Népszava, 1919. március (47. évfolyam, 52–76. sz.)

1919-03-20 / 68. szám

XX.VZL évfolyam. Budapest, 1515 m&rotas 2t>, eeöíörl&k. 99. Bsásn. _.ARÖRSZÁG1 SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE M») if Jelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: Vffi,, COJTTX-UTOA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-50.) KIADÓHIVATAL: VIH., ŰOSTTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 8-32.) AZ IXŐFIZKTÉ8 ÁRA: (•TT éT»........ TJ.— Iror. | ncRyerí évre. .... IS.— k»r. léi évre......... Sí.— kor. | egy hör« (. — ker. eery üetre 1.50 korona. ECTF.S SZÁM Á.RA »<S FILMÍIS. A „Politikai Híradó* jelenti: A Népszava március ü-iki, a „Magyarország'' 4 március 11-iki, a „Rendkívüli Újság" március 11-iki és a „Pester Lloyd" március 11-iki, valamint ar „Ember" cimü lap március lS-iki számában tendenciózus cikkeket közöltek a szövetsége­sek Budapestem tartózkodó tisztjeiről. A kor­mány Vix alezredesnek a különböző szövetsé­ges missziók nevében hozzá intézett megkere­sésére határozottan és hivatalosan dezavuálja az inkriminált cikkek szerzőit A szerkesztősé­geket fölhívja, hogy tartózkodjanak minden beavatkozástól az ántánt-missziók reprezen­tánsainak ügyeit illetően. Elhatározta, hogy az inkriminált cikkek felelős szerzői ellen as eljárás megindítását kezdeményezi. A kormány elvárja hogy a közvélemény teljesen tisztá­ban lesz azzal a szándéliával, hogy az ántánt­misszióval vaió viszonyát a legbensőbb udva­riasság nívóján óhajtja tartani. és épitő óriás tömegek lelkes hangulatban ünne­pelték szerdán este a szociáldemokrata párt szónokait a budapesti népgyűléseken. Meglátszott a tömegeken, hogy el vnnak szánva nemcsak szavazni a szociáldemo­Icratd. pártra, ami ugyan fontos, de egy­magában korántsem elégséges. Többre van most szükség: a munkásságnak föl kell ké­szülnie arra, hogy megnyervén a többséget, átvegye az ország kormányzását és vezeté­sét, levonja a politikai forradalom szociá­lis és gazdasági következményeit és föl­építse a régen óhajtott szocialista társa­dalmi rendet. Nem mulaszthatjuk el, hogy nyomatéko­san rá ne mutassunk itt a polgári szociális forradalom és a proletár szociális forrada­lom egy alapvető különbségére. A polgár­ság szociális forradalma lényegéhen rom­boló munka volt és kellett hogy legyen: a polgári forradalomnak csak le kellett rom­bolnia a gazdasági élet feudális bilincseit, a jogi és tulajdonviszonyokat hozzá alkal­mazni a gazdaságilag már kialakulóban levő, a szabad versenyt és szabad mozgást igénylő kapitalista termelő módhoz. Az akadályok félretolásával, a gátak lerom­bolásával a szociális forradalom müve be volt fejezve. Az építés munkája az egyéni kezdeményezésre hárult. Egészen más a proletárság szociális for­radalmának a hivatása. A mi szociális forradalmunknak is sok gátat kell lerom­bolni, sok romot eltakarítani, sok törmelé­ket kell elhordani. Meg kell szüntetni a kizsákmányoló polgári magántulajdont, át kell szervezni az állam egész berendezését, amelyik a régi osztályuralom szolgálatára épült föl. De aa igazi munka csak ezután kezdődik: föl kell építeni as uj termelő­rendet, megszüntetni a kapitalista termelő­rend átkos anarchiáját, nagyarányú több­termeléssel jóvá kefl tenni azt a pusztítást, amit a hosszú háború okozott. Egy óriási, méreteiben át sem tekinthető szervező mim­kára van szükség, épitő munkára, amelyet a proletariátusnak jóformán teljesen egye­dül kell elvégeznie... Mert tisztában kell lennünk a.zzal, hogy a kapitalizmus a legjobb szervező erőket kiválasztotta az egész társadalomból, igen nagy fizetésekkel magához láncolta és a proletariátustól elidegenítette. A legjobb mérnökök, a legjobb vegyészek és min­denekfölött a legjobb gazdasági és üzemi szervezők a burzsoázia, táborában vannak. Másfelől pedig a munkásságnak eddigi el­nyomott helyzete, az, hogy akaratnélküli kerék gyanánt bele volt illesztve a nagy uradalom vagy a gyár gépezetébe, kerék gyanánt, amelynek gondolkodás nélkül kel­lett végrehajtani a rábízott, mozdulatokat, megnehezítette az üzemszervezés és üzem­vezetés nehéz mesterségében tehetséges proletárok kiválasztódását... Ilyenformán a választási győzelem bár­mily fontos is, nem elégséges, A munkás­ságnak készülnie kell az uj gazdasági rend megteremtésének nehéz munkájára. Ez