Népszava, 1919. március (47. évfolyam, 52–76. sz.)

1919-03-04 / 54. szám

2XVII. évfolyam. * Budapest, 1919 március 4, kedd. * 54. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre... 72.— kor. I negyed évre..... 18.— kor. fél évre 36.— kor. | egy héra *.— kor. egy hétre 151 koron;. EGYES SZÁM ÁRA 24 EIX.LÉR. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., OONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) RSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE, Megjelenik hétfő kivételével minden nap. A földosztás. <A magyar forradalom egyik legnagyobb alkotása: a földreform elindult megvalósu­lása utján, de amint előrelátható volt, már első lépése zavarokat és bajokat, viszályokat és válságokat jeleni?Előrelátható volt ez, hi­szen nem csupán a technikai problémák egész seregét kell megoldani, nem csupán jogi kérdések tömkelege bonyolítja ,a dolgot, hanem igen súlyos osztályhgrci kérdések vi­szik a döntő szerepet a földreform kérdésé­ben. Nagy és kiegyenlíthetetlen érdekellen­tétek merednek elélik, ha a földreform kér­désében érdekelt társadalmi osztályokat vizsgáljuk. Legelső torban, előttünk áll a földbirtokos­sá g osztálya, aiftely görcsösen ragaszkodik gazdasági, tulhatalmához, amely a szándékos kártokozás, a szsbotálás legkülönfélébb esz­közeihez és fortélyaihoz folyamodik, csak­hogy megakadályozza, megnehezítse vagy legalább is késleltesse a földreformot. A ma­gyar feudálisok és junkerek igen jól tudják, hogy egész politikai hatalmuk alapja éppen a földbirtokmonopólium volt és hogy a régi magyar ur l'­osziályttraíom "soha "ttfbbS v'-za pom térhet, ha a földet alaposan és végkép­pen kivesszük az arisztokrácia és dzsentri kezéből. De jelentkezik a birtokos parasztság és a földmunkásság éles osztályellentéte is. A bir­tokos parasztság a magántulajdon szentsé géhez görcsösen ragaszkodik és az egész földreformot esak akként tudja elképzeli! , hogy apró parcellákra törjék össze az urak­tol elveendő nagybirtokokat. Ezzel ellentét­ben a földnélküli földmunkásság nagy része i'-. vele egyetértésben az uradalmak cseléd­sége is sokkal inkább hajlik arra, liogy egy­tagban tartsa meg a nagybirtokot és szövet­kezeti alapon, az ott dolgozók közösségének megteremtésével, mivelje meg a nagybirto­kosoktól elvett földet. Belejátszik a földreform körül viaskodó osztályellentétekbe a rárost burzsoáziának az a törekvése, hogy a vidéken földosztást prédikálva, minél nagyobbszámn testőrséget szervezzen birtokhoz jutott parasztoklwl a magántulajdon védelmére. Parancsoló köve­teléssel emel szót az osztályérdekek e tüleke­désében az ipari munkásság fölfogása, amely a maga szoc :alista voltánál fogva nem kí­vánhatja a kisgazdatömegek mesterséges te­nyésztését, nem törekedhetik a. magántulaj­don parcellás fanatikusainak a szaporítására, hanem a nagybirtokokon a köztulajdon tele­peit akarja megteremteni. KM int mindig, ugy a földreform. kérdésében is a proletárság képviseli nem csupán a leg­nagyobb tömegek érdekeit, hanem magának a. társadalom fejlődésének és legjobban föl­fogott szükségleteinek az érdekeií is. Végzetes hiba volna, ha a földreform az egész vonalon földosztássá sülyedne. Végzetes hiba volna, ha. amíg egyfelől évtizedekre konzerválnák a magántulajdont, addig másfelől éppen a legközelebbi jövőben a legvéresebb ós leg­súlyosabb konfliktusoknak a magvát vetnék el. Földet osztani nem lehet sem gyorsan, sem igazságosan. Földet osztani egvet jelent azzal, hogy minden falu parasztsága civódásba kerül a szomszéd falu parasztságával ós minden falun bélül is a biutokos parasztság gyilkos harcba keveredik á birtoktalan föld­munkássággal. Fűidet osztani annyit jelent, mint a gazdaságilag fejlettebb, a termelésben kiadósabb nagybirtok kultúrájának vissza­cs.ökkentéso, a föld hozadékának kisebbítése, a központi gazdasági épületek, fölszerelések, a kiadósan csak nagy területen kihasznál­ható- géu?k '-üszöböléie, vagyis az egész földmivelcsnek ötven .esztendővel való vissza­vetése. Két nagy ké, lé- kell sürgősen megoldania a népkormánynak és egyik megoldásában sem szabad ragaszkodnia a földreformról szóló törvény betűiéhez. A földreformot, ha csak ideiglenesen is, ha most minden pénz­ügyi «'.-•. jtgi kérdését félrelökve is, de napok, de Iietci• rlatt meg lcell oldani. Mihelyt hóna­pokra hngsak ki a megoldást, ezzel minden magyar faluba beleviszik a polgárháború iir.zkét. A másik probléma a földreformnak akként való íjieaoidása, aogy a többtermelés vngy~!e j?«WFir lT~a.. re ?í des f er metes biztosit­tr-sék. Ha '^étosztják a földeket, ha-nem nagy termelő szövetkezeteket alakítanak, akkor , a jövő esztendőre nem lesz kenyere az országnak, nem lesz ennivalója a városi proletárságnak. A parcellázás már néhány hónap multán is azt fogja 1 jelenteni, hogy ki­fogyott a kenyér a városokból és a legna­gyobb szociál s nyomorúság és forrongás kút­fejévé lesz. Nemcsak az ipari, de a mezőgazdasági ter­melés kérdéseit sem lehet ma már csak szo­cialista szellemben megoldani. Azt kell tehát kívánnunk, bogy a föld­reform országszerte a szövetkezeti alapra he­lyezett nagyüzemi termelés utján menjen végbe. Minél nagyobb területen lehet a szö­vetkezeti nagyüzemet az érdekelt földmivelő nép belátáson alapuló, önkéntes hozzájárulá­sával és közreműködésével — megvalósítani, annál kisebb rázkódtatással és veszéllyel fog végbentenni és annál áldásosabb eredményű lesz a földreform. Éppen ezért a termelő szö­vetkezetek megalakítását és az ezekre alapí­tott nagyüzemi termelést nemcsak hogy megakadályozni nem szabad, hanem az ál­lamhatalom minden rendelkezésre álló esz­közével elő kell mozdítani Uf háborít réme fenyeget halárainkon: az olasz és a jugoszlá'v állam hadseregei farkasszemet nézve, harcra ké.izen állanak egymással szemben; mire ezek a sorok az olvasó elé kerülnek, talán már meg is indult újra a vérengzés Hiszen folyik most másutt is harc, szerte egész Keleteurópá­ban: a lengyelek harcban állanak a németek­kel, a csehekkel és az ukránokkai; a németek a csehekkel, az oroszok az ukránokkal és cse­hekkel; a románok a magyarokkal és szerbek­kel. Dc most arról van szó, hogy két olyan ál­lam, amelyik teljesen az 'ántánt táborában áll, nem várja, meg a párisi békekonferencia dön­tését, hanem hadsereggel igyekszik a ma-­igazát bizonyítani. ' Reánk, magyarokra, ez a dolog duplán kel­lemetlen: elsősorban azért, mert ha komoly háború fejlődik ki Olaszország és Szerbia kö­zött, Magyarország utja a tengerhez, amely már-már kezdett szabaddá válni, ismét hosszú időre el lesz reteszelve. Másodsorban azért, mert ha maguk az ántánt-államok nem res­pektálják a. párisi konferencia várható haté rozatait egymással szemben, hanem a fegyver­hez nyúlnak, félő, hogy a románok, a szerbek vágy a jugoszlávok nem fognak sietni enge­delmeskedni a párisi határozatnak, ha ez őelle­nük ás mi mellettünk szól... A szerb-olasz konfliktus azért is fölötte érde­kel bennünket, mert a probléma részben ugyan­az, mint nálunk a román- és tót kérdés. Az ola­szok igényt tartanak a partvidékre és Isztria némely dalmát részére azon a cimen, hogy a városok lakosága olasz. Ez tény. Régi római városok ezek, amelyek a tengerpart men'é a megmaradtak a népvándorlás zivatarán keresz­tül, elolaszosodtak és ma kétségtelenül a d' i ­mátokkal és szlovénekkel szemben a „törte nelmi jogot" és főleg a magasabb kulturát kép viselik. Viszont a vidék földmivelő lakosság* és a munkásság u öír y része szlovén, .dalmata «sóval jugoszláv. És a szerbek teljes joggal vi­tatják ezt, hogy lehetetlen a tengerparti vári sok csekély számú olasz nyelvű uralkodó c ' tálya kedvéért a tengerparti részeket elszag­gatni itt Jugoszláviától, megfosztani ezt az or­szágot "a -szabad tengeri közlekedéstől, tehát ép pen attól, aminek kedvéért a háborúba bele sodortatta magát. Egészen hasonló a probléma-Magyarországon ís. Azokon a színmagyar teriileteken kivü'. amelyeket a csehek a nemzetek önrendelkező jogának semmibe vevésével el akarnak tőlünk rabolni, sok helyen ugy áll a dolog, hogy ;i ms gasabb kulturával bíró városok lakossága m; gyar, a környékező falvak népe ellenben r.> mán vagy tót. Hol lehet itt tisztán nemzetis-'a i alapon határt vonni? Amiből nyilván az következik, hog> a. nyelv határ szolgálhat országhatárul olyan vidéke ken. ahol a településnek félig-meddig élesen el különíthető határai vannak, mint például Svájcban, de lehetetlen, hogy nagyarányú igaz­ságtalanságok nélkül határvonalul szolgálhas­son olyan vidékeken, amelyeknek a lakossága olyan módon' vegyes, hogy a városok lakossága más nyelvű és nemzetiségű, mint a falvak la­kossága. Itf még a népszavazás sem nyújt, tiszta megoldást, mert ha a városok lakossága van többségben és leszavazza a falu lakossá­gát, a falu kerül olyan állmán kötelékébe, amelybe nem akarna tartozni; ha pedig a falu szavazza le a városokat, ezek kerülnek ha­sonló helyzetbe. Amiből az következik, hogy az önrendelkezési jog, még ha népszavazással kapcsolatban történik is, az ilyen vegyes nyelvii területekre nézve teljesen megnyugtató határ megállapítást nem tud. létrehozni. Vissza kell térni a régi szocialista megoldáshoz, a Kelét-, európai vagy Európai Egyesült Államokhoz, amelynek keretén belül kulturális tekintetben bármely nemzetiség, lakjék bármily szanaszét, teljes autonómiát élvez: viszont nem merülhet föl olyan forma követelés, hogy az olasz nyelvii dalmát városok szakittassanak el gazdasági .,Hnnter 1 and"-juktól, avagy Arad, Nagyvárad és Kolozsvár jó magyar városok elszakittassa­Lapunk oai száma 8 oldal í

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék