még ma is az. De melyik tömeg? Elsősorban az, amelyikre ők támaszkodtak: a cenzurot választók aránylag nem nagy tömege. A „tisztelt polgártársak" politikai állásfoglalását rendszerint az döntötte el, hogy melyik párt tud hivatalokat és üzleteket osztogatni, melyik ad a voksért több pénzt és több italt. Lepénzelt, erkölcsükben megrontott, egyének, leitatott emberceordáik járultak a szavazatt szedő küldöttségek elé; ha pedig akadt néhány kivételes választókerület, ott — a nyítt szavazás mellett — igen sokszor a hivatalos erőszak döntötte el a választás eredményét De éretlen volt az a tömeg is, amely teljesen politikai jogok nélkül szűkölködött és amelynek így alkalma sem volt a politikai kérdésekkel foglalkozni. A reakciósok „éretlenségi" elméletével szemben mind mindig azt mondták: a politikai jogok megadása és gyakorlása a legjobb, sőt az egyetlen jó politikai nevelőeszköz. Megt kell adni a jogot, hogy az emberek élhessenek vele; ha a jog gyakorlása közben tévednek, a maguk kárára tévednek és ez a legbiztosabb módszer a helyes út megtalálására. Most megvan az általános választójog. Bi-