pedig csak ugy lehet sikeres, ha egyfelől igyekeznek boletanulni — az üzemi választ­mányok utján — az üzemvezetés titkaiba, a termelési szervezet bonyolult szövevé­nyébe: másfelől fegyelmezett munkával igyekeznek megteremteni az átalakulás anyägi föltétele, it is. Hiába nyerjük el a politikai hatalmat és hiába kísérletezünk az nj gazdasági rend fölépítésével, ha ad­digra mindent fölélünk, ha a munkásság termelő fegyelme teljesen fölbomlik és a munkatelj esi tinény minimumra szállt le. A munkásságnak tisztában kell lenni azzal, hogy hiába sajátítjuk ki az összes termelő­eszközöket, hiába szervezzük át a termelést a legcélszerűbb módon: általános gazdag­ság és kultura csak ugy lehetséges, ha ered­ményes munka folyik a szocializált üze­mekben .. i Amidőn Magyarország dolgozó népe arra készül, hogy választások utján végle­gesítse a politikai forradalmat és az ország kormányzását egy .tiszta szocialista kor­mányra bízza, a távolabbi jövőre, a nagy épitő munkára is kell már készülni. Nem elég a meglévőt lerombolni: készülni kell arra is, hogy a romokon uj, boldogabb vi­lág épüljön föl. Nem olyan világot aka­runk, amelyben mindenki egyformán sze­gény és nyomorult, hanem olyan világot, amelyben mindenki, egyformán gazdag, egészséges és boldog, a szocializmusnak komoly munkán alapuló, de derült és gyötrő gondoktól mentes 'társadalmát. Meg kell mutatnunk ma-holnap, hogy nemcsak rom­bolni tudunk, hanem építeni is, hogy az emberiség számára különb hajlékot tudunk épitesci, mint a kapitalizmus fölül arany­ban csillogó, a melységben szennyben és bűnben fulladozó börtöne... és Kenyér. Azok a biztató jelenségek, melyek a párisi konferencián mutatkoztak, szinte teljesen szétfoszlottak. Ugy látszott néhány napon keresztül, hogy az egész világ proletariátu­sának csöndes készülődése megrettenti az antant-imperialistákat és jobb belátásra bírja őket, Ugy látszott, hogy a kard, melyet Breszt-Litovszkban a győztes Németország szegezett a bomlásnak indult Oroszország mellének, most már végleg a lomtárba kerül és az igazságos béke adja vissza az emberi­ségnek az uj élet lehetőségét Napokon ke­resztül csak arról volt szó, hogy a béke meg­kötése sürgőssé vált, hogy az állandó békét a szabad népek szabad szövetsége fogja bizto­sítani ós hogy általános • lefegyverzéssel ki­küszöbölik a háborúnál: még a lehetőségét is. De ez a világot megváltó jóság, ez a meg­értő közeledés csak néhány napig tartott. Csak addig, míg a kártérítés kérdése ismét szóba nem került, mikor már azt tartották igazságosnak, hogy az ántánt-államok há­ború okozta kárait azok az államok viseljék, melyeket a háború gazdaságilag már amúgy is tönkre tett. Csak addig volt őszintén szó a népszövetségről, míg az újdonsült imperialis­ták ujabb bódításokra nem indultak a de­markációs vonal kitolása címén. Csak addig volt szó megértésről, mig saját országaik munkásságát kellett megnyugtatni, amig a zsákmány nagysága forgott íveszélyben. Ma már, ugy látják, mindent lehet: már számít­ják a hadisarcot, a Dunát Csehországijaik ajándékozzák, a demarkációs vonalat — egyelőre! — Aradig tolják. Wilson az ember­szeretetről beszél és ezalatt társai az utolsc falat kenyeret ütik ki az éhező népek kezéből. Mert az ántánt változatlanul merev maga­tartása, kegyetlensége és közönye öngyilkos­ságot és gyilkosságot jelent. Öngyilkosságot., mert lehetetlen, hogy az ántánt-országok munkássága szótlanul nézze a párisi konfe­rencia antidemokratikus, imperialista tényke­déseit, Az ántánt-országök. proletariátusa ta­nult a volt középhatalmak munkásságától: van mód az imperialistáktól megszabadulni. Gyilkosságot, mert az a merev gazdasági el­zárkózás, amelyet a közvetlen közelünkben levő államok részéről tapasztalunk, a meg­értés hiánya, amely a gazdasági élet újjá­szervezését, a politikai rendszer forradalmi konszolidálását lehetetlenné teszi: az anarchia veszélyét plántálja a legyőzött országokba. Hogyan teremtsünk uj munkalehetőséget, ha szenünk idegenek gyárait táplálja? Hogy adjunk munkát, a munkátlanok tízezreinek, amidőn a nyersanyagok elérhetetlen messze­ségben vannak, amidőn utolsó nagy közleke­dési vonalunkat, a Dunát is elrabolják tő­lünk? Hogy adjunk olcsó vagy akár csak Lapunk mai száma 12 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék